Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-14 / 919. szám

1936 november 14. BÉRMUNKÁS 9 oldal VISSZAPILLANTÁS A 25 ESZTENDŐRE Az osztályharc forgatagában évek, évtizedek repülnek el fe­lettünk anélkül, hogy vissza pil­lantanánk az elmúlt események­re. Mikor egy nevezetesebb mérföld jelzőhöz érünk, megál­lunk egy pillanatra és a távol­ból nézünk vissza,hogy mér­tékeljük a távolságot, melyet a kinduló pontól megtettünk. Mint a hegymászó, aki a mere­dek sziklákon halálugrásokat csinált, anélkül, hogy észre vet­te volna, hogy a halál torkában volt, csak amikor útjában meg­pihen és vissza néz látja a ve­szélyt, melyen már túl volt. Utunkban sok nevezetes ese­mény és tünemény mellett ha­ladtunk el anélkül, hogy észre vettük volna és csak most lát­juk azokat, amikor a távolból vissza nézünk. E sorok írója egyike azok­nak, aki a “Bérmunkás”-sal egyszerre indult el az osztály­harc göröngyös utján. Években még akkor fiatal — alig 20 éves — de tapasztalatokban már nem annyira fiatal, mert kétország politikai munkáspárt­jának iskolájából levizsgázva és azok rózsaszinü programjá­tól és reménytelen harcai tak­tikájától megcsömörödve, uj eszme hirdetőivel hozott össze a sors, bár akkor még magyar irodalom és lap hiányán csak élőszóval hallottam az Ipari Unionizmusról. Néhány előadás és vita meghallgatása után, ar­ra a meggyőződésre jutottam, hogy a munkásosztály a felsza­baduláshoz a forradalmi Ipari Unionizmus által jelölt utón ér el leghamarább. Ezen felisme­réstől vezérelve tagja lettem az IWW-nak. Az Ipari Unionizmust ismer­tető első magyar füzet ebben az időben került ki a nyomdá­ból és nagy volt a kereslet szerte az országban a magyar munkásság körében az IWW füzet iránt. A gyakorlat azt bi­zonyította, hogy az Ipari Uni­onizmus befogadására jó a ta­laj, csak magra van szükség és megtalálni a módját, hogy az termékeny talajra találjon. így került szőnyegre a sajtó kér­dése. Az IWW magyar tagjai a Bérmunkás megalapításával két célt igyekeztek elérni. Az egyik: hogy az Ipari Unionizmus esz­méjének legyen egy állandó hírnöke, a másik pedig: hogy az amerikai ugaron legyen egy alapjában és jellemében tiszta proletár érdeket képviselő mun­káslap. Ezt elérték. Már a meg­alapítás is proletár laphoz mél­tó módon történt. Nem állt te­kintélyes tőke rendelkezésünk­re, hanem a magyar munkásság centjeit adta ősze, hogy a nyom­da költségeket fedezni tudjuk. Nem fordultunk az üzlet em­berekhez jól fizető hirdetések­ért, mert az elvi tisztasággal nem tartottuk össze egyeztet­hetnek a fizetett hirdetések közlését ugyan akkor, amikor a kizsákmányolás és profit rendszer ellen kérlelhetetlen harcot indítottunk. Úgy véltük — és ma is ez a felfogásunk, •— hogy a Bérmunkás csak az esetben szolgálhatja minden so­rával a munkásosztályt, ha a társadalom más osztályának tá­mogatását mellőzzük. A Bérmunkás fennállásának első negyedszázados jelzőjéhez ért. Hogy ezen évek mily határ­talan küzdelmesek voltak, azt csak azok tudják akik a Bér­munkás mellett küzdöttek ezen idő alatt. A kizsákmányoló osz­tály. sajnos előbb megértette a Bérmunkás teljesítő képessé­gét mint a munkásság és sokkal hatalmasabb erőt vonultatott fel ellene, mint a munkásság mellette. így történhetett meg, — dacára annak, hogy az Egye­sült Államokban “sajtó szabad­ság” van, — hogy a Bérmun­kás elnyomására minden esz­közt igénybe vettek a lap szál­lítási jogának megvonásától a szerkesztők és lapbizottságok bebörtönözéséig. Mind ez azon­ban nem némitotta el a Bér­munkást. A túlerő mellyel szembe állt leteperte pillanat­nyilag, de ismét talpra állt és nem adta fel a harcot. A táma­dások súlya alatt kénytelen volt nevét többször változtatni. Különböző időkben “Uj Társa- dolom,” “Ipari Munkás,” “Vé­delem,” “Küzdelem” és “Fel- szabadulás” majd ismét “Bér­munkás” nevek alatt jelent meg, de szelleme soha nem vál­tozott. A szerkesztőség három­szor járta meg az utat New Yorktól Chicagóig és vissza, közbe Clevelandba is volt már előzőleg is, de puritán proletár szellemét a reakció legvéresebb, legüldözöttebb napjaiban sem adta fel. Az erőszak, terror, üldözés, csak megerősítették a Bérmun­kást azon hitében, hogy a he­lyes utón halad. Az uralkodó osztály azonban nem könnyen adja fel a harcot és újabb esz­közökkel kísérelte a Bérmun­rokhoz illően, hogy amit tet­tünk, ahogyan tettük, NEM BÁNTUK MEG. Lehet, sőt egé­szen bizonyos, hogy ha újon­nan, élőiről lehetne kezdenünk az elröppent huszonöt eszten- dőcskét, magánéletünket egé­szen másként élnénk le, való­színű, hogy sok mindent más­ként csinálnánk. De azok, MI, akik rendíthetetlenül hiszünk egy szebb jövő eljövetelében, akik az osztályharc legszélső forradalmi frontján, az IPARI UNIONIZMUS alapján állottunk és vagyunk, újból meghoznánk azt a csekély áldozatot, újból végig csinálnánk, lapunkért a “BÉRMUNKÁSÉRT” mozgal­munkért, az Industrial Workers of the World-ért, amit és aho­gyan csináltuk. És most, hogy átléptük a második negyedszázad küszöbét, amint figyeljük és érezzük, az amerikai magyar élet gyöngü­lését, lassú de biztos kimúlását, önmagunknak, barátainknak és ellenségeinknek egyaránt te­szünk egy beismerő fogadal­mat. Sokszor fáradtunk el a lihe- gésig, sokszor éreztünk már úgy, hogy nem bírjuk tovább ... és mégis, összeszoritott fo­gakkal cipeltük tovább kedves kást tönkre tenni. Az agent- provokatőrök segítségét vette igénybe. Volt idő, amikor a bel­ső ellenségekkel kellett felven­ni a harcot, de hála a Bérmun­kás köré csoportosult éber őrök­nek, a lap fertőzetlenül került ki a harcból. Sok tár adás érte a Bérmunkást várat1 helyről. A munkásmozgalom 'iönböző árnyalatai között a' z vilá­gon folynak szó1 de a harcban résztvevóxnek minden időben őrizkedni kell a denun- ciálástól. Munkásmozgalmi el­lenfeleink sajnos, ez irányban nem mindig voltak kíméletesek. Támadásaik sok esetben,a de- nunciálásig mentek és ezzel akarva, nem akarva, az uralko­dó osztályt segítették. A Bérmunkás minden időben osztály és elv-hü lap volt. Ha­sábjai soha eladók nem voltak. A lap a munkásosztály tulaj­dona és annak minden sora a munkásosztály érdekeit szolgál­ta és szolgálja. A munkásosz­tály szervezetének a. forradal­mi Ipari Szervezetet vélte és hirdette és harcieszközül a ter­melőknek a termelés szinterén való közvetlen cselekvését a jelenben és az Általános Sztráj­kot a végcél elérésére; a bér­rendszer megdöntésére. A mai napig semmi sem bizonyította ezen eszközök használatának helytelenségét. Azonban meg­történhet, hogy a jövő más esz­közök használatát kényszeríti a munkásosztályra. A kapitaliz­mus végső vonaglásában az őrület jelét viseli magán. A folyton erősödő munkássággal szemben a fasizmus gyilkos fegyvereit vonultatja fel. A je­len pillanatokban az egész világ munkásságának figyelme Spa­terhünket, a “BÉRMUNKÁST.” Az enyésző magyar életet fi­gyeljük mi is és gondolkozunk felette. De lapunkat és az esz­me terjesztését semmi szándé­kunkban nincsen feladni mind­addig, amig a reakciónak van és lesz orgánuma. A magyar munkások szerve­zését és nevelését nem szűnünk meg végezni addig, amig a re­akció őket vadászterületnek te­kinti. Itt vagyunk és maradunk, hogy a félénkeket bátorítsuk, hogy a bátrakat serkentsük, a harcosokat edzük, a tudást szomjazóknak, szomját tudással oltsuk. Hogy kövessük a reak­ció nyomát, mint mozgó embert az árnyék, hogy elérjük, meg­előzzük és a tomboló nagy tár­sadalmi harcokban, méltó he­lyet Jbiztositsunk az amerikai magyar dolgozóknak, de a ma­gyar reakciónak is. Az emberi életben, egy vé­gesnek teremtett intézmény­ben, huszonöt esztendő sokat je­lent, de a társadalmi életben semmit. Álljunk hát meg egy pillanatra, gondolkozzunk, a fá­radtak fújjanak egyet, ti meg ipari forradalmárok fújjátok meg mégegyszer erőteljesen a harciindulót és gyerünk tovább! nyolörszág felé irányul, ahol a munkásosztály kénytelen volt feladni a termelés színterét, mint harcteret és fegyvert ra­gadni, hogy életét és szabadsá­gát megvédje. Ma még bizony­talan a harc kimenetele. Meg­történhet, hogy a spanyol mun­kásság magára hagyatva elvér­zik a világ kapitalizmus támo- gátását élvező fasizta bandák­kal szemben, ami kétségtelenül más országok munkásságának sorsát is megpecsételi egy idő­re. Viszont az is megtörténhet, hogy a spanyol munkásság fegyverei nyomán uj rendszer fog felépülni Spanyolországban. Az IWW és a Bérmunkás is, sohasem ragaszkodott elavult eszközök használatához. Min­dig azt tanította, hogy az esz­közök használatát a viszonyok szabják meg. Ha bebizonyul, hogy eszközeink nem felelnek meg, uj eszközöket veszünk igénybe, amilyeneket az ellen­ség reánk kényszerit. A harc­teret mindig az erősebb fél határozza meg. Mivel a társa­dalom többségét a munkásság alkotja és tőlük függ, hogy a végső harc hol fog eldülni, mert az ő kezeik irányítják a java­kat termelő gépek indítóit, igy a munkásosztálynak módjában van meghatározni a harc szín­terét. Éhez azonban a legma­gasabb fokú centralizált szer­vezetre van szükség. Az IWW elvei alapján felépített szerve­zet minden körülmények között képes a munkásosztály harcá­nak irányítására. Akár az ipa­rokban, vagy azokon kívül lesz a végső összeütközés, a munkás- osztály győzelme csak az eset­ben lehet biztosítva, ha tömör szervezett egységet képez. A Bérmunkás fennállásának negyedszázados évfordulóját ün­nepli. Az elmúlt évekre büszkén tekinthet vissza. A kitűzött célt soha egy pillanatra sem tévesz­tette szem elől és minden kö­rülmények között a legőszintéb­ben szolgálta azt. Egyetlen folt nem homályositja makulátlan múltját. Vannak akik hibát találnak nyelvezetében, kifeje­zéseiben, vagy helyes Írási szem­pontból, ezekre a hibákra azon­ban szolgáljon mentségül, hogy mi nem szépirodalmi remeket írunk. Vannak irói a Bérmun­kásnak, akik az elemi iskolának is csak a felét végezték el és a mindennapi megélhetésért foly­tatott harc nem adta meg a le­hetőséget, hogy önművelődés ut­ján képezzék önmagukat. A na­pi kenyérért ledolgozott munka után körmölik le cikkeiket, mert a Bérmunkásnak nincsennek burzsoa leszármazott jól fize­tett szerkesztői és ha írásaink szebbek lehetnének is, jobbak aligha. A Bérmunkás sorai nagyrészben azokhoz szólnak, akik a szavakat csak tagolva tudják olvasni, ahol a magas számyalásu írások kévés ered­ményt érnének el. Mindez azon­ban senkit sem gátol aki szeb­ben tud írni, hogy a Bérmun­kásba ne Írjon. Egy pillanatra tegyük le az ellenszenvet és valamennyien kalapot emelve üdvözöljük a forradalmi Ipari Unionizmus tántoríthatatlan magyar szóvi­vőjét a BÉRMUNKÁST. Zára. A Bérmunkástól - a Bérmunkásig (Folyt, az 1-ső oldalról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom