Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
6 oldal BéRM u N K Á S 1936 november 14. MUSSOLINI “INGBEN” MI A FASIZMUS ÉS MIÉRT VAN FASIZMUS? IRTA: NAGEL GÉZA. Hitler, Mussolini, Horthy véres diktatúráját vagy azok amerikai epigonjainak Coughlin, Hearst kétségbeesett erőlködéseit jellemezve, mindég ezt a szót alkalmazzák: FASIZMUS. Mi ez? Kétezer évvel ezelőtt egy görög bölcs, Aristoteles, a politikai vagyis államtudományok megalkotója irta le ezeket a sorokat: “A zsarnok, hogy fenntarthassa uralmát, minden szent és magasztos dolgot elslyeszt, bebörtönzi a JÓÉRT küzdő embereket, a nevelést és felvilágosítást megakadályozza, a polgárok minden mozdulatát ellenőrzi, őket örök szolgaságba helyezi, aljasságra, gyávaságra neveli, kémeket, spicliket fizet, hogy figyeljék miket beszél a nép, rágalmaz, egyenetlenséget szit, a legszegényebb sorsba, kényszermunka és rabszolgaságra kárhoztatja őket, végül háborút csinál, hogy foglalkoztassa mindannyit és a nélkülözést hazafias erénnyé avatja.” Azóta csak a formák változtak, a lényeg megmaradt. Hip- pias nem tanulhatna uj dolgot Mussolinitól, Hitlertől, vagy a többi diktátor, vagy diktátor akarnoktól, legfeljebb az atrocitások amiket a népekkel MA elkövetnek, kegyetlenebbek, mint az akkoriak voltak. — Mi a fasizmus? A supernacionaliz- musnak vagy ahogyan mi ezt régebben neveztük huráhazafi- ságnak egy eszelős őrülete, ami végig söpörte a háború által sújtott országok végsőkig elszegényedett középosztályát. De csakugyan a középosztály forradalma volna ez a munkásosztály ellen ? (Mint ezt Olasz. és N émetor szágban állít j ák ?) Vagy mint a kommunisták mondják a kapitalizmus diktatúrája a proletáriátussal a munkásokkal szemben? A privilegizált osztály megpróbálja megoldani a megold- hatatlant, a profitrendszert fenntartani, amikor éhes milliókat nem tudnak elhelyezni és kielégíteni kenyérrel. A tőkét, a mindenható termelőeszközöket az államhatalom erőszakszerve- zeteivel, néhány egyén kezébe privilegizálni, amikor ez a rendszer már egy tökéletes csődben van. Az állam tekintélyét, hatalmát ennek az osztálynak a védelmére állitani oda, sőt más országokat is megtámadni, ha ennek a pár embernek a profitérdeke azt igy kívánja? (Piac szerzés.) EZ VOLNA A FASIZMUS. A misztikusok azt mondják, hogy ez az utolsó harc a világosság és sötétség, reakció és szabadság között. A történelmi materialisták úgy látják, ez az örökös változó helyzet az emberiség történelmében, amiben háború, forradalom, ellenforradalom és osztályharc, csak mint epizódok könyvelhetők el. Többen úgy látják, hogy a fasizmus csak uj név az öreg reakciós cégérek helyett — nézzük csak 1814- ben Oroszország-Ausztria ^ és Poroszország szentszövetségét, ami igen hasonló Mussolini, Horthy és Hitler titkos szövetségéhez és hogy III-ik Napoleon abszolutisztikus uralmából is egyetlen kiút volt — a háború és 1871-es összeomlás. Igaz, az az ellenoldalról jövő nézet is, hogy a kapitalizmus legtermészetesebb formája a liberalizmus, ami nem azt jelenti, hogy a kapitalizmus alapja ez volna. A tőkés mint egyén, lehet reakciós, de a kapitalizmus fejlődésére, virágzására, prosperálására nagyobbak az esélyek egy demokratikus kormányforma alatt. Az egyéni vállalkozás el sem képzelhető egy diktatúrában, ahol minden felügyelet és szigor alatt történik. A vállalkozásnak szabad mozgásra van szüksége, hogy áruját külföldön elhelyezhesse és egyéneket munkaerőket hozzon onnan vagy vigyen oda. El kell ismernie, hogy ez a vélemény is megállja a helyét, de — a kapitalista rendszernek a prosperativ és fejlődő korszakában, de nem a hanyatlási időpontjában, mert a dekadens kapitalizmus, mint azt Marx írja “háromszáz százalékos profitért öngyilkosságra is képes.” Ma erre a pontra érkeztünk. A tőke háborús öngyilkosságra készül, mert önmagát múlta felül, mert a géptermelés fejlődésével nem elégíthetők ki az éhes milliók a profit fenntartása mellett — az öngyilkos és tömeggyilkolás háború előkészítése és e rendszernek milliók éheztetése mellett való fenntartására csinálták a végpontot: a FASIZMUST. A rendszer, a terror rendszere tényleg nem uj: Magyarországon és Finnországban FEHÉRTERRORNAK hívták. Csak a név uj és ez uj névnek kreá- lója: Benito Mussolini renegát szocialista. FASCIO szó magyarul köteget jelent és a francia forradalom címerében van egy köteg fa frigiai sapkával letakarva, itt a szó eredete és ha úgy akarják románca. Mert Mussolini 1919—22-ig tényleg a forradalom (nacionalista színekkel kevert, de proletár jellegű forradalom) jelszavaival operált a tömegek előtt. Persze pénzzel a nagykapitál pénzével is. Programja nagyon kevéssel különbözött a kommunisták programjától csak éppen az olasz nép és olasz munkás felsőbbrendűségét hangsúlyozta a más népek felett. Erre a hiúság legyezgetésre pedig igen sok mélyebben látni nemtudó munkás dűlt be. Miért ne higyje ő magáról, hogy kü- lömb mint a többi? A nagytőke vagyonát persze az állam tulajdonába kell venni, — mondta és a radikális érzelmüek is, akik a szélhámosnak a viselt dolgait és terveit nem ismerték, elhitték, hogy Mussolini egy nemzeti kommunizmust fog létrehozni. Éhez segített a nagy munkanélküliség, pénzért mindenre lehetett embert kapni és főleg segített a szétforgácsolt volta a proletárszervezeteknek, amelyek egymás ellei harcoltak, szocialisták, kommunisták, szindikalisták és sokféle árnyalatú anarchisták, pártok, egyének, szakszervezetek, vég és célnélküli elvviták, szakadások veszekedések és a tragikus livornoi konferencia, Mussolini malmára hajtották a vizet és az egymás ellen harcoló proletárpártok és szervezetek csaknem 200 parlamenti képviselettel levegőbe repültek Mussolini jól fizetett feketeinges praeto- rianus gárdája előtt. A nem egységes proletáriátus minden harc nélkül vérzett el a világtörténelem e legpiszkosabb demagógja előtt. Ki is ez a Mussolini? Egy becsületes szocialista munkás fia, maga tanító és szocialista újságíró. 20 éves korában mint katonaszökevény emigrál Schweitzba. A többit már nem én mondom, hanem egy egész konzervatív monarchista: Sena- tore Albertini a milánói Corri- erre della Sera c. lap főszerkesztője, aki a facsimilét a lapjában is lehozta; 1903-ban Mussolinit a lausannei rendőrség körözi, egy olasz munkás feljelentésére, aki szállást adott Mussolininek és akinek, reggel az asztalon felejtett aranyóráját Mussolini ellopta. 1902-ben Tessin Cantonban csavargásért tartóztatják le és 1904-ben Bernből utasítják ki hamis útlevéllel való kereskedelem miatt. Amnestiával megy vissza Olaszországba, ahol 1914-ig nyolcszor büntetik rövidebb és hosszabb börtönnel, nem mindig politikai bűncselekményekért. Armando Borghi vasutas szak- szervezeti vezér, aki Mussol inivei 20 évig részt vett a mozgalomban egy francia nyelvű könyvet ir: “Musolini en chemise” (Mussolini ingben) címmel onnan fordítom mert ez a könyv tiszta képet ad erről a felfújt “GENIUS”-ról. 1910 július 4-én a Buenos-Ayres-i Colon színházban egy bomba robbant fel. Mussolini ezt írja: “Normális időkben, elismerem, hogy a szocialisták nem lehetnek hivei ilyen BOMBÁS elintézésnek. De amikor egy monarchista vagy republikán reakciós kormány provokál, a mikor a törvényt és minden emberi érzést az éhező munkásság ellen helyez, akkor nem szabad habozni, ilyenkor erőszakkal kell az erőszakra felelni, még akkor is, ha az egyébként ártatlan áldozatokat is követel. Igen, úgy találom, hogy néha a szocialisták is igen el- érzékenyülnek ha a burzsoáziát valamely szerencsétlenség éri, mig olykor érzéktelenek maradnak ha a munkás a bur- zsoáhatalom áldozatává lesz, sőt olykor, ha valamely hülye burzsoát, akit elvitt az ördög, vagy az arisztokraták finom bőrű párfümözött kis nőcskéjét éri valami baj, úgy egy sereg szocialista könnyeket sir a tetemükön. Egy gépdarab többet jelent a tőkésnek, mint a munkás valamely testrésze. A spekuláns számit a szerencsétlenségre és keveset törődik néhány úttesten hogyott áldozattal. Thiers nem gyakorolt kegyelmet a párisi comrriinardokkal, Bava Becaris gépfegyverekkel söpörte Milano utcáit, XIII. Alphons a spanyol i király sem volt meghatva, amikor a halálra Ítélt Francisco Ferrer kegyelemért esedezett, csak a mi szocialistáink vannak elérzékenyülve.” Ezek az ultra forradalmi cikkek fényt vetnek e poltron lelki világára. Ugyanezt a lelketlen demagógot 1915- ben, a francia kormány megvásárolta, hogy vigye be az olasz munkásságot a háborúba a központi hatalmak ellen. Az olasz szocialista párt kizárja az “Avanti” főszerkesztőjét Mussolinit. A francia kormány 3 millió líráján megcsinálja a “Popolo d’ Italia” c. lapot. A lap kifejezetten a háborúra uszító egyébként forradalmi hangú lap, evvel a jelszóval: “Először a külső ellenséggel végzünk és azután a mi burzsoáziánkkal számolunk le . . .” 1918—19—20 évek forradalmi mámorában élő, akkor még egységes olasz proletáriátus előtt Musolini erősen népszerűtlen. Ezekben a napokban Mussolini igy irt “. . . Államunk pénzszekrényei üresek. Ki fogja megtölteni ezeket? Biztos nem mi! Nekünk se bankónk, se házunk, se autónk, se birtokunk, sem gyáraink! Azok, akik a vérüket nem adták, a pénzüket adják a “hazáért.” Ha ezek a gazemberek “pescecane” — (hadinyerészkedő tőkések) az ő szentegoista (sacrosanct) harácsolt, gazdaságukat nem adják, úgy a nép, a “csőcselék” megmutatja majd az erejét és néhány kapitalista a lámpavason fejezi be rothadt, mindenkire káros és semmirese jó életét! . . .” Itt mindenki láthatja, hogy Mussolini, akit akkor még a kapitalisták nagy pénzekkel nem támogattak — igy úszott az árral, igy vezette félre az olasz munkást és igy hitette el velük, hogy ő is a proletár forradalmárt küzd. Azután jöttek a rosszul sikerült szocializálási kísérletek. A kísérletek elszigeteltek voltak például egy pici városban ahol a nép, a munkások valamennyien szervezve voltak, kimondták, hogy a gyár az övék. A kapitalista a gyárat átadta, de nyersanyagot és rendelést, amit más városból kellett volna a gyárnak kapni, természetesen a kapitalisták szabotálták. A gyárat be kellett munka és nyersanyag hiány miatt csukni. Utána államvasuti sztrájk- kísérlet hiúsult meg az anarchikus szervezetlenség miatt. A vasút rendes időben indul ki Milánóból 120 kilométerre a vasút egy pusztaság közepén megáll. A személyzet sztrájkba lép és az utasok ha sürgős ki erre — ki arra gyalog mehetnek a legközelebbi városig, vagy ha úgy tetszik a sztrájk végéig (néhány napig vagy hétig) lak- hatatnak a vasüti kocsiban. Ezek a kísérletek, semmikép nem váltak a javára, a munkás mozgalomnak. Itt kezdődött azután a kapitalisták akciója: Giolitti a “liberális” kétszínű miniszterelnöksége, szép szóval a szocialistákat és pénzzel Mussolinit támogatja. Ekkor kezdett feltűnni az első fekete ing. A revolver, tőr, ricinus olaj itt jut szóhoz legelőször. A fekete rablóbanda szerveződik, de Mussolini még mindég radikális frázisokat puffogtat. A ren- (Folyt. a 12-ik oldalon.)
