Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
1936 november 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal CSAK TOVÁBB A HARCOT A Bérmunkás 25 éves fennállása óta az amerikai munkás- mozgalom számos változáson ment keresztül. Gyors egymásutánban jöttek felszínre az uj próféták, látszólagos “uj eszmékkel” de ugyanolyan gyorsan tűntek el a láthatáron. Az ipari unionizmus elméletét le- kicsinyleni, annak terjesztését meggátolni napirenden voltak a csatározások. A munkás mozgalmak történelmében még talán egyetlen eg uj elmélet terjeszkedését oly élesen soha nem támadták, úgy kapitalisták mint az úgynevezett munkáspártok, mint az IWW-t. A Bérmunkás kitartó olvasó tábora élénken emlékszik azokra a küzdelmekre, melyeket csak mély forradalmi meggyőződéssel lehetett végigharcolni. Ennek a forradalmi meggyőződésnek a következménye a Bérmunkás 25 éves szüntelen megjelenése, mely egymagában olyan eredmény mely elismerést érdemel, még az ellenséges oldalon táborozó becsületes munkásemberektől is. Ezektől pedig mindig nagyobb méretekben kapjuk az elismerést, mert a munkástömegek mindig nagyobb számban tekintenek az ipari szervezkedés eszméje felé. Magát az IWW-t még nem találták meg a nagy tömegek de az IWW által hir- detetett ipari unionizmust ha egyelőre még téves alapokon és a féker vezérek által félre magyarázva, de már megközelítették. Mert ha világosan tudott dolog is, hogy Lewis ipari unionizmus kiabálása közönséges szélhámoskodás, még ha milliós követők vannak is hátuk mögött, maga a színtiszta ipari unionizmus az óhajtása a nagy tömegeknek. Ezt pedig csak az IWW-ban találhatják meg. A munkástömegek már minden uj elméletet kipróbáltak és csalódva félre dobták, csak még egy uj elmélethez nem csatlakoztak nagyobb tömegekben és ez az ipari unionizmus. És ha évtizedek is vannak a hátunk mögött az ipari unioniz- musért folytatott propagandában annak eredménye mind ragyogóbban mutatkozik. Amikor tehát a 25 éves évfordulón a múltra tekintünk vissza annak tanulságából csak még több erőt kell merítsünk a jövő nagy harcaihoz. Nagy feladat vár reánk! Az eddig folytatott ipari szervezkedési propagandát tovább vinni és az eddig elért eredményeket most már az ipari köntösbe bujt szakszervezeti hadnagyoktól is megvédelmezni. A történelmi időkben fokozottabb munkával kell felkészülnie a munkásosztálynak történelmi hivatására. Ne feledjük “a munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet!” L. Fishbein. A bányászok bizonytalan jövője A bányamunkások helyzete a bányairparban napról-napra bizonytalanabbá válik. A gépek fejlődése mindig több és több bányamunkást tesznek feleslegessé. Az utóbbi időben csak West Virginiában egyedül 25—30 ezer bányamunkás vált feleslegessé az által, hogy a bányatulajdonosok a legmodernabb szén lapátoló gépeket állították üzembe. Ami nem csak a bányamunkást teszi feleslegesé, hanem nagyban emeli a széntermelés menynyi ségét és csökkenti az előállítási költséget — úgy, hogy meglehet ebből állapítani, ez által a bányatulajdonosok legalább Is ötven százalékkal emelik saját jövedelmüket. A W. Virginia-i bányákba 1936 július havában az összes széntermelés 20 százalékát már ezekkel az uj gépekkel állították elő. Mivel ezekkel a gépekkel sok munkaerőt takarítanak meg, azért napról-napra több és több gépet helyeznek üzembe. A jelenben a magasabb szén- rétegű bányákba 58 és fél centet fizetnek tonnánként a bányászoknak amihez még a felszínre hozásért még néhány cent csatolandó, azonfelül még néhány cent üzemköltség. A napszám munkát és a formánok fizetését beleszámítva. Ezeket beleszámítva a szén előállítási ára 91 centet tesz ki tonnánként. Hogy mennyi a szén piaci ára arról nem kell, hogy említést tegyek, mert a vásárlók legjobban tudják amikor szenet vásárolnak. Amint fentebb említettem 91 centbe kerül a szén tonnánkénti kibá- nyászása ha ezt emberi erővel végzik, mig ellenben ezekkel az uj ladoló gépek segítségével csak 50 centbe kerül. Könnyen meglehet érteni, hogy miért igyekeznek a bányatulajdonosok mennél több ilyen modern gépet üzembe állítani, ők azzal nem törődnek hány ezer munkástól veszik el a megélhetés lehetőségét. Nem gondolnak arra, hogy ezek azután hogyan fogják a megélhetésüket megszerezni. Náluk a profit növelése a fő. Nem azért hozom ezen érveket fel mintha ellene volnék a modern gépek üzembe állításának; de ha a gépek segítségével a termelést olyan nagy mértékbe lehet emelni, ugyanolyan mértékbe volna- szükséges a munkások munkaidejét leszállítani és a munkabéreket a megélhetés színvonalán megtartani. A kapitalizmus nem a humanizmusra van alapozva, hanem profitéhes kizsákmányolásra. A munkásosztály nem is várhat a kapitalista osztálytól bármilyen előnyöket, hanem maga kell, hogy saját érdekébe cselekedjen, ezt pedig csak úgy teheti — ha az ipari fejlődésnek megfelelőleg szervezkedik Forradalmi Ipari Szervezetbe, egy olyan ipari szervezetbe amilyent az IWW épit; mert a régi szakszervezetek nem alkalmasak arra, hogy a munkásosztály érdekeit képviseljék és annak életszínvonalát emeljék. Nem elégséges a munkásoknak a régi elavult jelszavakon nyar- galászni, mert a munkások és munkáltatók érdekei nem azonosak és a munkásosztálynak nem célja “tisztességes munkáért tisztességes napibért” Egy negyed század. Hosszú idő. Különösen egy ember életében hosszú az. A huszonöt év előtti ifjú ma már meggörnyedt, őszbevegyült. Vannak, kik anyagiasán gondolkodva, megszedték magukat, hátat forditnak ifjúkori ideáiknak, kényelmesen morzsolják le öreg napjaikat. Aztán mások, kiknek az idea, az eszme sejtjeikbe van szőve, szintén megszedték magukat, nem anyakiakkal de szellemi gazdasággal s boldogan tekintenek vissza a lepergett huszonöt évre, mely sok küzdelmet foglalt magában. Az eszme, mely lelkesítette őket, teret hódított, milliók gondolatában sokszorozódott s a küzdelem nem volt hiábavaló. Ezt mondhatnánk arra a kis csoportra, mely a Bérmunkás bölcsőringá- sának emlékeit még elég szerencsés helyzetben van visszaidézni. Azok a néhányak, kik erről beszélhetnek, más mozgalmakból verődtek össze, nevezetesen a szocialista politikai pártokból. Mottójuk volt abban az időben, hogy a szocialista politikai pártok nem szolgálják kizárólag a dolgozó munkások ügyét; nem kizárólag a bérrendszer megszüntetése a céljuk, összetételük, alkotó elemük nem a munkás eszme kikristályozodá- sa, ergo munkásszempontból nézve: nincsen összekötő kapcsuk a munkásélettel, annak törekvéseivel. Ez volt az, mely ösztökélt bennünket a politikai mozgalommal való szakítással. Az utóbbi huszonöt évi munkásmozgalom története, annak hováfejlődése fényesen igazolta akkori felfogásunkat, nincs itt tér arra, nem is célom, hogy felsoroljam a bennünket igazoló eseményeket. A Bérmunkás olvasói hetenkint olvasnak róla. Mindenki, ha őszintén próbálja megérteni az ipari élet fejlődését, láthatja, hogy a munkás történelmi hivatása nem a politikai handa-banda, de ipari szervezetének kiépítése, hogy ezzel elejét vágja az ipari és társadalmi élet összeomlásának. S mikor igy látjuk igazolva törekvéseinket s ha ifjúkori ideáinkat igy látjuk a köztudatba bele olvadni, nem-e értékesebb vagyont gyűjtöttünk? Mi ehezképest a kivénhedt uzsorás, a fotelben ülő kéjenc? Munkánknak áldását a következő nemzedékek élvezik, mig az uzsorás földi szerzeménye az önzésben tobzódók martaléka lesz. Sorainkból sokan kidőltek. Jólesik vissza emlékezni rájuk. Azokra is, kik még az élők sorában vannak, de hiányoznak a sorokból. Az adót időben derék munkát végeztek. A sok kérni, hanem a bérrendszer megszüntetése lehet kitűzött célja. Amikor minden termelő megkapja munkájának teljes gyümölcsét és amikor a termelők hadserege maga fogja a termelt javak szétosztását irányítani. Erre szervezi az IWW a munkásosztályt. Nyers János. Huszonöt esztendő közül hadd említsek meg egyet. Azt a talpig becsületes, őszinte munkást, kit mint barátot, mint baj társat soha nem szűntem meg csodálni. Szőke Józsefre gondolok. Az ipari szervezetnek őszintébb, megértőbb és szorgalmasabb munkása Róthfiser Károlyon kívül aligha volt az amerikai magyar munkások között. Olyan volt ő, mint amilyennek valamennyiünknek kellene lenni: Tanítása nemcsak a szívig, de az agy mélyére hatolt. A proletár élet ideáinak teljes megértését hatásosan szorgalmazta tollával, előadásaival. Tudom, hogy a Bérmunkás 25 éves múltja és tanítása sok hozzá hasonlót nevelt. A Bérmunkás mai olvasóinak száma, írógárdájának buzgósága s maga a lap fennállása és terjedése ennek bizonyítéka. Hogy ehhez a magam csekély munkájával némileg hozzá járulhattam, jólesik tudni. Sebestyén Pál. Ki csinálta a téglákat (A Bérmunkás 1922-ben megjelent számából.) “Mit mondott annak az embernek?” “Azt mondtam neki, hogy iparkodjék — dolgozzék gyorsabban.” “Szabad kérdeznem, micsoda jogon parancsolja neki, hogy dolgozzék gyorsabban ?” “Szolgálatomban áll, megfizetem az idejét és ezt a maga egészében követelem.” “Mennyit fizet neki?” “Tiz ezüst pénzt naponként.” “Honnan veszi a pénzt, melyet kifizet neki?” “Tégla árusításból.” “Ki csinálja a téglákat?” “Hát én — meg a többiek itten.” “Hány téglát csinál ön személyesen ?” “Hát, hogy — a szolgálatomban 24 ember van, 24 ezret naponként.” “Óh, tudom már! Hiszen akkor valójában nem is ön az, aki ezeket az embereket fizeti, hanem voltaképpen ők azok, akik önt fizetik — a miért rájuk parancsol, hogy gyorsabb- ban dolgozzanak.” “De úgy látom uram, hogy ön elfelejti, hogy a gépek az enyémek!” “És honnan vette a gépeket?” “A téglák eladásából — utólag vettem a gépeket.” “De ki csinálta a téglákat?” “Ugyan hagyjon békében!” — “Nem tudja, hogy ha azok a hülyék odaben rájönnének arra az eszmére, hogy maguktól kezeljék a gépeket, pokoli mulatság volna? Nem érti ezt?” “Igen, teljesen értem, pokoli mulatság — az ön számára.”
