Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 14. VÁLSÁGOK KORSZAKA i IRTA: VINCZE SÁNDOR. . . . Lapdajáték folyik a világvárosok arénáiban. A játékmezőket százezres nézőtömegek ölelik körül. A repülő lapda nyomán orkánszerüen visit ki a közönségből a lelkesedés. A győztes csapatot üvöltő ünneplés, dédelgető szeretet veszi körül, ők a nap hősei. A lapok közük a képeiket. A rádió világgá hirdeti nagyszerűségüket. Színes leírások ismertetik szokásaikat stb. stb. Az ázsiójukat a sajtó és az üzleti vállalkozó a felhőkig hajtja fel. Az ötvenezer dolláros évi jövedelmű lapda játékos nem ritkaság. Kik a nézői, lelkes érdeklődői, fogyasztói és adózói ennek az üzleti vállalkozásnak ? Túlnyomó többségben — a proletárok. A játékpályák zsúfoltak, a könyvtárak olvasói termei tátongnak az ürességtől. Miért ? * * * . . . Házfalakat boritó plakátok hirdetik egy ezüstszőkére festett mozicsillag uj darabját, amelyben a szerelmi tornára kitenyésztett hímmel fog idegcsiklandozó kalandokon átmenni. Egyéb csalogató látványosságok mellett az öles hirdetések száztagú dobhártya-re- pesztő jazz-bandát ígérnek. Kora délelőttől éjfélig pereg a kép a vásznon. Véget nem érő vonalakban kígyózik a moziba a nép. öregek, fiatalok habzsolják a vásznon lejátszódó szerelmi csatákat. Kik a nézői, lelkes érdeklődői, fogyasztói és adózói ennek az üzleti vállalkozásnak? Túlnyomó többségben — a proletárok. A mozik zsúfoltak, — gyü- léstermek tátongnak az ürességtől. Miért ? * * * . . . Rikkancs ordítja a naponta tiz-husz kiadást piacra vető lapok vezérhireit. Az alvilág viselt dolgai, a felső négy százak válóperei csigázzák a munkából és munkába siető tömegek rósz és szegény fantáziáját. Kapkodják a lapokat. Százezrével kapkodják. Félmilliós és milliós a napi példányszáma ezeknek a lapoknak. Kik az olvasói, lelkes érdeklődői, fogyasztói és adózói ennek az üzleti vállalkozásnak? Túlnyomó többségben — a proletárok. És közben ott húzódik meg a rikkancs állványán egy-két száma azoknak a munkásuj Ságoknak, amiket sohase sikerül napi 25 ezer példányra felvinni. Miért? * * * . . . Vasárnap van. Rádiót hallgatunk. Húsz állomást igazítunk be egymásután. Húsz állomásról, húsz templomból, húsz pap próbálja százmillió embernek eladni a maga egyházát, a maga — biztos idvezülését ígérő — hitét. Utálatos álpátosszal valamennyi a maga istenét, a maga vallását, a maga biblia magyarázatát akarja a hallgató nyakába sózni. “Pokolnak gőze undorít” a versenyes licitálástól. Kikapcsoljuk az áramot. Kik a hallgatói, lelkes érdeklődői, fogyasztói és adózói ennek az üzleti vállalkozásnak? Túlnyomó többségben — a proletárok. És mig a templomok zsúfoltak, — a munkásotthonok vagy egyáltalán nem léteznek, vagy, ha vannak, — üresen tá- tognak. Miért ? * * * . . . Mozgalmak születnek, mozgalmak pusztulnak gyors és sürü egymásutánban. Itt is, ott is titokzatos, küldetésben járó, minden bajra, bánatra, szegénységre, elnyomásra és kizsákmányolásra biztos csodaszert ajánló magántudósok bukkannak fel. Személyüket ködös bizonytalanság takarja. Szándékaikat senki se tudja. Céljaikról ők maguk beszélnek legkevesebbet. Tegnap még minden lelkesedésüket a pénzcsináló professzió kötötte le. Ma már a társadalmat és az emberiséget akarják megmenteni. Semmit se tudnak, de mindenről beszélnek. Beszélni se tudnak, — de mindenről Írnak, írni se tudnak, — de mindenről véleményt mernek mondani, persze ellentmondást sem tü- rőt. Senki se tudja hogyan, de egyszerre csak csoport keletkezik körülöttük. A csoport hamarosan párttá gyarapszik. A párt előbb-utóbb tömegeket mozgat. És a tömeg élén ott áll a rejtélyes idegen, aki most már szabályokat ir elő, törvényeket szab a maga tömegének, szertartásokat vezet be és formálisan uralkodik. Emberek követik, szavát lesik, tanácsát kérik, esküsznek rá, engedelmeskednek neki. És a tábora egyre nő . . . Aztán amilyen hirtelen jött és nőtt épp olyan hirtelen merül is el a feledésbe. Rendszerint valami apró dolgon csúszik el és töri ki a nyakát. Vele pusztul a klikk, a párt és az érdektársaság is, amit sikerült szerveznie. Kik az áldozatai, követői, lelkes érdeklődői, fogyasztói és adózói az ilyen üzleti vállalkozóknak ? Túlnyomó többségben — a proletárok. Miért ? * * * . . . Maholnap száz éve lesz, hogy elindult útjára a tudományos szocializmus seregtoborzó kátéja, “A Kommunisták Kiáltványa.” A múlt század hatvanas éveiben a nagy tanító- mester, Marx Károly az Inter- nacionálé központi irodáit Amerikába akarta áthelyezni, mert azt hitte, hogy a társadalmi és ipari fejlődés üteme Amerikában lévén a leggyorsabb, — a szocializmus is itt fog megvalósulni leghamarabb. Hetven évvel e törekvés és kilencven évvel a Kiáltvány megjelenése után a negyven millión felüli bérért dolgozó amerikai népnek tiz százaléka sincsen megszervezve és két százaléka se tagja semmiféle szocialista szervezetnek. Ellenben van egy tucatnyi osztályharcot hirdető mozgalom, amelyek mindegyike, kü- lön-külön, az összes többit árulónak és sürgősen — még a kapitalizmus elpusztítása előtt — elpusztítandó rákfenének tartja. Miért ? Miért nem lettek követői, ál- dozói, lelkes érdeklődői, fogyasztói és adózói az amerikai proletárok a szocializmus ügyének? Miért? * * * . . . Miért észlelhető az élet minden területén az a szörnyű zűrzavar, aminek tanúi vagyunk ? Miért hatalmasodott el az üzleti sport ? Miért lett úrrá a rossz és alantas mozi ? Miért virágzik a szennysajtó és miért olyan szegény és gyenge a proletársajtó? Miért lett a rádió a tömegnevelés eszköze helyett a tö- megbutitásnak és az üzleti reklámnak az eszköze? Miért akad mindig tömeg a különféle szélhámosok horgára? És miért nem találnak el a tömegek sorsuk, életük, jövőjük egyetlen biztositó útjához, a szocializmushoz, a szolidaritáshoz, a közös nagy cél egy nagy közösséget teremtő eszközeihez ? * * * A sok miértre egy a válasz: Azért, mert a társadalom és az életét fentartó termelési szervezet halálos válságba jutott. A profitra dolgozó tömeg':er- melési szervezet csak tömegfogyasztásra épülhet fel. A profit azonban gátat vet a tömegfogyasztásnak. Ha nincsen az egyre emelkedő tömegtermelés nyomában egyre emelkedő tömegfogyasztás, akkor a termelés megreked valahol. És ha a termelés megreked az egyik ágában, csakhamar meg kell rekednie a többi ágakban is. Az egyik vérerezet eltokosodása eltokositja a kapitalista szerkezet egész vérerezetét. Az a termelési válság, amely az egész termelés területére kiterjed — átvetiti a maga anyagi zavarait az értelmi, szellemi, erkölcsi és lelki élet területeire is. így kerül a társadalom szellemi életmegnyilvánulása azoknak a mérgeknek a hatása alá, amiket az üzletes sport, az alantas mozi, a hazug sajtó, a butitó pap és a zavarosban halászó kalandor fecskendeznek bele a megbetegedett társadalmi szervezetbe. Amikor a termelési szervezet beteg épp úgy viselkedik mint minden más élő szervezet, amely beteg: nem fogyasztóképes. A jó és normális táplálék felvételére nincsen meg a képessége. A termelési szervezet válságától megbetegedett társadalom se fogyasztóképes. A jó és normális szellemi termékeket nem birja el az agya és az idegzete. Ezért fogy a ponyvairodalom és maradnak a kiadók nyakán a jó könyvek. Ez az oka annak, hogy tehetségtelen szürke analfabéták irodalmi sikereket érnek el és a tehetséges irók nem találnak kiadóra. Ezért buknak meg az értelmes mozidarabok és maradnak műsoron a tömeg alacsonyra szállt értelmi nívóját kielégítő s^emétalkotások. Ezért szorult le a közérdeklődésben a klasszikus zene és lett népszerű a jazz. Ezért marad pusztába kiáltó szó az értelemhez szóló szocialista tanítás és ezért nőnek ki a földből a mindenféle szélhámos mozgalmak és szélhámos mozgalmi vezetők. Mindezek a válságnak és a válsággal járó zűrzavarnak a kisérő jelenségei és megtalálhatók a nagy társadalmi földrengések minden időszakában. * ❖ * Amikor a római birodalom összeomlásának útjára elindult, nem a politikai, gazdasági és hadszervezeti formájában látszott megrendülni. Ezek az épségei még sértetlenül látszottak állani, amikor egy jelentéktelennek látszó szellemi áramlat ütötte fel a fejét, amely végül is összeomlasztotta. Amikor az európai feudalizmus kiélte életerőit és bukása felé közeledett, nem politikai, gazdasági és hadszervezeti ereje roppant meg előbb, hanem az a hit, az erkölcsi hatóerő és a jogi és szellemi szerkezet mondta fel a szolgálatot, amely hatalmának és erejének csak látszólagos kifejezése volt. Most, hogy a kapitalista termelés vajúdik magzatával, az uj, szocialista termelési formával nem a gyárai, bankjai, hadseregei, parlamentjei rendülnek meg elsősorban. Ezek a szervek győzhetetlenül erőseknek látszanak, a halálos kór nem is ezekben a szervekben ütötte fel a tanyáját. A halálos kór bacil- lusa ott van, hogy leghűségesebb egykori hívei, tudósai, papjai, irói és művészei már látják és érzik és itt ott meg is mondják, hogy a Rend betöltötte hivatását és küldetése betelt. * He * Akármilyen borúsnak, sötétnek, kietlennek és szomorúnak látszik is a világ a szocialista termelésért és életformáért lel- kesedők és harcolók szempontjából; — vigasztalanságra, reménytelenségre és csüggedésre nincsen ok. A kor, amelyben élünk a válságos átmenet kora. Ilyen lehetett a helyzet az ókori rabszolgaság és a középkori hűbéri rend felbomlása idején is. A munkásosztály egy nagy előharcosa Ferdinand Lasalle egy, a munkásosztály törekvéséről tartott beszédét igy fejezte be: “Uraim! Végignézték-e önök valaha magas hegyről a nap felkeltét?” “Biborszegély festi pirosra a látókör legszélsőbb peremét, hirdetve az uj világosság közeledtét. Köd és fellegek kavarognak, tömegbe verődnek, elhomályosítják a hajnalhasadást, pillanatokra elnyelik az elővillanó fénysugarakat, ... de nincs az a földi hatalom, amely megtudná állítani magának a napnak lassú és méltóságteljes felemelkedését. És egy óra múlva a hatalmas fényforrás áldott világosságát és melegét szerteárasztva ragyog az égboltoza(Folyt. a 4-ik oldalon.)
