Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-14 / 919. szám
1936 november 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal AZ ELSŐ NEGYEDSZÁZAD A Bérmunkás a magyar forradalmi ipari unionisták lapja, eme számunk megjelenésével a huszonötödik esztendejébe lép. Huszonöt esztendő a természet, a társadalom történetében egy elenyésző parányi idő. Egy forradalmi lapnak, mint amilyen a Bérmunkás, amelynek az elmúlt huszonnégy év leforgása alatt hat ízben kellett nevét változtatnia, nem azért mert a hitelezők elől kívánt szabadulni, hanem azokkal szemben akiktől követelése van. A kizsákmányoló osztály, amely hatalmánál fogva kezében tartja az erőszak intézményeket, amelyen keresztül védelmezi rablott vagyonát, amelynek jogos kisajátítását szorgalmazta a Bérmunkás az elmúlt huszonnégy éven át, a világ mar gyár bérrabszolgái között. Huszonnégy esztendő kedves emlékei vonulnak el szemeim előtt, amikor visszagondolok a Bérmunkás és az IWW magyar lapjainak hosszú, keserves küzdelmeire, amelyet az emberiség felszabadításának nagy ügyéért folytattak, a minden áldozatra kész magyar ipari forradalmárok. Mintha csak néhány nappal ezelőtt történt volna, hogy Rothfisher Károly kíséretében felmentünk az IWW Egyetemes Központjába és Vincent St. John-tól — az IWW akkori egyetemes titkár-pénztárosától felvettük az első száz dollárt, amelyet az IWW magyar lapjának a Bérmunkás-nak megindítására adományozott az IWW egyetemes mozgalma. Ezzel a száz dollárral és az IWW lelkes magyar tagjainak harcra, munkára való képességével indult útnak az első Bérmunkás. Habár kevesen vagyunk azok közül ma a mozgalom aktiv munkájának végzésében, akikkel együtt ringattuk a Bérmunkás bölcsőjét, vigasztalásul szolgál hogy ezrek, tizezrek, százezrek ösmerték meg a forradalmi ipari unionizmus magasztos eszmélyét, a magyar bérrabszolgák közül a Bérmunkáson keresztül. Nincsen az osztályharcok történetében megörökítve az az elszánt félelmet nemösmerő küzdelem amelyen a Bérmunkás köré csoportosult magyar ipari forradalmárok estek keresztül az elmúlt huszonnégy esztendőben, de legkivált a háborús őrület éveiben, amikor tűzzel, vassal irtották az uralkodó osztály közegei a forradalmi ipari szervezet tanait. 1917 április havában üzent hadat Amerika kormánya, hogy a pénzmágnások érdekeit^ Európa földjén fegyverrel, vérrel védelmezze. Ennek a hadüzenetnek a ravaszságait állította pellengére a Bérmunkás és 1917 május havában az Egyesült Államok kormánya megvonta a kedvezményes postai szállítást. Az egyetlen forradalmi magyar munkás lap, amelyet a kormány az Egyesült Államok hatalmas intézménye hat esetben tiltott be. Az egyetlen magyar forradalmi lap, amelynek szerkesztőjét Rothfisher Károlyt huszeszten- dei börtönre Ítéltek, amelynek I külömböző városokban levő lap- I bizottságait, hetekig, hónapokig vizsgálati fogságban tartottak. Az egyedüli magyar forradalmi lap Amerikában, amely a hatalmas kormány minden üldöztetése dacára a mai napig hirdeti tántorithatatlanul, minden megalkuvás nélkül, a forradalmi ipari unionizmus felszabadító eszmélyét. A Bérmunkás körül csoportosult foradalmárok büszkén, felemelt fővel nézhetnek az osztályharc minden harcával szemben. Nincs miért szégyenkezniük s ezt köszönhetik annak a tanítási rendszernek, amely az IWW szervezetében megalakulásától kezdve gyökeret vert, a közvetlen cselekvés eszméjének. Amikor a világ elnyomott, kizsákmányolt bérrabszolgái ennek a tudatára ébrednek, szerMa már a világ események bizonyítják az IWW magyar tagjainak helyes állásfoglalását, felbecsülhetetlen munkálkodását, akik az Ipari Tanácsok — Ipari Szabadság — eszméjének magyar hirdetőjét a Bérmunkást sokszor megfeszített munkával, odaadással, minden veszélyt, nehézséget, legyőzve egy negyedszázadig fentartották. A Bérmunkás köré csoportosult ipari forradalmárok, a legbátrabban legnagyobb önfeláldozással, a helyes felfogásuk tudatában ezen 25 évben nem csak a munkásság bűnös nemtörődömségével, a politikus kufá- rok rágalmazásaival, piszkoló- dásaival szemben rendíthetetlenül kitartottak, hanem hosz- szu éveken keresztül a legnagyobb hatósági üldöztetést is kibírtak és legyőztek. Ezen időszakot mások ismertetik, akik kezdettől benne voltak, igy mi visszatérünk a tárgyunkhoz. Az 1920-as években ránk szakadt köd eloszlott. Nem csak ezt a kis csoportot látjuk tisztán, akik rendithetetlenül megmaradtak az ipari szabadság zászlaja mellett, akik nem eveztek át a “Pártdiktatura” bajtársakat, munkástestvéreket gyilkolok, hatalmi mámorban úszók táborába, hanem még akik átpártoltak is nagyobb szolidaritásra, jobb belátásra jöttek azokkal együtt, akik eddig minden ellenvéleményt csak eltiporni akartak, akik “feszítsd meg”-et kiálltottak az IWW tagjaira amiért kitartottak az ipari szabadság, ipari tanács rendszer mellett. Ma már azok is, megértést, barátságot keresnek, akik az említett ködös időszakban vértől habzó szájjal ítéltek halálra minket és más mozgalmakat, mert nem hajtottunk fejet a pártdiktatura előtt. Ma már nem csak elméleti érvekkel tudjuk az IWW és ennek magyar szócsöve a Bérmunkás által hirdetett, “ipari egységfrontot” minden próbát kibíró helyességét bizonyítani, hanem a vajúdó társadalmi rendszernek egyetlen megmentő jeképen idézik még azok is, vezkednek az Egy Nagy Szervezet keretein belül, befejeződik az osztályharc, kezdetét veszi a munkásosztály, a felszabadult termelő bérrabszolgák igaz társadalma, az ipari szabadság. Ennek az eszmének terjesztésére kell, hogy a Bérmunkás köré sorakozzon minden osztálytudatos magyar bérrabszolga. Ma nagyobb szükség van erre, mint az elmúlt huszonnégy esztendőben bármikor volt. Ma, amikor a reakció az egész világon rettenetes pusztítást végez a felszabadulásért küzdő bérrabszolgák milliói között, félre a közömbösséggel, a kishitűséggel! Sorakozzunk a közvetlen cselekvést hirdetők táborába, akik a szocializmust nem fokozatosan, reformok utján, kívánják érvényre juttatni. A munkásosztálynak meg kell szüntetni a magántulajdont, a profit s bérrendszert, át kell venni a termelés és szétosztás akik a ködös időszakban, csak gúnnyal, megvetéssel említették az IWW ezen érvelését. Azok is elismerik ezt akik a múltban csak a megvetés és gyülöletettel ajkukon említették meg az európai Szindikalista Szervezetek elméletét, mely szerint csak a gazdasági egységfrontban, az unionokon keresztül lehetséges egységes, erős munkásmozgalmat kiépíteni, mely úgy védekezésre mint támadásra, sőt a társadalmi forradalom megvívására, az uj társadalmi rendszer megszervezésére, vezetésére legalkalmasabb. Spanyolországban nem csak a termelés és szétosztás van teljesen az üzemtanácsok kezeiben, hanem azokon a helyeken ahol leghamarabb, leggyorsabban megtisztították a városokat a fekete fasizmus terrorjától, az unionok gazdasági tanácsain keresztül irányítják a hadsereget is. Franciaország politikai egységfrontját, melyet a párthivek mintaképen emlegetnek, csak az unionokon keresztül tudják és igyekeznek a munkások arra bírni, hogy áruló álláspontját megváltoztassa a spanyol munkássággal szemben és adjon segítséget, az élet-halál harcot vívó spanyol munkásságnak. Minden reményünk meg van, hogy a spanyol munkásság győzni fog a nemzetközi fasizmussal szemben, még a “szocialista” kormányok árulásai dacára is. Ez esetben lehetséges lesz, egy igaz, ipari, gazdasági egységfront kialakulása melyet az IWW évtizedeken keresztül hirdet. Igazi nemzetköziség, pártdiktatura nélkül, ahol minden munkás mint munkás nem pártoskodó fél, az unionon keresztül választhatja az üzem tanácsokat, felsőbb ipari tanácsokat, akiket nem fog engedni a fejére nőni, mivel alulról felfelé, nem a pártdiktatura elmélete szerint felülről lefelé fog történni a közigazgatás. Ez a nemzetköziség van kialakulóban, melynek a megszületésével járó kínokat a spanyol munkásságnak kell elszenvedni. Ahol a kizsákmányoló eszközeit és tovább folytatni azt az összemberiség javára. Ez a munkásosztály történelmi hivatása, amelynek érvényre juttatása érdekében kell minden bérrabszolgának sorakozni az Egy Nagy Szervezetbe. Mi ipari forradalmárok, akik e negyed évszázadon át ellenségeink túlnyomó részével szemben győzedelmeskedtünk, győzelemre kell, vigyük eszménk, az ipari szervezet hatalmas tanait, az egyetlen s leghatalmasabb ellenséggel a kizsákmányoló osztállyal szemben. Eme győzelem sikere érdekében kell, hogy valamennyien válvetve használjuk ki az év minden napját a Bérmunkás és az IWW terjesztése érdekében. Ma még lehet, holnap talán már késő. A reakció melegágya a tétlenség, a nemtörődömség amelynek hatalomra jutása után borzasztó árakat fizet a forradalmi munkásosztály az egész világon. Köhler Sándor. osztály legjobban féltette a hatalmát, mert legtisztább alapon működő igy legerősebb munkás- mozgalmat igyekeznek letörni ezzel együtt az ipari tanácsköztársaság eszméjét, az igazi, gazdasági nemzetköziségét, melyet nem diktátorok, nem a nemzetközi tőke diktálna, hanem a nemzetközi munkásság. Arra kell törekednünk, hogy az IWW és annak lapjai által még a ködös időszakban is tisztán látott ipari egységfrontot, melyet most a spanyol munkásság hősies harcaival demonstrál, melytől nem menekülhet el a francia sárga politikai egységfront sem, itten is minnél több munkással megismertessük, leginkább azokkal, akik hisznek a Blum-féle sárga szocialista vezérekben és a nemzeti egységfrontot követelő Thorez- féle kommunistákban, akik Franciaországban még a sárga népfrontnál is nemzetibb francia egységfrontot akarnak kiépíteni, a nemzetközi munkás egységfront helyett. Ma már könnyebb megértetni, hogy a munkásság egyedüli közös harctere, erős, egységes, megtörhetetlen egységfrontja, csak a gazdasági szervezetben lehet, mely forradalmi kitűzéssel, elszántsággal nem csak a mai rendszerben a legjobb harci szerv, hanem a társadalmi forradalom megvívására, az uj- társadalmi rendszer átszervezésére, vezetésére is leghelyesebb legjobb a munkásság gazdasági egységfrontja, az üzem és ipari tanácsok megszervezésére. Vi. PHILADELPHIA A SPANYOL MUNKÁSOK TÁMOGATÁSÁRA november hó 20-án, pénteken este a New Garrick Hallban, 507 South St. PROGRAMOS TÁNC ESTÉLYT tart a Spanyol Népfront Bizottságának a rendezésében. Belépődíj ruhatárral együtt 50c. A jövedelem egyenesen Spanyolországba lesz küldve. IGAZOLVA VAGYUNK
