Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-07 / 918. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre __________ $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ____________ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ......—. 3c_______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «sigäSit» 42 Jubileumi lapszámunk 1912 november 15-iki dátummal indítottuk útnak a Bérmunkás első számát, hogy Amerika magyar dolgozói között ismertesse a már akkor elavulttá lett szakmakénti szervezkedéssel szemben az iparilag való szervezkedést, amely nemcsak megfelelő, de egyenes kívánalma a munkások érdeke megvédéséhez az iparilag folyó termelési rendszerben. 1936 november 14-iki rátummal lépünk be a Bérmunkás huszonötödik évfolyamába és e negyedszázados sajtó küzdelmet, amely minden vonásában a bérért dolgozók és az ipari unioniz- mus szolgálatában történt, jövőheti lapszámunk 16 oldalas tartalmával fogja ismertetni. Cikkeket fog abban az olvasó találni a Bérmunkás első számából, valamint a közbeeső évtizedekben megjelent Bérmunkás lapokból, amelyek mind azt igazolják, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták lapja minden időben rendületlenül a munkások érdekét szolgálta. Jubileumi lapszámunkkal egyidőben a Bérmunkás javára ünnepélyeket rendeznek a magyar nyelvű ipari unionisták és a Bérmunkás olvasói. Ezeknek az ünnepélyeknek megnyitója most vasárnap lesz Chicagóban, abban a városban, ahol a magyar munkások az elmúlt huszonöt esztendőben a legtöbbéit dolgoztak a Bérmunkás és az IWW érdekében. A kötelesség mellett e munka elismerése és méltánylását fejezik ki mindazok, akik ezeken az ünnepélyeken részt vesznek. És teljes joggal, a Bérmunkás múltjának szeplőtlenségével kívánhatjuk, hogy minden olvasónk barátjaival és ismerőseivel jelen legyenek nemcsak a Chicagóban tartandó ünnepélyen, de valamennyi Bérmunkás jubileumi ünnepén. Prosperitás Részben az elnök választási kampány egyik eszközéül szolgált az a bejelentés, hogy a demokrata kormányzat már elérte azt, hogy a prosperitás nemcsak be-be kopogtat az ajtókon, hanem ténylegesen már itt is van. Ez állítás alátámasztására megemlítik, hogy az “United Steel Corporation az elmúlt hat év óta ezidén hajtotta a legnagyobb hasznot, a General Motors 1928 óta nem termelt és nem adott el annyit mint ebben az évben. Általában az összes gyárak és üzletek, vállalkozások hatalmas profittal zárták mérlegüket és egyöntetűen megállapították, hogy a fellendülés bekövetkezett.” Nemcsak, hogy nem vonjuk kétségbe a fenti bejelentést, de magunk, akik bent vagyunk az iparban és a termelés felfokozását gépmódjára Űzzük, hajtjuk, szemtanúi is vagyunk ennek a profit harácsolásnak, de amely egy nagyobb darabb kenyérrel sem részesíti az azt előteremtő munkásokat. Sőt alig múlik el nap, hogy nem találnánk hirt a lapokban arról, hogy a nevezett vállalatoktól a munkabeszüntetés eszközével kell 5—10 százalékos bérjavitást kikényszeríteni az ők megnövekedett haszon- részesedésükkel szemben. Valóban ezeknek a cégeknek már itt van a prosperitás, amely ténylegesen az elmúlt hatesztendőben sem hagyta el őket, mert hiszen legtöbbjük még akkor is vagyont szerezhetet, amikor a dolgozó nép húsz milliója nem tudta reggel, hogy hol és mit fogyaszthat el ebédjére vagy vacsorájára. Valójában nem a szavakkal való játék a prosperitás megállapítása, de amerikai vonatkozásban csak féligazság, amely rosszabb és elitélendőbb, mint a hazugság terjesztése. Mert mig az utóbbit hamar felfedezheti a felfigyelő, addig a féligazsággal szemben nagyobb felvilágosító, meggyőző munkát kell kifejteni. Amerika közel 135 millió lakossából hányán vannak abba a helyzetbe, hogy az United Steel vagy a General Motors részvényesei közzé sorozhatnák magukat. Nem járunk messze a valóságtól, amikor azt mondjuk, hogy Amerikában legalább száz millió azoknak a száma, akikhez a prosperitás nem érkezett el és tekintélyes azoknak is a számuk, akik nem is reménykednek abban, hogy a mai termelési módszer mellett a prosperitásban valaha is részük lenne. Pedig nagyobb jogcímünk van nekünk dolgozóknak ahoz, hogy munkánk gyümölcsét mi élvezzük és ahoz hozzá is juthatunk az IWW tanítása alapján kiépített ipari szervezetekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy valamennyi dolgozó EGY NAGY SZERVEZET kebelében a bérrendszert megszüntethesse és helyébe a munkások, a dolgozók ipari demokráciáját állítsa fel. Minden munkásnak érdeke, hogy nemcsak holnap, de az esztendő minden napján prosperitás között éljen és ha ezt komolyan akarja is, legyen tagja az IWW-nak, segítsen az ipari szervezetek kiépítésében. Levél a Bérmunkáshoz! Tisztelt Szerkesztő Munkástárs: A Bérmunkás múlt heti számában hírrel volt arról, hogy az orosz kormány, is megemberelte önmagát és a spanyol munkások öthónapos élet-halál harcába a szabadságért küzdők oldalán beavatkozni készül. Jól esett olvasni erről az elhatározásról, amelynek az eddigi késése nagy számmal gyarapította azoknak a munkásoké nak a számát, akik eddig is kétségbe vonták azt, hogy a világ munkásságának a mai orosz mintára kell átszervezni megélhetési területét. Mivel az események igazolni látszanak, hogy ez a beavatkozás inkább azoknak a külső 'hangoknak a nyomására történik akikre magának Oroszországnak is minden időkben szüksége van a diplomatikus kártyavetés közben, nem lesz érdektelen, ha közvetlen a megvilágítás lámpája alá tesszük az eseményt még mielőtt kísérletet is tennének azok, akiknek minden ami Stalinéktól jön nebánts virág, kihasználnák ezt is a munkástömegek félrevezetésére. Tény az, hogy egyre többen kérdőjelként figyelték Stalinék magatartását a spanyol munkások harcával szemben, nem tudtak magyarázatot kapni arra, hogy akik megkövetelték, hogy a világmunkássága mint egy ember követelje a japán imperializmustól az “el a kezekkel Oroszországról” ugyan ez a “felszabadult” nemzet mit sem törődik más nemzetek dolgozóinak szabadság harcával. Ilyen hangok kaptak lábra magában a pártban is. De mindezekre élénk fényt vetnek azok a jelentések és híradások, amelyek a spanyol eseményekről az amerikai spanyol munkásokon keresztül látnak napvilágot. Ebből megtudjuk azt, hogy a spanyol fasizmussal szemben a szakszervezetek és a hatalmas szindikalista organizációk állanak akik sohasem csináltak titkot abból a meggyőződésükből, hogy az ők “munkás állam” elgondolásuk nem azonos az oroszországi berendezkedéssel. Ezekből a közvetlen spanyol értesülésekből megtaláljuk a magyarázatát, hogy miért nem volt fontos Stalinéknak öthónappal ezelőtt a beavatkozás. Nekik nem érdekük a spanyol szindikalista felismerés elterjedése, mint ahogy nem kívánatos nekik a fasizmus hódítása sem és az utóbbinak a jelek szerint sokkal nyomosabb része van a mostani beavatkozásban. Mert a fasizmus sokkal kevésbbé ismer ország határt mint az orosz kormány és semmi sem mond ellent annak a feltevésnek, hogy Spanyolország fasizálása után a sorrendben nagyon is elől van Stalin országa. Mind ezt csak azért láttam szükségesnek a szerkesztő munkástárs hozzájárulásával a Bérmunkás olvasóival közölni, hogy mint előbb jeleztem, hogy értékére tudják vallamennyien leszállítani azt az igyekezetét, amely az oroszoknak a spanyol harcokba való beavatkozását Stalinék munkáspolitikájának akarná feltüntetni. Éhez legalább is öthónappal előbb kellett volna hozzáfogni. Akron, Ohio. Nagy Ferenc. Olvasd a Bérmunkást! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
