Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-07 / 918. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERSApplication for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD 'ÜÜr Cleveland, Ohio pending VOL. XXIV. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1936. NOV. 7. NUMBER 918 SZÁM. A MUNKÁSOK EGYSEGET AKARJAK MEGTÖRNI A HAJÓ TULAJDONOSOK A spanyol munkásság az utolsó csepp vérig védi szabadságát SAN FRANCISCO, CAL. — Az utóbbi napokban a hajótu­lajdonosok határozott kísérletet tettek, hogy a hajókon dolgozó munkásokat elszakítsák a rak­parti munkásoktól és ezzel meg­törjék az egységes Maritime Szövetséget. Az elmúlt pénte­ken a helyi lapok feltűnő nagy hangon adták hirül, hogy a hajóstársaságok kettészakadtak és huszonhét vállalat hajlandó az International Longshormens Association szervezettel meg­egyezni a jelenben érvényben levő feltételek mellett a mun­kabérek emelésével, mely sze­rint az órabér 1.00 dollár, túl­órái munkáért pedig 1 dollár 50 centet fizetnek. Behatóbb vizsgálat után azonban kitűnt, hogy ezen aján­lat csak az ILA szervezetnek szólt függetlenül a többi szer­vezetektől. Erre a választ Harry Bridges adta meg a San Fran­cisco Labor Council nevében, melyszerint: “Az ajánlat természetesen elfogadható, de haszontalan ha az összes Maritime szervezetek nem kapják meg követelésüket — nevezetesen, a munkaközve­títő iroda kérdése és a túlórák­ért való készpénz fizetés.” Az ajánlatot tevő vállalatok nagyobb részben keleti társasá­gok és külföldiek new yorki irodákkal. Bár néhány nyugati SAN FRANCISCO, CAL. — A tengerhajózási munkások sztrájkba léptek az összes ki­kötőkben szünetel a munka. San Franciscotól egészen Seatle Washingtonig minden hajóköz­lekedés megszűnt. A kikötőkbe érkező hajók munkásai beérke­zésük után azonal csatlakoznak a sztrájkolókhoz. Az egész vona­lon erős picket vonalat szervez­tek meg. Mivel a munkások és hajótársaságok között az egyez­ség nem tudott létre jönni, igy a munkások a sztrájk fegyve­réhez nyúltak. A legfőbb követelésük a munkásoknak a szervezet elös- merése. Mig a munkáltatók fő­törekvésük megtörni a szerve­zeteket, hogy azután kényök kedvük szerint bánhassanak a munkásokkal. Alig két éve 1934- ben zajlott le San Franciscoba vállalat is csatlakozott az aján­lat tevőkhöz. Mivel a hajómunkások ugyan azon sérelmekkel vannak, mint a rakparti munkások a fenti ajánlatra egybehangzó válaszuk a NEM volt. A határidő októ­ber 28-ika. A dolog jelen állá­sa szerint több halasztás nem lesz, hacsak a hajóstársulatok hajlandóknak nem mutatkoz­nak az alapvető követelések tel­jesítésére, melyeket a közös bizottság a következőkben álla­pított meg. 1. A felvételnél a szervezet tagjai előnyben részesülnek és a jelenlegi felvételi rendszer ér­vényben tartása. 2. A túlórák készpénzbeni dí­jazása az összes hajókon dol­gozó munkásoknak. 3. A Maritime Commission bármily béremelésben állapodik meg, az viszamenőleg október 1-től érvényes. 4. Nyolc órai napi munkaidő az összes közszolgálati személy­zetnek, szakácsoknak és felvi­gyázóknak. Ezen követeléseket Hamlet admirális elé terjesztették, mint amely alapja lehet a tárgyalá­soknak és egyben mint ulti­mátumot. Ha nem teljesitik, a sztrájk kitörése elkerülhetetlen annál is inkább, mert a referen­dum szavazásoknál a munkások túlnyomó többségben a sztrájk mellett szavaztak. a nagy általános sztrájk és mint az elfojtott, de belülről állandóan jól égő vulkán, most ismét kirobbant. A 1934-es sztrájknak 11 ha­lottja volt és még sokkal több sebesültje. A hatóságok minden­felé mozgósították a rendőrsé­get. Mig a hajótársaságok saját gunmenjeiket állították munká­ba, hogy ürügyet találjanak a sztrájk erőszakos elfojtására. Lehetséges, hogy ez a sztrájk kifog terjedni a keleti kikötők­re is ami megfogja teljesen bé­nítani az Egyesült Államok ha- jószállitását. A hajóstársasá­gok ijedten kapkodnak, féltik a profitjukat és már előre meg­állapítják, — hogy az Egyesült Államokat milliókra rugó össze­gekkel fogja ez a sztrájk meg­károsítani, (értve alatta az amerikai kapitalistákat.) A félelmet nemismerő áldo­zatkészség, melyet a spanyol munkások tanúsítanak élet-ha­lál harcukban, minden ország munkásságát meggyőzni látszik azon tényről, hogy Spanyolor­szágban még hosszú harcokra van kilátás. A fasizta hordák már hetekkel ezelőtt csak pár napot adtak a madridi kormány­nak, az emberi sziklafal azon­ban sokkal szilárdabb, mint amilyenre valaha is számítot­tak a felkelők. A fasizták helyzete nem oly reményt keltő, mint amilyen színben igyekeznek feltüntetni a felkelők hadiszállásairól le­adott jelentésekben. A Federa­ted Press jelentése szerint a marokkói lakosság mindenfelé lázad. A riffek, akik kétségtele­nül a legelszántabb hadakozói észak Afrikának, akik 1926-ban a teljes spanyol hadsereget, 26,000 embert semmisítettek meg és Franciaországnak 150 ezer katonát kellett fegyverbe állítani leszerelésükre, megbíz­hatatlanokká váltak Franco ge­nerális részére. Arabok, moor ok és észak Afrika több néptör­zse felfigyelt a madridi rádión leadott felhívásra és a spanyol népkormány mellett foglalnak állást és a fasizták ellen. Mellousaban a kormáncsapa- tok lefoglalták a fasizták ösz- szes katonai felszerelés készle­tét és hét uj bombázó repülő­gépet égettek el. Udras Béni Áros és Béni Meesaudból érke­ző jelentések szerint a törzsek ott is csatlakoztak a loyalis csapatokhoz. Franco fasizta felkelő 24,000 főből álló hadserege nagyrész­ben a marokkói külföldi légiók­ból áll. Az intenció volt, hogy ezeket még e hét folyamán Spa­nyolországba szállítják, megerő­sítendő a Madrid elleni hadjá­ratot. Ez a terv azonban aka­dályokba ütközik. Nemcsak, hogy a kolóniái légióknak ott kell maradni, az önkéntes fa- siztákkal hanem fasiztákkal kell megerősíteni azokat Afri­kában, ha megakarja tartani a talajt. Franco két feladat előtt áll: vagy Afrikát elveszí­teni, vagy a madridi harcot fel­adni. Franco szándéka minden va­lószínűség szerint először Mad- ridot bevenni és ebből a célból minden erejét ide összpontosít­ja és később Afrikában rendet csinálni. A helyzet azonban minden nappal válságossabbá válik. A forradalom terjed és ha a marokkói katonák értesül­nek, hogy a külföldi légiók vér­rokonaikat ölik Afrikában, két­ségtelenül lázadásba törnek ki Ezzel egyidőben a spanyol munkásság minden erőt össz­pontosít a főváros védelmére. Uj hadosztályokat szerveznek és egy hét leforgása alatt nyolc bataliont remélnek fegyverbe állítani. A milíciánál teljes dis- ciplina van és a hadosztályok nem változtathatják helyeiket tetszésük szerint mint az első hetekben, hogy saját belátá­suk szerint választották meg az állásaikat. A rendszeres koman- dó lehetővé teszi, hogy a táma­dott helyekre vonják össze az erőt. A disciplin erősiti az ellent- álló erőt. A munkásszervezetek közötti ellentéteket háttérbe szorították és mindenki egy cél felé törekszik: Leverni a fasiz­must. Egyébként a népfront kor­mány által kontrolált területen teljes rend van. A világgá kür­tőit “vörös terror” csak a fa­sizták híradásaiban dúl. Kata- lóniában a munkások csodákat müveinek az uj társadalmi rend felállításában. Az üzemek min­den zavar nélkül működnek és a szállítási eszközök sokkal tö­kéletesebb teljesítményt végez­nek, mint romában Mussolini irányítása alatt. Madridban még e válságos órákban sem kételkedik senki afelett, hogy a fasizták leveré­se biztos. Mindenki elvan ké­szülve, hogy Franco végső erő­feszítésében a mérges gáz hasz­nálásához folyamodik, hogy ezáltal fojtsa meg a szabadság­ért küzdő férfiakat, nőket és gyermekeket. De még ennek árán is elvan határozva a spa­nyol munkásság a fasizmus le­verésére. EGYETEMES IWW KONVENCIÓ Az IWW egyetemes konven­ciója november hó 9-én, hétfőn reggel nyílik meg Chicagóban. Ezt megelőzőleg az ipariszerve­zetek tartottak konvenciókat, amelyeknek határozatai, vala­mint a hatásosabb szervezési módozatok kerülnek az egyete­mes konvenció elé. 37 ezer tengerhajózási munkás sztrájkba lépett

Next

/
Oldalképek
Tartalom