Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-10-10 / 914. szám

1936 október 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal Kiknek és miért nem jó az IWW? tározati avagy képviseleti joga nincs az IWW-ban. Tisztábban el sem lehet kép­zelni a munkásosztály érdekét képviselő szervezetet az IWW- nál és hogy mind ennek dacára mégis lehet hallani megjegyzé­seket (ami igaz ritkán törté­nik,) azt megértjük abból a tényből, hogy az előbb jelzett és a munkásság félrevezetésére épült IWW elleni uszítást a kapitalizmussal karöltve, egy­mást túllicitálni akarva űzik. Ez a tökéletes egységfrontja a kapitalizmus — kommunista­párt — szocialista pártoknak ami hatalmas mértékben hátrál­tatja a munkásosztály ügyét egyedül szolgáló IWW kiépülé­sét a kapitalizmus legnagyobb örömére. De tisztában van ugyanakkor az IWW tagsága avval is, hogy a jelzett pártok tagsága között vannak őszinte, önzetlen munkások, akik csak a vezéri uszításra végzik az IWW elleni munkájukat, de ezek is csak azért, mert nem ismerik az IWW szervezetét, elsem bír­ják azt képzelni, hogy hogy működik az a gyakorlatban. Ha vennék azt a fáradságot, hogy tanulmány tárgyává tennék az IWW szervezetet úgy felismer­nek azt a tényt, hogy az IWW ban szervezkedve az osztálytu­dat irányításával olyan erő lenne a munkásosztály kezében, amely elsöpörné utjából a ma átkát, a kapitalista társadalmi rendszert, de még a proletárok nevében és rajtuk diktátorosko- dó uralmat is. És ennek csak a tudatlanság, avagy az uralko­dók avagy uralkodásra vágyók lehetnek csak ellenségei. J, Nyirán. Még több statisztika Ma abban a világban élünk, ahol a számok beszélnek, eze­ken keresztül ismerkedünk meg mind jobban a kapitalista tár­sadalmi rendszer minket, mun­kásokat közelről érdeklő beren­dezkedésével. A Security és Ex­change Commission kimutatása olyan képet tár elénk, amit nem szabad elfelejtenünk már csak azért sem, mert minden bérharcnál azt hozzák elő érvül a bérkövetelés ellen, hogy kép­telenek mégcsak centeket is javítani a munkásoknak és so­kan ennek a hazugságnak be is dőlnek. Az alábbi kimutatás a Corpo- rációk tiszaviselőinek évi és azok munkásainak átlagos he­ti keresetét mutatja be: A jelentés hozzá fűzi még, hogyha a bérért dolgozók átlag egész évben dolgoznának, ami ritkán történik meg, úgy az Allied Chemical legmagasabb tisztviselője keresete kiteszen annyit, mint négyszázhuszonöt munkása kapna egész évre, ha az egész évet kidolgoznák. Hogy ez igy van, az a mun­kásság hátramaradottságának tudható be. Ott ahol egyének százezreket zsebelnek be évi fi­zetésül, semmitevésért a legtöbb esetben, addig a nehezen dolgo­zó munkások csak százdolláro­kat keersnek évente és a mun­kások ezen hűséges tunyaságért nemcsak a saját életüket paza­rol já kel nyomor és nélkülözés­ben, hanem a gyerekeiket is. Ha véletlenül mégis nekibokro- sodnak a legmesszebbmenő amit mernek remélni, egy da­rab pork chopsra való béremelés naponta. Be kell, hogy lássa a munkásság előbb-utóbb, hogy a fönt leközölt gazdasági egyen­lőtlenséget meg kell, hogy szün­tesse, de nem a vagyon felosz­tással, hanem az arra a célra felépített szervezettel, amelyen keresztül minden a társadalom szükséglete céljára szolgáló esz­közt köztulajdonba véve az em­beriség szükségletének a terme­lése célját fogja szolgálni. Az IWW erre tanít és erre szerve­zi a munkásokat. Kártyavárként esnek össze a humbug mozgalmak Az IWW tagjai figyelemmel kisérik a szervezettel szembe­ni ellenséges megnyilvánulást, de bármilyen figyelemmel is kisérik azt, képtelenség volna, azt megállapítani, hogy me­lyik féli jobban az IWW meg­erősödését a kapitalizmus-e a kommunista jelzőt használók-e a többi szocialista jelzőt hasz­náló fékerek-e vagy J. L. Le­wis és társa W. Green? A fenti társaságokat okvet­len szükséges megemlíteni, hogy a dolgot tisztán láthassuk. Először is a kapitalizmus gyű­löletét megbirjuk érteni az IWW-val szemben. Itten két osztály áll egymással szemben a legridegebb válasz fallal köz­tük. A kapitalizmus bár még erős, hatalmas, a mai kiörege­dett idejétmulta, de az ő osztály érdekét szolgáló társadalmi rendszer bajnoka, minden esz­közt megragad az IWW szer­vezete elpusztítására, bárha több helyen kénytelen az IWW szer­vezett ereje előtt meghátrálni, de még az IWW történetében nem volt eset, ahol az IWW szervezetét elösmerték volna. Éppen úgy az IWW soha még hem kötött fegyverszünetet a kapitalizmussal, mert célja nem a megalkuvás a létezésért, ha­nem a kapitalizmus ma már csak nyomort, nélkülözést adó rendszerét elpusztítva, helyébe a munkásság társadalmát ten­ni, ahol az emberiség szükség­lete megtermelése lesz a cél és ahol minden a társadalmat ér­deklő ügyet nem kiváltságos elemek, hanem maguk a dol­gozók, termelők, intéznek el, igy e két osztály nem szeretheti egymást. A hamis kommunista jelzőt használó párt vezetői ugyan úgy gyűlölik az IWW szerve­zetét, mint a kapitalizmus. Ezek a bukott intellektuelek, akik az iskolák felsőbb osztályaiban ka­pott nevelésük folytán uralko­dásra vágynak és bárhogy gyű­lölik is a mai uralkodó osztályt, a munkás osztály érdeke nem érdekli őket. A munkásság csak eszköz az uralomra jutá­suk céljára és vágyuk az, hogy úgy mint Oroszországban, a proletárok nevében diktátori uralmat gyakoroljanak a pro­letárok felett de addig is amig ezt a célt einem érik, össze fog­nak a legreakciósabb elemmel is a jó megélhetés céljából, pél­da rá a most Amerikában folyó munkálkodásuk. W. Green. J. L. Lewis és a polgári intézmé­nyek támogatása, amelyek együttvéve a kapitalizmus osz­lopai. A többi theorikus munkásnak nevezett pártok is a tőkésosz­tály malmára hajtják a vizet. A fentiektől eltekintve van egy hatalmas tömeg, amely csak egyedül érdekli az IWW szer­vezetet és ez a bérért dolgozók, avagy a munka nélkül lévő munkásság. Ezek érdekében és felszabadítása céljából alakult az IWW és csakis bérmunkások lehetnek tagjai és csakis a munkás tagság határozhat min­den a szervezetet érdeklő ügy­ben a tisztviselőinek semmi ha­A Townsend-féle 200 dolláros havi penzió-féle szervezet mint a kártyavár hűl széllyel, nap­nap után több azoknak a szá­ma akik rájönnek, hogy az egész csak egy furfangosan ki­eszelt ravasz üzleti fogás volt. Az Egyesült Államokban 1935-ik évben 11 millió 710 ezer volt azoknak a száma akik a hatvanadik életévüket betöl­tötték. Ebből 10 millió 465 ezer Townsend javaslata alapján jo­gos volna havi 200 dollár pen­zióra ami évente 25 billió 116 millió dollárt emésztene fel. Ma, amikor az “Uj Osztás” kormánya az elmúlt 3 és fél év alatt csak 8 billió dollárt köl­tött el közérdekek fellendítésé­re, az Egyesült Államok nem- zetgazdászai füt-fát megmoz­gatnak, hogy kimutassák mily rettenetes gyorsasággal viszi a kormány az országot a vesze­delmes csődbe. Lemke, Coughlin, Townsend-féle féker szerveze­tekről a Bérmunkás alakulásuk­nak kezdetén, amikor még a legforradalmibb szervezetek lap­jai, szónokai, tagjai áhítattal várták a lelkiatya vasárnap délutáni beszédét, megirta, hogy Father Coughlin az ame­rikai fasizta érdekeltségek elő­futár ja, ugyanígy Townsend és Lemke szervezetekkel szemben is. Ma már nyíltan ők maguk bevallják fasizta tendencióju munkájukat. Az elkövetkező választás fényes bizonyítéka lesz eme humbukoló hármas szövetség erejének. A fő bohóc, az isten szolgája a Lemke párt megalakulásakor Lemkét már a washingtoni Fehérházba látta — képzeletében — később már leengedte a szavazatok számát 9 millióra, most már csak arra kéri a még birka módra köve­tő tömegét, hogy “legkevesebb 5 millió szavazatott kell felhaj­tani Lemke számára.” Eme 5 millió szavazatott Roosevelt követői közül kívánják elvonni, hogy ez által a Lemke párt szülőanyjának a fasizta Hearst- nak a jelöltje Landon kerüljön be szótöbbséggel a Fehérházba, hogy aztán Hearst és társai teljes hatalommal diktálhassa nak az amerikai bérrabszolgák jövője felett. Az IWW nem hisz a politikai cé-cókban mert azok­ban a munkásosztály érdekeit látja megcsonkítva, megdönthe­tetlen érvekkel számtalanszor bebizonyítottuk, hogy a parla­menti politikai akció — legyen bármely politikai párt a kor­mányszékben — a munkásosz­tály felszabadulási küzdelmei­ben káros hatással van. Azok az IWW-isták akik még­is részt kivánnak venni és élni kívánnak szavazati joguk gya­korlásával válasszanak a reak­ciós republikánus és a magával tehetetlen demokrata párt je­löltjei között. A munkásosztályt felszabadulási harcában sem a republikánus, sem a demokra­ta, szocialista de még a Roose­velt számára szavazatokat fog- dosó, korteskedő kommunista párt jelöltjeinek megválasztá­sa sem segíti elő. A munkásosz­tály felszabadulási harcát nem a parlamentekben hanem az ipa­rok terén a bányákban, gyárak­ban, az ipari telepeken kell megvívni, hogy az eredményes legyen. A világ munkásságának nem a burzsoázia parlamentjeit, hanem a termelés és szétosztás eszközeit kell birtokába venni. Hogy ezt megtehesse és minden akadály nélkül sikeresen foly­tathassa az összemberiség ja­vára, kell, hogy a világ munkás­sága forradalmi ipari szerve­zetekbe, Egy Nagy Szervezet­be tömörüljön az egy hatal­mas ellenséggel a kizsákmányo­ló osztállyal szemben. Legmagasabb A munkások RÉSZVÉNYTÁRSASÁG tisz“k “kerSeíf1 Dollár és centekben Alleghany Steel ........................................... 111.704 24.60 American Machine and Foundry ........... 189.000 24.16 Allied Chem. and Dye ............................. 100.000 25.52 American Smelting and Refining ........... 100.000 22.60 American Tobacco ..................................... 304.398 13.76 Anaconda Copper ....................................... 168.138 23.58 Bethlehem Steel ......................................... 203.332 24.60 Consolidated Oil ........................................... 126.659 29.53 International Business Machines ............. 506.769 28.60 Jewel Tea ..................................................... 105.846 29.05 McKeesport Tin Plate ............................... 225.416 20.59 Owens Illinois Glass .......... 100.000 20.91 Standard Brands........................................... 152.689 14.24 Standard Oil (N. J.) ................................... 125.000 28.07 U. S. Rubber ............................................... 125.220 22.80

Next

/
Oldalképek
Tartalom