Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-21 / 885. szám
1936 március 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal A régi Bajtársakhoz! A napokban kaptam egy levelet, melynek a tónusa, egy volt kommunistát, L. M. Halseyt juttatta eszembe, akivel együtt dolgoztam. Ez a munkás két és félévet dolgozott Sta- lingrádon, front harcos volt és azt mondta nekem: — “Én a lelkemet hagytam Oroszországban, most mint egy kiégett salak járok az emberek között.” Ez sok baj társamra ráillik, a fent említett levél Íróra is, ámbár igaza van, hogy revízióra van szükség a társadalmi felfogások, mozgalmi irányzatok tisztázására. De, ebben mín- renkinek segíteni kell, leginkább azoknak, akik azt hiszik, hogy ők jobban tudják. Az IWW mindég nyitva áll a revízióra, újjá szervezésre, minden évben elfogadunk jó ajánlatokat, tervzeteket, melyek gyorsabbá tehetik utunkat, haladásunkat. Biztosabbá harcainkat. De én nem ismerek tökéletes embert, legkevésbbé lehet tökéletes egy szervezet, mind a kettő javításra., tatarozásra szorul. Ha a régi bajtársak látnak egy jobb, tudományosabban és logikusabban felépített szervezetet, mely nem személyi kultuszon, nem egyéni diktátorságbn alapszik, adják elő. Ha pedig a meglevők között az IWW a legkönnyebben kiépíthető, átformálható az adott viszonyoknak, amint én hiszem, akkor adják elő terveiket, hogyan tökéletesíthessük, alakíthatjuk át, hogy gyorsabban haladhassunk, a kitűzött célunk — a felszabadulás felé. De egyet látok, hogy egy páran minden nehézségek dacára is igyekszünk, a mozgalmat fentartani, hogy a teljes sötétség be ne álljon. Ha nem volt javítás rajta elegendő, ez nem a hibánk, hanem azoké, akik esetleg jobban tudnák, de félre álltak, akiknek több idejük volt elmélkedni, tervezgetni és találtak is javításra alkalmas pontokat, de nem merték, gyávák, vagy lusták voltak azt előadni és azért harcolni. Én nem tartozom a demagógok közzé, az IWW-ban találni legkevesebb demagóg munkást, ezért ez van azon helyzetben, hogy revízió alá vegyük. Én sem tartok mindent helyesnek, amit mint szervezet és ahogy cselekszi, sok dolog van, melyet igyekszünk megváltoztatni, melyhez segítséget adhatnának, akiknek van idejük elmélkedni, kipihentek, friss erővel szállhatnának síkra a helyesebbnek vélt módozatok érdekében. És már mi kezdünk kifáradni, de nem adhatjuk fel a harcot, mert akkor még kevesebben leszünk, még kevesebb eredményt érhetünk el, nagyobb lesz a csüggedés a lehangoltság, a visszahanyatlás. Nekem fáj, amikor a fentemlitett levélhez hasonlót kapok, amidőn régi baj társaim lemondással Írnak, amikor kiégett salakokat látok, akik már nem tudnak tüzet gyújtani, nem tudnak melegíteni, tisztítani. Akik jobb tudásuk és meggyőződésük ellenére is engedik a reakciót erősödni, a politikai szédelgőket, opportunistákat hatalomra jutni és a munkás mozgalmat is megengedik, hogy a parlamentárizmus posványába vigyék ismét, hogy egy gyűjtő medencét állítsanak fel megint, ahol a Schiedemanokat, a MacDonaldokat kineveljék, hatalomhoz juttassák. Gondolják-e önök, hogy a forradalmi ipari szervezet összetétele, szervi, taktikai kombinációja már nem javítható? Gondolják-e, hogy az Ipari Demokrácia eszméje nem elég tudományos, nem kivihető? Hogy a munkásságot nem lehet, nem kell szervezni, hogy nem csak a mindennapi harcokban, hanem a végleges leszámolásra is kell begyakorolni a munkásosztályt? Nem-e a józan ész parancsolja, hogy erő próbákat tartsunk? Hogy még ma is védelmet adjunk munkástársainknak, hogy önbizalmuk, osztályuk iránti bizalmuk megmaradjon? Könnyebb volna-e egy újat építeni, nyers, ismeretlen erővel, anyaggal? Vagy könnyebb lenne ezt az ismert anyagot, erőt felhasználni, átalakítani, alátámasztani, kiépíteni? Én azt hiszem, az utóbbi könyebb, ismert és már kipróbált kombinációk vannak rendelkezésünkre. Vagy a munkásság intelligensebb része csak szobatudós lesz? Akik csak kifogásnak tartják, elzárkóznak, visszavonulnak azon a címen, hogy semmi sem tökéletes, nincs tökéletes szervezet. De ugyanakkor beismerik, hogy legtökéletlenebb a mai társadalmi berendezkedés, a rendszer, mégis benne élnek, belenyugosznak, úsznak az árral. Köszönöm a levelet, ebben megláttam a régi baj társaim lelki világát, melynek a felismerése fáj, de talán használni fog, talán sikerül ezen felismerésen keresztül néhányat kiragadni a lefelé rohanó árból és vissza hozhatunk egyeseket a konstruktive harcok mezejére, mert csak mi tudjuk, akik itt vagyunk, hogy mennyire szükség van ilyen régi, elveszett bajtásakra. Mi tudjuk, hogy sokan vannak, akik esetleg jobban tudnák mint mi és távol vannak. Minekünk csak az uj, a még kevésbbé kiforrott tagságra kell támaszkodni. Csak írjanak, bár nekünk megerőltetés ilyen levelekre válaszolni, de szükséges, hasznos önönmagunkra nézve is és ha találunk egy utat, melyen közösen haladhatunk, nem tétlenkedünk mint önök, akkor kárpótolva leszünk, addig is viszont látásra az osztályharc mezején. Visi István Az unió töri meg most a munkások szolidaritását (Folyt, az 1-ső oldalról.) Bár az egész városra kiterjedő szerződés megkötésére egyenlőre semmi kilátás, a szervezet sem ragaszkodik ahoz. Ahol sikerül kielégítő megegyezésre jutni a tulajdonosokkal, ott vissza rendelik a munkásokat, bár ez a szolidaritás megtörését eredményezi a munkások soraiban. A mai napig több száz épületben kötötték meg igy a szerződést. A Prudence Co. mely 150 millió dollárra becsült épület felett rendelkezik március 6-án aláírta a szerződést, mely szerint a munkások megkapják a követelt bér javítást; a szervezett munkásokat előnyben részesítik; a munkaidő és munkaviszonyokat pedig kölcsönös egyezkedés utján fogják megállapítani. Az union szerint ezen szerződés megtörte a Realesta- tek egységét. A Prudence Co. 58 épületet kontrolál, közöttük 13 szállodát. A Harlem és Bronx épület tulajdonosok is a megegyezés mellett foglaltak állást, akik 2500 épület felett rendelkeznek és 5000 munkást foglalkoztatnak. A Metropolitan Association of Building Owners, amely 110 épület felett rendelkezik az East és West Sideon a követeléseket teljes egészében aláírta, mely szerint úgy a bér, mint a munkaidő és munkaviszonyokat teljesitik, valamint elismerik a szervezetet. A State Mortgage Commission, mely 17 épület felett rendelkezik a követelések minden pontját aláírta. A State Insurance Co. ígéretet tett arra, hogy a kezelése alatt álló 300 épületen hajlandó ugyan oly béreket és munkaviszonyokat életbe léptetni, mint amilyen a végleges megegyezéskor létre jön. A Realty Advisory Board, melynek kezelésében van a legtöbb sztrájk által érintett épület, makacsul megtagad minden egyeztetési kísérletet, amely a szervezet elismerését célozza. A sztrájkolok támogatását számos helyen a lakók is szorgalmazzák. Voltak épületek, ahol megtagadták a házbér fizetést, ahol sztrájktörőket alkalmaztak a sztrájkoló munkások helyein. A London Terrace lakói feliratokkal ellátott táblákat hordtak és a sztrájkoló munkásokat sandwich, kávé és süteménnyel látták el. Ugyancsak petíciót írtak alá, melyben követelik a tulajdonosoktól, hogy a régi munkásokat alkalmazzák union kondíciók mellett. Egyébként a sztrájk zóna fegyveres táborhoz hasonló. A rendőrbotok buzgón működnek és számos épület bejárata el van barikádolva, úgy hogy a lakóknak a mellék bejáratokat kell használni. A sztrájk a színház kerületet is érinti és számos színház előcsarnokát fegyveres őrök töltik meg. A színházakban mutatót képeknél is nagyobb érdeklődést váltott ki a tömeg picketek felvonulása a bankok és insurance kompániák által kontrolált épületek előtt. A szervezet szerint, ezen erők állnak a Realty Advisory Board mögött, amely a munkások minden követelését vissza utasítja. FIGYELEM! NAGY TAVASZI BÁL lesz Detroitban az IWW- hoz tartozó 440-es Ipari Szervezet rendezésében 1936 március 21-én, szombaton este7:30-kor a Verhovay Otthonban, West Jeferson és West End sarok, feljárat West Endr ről. Belépti jegy 25 cent. Tekintettel arra, hogy Detroitban egy nagyobb- szabásu szervezési akció indult meg, igy anyagiakra van szükség, hogy a szervezők tovább végezhessék megkezdett munkájukat. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy ennek a mulatságnak az érdekében agitáljanak. Hozza el családját és ismerőseit. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megvált sztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet,' melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
