Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-21 / 885. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 március 21. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK " 1........ A. K. rovata------------------------AZ IPARI termelés emelkedik, az alkalmazottak száma és keresete esik, a szám adatok az 1925. évhez arányitva 1935 november havában a termeles 97 százalékot ért el, az alkalmazottak száma 84 százalék, a kereset pedig 74 százalék, 1925-ben vagyis tizesztendővel ezelőtt a munkanélküliek száma alig 2 millió volt. Ma amikor a termelt áruk 97 százalékát állítják elő, akkor hivatalos kimutatás szerint 11 millió 672 ezer a munkanélküliek száma. 1935 szeptemberében 1 millió 483 ezer munkással volt több alakalmazva az iparokban mint1 1933 szeptemberében. 1933 szeptemberétől 1935 szeptemberéig 1 millió 200 ezer azok száma akik elvégezték az iskolákat és munkaképesek lettek. Ennélfogva az elmúlt két esztendőben az iparokban foglalkoztatott munkások száma csak 283 ezerrel szaporodott. — Ezen kimutatásból levan véve az elhaltak és munkaképtelenekké válltak ezrei. 1935 első kilenc hónapjában 259 ipari és kereskedelmi társaságnak 56 villany és gázmüveknek tiszta jövedelme, a new yorki Federal Reserve Bank megállapítása szerint 674 millió 600 ezer dollár volt. Ugyan ezen társaságok 1935 decemberében kifizettek részvényeseiknek osztalék fejében 343 millió 600 ezer dollárt. A VILÁG acél termelése 1930- ban 93 millió 108 ezer tonna volt ebből az Egyesült Államokban termeltek 43 és fél százalékot Németország 12 és két tized százalékot, Angolországban 7—9 tized százalékot, Franciaországban 10 százalékot, Oroszországban 6—2 tized százalékot s a többi államokban 20—2 tized százalékot termeltek. 1931- ben termeltek összesen 68 millió 294 ezer tonnát. Ebből Amerika termelt 38—7 tized százalékot, német 11—9 tized százalékot, francia 11—3 tized százalékot, orosz 8—1 tized százalékot, angol 7—6 tized százalékot. A többi államok együttesen 23—3 tized százalékot termeltek. 1932- ben termeltek összesen 49 millió 830 ezer tonnát. Amerika 27—3 tized százalékot, orosz 11—7 tized százalékot, német 11—4 tized százalékot, francia 11—1 tized százalékot, angol 10—6 tized százalékot. A többi államok összesen 27—9 tized százalékot termeltek. 1933- ban termeltek 66 millió 448 ezer tonnát. Ebből Amerika termelt 34—9 tized százalékot, német 11—3 tized százalékot, angol 10—6 tized százalékot, orosz 10—1 tized százalékot, francia 9—7 tized százalékot. A többi együttvéve 23—4 tized százalékot termeltek. 1934- ben termeltek 79 millió 594 ezer tonnát. Amerika 32—7 tized százalékot, német 14—7 tized százalékot, orosz 11—8 tized százalékot, angol 11—1 tized százalékot, francia 7—6 tized százalékot. Az összes többi államok együttvéve 22—1 tized százalékot termeltek. 1935- ben termeltek 95 millió 988 ezer tonnát. Amerika 35—3 tized százalékot, német 17—1 tized százalékot, orosz 12—8 tized százalékot, angol 10—4 tized sázalékot, francia 6—4 tied százalékot. A többi államok együttesen 18 százalékát termelték. A CHICAGÓI vágóhidról az év minden napján 1 ezer vasúti kocsi rakomány feldolgozott húst szállítanak a világ minden részébe. PROCTER & GAMBLE company 1935 julius 1-től december 31-ig tiszta jövedelme 7 millió 883 ezer 362 dollár. Garbai Sándor Amerikában A magyarországi munkás- mozgalomnak egy exponáns embere szállt partra a napokban, aki hat hónapi itt tartózkodás alatt az amerikai viszonyokat fogja tanulmányozni és előadásokat fog tartani az amerikai magyarságnak európai tapasztalatairól. A munkásmozgalomban résztvevők előtt nem ismeretlen Garbai Sándor neve, aki- 35 esztendős munkásmozgalmi múltra tekint vissza, melynek egyré- szét a magyarországi épitőmun- kások szakszervezetében és a szociáldemokrata pártban töltötte, a másik részét pedig emigrációban, Románia, Ausztria majd Csehszlovákiában. Garbai Sándor ifjú emberke korában került Budapestre és egyik alapitó tagja volt az épi- tő munkások szakszervezetének. A szövetség megerősödése után titkára lett annak és hosz- szu éveken át töltötte be ezen tisztséget, amellet, hogy vezető embere volt a magyarországi Szoc. Demokrata Pártnak, úgyszintén a Modern Magyar Biztosítási Intézménynek. Az 1918-as októberi forradalom idején Budapest lakásügyi kor mánybiztosa volt és tagja a nemzeti tanácsnak. Az 1919 márciusi forradalom Garbait he lyén találta és a népbiztosok tanácsának megalakulásakor annak elnökévé, majd Szoviel Magyarország elnökévé választotta. A forradalom bukása, mini sok száz más résztvevőt Garbait is emigrációba kényszeritette és itt is minden idejét a munkásosztály felszabadulási ügyének szentelte. Az osztrák fascisták merénylete idején Bécsben tartózkodott és szemtanúja volt azon véres harcoknak, melyekben az osztrák munkásság legjobbjai véreztek el. Garbai ezen viharokkal telt évek gazdag tanulságait hozta el az amerikai munkásságnak. Hogy a régi magyar proletár küzdelmek eszközei megfelelnek-e a modern amerikai ipari munkásság harcaiban az esetleg vitás kérdés, de nem kétséges, hogy e tiszteletre méltó és bátor küzdelmek elesett harcosait és az ő ügyüket az amerikai magyar munkásság minden elvi és taktikai ellentétek dacára a maga ügyének tekintheti. Garbai tiszta múltai biró szocialista harcos, mint kitűnő szónok megnyerte a munkástömegek bizalmát. Mi is nagy érdeklődéssel tekintünk a Garbai gyűlések elé és azoknak sikere érdekében s az IWW csoportok is munkálkodnak. Az első gyűlés New Yorkban a 86-ik utcai Yorkville Casino nagytermében lesz március 27-én, pénteken este, melyen az IWW magyar tagjai testületileg részt vesznek. Reméljük, hogy a Garbai gyűlések általános jellegű munkás gyűlések lesznek és a résztvevő tömegek munkásszempontból és nem pártszempontból fogják megismerni az európai eseményeket. Csavargáson Irta: Nechanszky Lajos. Azon az estén egy uelzentá- jéki tanyához értem. Hamburgból jöttem, gyalogosan, keresztül a hannoveri erdőkön, mocsarakon, mezőkön. Már jóideje, hogy otthagytam a tengerpartot s át akartam vergődni valahogy Germánián — hazafelé . . . Elönt a vérvörös szégyen, pedig hát nem voltam oka semminek. A szegénység és az éhség ragadó nyavalya, amit könnyen elkap az ember. Az ördög tehet arról, hogy valaki mezítláb, rongyosan, piszkosan rója az országutak sarát, porát. Én ugyan nem . . . Akkoriban kerültem össze Ágnessel. Nagycsontu lány volt. Pomerániából való. Vastag, bo- zontosfejü nő, hatalmas kézzel, lábbal, csúf, pörsenéses, szeplős arccal. Alakja jó fejjel magasabb volt az enyémnél. Sokáig éltünk később együtt. Koldusok, kergetett, hajszolt fenevadak voltunk mindketten. Egy istállóban hozott össze minket a sorsunk először. Hogy azontúl sok közös csavargásban legyen részünk . . . Az istálló s a tanya valami apró parasztfaluhoz tartozott, Uelzen tájékán. Este volt már, amikor fáradtan és éhesen a tanyához értem. Nem bírtam már tovább menni. Sokkal több nyomorúságon és koplalásom volt aznap. Nekitámaszkodtam a pajták falának s riadt, űzött szemmel meredtem az égre. Vad, barna, esti felhők gomolyogtak fölül. Odakünn nem tanácsos ilyenkor az országúton ... A tanyaudvar üres volt. Ha kéregetni, kérni akartam volna, akkor se lett volna kitől. Nem is adtak volna. így hát belopództam az egyik istállóba, meleg tehenek közé. Szivem vad dobogásba fogott. Eddigelé nemigen lopództam be idegen tanyába, istállóba. Ott remegtem, kamaszos daccal, a trágya orrfacsaró s mégis mézédes szagában. Ott hánykcdtam a meleglélegzetü, szelíd barmok között. Szelíd, esti csámcsogó kérődzésben, félelemben, rettentő, bágyasztó éhségben, tán egy óra hosszat. Kívül csöndes léptek, edények, láncok halk zöreje hallatszott. Lovak dobogása, kutyák ásító vakkantása. De lassan minden elcsöndesült . . . S amikor már nem hallatszott semmi nesz, amikor a pók s a légy is álomba kókadt, amikor a melegség is szinte álmodó mesévé vált körülöttem, csendesen előbujtam rejtekemből. Tejet akartam mindenáron. Friss tejet. Pompás, habzó, fehér, meleg, édes tejet. Számból csurgóit a nyál, arcomról a verejték, szivemről a félelem. Ott álltam most az egyik meleg test mellett. Szivem vadul viháncolt örömében. Min- gyárt lesz tejecske — súgtam magam elé. Végigtapogattam a tehenet s akkor kiderült, hogy ökör volt. Tovább botorkáltam a sötétben s most egy igazi tehenet tapogattam végig. Arra még csak nem is gondoltam, hogy valami edényt kerítsek. Csak úgy odaültem, inkább odafeküdtem a tehén alá, s mohó éhes-szomjas szájjal, marcangoló vággyal, csurgó könnyel szívni kezdtem a tőgyét. Lehet, hogy jött a tej, lehet, hogy csak képzelet volt, de any- nyi bizonyos, hogy valami fantasztikus, vad boldogság áradt és ujjongott szét az ereimben. S most valami halk nesz verte föl a csendet, mohó, áldott tejszivást. Valami sötét alak imbolygó teste feketédet elő a trágyaillatból. A vér megremegett benenm. Kezem léhanyatlott a földre s a lehető legkisebbre zsugorodtam össze a tehén teste mellett. S most furcsa zajjá vált a halk, botor- gó éjszakai nesz. Valaki halk, alázatos, rettegő, égő, fájdalmas zajává. A tehén túlsó oldalán egy emberi test kuporodott az emlőkhöz s egy csemcsegő, éhes £záj vad elszántsággal szívni kezdte azokat. Akárcsak én az imént. Kinyújtottam a kezem s ujjaim hosszú hajfürtökbe ütköztek. Párás női haj nedvessége omlott ujjaim hegyére. Halk sikoly volt a válasz s halk suttogás. S most csendes, nagyon csendes beszélgetés következett. Barátság, sors, szeretet, éhség, jóság hullámzott a szavainkban. De most dühödt csattogás, mormogás, káromkodás hallatszott kívülről. S átkozott, vad kutyaugatás. Az ajtó fölpattant. Csontos, kemény paraszt* lépett be rajta s világított kézilámpájával.
