Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-29 / 882. szám
1936 február 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal Oroszország közgazdasága KÓRÁGYON ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetet a Budapesten megjelenő “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,----amelynek decemberi számából vesszük át e leírást ---- egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) (Folytatás.) ' EGÉSZSÉGVÉDELEM. Szovjet Oroszországban a betegségbiztosítás és az egészség- védelem költségeit teljes mértékben az állam viseli, ami tehát bértöbbletnek tekintendő. Igen számottevő erőfeszítések történtek, hogy a háboruelőtti Oroszország megdöbbentően rossz egészségi viszonyait megjavítsák. Az orvosok száma 1913-tól 1933-ig 20.000-ről 76.000-re, a kórházi ágyak száma (menhelyek kivételével) 1000 lakosonkint 1.26-ról 2.5-re emelkedett, és pedig a városokban 3.6-ról 5.4-re, a vidéken 0.4-ről 1.2-re. Ezek a számok azonban még mindig alacsonyak; Németországban például minden 1000 lakosra 7 kórházi ágy jut, az orvosok száma pedig 48.000, noha a lakosság Szovjet Oroszországénak csak 40 százaléka. Egyébként, ha valahol, hát éppen ezen a területen elsősorban a minőség kérdése a fontos. Világos, hogy egyetlen ország sem nyújthat a betegeknek olyan ápolást, amely messze meghaladná az átlagos színvonalat. A halálozási arányszám világosan mutatja, milyen gyöngék az orosz- országi egészségvédelem eredményei. Az 1931 január 1-i adatokból megállapíthatjuk, hogy a születési arányszám 40 százalék fölött van. Ugyanebben az időben azonban a lakosság szaporodása csupán 18 százalék, úgyhogy a nyers halálozási arány 22 százalékot tesz ki. Nincs egyetlen európai ország sem, amely ezt a számot elérné; legközelebb áll hozzá Románia 19.6 százalékkal, mig Angolország és Wales halálozási arányszáma 1931-ben 12.3 százalék volt. Figyelembe véve azt is, hogy a kormegoszlás a Szovjet Unióban a nyugati országokhoz képest sokkal kedvezőbb, az egy nevezőre hozott halálozási arány több mint kétszerese amazokénak. 1920-ban az elemi- és középiskolák száma 118.000 volt; 1923—24-ig ez a szám 90.000- re csökkent, majd 1927—28-ig ismét 118.000-re emelkedett. Ekkor, az ötéves korszak kezdetén, újból felkarolták a köz- oktatásügyet és 1932—33-ig ezeknek az iskoláknak száma 167.000-re emelkedett. A tanulók száma 1920-ban 9.8 millió, 1928-ban 11.3 millió volt, akikből 3.6 millió a városokra és 7.7 millió a vidékre esett. Azóta a városi tanulók száma, a lakosság növekedésének megfelelően 4.9 millióra emelkedett, mig a falusiaké majdnem megduplázódott: 7.7 millióról 14.6 millióra. Az uj időszak kezdetekor a falusi gyermekeknek csak körülbelül fele járt iskolába, mig ma a tanulók száma körülbelül megegyezik az iskola- köteles korban levő gyermekek számával. Tehát körülbelül 30.000 uj iskolát kellett ez idő alatt építeni. A feladatot bizonyára megnehezítette a falvak szegénysége. A felsőbb oktatás is jelentékenyen fejlődött. Az egyetemek és műszaki főiskolák hallgatóinak száma 91.000-ről (1915) 470.00-re (1913) emelkedett, ami a lakosság számához viszonyítva, a nyugati országokénál valamivel magasabb arányt jelent. Persze, ezen a téren is a statisztikai adatok csak az erőfeszítést, nem pedig az eredményt bizonyítják. Mindazáltal a tárgyilagos megfigyelőnek látnia kell, hogy a lakosság körében hatalmas a tanulás vágya. Ezt a kormány is táplálja, amikor gondoskodik a tanulók ellátásáról és még inkább azáltal, hogy nagyobb bért fizet minden olyan munkákért, amely magasabb képzettséget követel meg. NEHÉZIPAR. Láttuk, hogy a fogyasztási javak termelése körülbelül ugyanazon a színvonalon áll, mint húsz évvel ezelőtt. Egészen más a helyzet az ipari nyers- anyakok termelése és a gépgyártás terén. Az alábbi táblázatban az 1927—28-ban termelt mennyiségeket (amelyek körülbelül egyenlőek a háboruelőtti- ekkel) összehasonlítjuk az 1934. évi termeléssel. A termelés értékét mindkét időpontra nézve az 1934. évi árak alapján számítottuk. A nehézipar 1934-ben és 1927—28-ban. 1934 1927 — 28 Mii A Érték millió Mennyiség Értek millió Mennyiség fontban az 1934. fontban évi árak szerint Szén (millió tonna)............. 92 62.5 35.4 26.5 Olaj (millió tonna).......:.... 25.6 73 11.7 33 Nyersvas (millió tonna)..... 10.4 22.3 3.3 7.5 Nyersvas (millió tonna)..... 10.4 22.3 3.3 7.5 Acél (millió tonna)................. 9.5 18.5 4.2 8.8 Hengerelt acél (mii. tonna) 7 19.3 3.7 10.1 Villamosság (mii. Kw óra) 21 25.5 5.1 7.1 Réz (ezer tonna)................. 53 1.8 28 0.9 Cink (ezer tonna)............... 27 0.4 3 — Traktor (ezer darab)........... 93 14 — — Autó és teh. k. (ezer drb.) 72 16 — — Durva, kemény kórágyon fekve, — És mindenkitől elfeledve — Lelkem messze száll felhőn és égen, S látom a ködön át, Mint húzod az igát Szenvedő, szegény munkástestvérem. Fájdalmas a betegnek sorsa, Senki nem látja . . . semmi nem vonzza. Fájó szivemben felsír az ének, De nincs, aki szánjon E komisz világon, Minek is nékem ez a rongy élet? Nem élet ez igy . . . ágyban nyögve, A néma csendbe, kínba hörögve. Elkerül . . . bár itt a halál . . . Köröttem táncol, És ágyhoz láncol, De kaszája mindig mást talál. Bár újra köztetek lehetnék, S e kórágy nem lenne más, mint emlék. Ha megszűnne jaj . . . megszűnne kin, Én harcba rohanva, Vinném diadalra A zászlót a szabadság sáncain! EUGENE GLÜCK. A bányászok6 napot dolgozhatnak JOHN L. LEWIS A BÁNYABÁRÓK ÉRDEKÉBEN FELRÚGJA AZ ÖT NAPOS MUNKA HÉTTEL MÁR MEGSZERZETT ELŐNYÖKET. Minden nap újabb bizonyítékot ad nemcsak a mi, de általában mindazoknak a kezébe, akik a munkások jobb helyzetéért folytatott harcoknak részesei vagy azt kellő figyelemmel kisérik, hogy az United Mine Workers of America vagyis a bányász szervezet elnöke John L. Lewis, akinek diktatórikus hatalma van még 600.000 bánya munkás felett, hogyan használja ki ezt a hatalmát a munkások rovására, a munkaadók érdekében. Az országszerte szokatlan tél amilyen súlyosan érinti sok millió amerikai munkás család otthonát, olyan kedvező üzleti alkalmat jelent a bánya tulajdonosoknak, akik minden szénkészletüket, a legjobb minőségtől a legrosszabbig, már hetekkel ezelőtt amerikai dollárokra váltották, azaz értékesítették. Sőt mint Washington, D. C. jelentik az ország több helyén szén hiány folytán középületeket, iskolákat bekellett zárni. A szénnek ilyen fokú kereslete az egyedüli lehetősége lenne, hogy az ország valamennyi szénbányásza most munkához jusson, hogy munkája révén olyan keresetre tegyen szert, amelyből az úgynevezett “raini day”-re is jusson. De nem azért áll az “igazi munkás barát” fénypontjában Lewis, hogy az uniója tagságának ezt a lehetőségét előmozdítsa. Nem. Lewis, aki már többször tanuságott tett arról, hogy a munkaadók sokkal közelebb állnak hozzá, mint a munkások, csak hü maradt ebben a felfogásban és nem az unió minden tagjának a munkaalkalmat próbálta most biztosítani, de, megtörette a munkaadókkal azt a szerződést, amely az ötnapos munkahetet biztosította a munkásoknak. Utasította a szervezete tagjait, hogy a nagy szénhiányra való tekintettel dolgozzák ki a hatodik napokat is. Természetes, hogy a munkához nem juthatok, ezután is éhezni fognak, mig a munkán levők a bányabárók érdekében, minden külön díjazás nélkül kötelesek a hatodik napon is le- szállni a bánya mélyébe és robotolni, hogy minél több dollár hulljon a bánya tulajdonosok ölébe, amelyből jut bőven Lewis 12.000 dolláros fizetésének a pótlásához is. A bányászok pedig bízzanak továbbra is az elnökük józanságában aki a nyár folyamán, amikor részben nem lesz olyan nagy , szükség a szénre, de még a raktárak is szinültig meg lesznek pakolva, újból elfogja rendelni a szerződéshez való szigorú ragaszkodását, vagyis az ötnapos hét betartását. Természetes, hogy azt elfogja úgy Lewis, mint az egész gépezete hallgatni, hogy akkor két napot sem engednek a bányásznak a munkára, de azért az elnök ur mégis úgy fog szerepelni, mint a munkások legőszintébb barátja. És hogy ez igy történhetik annak elsősorban maguk a bányák robotosai az okai, mert nem elég gerincesek ahoz, hogy szervezetten harcba szánjanak munkástársaik és a maguk érdekéért. Tanulmányozzák az IWW-t és megtalálják az útját, a módját annak, hogy »miként irányíthatják önmaguk a helyzetük megjavítására való harcukat. Ny—s. OlvasdaBérmunkást!
