Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-01-04 / 874. szám

6 oldal

: ÉRMUNKÁS

1936 január 4.

TÉNYÉK ÉS MEGJEGYZÉSEK

*A. K. rovata'

Az alanti sorokat azok figyelmébe ajánljuk akik még, mindig bizalommal viseltetnek az Oroszországot a “proletár hazát” járt féker munkásvezérek s a szenzáció hajhászó, páciens nélküli doktorok és ügyvédek írásai és előadásai iránt, akik Oroszországról mint a munkások hazájáról beszélnek. Ezek az élősdi intelektuelek akik soha életükben nem végeztek fizikai munkát sem bányában, sem gyárban, sohasem törte fel tenyereiket a lapát, csákány vagy a talicska nyele. Ezek beszélnek munkás jólétről, ezek hebegnek munkás szabadságról.

Az International Committe of Political Prisoners, amelynek tagjai kizárólagosan kérlelhetetlen és megalkuvásnélküli forradalmárokból áll, akiknek összeköttetései, hírszolgálatai hosszú évtizedekre, a cárizmus borzalma« uralmának ideiére nyúlik vissza, a következő kiáltványt küldi a világ forradalmi munkásságához.

“Amikor a kapitalista országok a forradalmi munkásság előharcosainak elnyomatása, be- börtönözése, kínzása, milliók elkeseredett tiltakozását váltja ki ugyan akkor a forradalmi munkásság az egész világon közömbösen viseltetik Oroszországban bebörtönözött forradalmárok rettenetes kálvária járása iránt, amint ez az elnyomatás, amely ma Oroszországban szünet nélkül nyomul előre a megalkuvást nem ösme- rő önfeláldozó forradalmi munkásság ellen, azonnal megalakult az “orosz proletariátust védő nemzetközi bizottság.” Ez egy szervezet, melynek tagjai a világ kü- lömböző részében élő orosz forradalmárokkal tartanak fen összeköttetést. Céljuk leleplezni az októberi forradalom magasztos eszméi fölé emelkedett “vörös” diktatúra proletár ellenes határozatait. A törhetetlen forradalmárok tűzzel, vassal való irtása szüntelenül folyik amióta Kirov komiszárt meggyilkolták. A gyilkosság elkövetése után 48 órán belül több mint száz áldozatot követelt a kormány hóhérainak sortüze, s ezek az áldozatok nem az orosz burzsoázia, vagy az arisztokraták közül kerültek ki, hanem kizárólagosan a forradalom vívmányaihoz hűen ragaszkodó tántoríthatatlan harcosok voltak. Kirov meggyilkolása óta a tántoríthatatlan forradalmárok tízezreit szállítják az ország külömböző részeibe felállított internáló barakokba. Hihetetlen rövid időn belül tűntek el a forradalom legbátrabb harcosai. Sandomirski, nagy tehetségű anarhista aki a cárizmus alatt Szibériába volt száműzve, néhány héttel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.

Novomirski, “The Great So- vietic Encyclopaedia” szerzője. A munkások, parasztok, katonák, tanácskormány vívmányainak rendíthetetlen hive GPU .— a proletár haza pinkerton detektív ügynöksége — karmai között tűnt el.

Askorov, a cárizmus alatt tiz évet töltött Szibériában. Rendíthetetlen hive az októberi forradalom vívmányainak, s mert szót emelt Stalin őrült taktikája ellen, hónapok óta minden tárgyalás nélkül a GPU börtönében tartják.

Vladimir Barmachnak az októberi forradalom sikereiben oroszlán része van. Stalin hatalomra kerülésében látta azt a meghátrálást, amely az októberi forradalom elárulását vonta maga után. Hat évvel ezelőtt száműzve lett Szibériába. A kiszabott büntetést kitöltötte s amint vissza érkezett

Moszkvába, azonnal letartóztatták, s azóta a GPU börtönében minden védelem nélkül fogva van.

Az orosz nép igaz harcosai érdekében áhjunk-e nemzetközi bizottság mellé.

NAGY IGAZA VAN JANOSBACSINAK

“De figyelmeztetem, hogy óvakodjon az utánzástól. Csakis union gyártmányt fogadjon el,” — írja János bácsi az Uj Előre legújabb munkatársa a december 26-iki számban.

Ez az uj munkatárs ugylát- szik, hogy most szállt le a hajóról és nem tudja, hogy az ő írását nemcsak, hogy nem union munkások szedik és nyomják ki, de a munkásosztály igazi salakjai scabek azok és ha az Uj Előre olvasói megfogadják János bácsi fenti tanácsát, 'úgy legelőször a scabek által készített Uj Előrét utasítják vissza.

Akármilyen “zöld” is János bácsi az Uj Előre hasábjain, igazat kell, hogy adjunk neki, mert ha szervezetbe kívánjuk látni a munkásokat, akik azért

lépnek oda be, hogy gazdasági helyzetükön javítsanak, ezt a törekvést elsősorban a munkás lapnak kell tiszteletben tartani.

Az Uj Előre, mint annyi más kérdésben ebben is hamis kártyás módjára cselekszik, mert amig lármás cikkeiben a szervezetet akarja a munkásokkal felépittetni, a maga portájáról ugyan azt a szervezetet kidobja, hogy helyébe scebeket állítson. Ezt a szégyent nem mossa le az Uj Előréről semmi és János bácsinak csak gratulálni tudunk, hogy “zöld” létére van bátorsága a saját lapja hasábjain megmondani, hogy az Uj Előre, csak utánzata a munkás lapnak, amelynek nem szabad, hogy a munkások bedőljenek.

Los Angelesi levél

Az easti mtársak nem tetszésével találkozott Írásaim, amikor az itteni népet az ország söpredéke jelzőkkel láttam el és hogy mennyire azok igazolja az alábbi eset is.

Néhány nap előtt a WPA munkára beosztottak egyik csoportja összeverbuválódott és a relife iroda , elé vonult, a hol követelték a már megdolgozott bérüknek a kifizetését, amely az időben nem lett folyósitva.

Egy másik csoportja ezeknek a szerencsétlen munkásoknak, mert talán még volt nekik otthon egy darabb kenyerük ellenezték amazok akcióját és nemcsak, hogy velük szolidári| sak nem voltak, de olyan ellenségeskedés fejlődött ki közöttük, hogy az elfajult szóváltások után a revolverek is előkerültek és a harcot nem a fizetést visszatartókkal, de egymásközt vivták ráeg, amely után a munkások kiömlő piros vére festette vörösre a munka telepet.

Persze, hogy az urak örvendenek annak, hogy a munkások egymásnak mennek, mert biztosak abban, hogy amig ez történik, addig ők tetszésük szerint használhatják ki őket.

Mikor látja ezt már meg a munkás is?

Naplemente

Irta: A. J. Blunt.

Travancore az indiai hadsereg egyik afgán határ közelébe előretolt állomása. Morcom- be alezredes a tisztjeivel csaknem családias jellegű társaséletet folytatott itt és nagyon mulatott azon, hogy minden Angliából kikerült fiatal tiszt indiai karrierje azzal kezdődött, hogy halálosan beleszeretett az alezredesnébe.

Jane, az alezredesné csodálatosan szép asszony volt, annak a kornak a határán, ahol hihetetlen tehetséggel kellett már védekeznie a túlságosan vakító napfény, vagy a villamos iv- lámpáknak a legfinomabb ráncot is könyörtelenül megvilágító indiszkréciója ellen.

Ki vehette volna rossz néven, ha Jane nem nagyon örült a férje hirtelen támadt ötletének, hoey egyetlen gyermeküket, Mary-t “hazahozassák.” Mary a szüleivel az utóbbi években csak olykor találkozott, amikor szabadságon voltak Angliában, egyébként vagy a nevelőintézetben volt, vagy nagyanyja házánál.

— Édesem — mondta — Jane a kettőjük közt megszokott közvetlen őszinteséggel —, ha Mary Taj ön ide hozzánk, egyszerre öreg asszony leszek. Ne felejtsd el, hogy Mary a télen múlt tizenhét éves.

— De szegény gyermek már úgy vágyik azután, hogy velünk együtt legyen — jegyezte meg a férje —, meglátnád, hogy egyszerre bplebolondul az egész tisztikar.

Amikor Morcombe ezt mondta, az arcán végigvillant az a kedves humoros vonás, amely férfiasán csúf arcát sokkal rokonszenvesebbé tetté, mint amilyen sok úgynevezett “szép férfi.”

Jane mosolyogva felelt:

— Az anyja pedig a második vonalba kerülne ...

^— Szép asszony — felelte a férje —, látom, hogy Robertson hadnaggyal akar féltékeny- nyé tenni. Mégis csak vakmerőség, hogy ilyen fiatal majom mer a feleségembe beleszeretni.

— Ne gúnyolódj, Artur, még megbánhatod, ha nevetsz a lovagjaimon.

Mindketten elnevették magukat. Morcombe kiment és a reá

várakozó lovász elővezetett lovon elvágtatott.

Félórával később Robertson hadnagyot jelentették. Jane azonnal cocktail-el kínálta meg és gratulált a ma reggeli szép pólójátékához. A hadnagy előbb hallgatott, azután lassan, minden szót hangsúlyozva igy szólt:

— Jane, már alig tudok lóra ülni, olyan ideges vagyok. Nem bírom többé azt a tudatot, hogy maga Morcombe felesége .. . . Áthelyeztetem magam, mielőtt valami végzetes elhatározásra vetemednék.

— Jimmy! . . . mondta az asszony halkan — ne beszéljen ilyen őrültséget.

A hadnagy elhalványult a benső izgatottságtól:

— Bocsásson meg, magam se értem, hogy. mi vitt rá erre az illetlen . tolakodásra . . . Előbb kellett volna innen menekülnöm, mielőtt beleszerettem egy . . . férjes asszonyba. Ha gazdag volnék nem térnék ki a harc elől, kikényszeriteném a válásukat és nem nyugodnék, amig nem lenne a feleségem . . . de szegény tiszt vagyok, még a hadseregből is kidobnának, nem tudnék semmit se nyújtani . . . Ezért kell menekülnöm . . . Máris megyek, de

megőrülök a gondolattól, hogy maga egy kétszerte öregebb ember felesége, reá pazarolja a ragyogó fiatalságát . . .

Az asszony felállt és valamit rendezett a szomszéd asztalon. Az őrületes izgalomban szinte önkívületben beszélő fiú nem láthatta, hogy Jane arcán ebben a pillanatban fájdalmas érzés vonaglott át. A férje csak három évvel idősebb, mint ő és “ragyogó ifjúságukat” együtt élték át.

— Jimmy! — szólt újra közbe az asszony, most már szigorúbban.

De a fiút ellenállhatatlan erővel űzte a szenvedélye:

— Jane, én szeretem, imádom, elmegyek, örökre kilépek az életből, ha belepusztulok is. Csak egyet kérek . . . Engedje meg, hogy egyszer megcsókoljam . . . hogy ezt a csókot vigyem magammal emlékül . . . örök emlékül . . .

Forró lázban égő kezével megragadta az asszony kezét.

Jane hallotta, hogy a kert felől a férje közeledik . . . valami skót népdalt fütyült . . . Most is bizonyára arra gondol, hogy a lányát minél előbb idehozatja . . . Jane lelkét sajgó érzés fogta el . . . Vége a fia-