Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-02-15 / 880. szám

1936 február 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem taná­rának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támasz­kodva. szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” tár­sadalomtudományi szemlé-vel,—amelynek decemberi számából vesszük át e leirást ---- egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) (Folytatás.) • — A VÁROSOK ÉLELMEZÉSE. A városi lakosság legfonto­sabb élelmicikke a kenyér, amely főképpen rozsból és búzá­ból készül. Az őrlési arány mindkettőnél 95—97 százalék (Nyugat Európában kb. 75 szá­zalék; Angliában csak a hábo­rú alatt emelkedett 90 száza­lékra.) A kenyér árát az állam szabályozza; Moszkvában, va­lamint minden fontosabb vá­rosban egy kg. rozskenyér ára 1 rubel, 1 kg. buzakenyér 1.1 rubel. Egyéb élelmiszereket közvetlenül a parasztoktól, vagy azonos árakon az állami üzle­tekben lehet vásárolni. Ha 10 rubelt 1 angol shillinggel ve­szünk egyenlőnek, akkor ezek­nek a piaci élelmiszereknek ára nagyjában megfelel az angliai áraknak. Ez az arány, amelynél a pénzértéket a “torgsin” vá­sárlószelvények alapján számí­tottuk, fennáll a húsra, fehér kenyérre, vajra, tojásra és zsír­ra nézve. Szovjetszakértők Oroszország háború előtti (1913) nemzeti jö­vedelmét 20 milliárd rubelre, vagyis az akkori paritás szerint 2100 millió angol dollárra becsü­lik. A mai nemzeti jövedelem pénzértékben kifejezve, a hiva­talos adatok szerint kb. ugyan­ennyit tesz ki. Ebből 11.6 milli­árd rubel, vagyis 1200 millió dollár a mezőgazdaságból szár­mazik. Ezeket az adatokat itt nem elemezhetjük, látnivaló azonban, hogy összhangban van­nak a mezőgazdasági termelésre vonatkozó, fentebb közölt ada­tokkal. LAKÁSVISZONYOK A FALVAKBAN. Huszonöt millió parasztház­ban 125 millió lélek él, egy ház­ra tehát átlagban öt lakos esik. Ezeket a házakat oroszul “is- ba”-nak nevezik, ami körülbe­lül kunyhót jelent. Ez a meg­határozás nagyjában helyes. A már említett két faluról szó­ló, 1901. évi leírás szerint a lakóházak 70 százaléka átlag­ban 21 m területet foglalt el, a többi valamivel nagyobb volt 1—1 házban akkor átlag­ban 7 lakos élt. A következő negyedszázad alatt (1926-ig) a házak száma 167-ről 225-re emelkedett; ezek közül 1901-ben 83-nak, 1926-ban 81-enk pad­lója puszta föld volt. Viszont mig 1901-ben csak két négyab­lakos ház volt, 1926-ban már 20 ilyent találunk. A faházak száma 63-ról 32-re csökkent, a többi kőből és téglából épült; 5 háznak cserépteteje van. 1927- től 1933-ig a hivatalos jelenté­sek nem számolnak be falusi építkezésekről. A kollektivizá­lást követő belső harcok idején erre nyilván nem sok gondot fordítottak a mezőgazdasági vi­dékeken. Igaz, hogy ez idő alatt a falusi lakosság nem is igen növekedett, mert a népszaporu­latot felszívták a városok. Ha az említett két falu viszonyait jellemzőknek tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy 1—1 is- bában ma átlagban 4 m. jut I lélekre, mig a század elején 3—3.5 m. jutott. LAKÁSVISZONYOK A VÁROSOKBAN. 1914-től az első ötéves terv kezdetéig (1926.) a városok lakossága majdnem 3 millióval, 24.7-ről 27.6 millióra szaporo­dott. A forradalom alatt a vá­rosi házak nagymértékben le­romlottak s igy a lakásviszo­nyok jelentékenyen rosszabbod­tak. 1928-ban a lakástér össze­sen 162 millió m. volt, vagyis fejenként 6 m. Egyes ipari kerületekben a munkásság la­kásviszonyai az átlagosnál sok­kal rosszabbak voltak, amennyi­ben sokhelyütt csak 3 m. ju­tott egy emberre. Az ötéves terv a városi lakosság 7 milliós szaporodásával számolt és 42 millió m. uj lakásterület épí­tését remélte. Ezzel szemben a lakosság az ötéves terv alatt II millióval szaporodott, viszont csupán 22 millió m. uj lakás­terület épült. Ennek folytán a lakásterület fejenként nem egészen 5 m-re csökkent. Egy szovjetiró szerint 1928-ban a munkások lakásviszonyai “bor­zasztóbbak voltak, mint Engels leírása szerint az ipari forrada­lom idején Angliában. A követ­kező négy év alatt azonban a helyzet még sokkal inkább rosz- szabodott. A második ötéves terv azt Ígéri, hogy a lakásterü­let fejenként 15 százalékkal fog növekedni. Az uj épületek mi­nősége — hivatalos megállapí­tások szerint — igen gyenge, éppúgy, mint sok régi házé, amelyeket még mindig nem ta­taroztak. Egészben véve, úgy látszik, a városokban a lakás- viszonyok csak nagyon kevés­sel jobbak, mint a falvakban. A VÁROSI LAKOSSÁG JÖVEDELME; BÉREK. Az átlagos havi fizetés 1933- ban 130 rubel volt; a gyári munkás átlagos havi bére 127 rubel. 1934-ben a nehéziparban a bérviszonyok nem változtak; legújabban azonban a munka­bérek összege, a kenyér jegyek eltörlésével és a kenyér meg­drágulásával kapcsolatban évi 4.2 milliárd rubellel emelkedett, ami 23 millió személyre eloszt­va, havi 15 rubel béremelést jelent, úgyhogy az ipari mun­kás átlagos munkabére ma ha­vi 142 rubel. Minden munkás évenkint átlagban kétheti sza­badságot kap. Az alábbi táblázatban azt igyekeztünk kiszámítani, hogy ebből a bérből hogyan fedez­heti a munkás szükségleteit. Egy orosz gyári munkás ha­vi kiadásai (egy ellátatlan csa­ládtaggal együtt:) rubelben: 1. Levonás az állami kölcsö­nökre 7 2. 10 m. lakásterület bére 5 3. Közlekedés 30x3 á 10 ko­pek 9 4. 25 étkezés a gyárban á 70 kopek 18 5. 30 napi kenyérdadag=30 xl.5 kg. á 1 rubel 45 6. Fűtés és világítás 8 7. a) Egyéb élelmiszer b) Iparcikkek 50 c) Könyv és újság összesen 142 (Folytatjuk.) NEW YORKIAK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Szer­vezet new yorki 8-as számú csoportja a clevelandi Mike Lindway, a National Screw sztrájkból frame-upolt munkás közelgő tárgyalásának védelmé­re FEBRUÁR 29-ÉN, szomba­ton este 94 Fifth Ave. alatt tánccal egybekötött BAZÁRT rendez. Belépő dij 25 cent. A Bérmunkás minden olvasó­ját és azok barátait ezúton is kéri a védelmi bizottság, hogy segítsenek megjelenésükkel a védelmi alapot naggyá tenni, mert a bíróság előtt a munká­sok igazával szemben ott van a munkáltatók szövetsége kor­látlan kasszája. Ne feledje február 29-én, szombaton este 94 Fifth Ave. Mozognak a gumigyári rabszolgák (Folyt, az 1-ső oldalról.) haladó szervezési munkálatokat nem akarják tfeladni, csak egy mód van, az pedig a harc és ehez a fegyverhez nyúltak az érdekeik megvédésére. A mikor a munka megkezdé­sét megtagadták, a hajcsár av­val fenyegetőzött, hogy lesz aki örülni fog, ha helyeiket elhagy­ják, hogy be tudják tölteni, er­re a fenyegetésre a munkások a munkán való leüléssel felel­tek, amely ötvennyolc óráig tartott. A munkások eme meglepetés- szerű cselekvésükkel nagy ré­mületbe ejtették a gyárvezető­séget, akik egy drasztikus lé­pésre határozták el magukat. Terrorizálással próbálták a mun­ka megkezdését kierőszakolni, vagy pedig a műhely elhagyá­sára bírni a munkásokat, hogy aztán másokkal foglaltatják el a gépeket. Amikor látták, hogy a munkásokat teljesen hidegen hagyja ez utasítás, (tovább kártyáztak meg csekeresztek palack dugókkal,) a fűtést zá­ratták le, de evvel se lehetett őket megadásra kényszeríteni. A példás összetartást látva, a gyárvezetőség az egyezkedés húrjait kezdte pengetni és ke­reste az alkalmat a tárgyalásra a munkásság képviselőivel. A harc a munkásság győzelmével végződött. Az eredmény a sztrájk időtartamára fél idő fi­zetve és a szervezési propagan­da megtörése, ahogy azt a munka megengedi és a besúgó megleckéztetése. Nem akarunk részletekbe bo­csátkozni azon előzményekkel, a melyek e harcot előidézték, de tényként kell leszegezni, még pedig legnagyobb határozottság­gal, hogy a kompánia union ju- dáspénzzel megnehezítette a mostani szervezést. Azok a ti­zenöt és húsz dollárok nagyon sok barátot tett ellenséggé. Hogy kit terhel ezért a fele­lősség, azt majd a közeli lap­számban fogjuk ismertetni. A Firestone harc alig feje­ződött be, már egy másik harc vette kezdetét még pedig ott, ahol nemrég azt állította a gyár­vezetősége, hogy “a Goodyear gyárvezetőség és a munkások között a viszony a legjobb az összes gumigyárak között.” És hogy ez a jó viszony a fennálló, industrial assemblinek köszön­hető, vagy magyarán mondva a kompánia uniónak. Itt a harc a bérlevágás ellen tört ki, még nem terjedt ki az egész telepre, csak egy műhely munkásai hagyták abba a mun­kát, ahol a kerékgumikat edzik vagyis a pitroomban. A harc a Firestone mintájára megy “Sit on the Job” és még folyamat­ban van. Ebben a “sztrájk a munkán” kétszázötven ember vesz részt, hogy a többi hasonló munkát végzők szolidaritást vál- lalnak-e arról majd a jövő szám­ban fogunk írni. Ebben a de- partmentben ha száz százaléko­san beszüntetik a munkát, a termelés teljesen megfog bé­nulni, ami körülbelül tízezer munkást fog érinteni az egyik telepen. Úgy a Goodyear-nak mint a Firestonnak két telepe van itt Akronban. A harcok a fő telepen törtek ki. A B. F. Goodrich Company-nál minden “csendes.” BISCHOF. A buffaloi Bérmunkás Ott­honban minden kedden és va­sárnap este magyar és angol előadások. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy jelenjenek meg azon. 342 Dearborn Street. NEMZEKÖZI KONCERT ÉS TÁNCMULATSÁG. Az 111 Proletario, olasz testvér lapunk legrégibb munkás lap, az IWW olasz nyelvű hivatalos lapja javára. Két zenekar állandóan ját­szik. Olasz spanyol és angol operaénekesek lépnek fel úgy­szintén balettek akik klasszikus táncokat mutatnak be. Február 22-én, este 6 órától reggel 2 óráig. Irving Plaza dísztermében. Irving Place és East 15-ik utca sarkán, New York. Belépőjegy 49 cent. Belépőjegyekért eladás­ra forduljon: Committees Head­quarter, 158 Carrol St. Brook­lyn, N. Y. A bizottság kéri az összmun- kásság támogatását. A Rendező bizottság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom