Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-01-04 / 874. szám
1936 január 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal FERDESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. EGY SIKERÜLT GYŰLÉSRŐL Szervezkedjünk iparilag, hogy a háború ne találjon készületlenül A társulat meghívására egy jólsikerült gyűlést tartottak a Firestone Tire and Rubber Company munkásai a társulat clubházában december hó 16-án reggel 10 órai kezdettel. Ugyanis minden év december havában rendezik le az évi rendes közgyűlést a gyár részvényesei, — mivel a Firestone-ban minden munkás részvényes is egyúttal — igy történt meg az, hogy a megjelenés tömeges volt. Evvel nem mondottuk azt, hogy más alkalmakkor nem jelennek meg tömegesen a kompánia meghívására. Ott vannak sport estélyeken, meg smo- kerokon mindenkor, amikor a kompánia vagy a főhajcsárok azt úgy kívánják, csak azzal a külömbséggel, hogy a más ösz- sze jöveteleken belépő jegyet kell hogy váltson, ezen az ösz- szejövetelen pedig a társulat fizette azt a másfél órát, amit ott töltöttek. A gyűlés megkezdése előtt, minden jelen voltnak egy szivart nyomtak a szájába, természetes az, hogy a bagót már előzőleg kiköpették. A szivarral a szájban megteremtették azt a bizonyos légkört és környezetet, amely a munkás külsőt erre a másfél órára azzá formálta, amilyennek lenni kell ott, ahol részvényesek vagy gyártulajdonosok gyüléseznek. A gyűlést N. főlakáj nyitotta meg a társulat alapítójának azon érdemei méltatásával, amit a társulat megalakításával szerzett, — mondván a fő- kizsákmányolóra célozva — “ő az egyedüli, akinek azt köszönhetjük, hogy ma itt együtt lehetünk. Az ő szorgalma és a fáradtságot nem ismerő munkálkodása teremtette meg a megélhetési forrásunknak az alapját, ezenkívül az érdekkörbe vont be avval, hogy részvényessé tette meg a munkásokat és alkalmat és utat nyitott a meggazdagodáshoz.” E szavak elhangzása után a jelen voltak, teljesen elfelejtették a robotot, képzeletben lent voltak valahol a napsütéses Floridában, ahol a jóltáplált és jólgondozott gyermekeik hancuroznak a szép és tiszta zöld pázsiton. Ezek után a főhajcsár következett, aki a bókot megköszönve a következő szavakkal tisztelte meg az egybegyűlteket: “Fellow stockholders.” Erre a megszólításra, a szokottnál nagyobbat szívtak az ajándék szivaron, a füst megtöltötte az egész termet és igy az anyagi gondoktól és nehéz munkától koramegvénült redőbe húzódó arcokat nem lehetett látni, mert a füst eltakarta. Majd igy folytatta: “Én mint a végrehajtó tanács elnöke, oda fogok hatni, hogy a részvényesek érdekei meglegyenek védve és a hasznot amelyre a részvények után jogosultak megkapják és önök, mint a társulat részvénytulajdonosai számíthatnak az én mindenkori támogatásomra. A gyümölcsöztetés végett befektetett pénzük nemcsak biztonságban van, de oda fogunk hatni, hogy gyümölcsözzön is. Önök megfogják kapni ami önöket joggal illeti, ha máskép nem megy, meggyorsítjuk a munkát és ha lesz olyan, aki a nagyobb iramot nem bírja, azt átadjuk a jótékonysági intézménynek. És ha ez nem hozná meg a kívánt eredményt, lefogjuk vágni a bért, de uraim, a részvényesek érdekeit egyszer és mindenkor megvédjük.” Evvel a ceremónia végett ért a szivar elfogyott, a füst eloszlott és a redőbe húzódó arcok újra a maguk valóságukban voltak láthatók. A jelen voltak másfélórai képzelt urizálás után újra visszamentek javakat termelni a puszta megélhetésért. A főhajcsár pedig utasítást ad a profit sajtoló kezelőinek, hogy csavarjanak egy nagyott úgy, hogy nyekkennyen bele a proli. A nagy iramba beleszédülve látja maga előtt családját, akinek a legszerényebb kívánságát az alacsony fizetés miatt teljesíteni nem tudja. Látja a számlák sokasságát, amelyek nem hogy fogynának, hanem szaporodnak. És ez mind azért, mert minden évben egy szivart kap, és úri megszólítást, és elhitetik vele azt, hogy részvényes. Az évnek minden napján, amikor a profit érdek úgy kívánja egy állatot megszégyenítően huzza az igát a címzetes részvényes. Ugyan akkor az igazi részvényesek az év minden napján az életben gyönyörködnek. Az IWW a munka elosztást szorgalmazza olyan formán, hogy mindenki egyformán járuljon hozzá azon dolgoknak az előállításához ami mindenki részére széppé és kellemessé teszi az életet. Csatlakozzunk hozzá mert ez a bérmunkások szervezete. Akron, 1935 dec. Minden nap elmúltával közeledünk egy újabb világháború kitöréséhez. A fekete inges fas- cisták hadat üzentek ethiopia népének. Az olasz és ethiopiai proletárok már gyilkolják egymást. A világ bérrabszolgái — nagyon kis — elenyésző tömegének kivételével < — szájhős- ködő demonstrációknál, értéktelen népgyüléseknél egyebet nem tesz. A szicialista s kommunista pártok vezérei, már hónapok óta készítik elő a világ bérrabszolgáit egy újabb vérfürdőre. Eme pártok vak és észnélküli, szívtelen vezérei hatalomra vágynak, abban sántikál- nak, hogy egy háború kitörése esetén — Amerikában vagy más országokban — belforradal- mat röktönöznek. Ezek a bérrabszolgák vérében fürdő piócák nem keresik, az okokat csak háború legyen s pont. Minden háború, bármely nemzet vegyen abban részt az “igazság, szabadság, egyenlőség” nevében folyik. Mindegyik fél a barbarizmust kívánja elnyomni a kiömlő proletárok, bérrabszolgák vérével. Minden háborúnak a hátterében a magántulajdon, a profit istene van, amely nem ösmer hazát, civilizációt. Minden nemzet szemforgató, hazug uralkodói, papjai az istenhez fohászkodnak, hogy az ő fegyvereiket, bombáikat, mérges gázaikat áldja meg. Amerika egyik liberális írója Mark Twain harmic esztendővel ezelőtt az alábbi imát irta, mely hasonló ahoz, amelyet ma az olasz vagy ethiopiai tudatlan nép küld fohászul egy és ugyanazon istenéhez. “Óh istenem, mindenható atyám, segítsd meg a mi hadseregünket, hogy azok gránátjai darabokra szaggassák az ellenség katonáit, segíts meg bennünket, hogy gyönyörű szép mezőiket halvány, lélektelen testük takarja be. Segíts meg bennünket, hogy házaikat, lakásaikat a földig pörzsölhessük le. Segíts meg bennünket, hogy védtelen özvegyik és árváik fájdalmas szivét téphessük ki s szüntessük meg dobogni. Segíts meg bennünket, hogy gyermekeikkel egyetemben földön futókká tegyük őket, lerongyolódott testüket az éhség és szomjúság gyötörje.” “A mi szeretetünket, óh isten, hallgasd meg kérésünket! Akadályozd meg előhjrladásai- kat, könnyeikkel öntözd utaikat, amelyen haladnak. A fehér havat, lábaikból kicsurgó vérrel fesd vörösre. Hozzád fordulunk, óh te mindenható, te vagy a jóság a szeretet, aki még sohasem hagytál el bennünket, hallgasd meg könyörgésünket, óh isten! Segítsd győzelemre hadseregün- cet most és mindörökké Amen.” Ez a tudatlan és vezérekre hallgató nép morálja. Az isten nevében kész a testvér, az apa gyilkolásra. És amikor eme szomorú állapotok uralkodnak, a világ maroknyi osztálytudatos bérrabszolgái vak, esztelen vezéreikre hallgatva háború és háború között külömbséget tesznek s mint a bigott, vallásos ember, saját fegyvereik győzelméért esdekelnek. Készek imperialista országok hadseregeivel párhuzamosan haladni, gyilkolni az elnyomott s kizsákmányolt bérrabszolgákat, saját osztálytársaikat. A világ iari munkásainak Egy Nagy Szervezete nem ösmer háború, és háború között külömbséget. Egyetlen kérlelhetetlen háborút ösmer s ez az osztályharc, mely megszüntetni kívánja a magántulajdont, a profit és bérrendszert, amelyek, minden háborúnak, osztályharcnak az egyetlen okozója. Osztálytudatás bérrabszolga, nem a szinpatájzerek táborából nézi eme nehéz küzdelmet, hanem egész emberré, harcosává válik az Ipari Demokráciának. A pittsburghi Modern Színkör a Világ Ipari Munkásai Szervezetének a közreműködésével 1936 január 10-én, pénteken este 8 órai kezdettel a Croation National Hallban (Horvát Hall) 822 North Canal St., N. S. Pittsburgh színre hozza PIKA PÁL által irt és nagy sikert aratott 4 felvonásos társadalmi drámát: Kik a Bűnösök Belépőjegy előre váltva 35 cent, a pénztárnál 40 cent adóval együtt. A zenét Nagy Árpád és Baldwin József zenekara szolgáltatja. ÚTIRÁNY: Pittsburgh- ból jövők vegyék a 2-es és 3-as villanyosokat, leszállás az Ohio és Madison Ave. sarkán, onnan le a vasutig, majd balra egy pár lépés a terem. A HALÁL KARJAIBA KÜLDIK (Folyt, az 1-ső oldalról.) mü lap korántsem az, aminek sokan hiszik, hogy mert anarchista lapnak nevezzük, talán gyilkosságokra és robbantásokra buzdít. Dehogy is. A “MAN” egy forradalmi szellemben irt lap, mely törekszik felvilágosítani az elnyomottakat, harcol a fascizmus ellen és általában az emberi jogokért. És mert Ferraro és Sollitto helyet adtak ezen lap szerkesztőségének, nemkívánatos elemek lettek ez országban. Ezért a “rettenetes” bűnért szakítják el őket barátaik és családjaiktól és dobják Mussolini fascistáinak karjaiba, ahol a legenyhébb büntetés hosszú évekre szóló börtön vár rájuk, habár tekintve a jelen fejtetőre állított olasz- országi viszonyokat, mint ismert anti-fascisták az akasztófára is kerülhetnek. Bár a munkaügyi hivatal nagylelkűen megengedte nekik, hogy önként hagyhatják el az országot, azonban útlevéllel nem látják e Őket, ami nélkül pedig ma egyetlen országba sem engedik be. A két olasz munkás megmentésére csak egyetlen biztos eszköz van és ez: az ipari munkásság Általános Sztrájkja. Erre azonban a munkásság bizonyos százalékának szervezve kellene lenni, ami sajnos hiányzik. A következő rendelkezésre álló mód, hogy munkásszervezetek és egyének a táviratok és levelek ezreivel árasz- szák el a munkaügyi hivatalt és tiltakozzanak Ferraro és Sollitto deportálása ellen. Cim: Secretary of Labor, Famcis Perkins, Washington, D. C.
