Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-01 / 878. szám
1936 február 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelend “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,----amelynek decemberi számából vesszük át e leírást — egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) MILYEN VOLT A PUHASZÉN BÁNYÁSZ HELYZETEJ930-TÓL MOSTANÁIG WEST VIRGINIÁBAN ÉS MÁSUT IRTA: SZABÓ MÁTYÁS. A bányászok ismerőse és lapunk régi olvasója Írása alapján néhány folytatásos cikkben közöljük a bányászok helyzetét vissza tükröző leírást, hogy közelebb hozzuk minden bányász felismerését ahoz, hogy sem az UMWofA sem annak vezérei nem a bányászok helyzetének a megjavításáért vannak, de mint az alábbiakból kiviláglik éppen rajtuk múlik, hogy a bányaipar bérrabszolgáinak a helyzete nap- ról-napra hanyatlik. Az itt elmondottakhoz szívesen látjuk bányász olvasóink hozzászólását. Az alábbiakban nyers vázlatát igyekszem adni Szovjet- oroszország közgazdasági helyzetének, úgy amint az bennem többszöri látogatásom és a legfontosabb hivatalos adatok tanulmányozása alapján kialakult. Nem törekedtem kimerítő részletességre, azt hiszem azonban, ez a vázlat is elegendő lesz arra, hogy értelmes következtetések alapjául szolgáljon. A jelen pillanat több okból is kedvező arra, hogy leltárt vegyünk fel az orosz forradalom eredményeiről. Sztálin diktatúrája világos határvonalat jelent kommunizmus és szocializmus között; lényege az utóbbinak megszervezése, mig az előbbit egy bizonytalan jövőre bízza. Az utolsó egy vagy két év határozott gazdasági haladásából azt a meggyőződést meríthetjük, hogy ez a szocializmus a forradalomnak maradandó eredménye lesz. A jelenlegi helyzet helyes képe alapján tehát az orosz forradalom végső értelme elegendő valószínűséggel megállapítható. A tudományos vizsgálódás szempontjából is kedvező a mai pillanat: az árupiac rendszerének újból való bevezetése lényegesen megkönnyíti a gazdasági helyzet áttekintését és elbírálását. A fogyasztási javak elosztásának egyetlen eszköze megint a szabad árupiac lett. Lehetségessé válik megközelítőleg megállapítani az árszínvonalat s pénzben mérni az értéket. A kommunista forradalom során minden termelési eszköz állami tulajdonná lett, ideértve a lakóházakat is; a kereskedelmet eltörölték; a cél az volt, hogy az állam minden munkást ellásson meghatározott meny- nyiségü élelemmel és egyéb javakkal, a munkát pedig mint közszolgálatot militarizálja. Az élelmiszereket rekvirálás utján szerezték meg a parasztoktól. Ez a kommunizmus éhínségben omlott össze és 1921 márciusában Lenin feladta ezt az irányt. Oroszország ekkor nagyjában visszatért a magánkapitalizmushoz. Az “Uj Gazdasági Politika” az ipari tevékenységet a legfontosabb iparok kivételével, magánembereknek engedte át, a közvetlen állami irányítást csupán a termelésnek körülbelül tiz százalékára korlátozván. Ezzel a fenntartással tehát a kommunisták akkortól fogva egy nem-szocialista ország fölött uralkodtak és annak jövedelméből éltek. Ez a helyzet, amely persze csak fegyverszünet lehetett, 1928 végével szűnt meg. Ekkor kezdődött az ötéves terv, amelyet a kormány megállapítása szerint négy és egynegyed év alatt sikerült végrehajtani. Időtartamát hivatalosan 1928 utolsó negyedétől 1932 vegéig számítják. A második ötéves terv 1933-tól 1937-ig terjed. A TÁRSADALOM. A Szovjetunió 165 millió lakosa élesen elválasztható falusi és városi lakosságra. A városokban lakó 40 millió ember túlnyomó többsége állami fizetésből él. Ezeken nyugszik a kormány hatalma; idetartoznak a közigazgatás, a bankok, a kereskedelem, az ipar, a posta, vasút, villamos alkalmazottai, a tanító- és egészségügyi személyzet, a tudósok, művészek, újságírók; 5.5 millió köz- alkalmazott és 9 millió gyári munkás. Továbbá 3 millió, nem teljesen foglalkoztatott városi lakos szintén az államtól kap jövedelmet. Ezek között van 0.5 millió egyetemi hallgató és kb. 1.5 millió tanulója a technológiai iskoláknak. Körülbelül 1 millióra tehető a betegek, gyámoltalanok és aggok száma, akik segélyt kapnak. Külön gazdasági szervezetet alkot további 1.5 millió kézműves, akik kollektiv szabó-, cipész-, fodrász-, stb. üzemekben, az u. n. “artel”-ekben tömörültek ; itt a munkások az' üzleti haszonban részesednek. Ez az összesen kb. 19 millió kereső látja el 21 millió hozzátartozóját is. A falvakban kb. 125 millió ember él. Ezeknek elég jelentékeny részét, kb. 10 milliót, szintén az állam által fizetett munkások és azok hozzátartozói alkotják. Ez utóbbiaknak több mint fele az állami farmokon dolgozik, a többi az erdészet és halászat körében. A falusi lakosság 25 millió parasztgazdaságban él. 1934 végén ezeknek 70 százaléka kollektiv gazdaság volt, összesen 230.000 kolc- hozt alkotva, egyenként átlag 80 parasztgazdasággal, 6 vagy 7 millió parasztgazdaság még független, de előbb-utóbb ezek is be fognak olvadni a kolcho- zokba. ÉLELMEZÉS. Mig az ország lakossága ma 30 százalékkal nagyobb, mint a háború előtt, az élelmiszer- termelés nem tartott lépést ezzel a növekedéssel. A gabona- termelés, amely az első ötéves korszak alatt belső zavarok következtében igen mélyre hanyatlott, 1933-ban és 1934-ben a háború előtti színvonalat 12 százalékkal haladta meg. A 90 millió tonna az (1913) évi 80 millióval szemben. Ebből: rozs 20, búza 30, árpa 7, zab 19, tengeri 4, egyéb 10 millió. Ha azonban tekintetbe vesz- szük, hogy békében cca 10 millió tonna gabonát exportáltak, mig jelenleg nincs export, azt látjuk, hogy a gabona fogyasztás fejkvótája elérte a békebeli színvonalat. (Folytatjuk.) 1930-ban a Boone County Coal Companynak dolgoztam Monclo, W. Va.-ban. Az akkori fizetés 43 cent tonnánként ladolásért és $4.28 volt a day meneknek, túlórázásért legtöbbször fizettek. A szén magassága 5 lábtól 6 lábig váltakozott. A szén hol piszkosabb volt, hol tisztább. A piszkot az úgynevezett bonát ki kellett válogatni ingyen, amely káréban bonát találtak, azt meg dock-blták, vagyis minden egyes megdock-olt ká- ré-ért 1.00 dollárra büntették a bányászt. Ha egy pedára nem volt dock, akkor a bányász vissza kapott 1.00 dollárt, de nem többett, még akkor sem, ha az előző pedában a Compánia 5.00 dollárt fogott le a dock-olásért. A szén kiválogatását az is hátráltatta, hogy a plézek vizesek voltak. Nagyobb részben a bánya 3 és 4 napokat dolgozott de egyesek 6 napokat dolgoztak és az úgy nevezett klin- up szisztem szerint. Vagyis, addig kellett bent maradni, amig ki nem adta a kát szenet. Ha ezt több esetben nem birta megtenni, úgy elvesztette a munkáját. Ha valaki ott hagyta a munkát, pénzt nem kapott, kikellett, hogy vegye a neki járó fizetését az úgynevezett jancsi bankókban, amit csakis a Compánia Storban költhetet el. Ha valamely ott dolgozó bemerte azt váltani pénzre, — amit titokban megtettek és 75 centet adtak egy “jancsibankó” dollárért — és a Compánia azt megtudta, úgy az egyén, aki beváltotta elvesztette a munkáját. A bányában a lejáró kőért fizettek 10 centet mesénként, a vízért 15 centet minden lábért, utat maga kellett, hogy csináljon. A ladolók megtudtak keresni 5.00 dollártól 7—8 dollárig naponta. 1931 januárjában levágták a tonnánkénti fizetést 40 centre a day ménektől 4 centet óránként. Februárban újból vágták a ladolókét 35 centre tonnánként, a day ménekét $3.60-ra persze a Compánia Storban és a lőszer ára mind maradt a régi alapon még igy is megkerestek a ladolók $3.50- től 5—6 dollárig naponta. Lefogásokat a következőket eszközölte a Compánia és ezt muszáj volt fizetni: Biztosítás 2 dollár havonta, Szerk. de csak úgy fizettek, ha kivül sérült meg avagy lett beteg, ha a bányában sérült meg, nem adtak semmit, doktorért 50 cent pedánként, kórház $1.50 havonta, temetkezésre 50 cent, szénért, aki házat bérelt 2.00 dollár ha kellett szén, ha nem, rent minden szoba 2 dollár és villany, lőszer (9 sztik és három kapszli) 1.00 dollár és ez kellett egy kát szén lelövéséhez. 1931 nyarán ott hagytam ezt a plézt, utána rövidesen levágták újra a fizetést ladolóknak 22 centre tonnánként, a day ménekét 2.00 dollárra naponta. 1933-ban jött a Roosevelt “megváltás” a tonnánkénti fizetés föl ment 52 centre az igaz, de az is igaz, hogy feliben mérik csak meg a szenet, de ugyan akkor két embert tettek össze dolgozni. így ha két ember ki ad egy kát szenet, jut egyre- egyre 8—9 tonna naponta. A kőért most fizetnek 7 és 19 centet inchenként, vízért a legtöbb helyen semmit (valahol 4 centet adnak egy tonra.) A követ úgy mérik, ahogy akarják 4 inchig nem jár fizetés csak azon felül, a bonáért 8 inchig nem fizetnek. A munkaidő 7 óra leginkább csak néhány day mennek, ezért most kapnak $4.60-tól $5.26-ig naponta, de a ladolók többször dolgoznak 10 órát mint 7-tet és kevés ma az a ladoló, amelyik megbirjon 5.00 dollárt keresni, de a legtöbb $3.50 és 4 dollár között keres, amelyből a jelzett lefogásokat végzik és ma, 1936 küszöbén elértük azt, hogy Roosevelt és J. L. Lewis segítségével több bányász csak üres “Statement”-et kap. Tenni nem tud ellene semmit. A bányában állandóan üldözik a bányászt a Safety first-el, de ha a bányász sztrájkba mer menni a tűrhetetlen viszonyok ellen, úgy repítik a unionból is és a munkából is. Példa, Bartley, W. Va. ahol 40 bányászt 2 napi sztrájkért úgy az union, mint a Compánia kirúgta. (Folytatása következik.) LOS ANGELES, CAL. SAM VARGA mtársat gyors operálás végett szállították a County kórházba. Helyesen teszik a mtársak és a barátjai, ha látogatásukkal enyhítik Varga mtárs fájdalmát. Szoba szám 5000—821 — 5th floor. Minden este 7 és 8 között vasárnap 2 és 4 között.
