Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-01-18 / 876. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 január 18. FERDESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. Mivel ezen rovatban mindég azon oldalát világítottuk meg az Akronban létező állapotok­nak, amely a szegénységet tár­ta a lapunk olvasói elé, nem ütközünk meg, ha az olvasók­nak egyrésze azt fogja Akron- ról feltételezni, hogy itt csak agyonhajszolt és nyomorgó, mindentől megfosztott gumi­áru termelő rabszolgák van­nak. És hogy a közügyek intézői nem tesznek mást mint a gyá­ri hajcsároktól őrültségik haj­szolt és idegroncsokká vált munkásokat terelik össze és he­lyezik el erre a célra fentartott intézetekbe, vagy pedig a ház­bér nemfizetőket lakói tátják ki az utcára. Meg hogy az ingyen leves konyhán csak ünnepek alkalmá­val adnak húst, minden a tár­sadalmi értékektől megfosz­tott prolinak. És hogy a munkanlküli szü­lők gyermekei lefölelt tejet isz- szák akkor, mikor a jó tejet öntik a szenycsatornákba — mint felesleget. Meg hogy több ezer család csak a “szeretet ünnepén” la­kott jól, amely célra a hely­beli polgári lapok gyűjtötték össze a szükséges összeget. Hogy azóta mitörtént azon csa­ládokkal, azt természetesen nem kutatják az álszenteske- dők. A szeretet ünnepe elmul- lott és a zsebek majd csak egy év múlva nyílnak meg újra, hisz oly sokszor történt, hogy csak egyszer laktak jól néha­napján, hogy már meg is szok­ták, aki pedig nem — azért nem kár ha elpusztul. Lesznek, akik azt gondolják a Firestone kompánia úgy ke­zeli a munkásait mint a tehe­nészetben a teheneket, azzal a külömbséggel, hogy amikor a teheneket megfejik, adnak ne­kik abrakot, méghozzá jó adag­gal, addig a Firestone egy da­rab papirt ad a munkásainak és elhiteti velük, hogy részvé­nyesek a vállalatnál. És mivel most a gyárakban alkalmazottak csak a fele mint volt a jóidőben és a telmelés mégis huszonöt százalékkal ma­gasabb mint bármikor a gumi ipar történetében. Van ezen mit megütközni? — Nem igen hiszem. Hogy a gumi ipar mun­kásai a szervezkedést nem akarják magukévá tenni, dacá­ra annak, hogy kérik őket szé­pen, hangosan harsogják a fü-J lükbe. Nagyon sokféle módját próbálták meg már azok, akik hisznek a szervezett erőben. Minden ily irányú tevékenység csődött mondott, ami abban le­li magyarázatát, hogy a leg­többje régi gumigyári alkal­mazott és mint ilyen az agya gumivá vált és arról a szervez­kedés eszmélye lepattan. Akron munkásságának a tar­tozása négy millióval emelke-! dett, az utóbbi években a ter­melő képessége meg huszonöt százalékkal. Ha a tartozások megfizetését követelnék a mun­kásoktól a kölcsönzők és hite­lezők, nem tudom mitörténne, pláne télviz idején, — megkel- lene várni a nyarat és az er­kölcsrendészeti szabályokat is meg kellene változtatni, mert csak úgy lehetne a tartozás be­hajtását végrehajtani. (Vagy­is elhurcolnák az utolsó darab bútort és minden szál ruhát róluk.) A fentiek mind nem túlzot­tak. Tények, léteznek de ez nem jelenti azért azt, hogy az| egész város lakossága ilyen kö­rülmények között él. És hogy a szegénységnek és a nyomor­nak a legmélységesebb formá­jára az Akron elnevezést alkal­mazzuk. Nem — százszor is nem! Mert, hogy egy városnak a lakossága százszázalékot megközelítőleg él a fenti kö­rülmények közöt, az még nem jogosít fel senkit arra, hogy az egész város felett mondjon, ítéletet. Tévednek, akik azt gondol­ják, hogy Akron egészen a nyo­morgók és idegroncsok vágy beképzelt részvénytulajdonosok városa. Azon olvasóink, akik a fenti Írottak után mondanak vagy már mondottak Ítéletet, azok az alábbiak olvasása után vagy vissza vonják azt teljesen, vagy a legrosszabb esetben, mérsékeltek lesznek az Ítélet kimondásában. A Firestone családnak, mely szintén akroni lakosnak szá­mítódik — dacára annak, hogy az évnek nagyobb részét lent Floridába töltik, mivel ott is van egy millió dolláros palotá­juk — nagyobb a jövedelmük mint négyezer gumigyári mun­kásnak. A három legnagyobb gyár elnökének külön több jö­vedelmük van mint hétszáz munkásnak. Ezen kivül megle- tős számmal vanak, akik tíztől harminc ezer dollárokat zse­belnek be a “megérdemelt mun­káért” és nem is lesznek ideg­roncsok, se koravének. Ezen kivül egy egész falka “munkás” arisztokrata van, amit kitermelt a gumi ipar, kik nem kis fizetést húznak a “megérdemelt” munkáért. A fenti ferdeségeknek a ki­egyenlítését az olvasóra bízom. ST. LOUSI HÍREK (Folyt, a 6-ik oldalról.) rát.) Köszönöm jól, kihez van szerencsém ? Görény: Enyje-enye, hát nem ismer ? Nyest: nem volt még szeren­csém látni. Görény: Na nézze hát én úgy látom, ki kell, hogy segítsem. Hát én rokona vagyok éde- fsem. Nyest: Rokonom? Nem tud­nám hogyan és honnan? Görény: Hát a fűzfán fütyü­lő árgyélusát, csak gondolkoz­zon egy kissé majd rá jön eszem a szép máját magának. Nyest: Maga majdnem ugy néz ki mint én és a beszéde is hasonlít az enyémhez, de olyan büdös mint egy görény és a legjobb ha kitakarodik innen és távol marad. Ha ezt a példát vennék a munkások és igy cselekedné­nek a kapitalistákkal és az AFofL fakirokkal akik ugy néznek ki mint mi, ugy beszél­nek mint mi, de nagyon mosto­ha Brother és azért takarodj tőlem és maradj távol és csat­lakoznának a valódi testvérek­hez az iparilag szervezett mun­kássághoz, akkor végcélunk az Ipari Demokrácia nincs messze. De talán a fentnevezett pá­riák abban a reményben rin­gatják magukat, hogy Mellon felveszi az intést és az utazó ládát használni fogja és oda mén vele ahol a bors nő mert ő reá itt semmi szükség nin­csen és nála nélkül a munká­sok meglehetnek. Ortner. £o« Angelesi levél Még a dolgozók élénk emlé­kezetében van amikor a tech­nokrácia megmozdulás nagy port vért fel és számokkal mu­tatta be a mai helytelen gaz­dasági elosztást. Keresztül az egész kontinensen dőltek a hí­vők, mint az érett kéve, de csak is azok, akik nem voltak teljesen tisztában saját hely­zetükkel, azért ezt ajánlották a legelfogadhatóbbnak a munká­sok részére. Aztán jött az utópia — az Epic — a kisárgult Sinclairrel, ami még amabbnál is rövidebb reményt nyújtott és újabban ismét az itteni éghajlatnak a terméke a Townsend Old Pen­sion. Most ezt várják a nincs­telenek milliói a kongresszus­tól. Lapunk hasábjain számta­lan irás kimutatta már, hogy ennek a rendszernek minden szerkezete ellent mond egy ilyen tervezet keresztül vihető- ségének és ha a kongresszust uraló pártok meg is egyeznének valamiben, annak nem lesz több értéke, mint azoknak a köz­munkáknak, amelyeknek révén a tömeget valamihez hozzá juttatják ami édes-kevés az élet fentartásához. Ha tudatában volnának a dol­gozók milliói ezen félrevezeté­seknek, ugy a sutba dobnák az egész politikát bohócaival egye­tembe és a munkát, a minden életet jelentő erőt megszervez­nék az alkotásra egyedül alkal­mas Egy Nagy Szervezetben. Éhez persze egy kis keményebb gerincnek kell, hogy a hátban képződjék, amely nem engedné, hogy a dolgos munkás minden bohóc előtt hasra vágódjék. A gerincessé lett munkás nem marsol a városházákhoz vagy a washingtoni cirkusz elé, ha­nem a munkán dolgozókkal egyetemben közvetlen maga harcolja ki azt amire szüksége van. Erre neveli a munkásokat az IWW, erre teszi alkalmassá őket az ipari szervezet, amely­nek a zászlaján az a jelszó van, hogy le a bérrendszerrel. G. Bakos. Junior Column “What is wrong with labor journalism?” What can we do to improve the labor press and how can we get more and more pub­licity, especially accurate pub­licity, about the labor move­ment into the capitalist press? These questions were posed recently by John Nicholas Bef­iel, newspaper publicity man, to a capacity audience in a lec­ture at the IWW. hall at 94— 5th Ave. “The labor papers today are crude, badly put together and inadequate in information,” he said. “All too often they do not tell you the things you want to know.” Among other things wrong with the labor press was the use of bad technique, bad heads and the fact that many editors lack journalistic training, he contended. “In writing news keep away from emotionalism. Instead of starting out with another atro­city story against so-and-so, tell the story of what happened. State your facts and let the reader pass judgement,” he advised. He cited the downfall of the New York Call a few years ago. One of the contributing causes for its downfall was the fact that the socialists couldn’t keep out the socialist propagan­da. One of the important things to remember is “to get the right interpretation of news,” he said. “A lie travels faster than the truth.” In this respect he cited the Centralia Tragedy in which the Associated Press made the IWW’s look like cold blooded murderers. He advised all contributors to labor or other newspapers to be absolutely accurate or make it a point not to utter a state­ment that may be contradicted. John Feczko. ~ ^~L ~~ ~~~ ~ ~ iri~nj~'nj"Lr>ru~‘ I n -Larinnn w ■ ■ . ■ ■ - — — - — ....................... ------------------------,-----------1- - ­Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom