Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-06-27 / 899. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 junius 27. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK " A. K. rovata ...—...... AZ ETHIOPIAI háború be­fejezése (?) után az idegen föl­dön tartott olasz hadsereg zú­golódik, visszakivánkozik “ha­zájába” szülei, családja, bará­tai körébe. Nem tudjuk, hogy mi vár reájuk. Az olasz impe­rializmus félmilliós hadseregé­nek több mint a felét haladékta­lanul vissza kell szállítani abba az országba ahol a háború meg­szűntével mélyen alább szálott a termelésre szükséges bérrab­szolgák alkalmazása s minden érkezet katona csak növeli a bérrabszolgák tartalék seregét. Az ethiopiai háború 12 billió lírát emésztet fel. A háború kezdetén Olaszországnak 700 millió dollár értékű arany kész­lete volt, amely az elmúlt év végéig 350 millió dollárra apadt le, Olaszország bérrabszolgáinak, mint a világ bármely országá­ban a szenvedés, nyomor jut osztályrészül. EZT NEM FOGJÁK a Wall Street ügyvédjei, az Egyesült Államok diktátorai a “Supreme Court” törvénytelennek nyilvá­nítani, ebben a törvényjavaslat­ban nemfogják felfedezni az MEGJELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV HOGYAN KELL Cikket írni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, 0. ' ■' egyéni szabadság sérelmét. Áp­rilis 30-án egy költségvetés ke­rült a washingtoni cirkusz bo­hócai elé amely szerint 525 millió dollárt irányoz elő a haditengerészet céljaira, május elsején megszavazták azt és már május 8-án a szenátus is jóváhagyta. Az Egyesült Álla­mok törvényhozó testületéi évente több mint egy billió dol­lárt szavaznak meg, hogy a “modern” embergyilkolás mű­vészetét, szerszámait fejlesszék. “Munkás” politikus vak vezé­rek azt ajálják mindenre kész követőiknek, hogy a demokrá­cia megmentése érdekében sza­vazzanak Rooseveltre. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK nemzeti adóssága 1789-től 1913- ig 24 billió dollárra rugót 1913- tól 1937-ig 37 billióra emelke­dik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK villanyáram és lég- gáz fejlesz­tésének 90 százalékát 9 hatal­mas társaság kontrolálja me­lyek közül négyben J. P. Mor- gannak döntő szava van. Eme 9 társaság 13 billió dollárra be­csült befektetésük után 17 szá­zalékos osztalékot húznak s az Egyesült Államok 100 millió la­kosát látják el villany és gáz szükséglettel. Van az Egyesült Államokban 1620 egyénileg kezelt villany és gázfejlesztő telep. Ugyan­csak van 1930 városi és közsé- gileg kezelt telepek amelyek együttvéve 10 százalékát ter­melik a villany és gáz szükség­leteknek. NEW YORK állam ipari fe­lülvizsgáló bizottságának jelen­tése szerint 1936 február havá­ban a munkanélküliek száma 638 ezer 204 volt, amelynek 20 százaléka az elmúlt négy évben egyáltalán nem volt a terme­lésben foglalkoztatva. CANADÁBAN IS Vancouver egyik polgári lapjában öröm­mámorban jelentik, hogy meg­szűnt a pangás, s helyét felvál­totta a prosperitás. 1936 első negyedévében 1 billió 351 millió dollárral több volt a termelés, mint az előző év ugyancsak el­ső negyedében. Ezzel szemben 9 ezer 474 ipari vállalat ez év április végén 918 ezer 716 mun­kást alkalmazott, az 1935 év április havában alkalmazott 933 ezer 221 munkással szemben, vagyis 14 ezer 505 munkással kevesebb volt alkalmazva és a termelés 1 billió 351 millió dol­lárral volt több. AZ ELMÚLT esztendőben az egész világ összes automobiljai­nak száma 2 millióval gyara­podott, vagyis 37 millió 275 ezer 264 volt. Ebből kétharma­da az Egyesült Államokban van. Canada, Mexico, Angol, Fran­cia, Olasz, Német és Oroszor­szág emelkedést mutat ki. E hio- piában a háború miatt a bur­zsoázia hazafias lelkületében külföldre menekült ennélfogva az automobilok száma 697-ről 205-re szált le. Oroszországban van 200 ezer teher és 44 ezer személyszállító autó. VÉSZTŐ. Az éhező nép felvo­nult a községháza elé, hogy segélyt kérjen, a feneketlen éhezésre. Kenyeret ugyan nem kaptak, ellenben a zsandárokat vonultatták fel ellenük akik szétverték a kiéhezett magya­rokat. Ezen felül a csendőrség létszámát megerősítették. Pe­dig szuronyból harapni nem lehet, legfeljebb a fűbe harap­ni tőle. OLVASD AZ IndustrialWorkert A CLEV. ÁLT. MUNKÁS DALKÖR Junius 27-én, szombat éj­jel az European Concert Gardenban SZEGEDI ESTÉLYT rendez. Vacsora szegedi halászlé és kirántott hal. Ára 35c. Belépti dij 25c. Ifj. Schiffer zenekara ját­szik reggelig. ÚTIRÁNY: A Broadvi- ew-en ki a Walling Rd.-ig ott balra. Szállítás a Broad­view Street carline vég­állomástól 8—9—10 és 11- ig. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség 30 éves fennállásának ünnepélyére melyet a Szövet­ség chicagói 13-ik osztálya 1936 junius 28-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel nagyszabású P I C N I K keretében rendez a 6400 N. Pulasky Rd. (Crawford és De­von) sarkán levő Berman Gro­ve-ban. Az ünnepi beszédet Somló Lipót központi titkár tartja. Különféle társasjátékok öregek és ifjak számára. Elsőrendű tánczene. Kitűnő ételek és ita­lok. Belépő jegy előre váltva 30c., a pénztárnál 40 cent. ÚTIRÁNY: Bármely irányból átszállva a Pulasky Rd. (Craw­ford Ave.) villamosra északra menve a végállomásig, onnan autók viszik a vendégeket a helyiségig, este pedig vissza az állomásig. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Junius 10-től — jun. 19-ig. J. Pásztor, E. Chicago......... 3 J. Feczkó, New York........... 1 F. Takács, Pittsburgh......... 2 A. Keresztesy, Pittsburgh.... 1 J. Szilágyi, Cleveland ........... 1 G. Rauch, Akron................... 1 E. Szigeti, New York........... 3 M. Stefankó, New York....... 1 P. Sütő, Detroit..................... 1 P. Bécsi, Phila....................... 1 J. Orbán, Phila..................... 1 J. Horváth, Chicago............. 1 Dubai-Molnár, Cleveland..... 4 ÉLETMENTÉS Irta:Louis René-Bazin. Délután megeredt az eső. Csendesen, egyformán szeme­zett, jó, kiadós esőnek Ígérke­zett. A fürdözők menekültek a villákba vagy hotelekbe. Jac­ques Descours, a Bellevue ter- raszának egyik fekvőszékén végigterülve, térdén a nyitott könyvvel az esőtől szennyesen szürke tengert bámulta. — Ez a Saint-Nicolas-des- Flots a világ legunalmasabb fészke! — gondolta s még hoz­zá ez az idegölő eső! Pedig Jacques meg lehetett elégedve az élettel. Huszonnyolc­éves volt, jcnövésü, elegáns, szép fiú, a többszörös millio­mos Sébastien Descours egyet­len fia. Úgy élhetett, ahogy akart és hogy éppen valamivel foglalkozzék, Közép-Amerika vallásainak történelmi hátte­rét tanulmányozta. Ez év junius elején Jacques Descours és Geneviéve Saillard szülei közösen elhatározták, hogy “ezek a gyerekek gyer­mekkoruk óta imádják egy­mást, össze kell őket házasíta­ni, hogy az esküvő ősszel lesz, októberben és hogy miután a Saillard-család Saint-Nicolas- des-Flots-ban nyaral, Jacques is ott fogja tölteni a nyári hó­napokat.” így került Jacques ezen az esős délutánon a Bellevue ter- raszára. Menyasszonyát, Geneviéve-et, tagadhatatlanul szerette. Nem is idegenkedett e házasságtól. Kicsi koruk óta ismerték egy­mást. Geneviéve elegáns, szép lány volt, mindig jókedvű. In­kább ő, mint egy másik! . . . és Jacques minden ellenkezés nélkül utánuk jött ide a tenger mellé. Rendszerint az egész napot náluk töltötte a villában, melyet jövendő apósa bérelt a nyárra. Velük étkezett és csak aludni tért haza a hoteljébe. De ma, ebben az esőben, se­hogy sem volt kedve nekiindul­ni. Pedig már bizonyára vár­ják. Most egyszerre élénken fel­egyenesedett és előrehajolt. — Ki lehet ez a bolond? Egy fiatal nőt látott áthalad­ni a dagálytól ellepet strandon. Ledobta fürdőköpenyét és erős, szélesen iveit tempóval naki- uszott a nagy víznek. Jacques mosolyogva rázta a fejét, ördöngős bátorság kel­lett hozzá, nekivágni ezeknek a tarajos hullámoknak! . . . Egyszerre éles kiáltás hasí­tott a levegőbe: — Segítség! . . . Segítség! Az úszó nő karjaival hado­nászott, aztán hirtelen alábu­kott, Jácques gondolkozás nél­kül lerohant, futtában ledobta a kabátját, beugrott a vízbe s abba az irányba úszott, ahol a nőt elmerülni látta. Nem messze a parttól. Harmadszori alábukásra sikerült a szeren­csétlent megragadni és felszín­re hozni. A parton végigfektette, jó negyedóráig dörgölte, lóbált a a karját, csipkedte a nyelvét, mig végül a nő felnyitotta a szemét. Pislogva bámult csu­romvizes megmentőj éré és csak ennyit mondott: — Hülye! Jacques ahelyett, hogy meg­sértődött volna, elégedetten mo­solygott. Mert a megmentett nagyon szép volt. Csodálatosan szép! . . . Jacques alig tudta tekintetét lefejteni a gyönyörű arcról, amelyet lassan-lassan újra megszínesített az élet pír­ja. — Nem ártana, ha hazasiet­nél és átöltöznél! — hallatszott mögötte egy hang. — Ó, Geneviéve! ... el is felejtettem . . . — A létezésemet? . . . nem baj . . . csak siess, öltözz át, azután gyere le a kis szalonba. Ott várlak. Persze . . . Geneviéve lát­ta, milyen elragadtatva bá­multa megmentett j ét. Most jelenetezni fog. Mindegy! . . . az a nő gyönyörű! ... és a hangja! . . . milyen édesen mondta: “Hülye!” Mikor Jacques vagy tiz perc múlva lement a kis szalonba, Geneviéve karonfogta:

Next

/
Oldalképek
Tartalom