Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-06-27 / 899. szám
1936 junius 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal NEM LEHET BÉKE... OLASZORSZÁG. Mussolini s vele együtt az olasz uralkodó osztály “örömmámorban” úsznak, mert a fe- keteinges “civilizált” hadseregük a modern gyilkoló eszközökkel — repülőgépek, tan- kek, mérges gázok igénybevételével legyőzték Ethiopia ökrösszekér módjára felszerelt, képzetlen katonáit. A “győzelem” hírére Mussolini az olasz birodalom fejedelmévé, császárjává nevezte ki az isten — imperializmus — kegyelméből uralkodó olasz királyt. Az^ olasz imperialista sajtó egy másik hirt is közölt az ethio- piati győzelem után, közölte, hogy az olasz király császárrá való avatása alkalmából az “összes” ? ? politikai foglyoknak — hét ezer — kegyelmet adott. Hallgat az imperialista olasz sajtó azokról a munkásmegmozdulásokról, amely az ethiopiai győzelem hire után futótűzként söpri végig az ipari központokat. Hallgat az imperialista olasz sajtó arról, hogy a szabadon engedett néhány tucat politikai fogoly helyébe százakat tesznek a bérrabszolgák gazdasági harcaiban résztvevő munkások közül. Hallgat a civilizált olasz sajtó arról is, hogy Antonio Mario Resenti a sas- sari egyetem tanárát, aki részt vett a Genuában megtartott háború elleni kongresszuson, amiért az állam elleni vétség címén 25 évi fegyházra Ítélték. Amikor az ítéletet kihirdették tudtára adták Resentinek, hogy “amikor az egyetem tanára lett felesküdött az állam és az alkotmány szent és sérthetetlenségére,” mire Resenti azt felelte, hogy “az a tagság és eskü, amelyet a kényszer a munka- nélküliség borzalmai kényszerítenek az emberekre, annak I semmi kötelezettsége, értéke nincs.” Az ethiopiai győzelem az olasz imperializmust arra kényszeríti, hogy a béke s a civilizáció fentartására és terjesztésére egy félmilliós hadsereget tartson “ideiglenesen” Ethiopiá- ban. Mussolini is elmondhatja, hogy “fogtam törököt, de nem ereszt.” OROSZORSZÁG. Valamikor a cár izmus idejében, szabad volt megírni a Ga- ponok, Rasputinok, a kancsukás kozákok kegyetlenségeit a fel- szabadulásra vágyó orosz muzsikok s ipari munkásokkal szemben. A “szabadabb” államok munkássága szolidaritást vállalt az üldözött, száműzött orosz forradalmárokkal. Ma huszesztendővel az orosz munkások, parasztok és katonák kormányának születése után, még az igazságot színlelő forradalmárok is sanda szemmel nézik a jogos kritikát az orosz államkapitalizmussal szemben. Pedig ma éppen úgy, sőt még jogosabb a kritika megvilágítása annak, hogy mily eszközökkel kívánják meghonosítani az uralmon levő vak komiszárok hatalmukat, mint bármikor ezelőtt. Oroszországban ma óriási sebességgel halad előre a tömeg- termelés, az iparizálás. Azok a forradalmárok, akik a tömeg- termelés és iparizálás haladásával kívánják párhuzamosan a termelők részére a demokráciát is életbe léptetni, azoknak óriási része internáló barakok- ban vannak száműzve. Lágy agyakkal gondolkodó egyén az, aki elhiszi, hogy az 1917-es bolsheviki forradalom vezérei, akik ma száműzetésben vannak mint Trotzky, a vörös hadsereg volt parancsnoka, szervezője, Zinoviev a vörös intemacionálé évek hosszú során első elnöke, — akinek ideje alatt a világ forradalom volt az intemacionálé célja, — Anton Csiliga, S. Dra- gitsh és M. Deditch Jugoszláviából menekült forradalmárok, Leo Kameneff világszerte ös- mert forradalmár, — Lenin volt jobb keze, — a “Workers Opposition” bizottságának tagjai közül Snilgo, Zalutski, Kuk- lin. A “Bolshevist Central Committee volt tagjai közül Schlap- nikoff, Medvedieff, Sopronoff az 1917 novemberi lázadás irányítói. Voiv Vujoxitch a kommunista ifjú munkások interna- cionáléjának volt egyetemes központi titkára. Dinglelstad, aki 1910 óta tevékeny tagja vezető embere volt a bolsheviki pártnak. Jenukidze évek hosz- szu során titkára volt a bolsheviki párt központi bizottságának. Smivnoff, Lenin ideje alatt komiszár volt. Csak néhányat közöltünk le az ösmertebb forradalmárok közül, akik több százezer orosz és külföldről menekült forradalmárokkal egyetemben közép Szibéria és Ázsia internáló ba- rakjaiban vannak száműzve. Ust-Pechecsk, Kazatkan, Sala- vetski és Vérhnye-Uralsk internáló barakokban a tűrhetetlen bánásmód ellen a foglyok éhség sztrájkba mentek, amely 13 naptól 35 napig tartott. A Szoviet kormány erre azzal válaszolt, hogy a sztrájkok értelmi szerzőit összefogdosták és a Jarensk internáló barakba száműzték őket. Ez a barak a legközelebbi vasúti vonalhoz 140 mértfödnyire fekszik s az év 8 hónapjában hófuvásos zord idő van. Ez a jutalmuk azoknak a forradalmároknak, akik az ipari fejlődés, tömegtermelés arányában kívánják a munkás- osztályt a bérrabszolgaságból felszabadítani. Kérlelhetetlen osztályharc folyik Szoviet Oroszország területén, az elnyomók és az elnyomottak harca. Sokkal szívesebben s örömteljesen írnék én, ha a Szoviet kormány beszüntetné a darabszámos munkát, a “Stakanow” speed up, a bérrendszert és és huszesztendő után megszüntetné a dictaturát, társadalma- isitaná a termelés és szétosztás eszközeit. De mind ez nem a politikus vak vezérek diktátorok, hanem a bérrabszolgák történelmi hivatása kell, hogy legyen Szoviet Oroszországban is. I SPANYOLORSZÁG. örömmámorban úsznak a világ “munkás” politikai pártjainak vezérei, tagjai mert Spanyolországban meghódították a parlamentet. “Munkás” (?) képviselők kerültek be többségben. Az első teendőjük az volt, hogy 30 ezer politikai fogolynak kegyelmet adtak. Ma néhány heti uralom után a spanyol bérrabszolgák a szindi- kalista szervezetek irányítása mellett hatalmas sztrájkok folynak, melyeknek fő követelése az iparok társadalmasítása. Szomorú hirt hoz a táviró a spanyol szocialista kormány a szindikalista szervezetek vezetőit, szervezőit, lapjainak szerkesztőit számszerint több mint 250-et börtönbe dobtak, s a sztrájkokat a munkásosztály egyetlen fegyverét törvénytelennek nyilvánították. Tudatosan félremagyarázzák a politikusok vezérei, lapjai a spanyol szindikalisták állásfoglalását az elmúlt választásoknál, álljon itt igazolásul a CNT két központi bizottsági tagjának — Caleja és Ascaso — nyilatkozata: “A lezajlott választásoknál a tömegek nem a balszárny platformjára szavaztak, hanem a politikai foglyok szabadon bo- csájtására s ebben a küzdelemben a CNT került ki győztesen, 18 ezer tagpszaporulattal. Semmi alapja sincsen annak, hogy a National Confederation of Labor CNT — Anarko — szindikalista — és a General Workers Union — szocialista szervezetek — egyesültek.” A szindikalista szervezeteknek tagjai a balszárnyra szavaztak, mert ez programjába foglalta a politikai foglyok sza- badonbocsájtását, amikor a balszárny győzedelmeskedett nem vártuk, hogy hatalomra jusson, hanem kinyitottuk a börtönök ajtajait szabaddá tettük az osztályharc foglyait, amelyért nagy véráldozatot hoztunk s ez nem volt a szavazó urna győzelme. A spanyol kapitalista osztály várakozó álláspontra helyezkedett s nem a balszárny győzelme, hanem a szindikalista szervezetek, határozatai, követelései ejtették kétségbe. A balszárny vezérei elfoglalták az állam kormányzatának bársonyszékeit s első teendőük volt a munkások forradalmi szervezeteinek vezetőit, irányítóit börtönbe dobni, úgy egyengetik az utat a kapitalizmussal való kebelbarátságra, lerombolják a munkások gazdasági szervezeteit. Törvénytelennek nyilvánította a szocialista kormány a spanyol bérrabszolgák létért való küzdelmének egyetlen fegyverét a sztrájkot. A spanyol szocialista kormány eme arcátlan rendeletére fütyülnek a szindikalista szervezetek, Asturiában 30 ezer szénbányász 2 millió 460 ezer dollár jogtalanul visszatartott fizetését követeli s a szocialista kormány szigorú rendeletének dacára folytatják a sztrájkot sőt a kormány rendelete után 20 ezer még dolgozó bányász csatlakozott a harchoz, Malaja termőföldein 100 ezer földmi- ves munkás, Madridban 40 ezer épület munkás, úgyszintén a szállodák és éttermek munkásai. Ebben a sztrájkban a sztrájktörés aljas munkáját a Socialist General Workers Union tagjai végzik, akik magukévá tették a kormány aljas rendeletét. A politikus vak vezérek “hatalomra,” a kényelmes bársonyszékbe jutottak s Hitler s Mussolinit nácizmus és fasizmust megszégyenítő aljas eszközökkel kötik gúzsba a bérrabszolgák millióit. Vájjon tanulság lesz-e a világ szocialista és radikális politikusainak meddő és vakmerő munkája, a még mindig politikai pártokban reménykedő bérrabszolgák számára, vagy menthetetlenül, tudatlanul elősegítik a fasizmus, nácizmus reánk forradalmárokra nézve végzetes uralmát! ? ELŐLEGES JELENTÉS. Cleveland Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton is tudatjuk, hogy a lapjavára rendezendő kerületi PICKNIK az UJ VAS FARMON lesz augusztus 2-án megtartva. ALÁBBI KÖNYVEK VANNAK KÉZNÉL A BÉRMUNKÁSNÁL Ady: Ki látott engem.......................................................... 75c. Ady: Uj versek.................................................................. 75c. Ady: így is történhetik..................................................... 1.00 Franknói: Martinovits élete............................................. 1.00 Dr. Totis: Szerelem és szaporodás.................................. 1.00 Gogoly: Holt lelkek........................................................... 1.00 Fábián: Ezer ember asszony nélkül................................. 1.00 Fábián: Hat ló negyven ember........................................ 1.00 Zola: A Rougon család...................................................... 75c. Zola: Paskal orvos............................................................. 1.00 Zola: A föld......................................................................... 1.00 Barbusse: Erő..................................................................... 75c. New York regénye, 2 kötet............................................. 1.50 Jack London: Mélység...................................................... 75c. Jack London: Az alakszai dianna...................................... 75c. Jack London: ősök istene.................................................. 75c. Chehov: A koldus................................................................ 75c. Glassworth: Testvériség.................................................... 75c. Lubbeck: Az élet örömei.................................................. 75c. Gorkij: A besúgó................. 75c. J. Smidth: Krisztus istensége........................................... 40c Ameringer: Osztályharcok Amerikában.......................... 50c. Bauer: A szocializmus útja..................................... 50c. Gorkij: Kispolgár................................................................. 25. Justus: Amerika ipari fejlődése....................................... 75c.
