Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-01-11 / 875. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 január 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ___ $2.00 Félévre ........................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .............. . 5c Single Copy ___ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. Q. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <^jg|^,42 Mi lesz most a jelszó? (A. K.) Megérkezett a várva-várt 1936. esztendő amikor az Egyesült Államok népe újból elnököt választ. Az 1932-ben a bársony székből kibukott s a húsos fazéktól elesett republikánusok vezérei mind sűrűbben hallatnak magukról. Az elmúlt napokban St. Louisban játszott le egy talpra eső bohózatot, az Egyesült Államok legtöbbet Ígérő elnöke, — “Chicken in every pot — two Cars in every garage” — Mr. Hoover. Mérnök létére a legnagyobb és legravaszabb esztelenségek- kel vádolja utódját és védi saját uralmának idejét. Beszédében sűrűn hangoztatta a republikánus párt jövő évi elnökválasztási kampányának hangzatos frázisát “Save the Constitution.” És az isten adta nép szentimentalitása folytad hasra vágódik és ujong, tombol, s észnélkül ordítja “Save the Constitution.” Pedig már ideje volna ha észhez kapna s a politikus handaban- dázás helyett a termelés szinterén iparkodna javítani szomorú helyzetén. Az elmúlt 15—20 esztendőben az elnök jelöltek hang- zatosabbnál-hangzatosabb jelszavakkal bolondították Amerika népét, de legkivált annak munkásosztályát, amelynek bőrére megy az alku. Sokan azt mondják, hogy Willson elnök másodszori megválasztását “He Kept Us Aut of War” hangzatos jel" szónak köszönhette. Megválasztása utáni néhány hónapon belül Amerika fiatalságának a sorozó bizottságok előtt anyaszült mesztelen kellett állnia, hogy megvizsgálják jó lesz-e ágyutöl- teléknek. Willson után Harding volt az elnök, aki a Teapot Dome- féle olaj panamába fulladt bele. Utána Coolidge jött, akinek választási jelszava a “Coolidge Prosperity” volt, utána jött Hoover az ő csirke, autó és Full Diner pail jelszavával, aztán végül Roosevelt a “Roosevelt or Ruin” maszlaggal. És a jövő választásoknál is az lesz a győztes, amelyik hangzatosabb frázissal tudja a saját helyzetével mit sem törődő választók óriási részét félre vezetni. A háború és fascizmus ellen A Bérmunkásnak éppen úgy mint az IWW-nak szükségtelen, hogy újabb kinyilatkoztatást tegyen, hogy a háború és a fascizmussal szemben milyen állásponton van mert ország-világ tudja, hogy Amerikában az egyetlen szervezett ellen állás a világháború idején az IWW részéről nyilatkozott meg, amelyért úgy a szervezet, mint annak lapjai — köztük a Bérmunkás — a legnagyobb üldözésnek voltak kitéve. Az IWW bár még a mai napig sem heverte ki a szenvedett sérelmeket, a most folyó Olasz-Abesszin összecsapások kezdetén ugyan azzal a meggyőződéssel szólította Amerika dolgozóit fel, hogy a hadviseléshez szükséges anyagok készítését és szállítását tagadják meg, mert a háborúk viselése nem a munkásosztály érdeke, hanem a kapitalista osztályé. Ezeket előre bocsátva minden munkás érzi és tudja, hogy mi minden érzésünkéi és tevékenységünkkel a háború és a tas- cizmus ellen vagyunk és ezért nem is kifogásoltuk az elmúlt héten Clevelandon tartott háború és fascizmus elleni kongresszust, bár magunk és tudtunkkal az IWW egyetlen közvetlen szerve azon részt nem vett. Tagadhatatlan, hogy propaganda szempontból azt nem szabad lekicsinyelni, de a magunk véleménye és meggyőződése az, hogy a háború és a fascizmus ellenességet már nem elégséges propagálni és hogy ebben a felismerésben nem vagyunk egyedül misem bizonyítja jobban mint magának a háború és fascizmus elleni liga elnökének a kongresszus megnyitó estélyén tartott beszéde, amelyben arra kérte a munkásosztályt, hogy tegye lehetetlenné a municiógyárosok számára azt, hogy háborúskodó országok részére hadiszereket szállítsanak. Az IWW mint osztálytudatos munkás szervezet tudatában van annak, hogy a háborút valamint a fascizmust kizárólag az iparokban foglalkoztatott munkások tudják megakadälyozm, azáltal, hogy az azokhoz szükséges anyagok gyártását és szállítását megtagadják. Ennek a megvalósítására sem tömeggyü- lések sem más tiltakozások nem alkalmasak. Egyedül a termelő munka beszüntetése, amint azt maga a liga elnöke is tanácsolta. És mivel ez az erő szervezettség utján érhető csak el, az IWW ezt a szervezett erőt igyekszik kiépíteni. És amikor ezt harminc esztendeje az év minden napján tesszük, még az árnyéka sem fér az IWW-hoz, hogy nem a legtökéletesebb eszközökkel igyekszik a háborút és a fascizmust valamint a munkásosztály minden ellenségét, kihasználóját lehetetlenné tenni. Sajnos, hogy maga a munkásosztály, akinek az életére is megyen a háborúskodás a legkevesebben tett az elmúlt tizennyolc esztendőben arra nézve, hogy egy másik vérzivatar netalálja olyan készületlenül mint az 1914-es találta. A clevelandi kongresszuson közel négyezer delegátus vett részt, akik százezres, talán milliós tömegeket képviseltek, de ezek csak arra vannak összehozva, hogy egy-egy szónokot meghallgatva az épületet rengetően megtapsoljanak, megállapítva, hogy a szónok nagyon jól beszélt, de bizonyos, hogy a kongresz- szus megnyitó ülését végighallgató — polgári becslés szerinti tízezer hallgatóság közül nem sok akadt, aki az elnök felszólítására, hogy a munkások tegyék lehetetlenné a muníciók szállítását, gondolkozott azon, hogy képesek-e erre ma a munkások és ha nem képesek miért nem-' A mozgalomért való lelkesedésnek, a minden erőszakosság elleni tiltakozásnak együtt kell járni az ipari szervezet kiépítésével, annak az ipari szervezetnek, amely az ilyen cselekvésre minden pillanatban készen áll a tagság, az iparban dolgozók megmozdulásával. Ennek a megvalósítása az IWW célja és ebben a céljában szolgálja az IWW-t és a munkásosztályt a Bérmunkás. CANADAI LEVÉL Tudatom, hogy hozzámküldött soraikat a gyűjtő Ívvel megkaptam, igaz, hogy elég későn, mivel, hogy az ötévi tartózkodási helyemről eltávoztam. Ha megtekintik a térképet Wharburg Edmontontól 60 millera van az 53 és 54 magassági fok és a 115 délkör alatt, ahol bizony a mezőgazdálkodás sok elemi | csapásnak van kitéve, melyet öt évi kitartásom után jónak láttam otthagyni, mert egyedüli ember létemre az életsorsom rosszabb volt az ősemberénél is. Lejötem Galgaryba és itt utána jártam és elhelyeztek a relif munkára a Rockymountain égbenyuló hegyei közzé, de sokáig nem lehettem a munkán, mert az öt esztendő küzdelmének egyedüli szerzeménye a rhe- uma oly erővel lépett fel, hogy ágyhoz lettem kényszerítve. Természetes, hogy a camp ápolójának kisebb gondja is fontosabb, semhogy a beteg munkásokkal törődjenek és amikor erről az időközöként kijövő orvosnak panaszkodtam, az orvoslás az volt, hogy igen nagy szám van, hogy sokat tudok beszélni. Minden esetre azt elértem, hogy másnap leszállit- tatott Galgaryba, itt az újra való irodázás után járhatok az ingyen leves konyhára és szállást adtak, de amiket a konyhán való munkával kell ledolgozni. Közben kértem a régi helyemről a postámat ide áttenni igy jutott a munkástársak levele is későn a kezembe. Bár nagyon kétes, hogy ha idejében kapom, hogy eredményt érek-e el vele? Sajnos itt is azt tapasztalom, hogy a munkások minden féle maszlag és humbug célra a meg- böjtölés mellett is áldoznak, de saját magukért, munkástársaikért nem hajlandók tenni. Ugy- látszik, még erősebb megpró- bátlatáson kell, hogy keresztül menjek, illetve kell, hogy a nyomor, a nélkülözés meg tizedelje, huszadolja őket, talán... talán akkor utat enged az agyába az osztályharcos munkás mozgalomnak az ipari Egy Nagy Szervezetnek. T—s. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az « let összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszköiöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy t_Iáljuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyil csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
