Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-28 / 860. szám
1935 szeptember 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. LÉGVÉDELEM. Budapesten fél órányira van a határ (Szob) és igy esetleges légi támadásnál még alarmirozni s.em tudnák a fővárost a védekezésre. Azonban a rablási lehetőség meg van ezen a címen és igy természetesen a képviselőház megszavazta (mit nem szavaz az meg? — a szerk.) a légvédelmi törvényt. A parlamentbe Gömbös kijelentette, hogy “Előre tudta, hogy a javaslat bizonyos fokú tiltakozást vált majd ki, mert nagy felhatalmazást ad a kormánynak ő mégis f.entartja a javaslatot annak dacára, hogy belegázol jogrendszerünkbe.” A légvédelmi adókból ugyanis befolyt pénzekkel nem tartozik elszámolni. Jó üzlet ugyebár? Ezért kellett ez a javaslat részben nem pedig a népnek légi támadás ellen való megvédésére ami nem egyébb, mint fából vaskarika egy ilyen kis ország számára, mint Magyarország. RENDŐRÖK, emberbőrbe bujt vadállatok. Régi ez a közmondás és innen ered a munkásság izzó gyűlölete a kék kabátosok csürhéj.e ellen. Junius 21-én, a Röppentyű utcában levő fatermelő és fakereskedelmi rt. telepén 4 munkásnő (lumpenproletárok típusa) jelentkezett, hogy óránként 1 fillérrel olcsóbban hajlandó munkát vállalni, mint akik bent dolgoznak. A régi 4 munkásnőt emiatt kiakarták dobni azzal, hogy létszámredukció miatt bocsájtják el őket. A régi 4 és az uj huli- gánmunkásnők összetalálkoztak az iroda előtt. A többiek kik munkabérük kifizetésére várakoztak az iroda előtt ezek közül 32 munkásnő szolidaritást vállalt az elbocsájtottakkal, mert látták, hogy itt titokban bérredukcióról van szó. Amikor proponálták nekik, hogy engedjenek 1 fillért ők is akkor dolgozhatnak erre általános zúgolódás támadt. Mint rendesen dott. Legaláb az elejét megírja, holnap aztán kevesebb időt kell az Írással töltenie. Victoria Jackie háta mögül olvasta a leírtakat. Jackie riporját igy kezdte: — A sziget valóságos paradicsom, tündérkert. Könnyen és kényelmesen megközelíthető. A lakosság rendkívül barátságos. A levegő üditő, balzsamos a virágok és vízinövények illatától. Megérkezésem estéje, az ezüstös, holdfényes, áhita- tosan csendes, békét lehellő mesevilágban, életem legszebb estéje volt . . . — Ó drágám! ... — súgta oldogan, elragadtatva Victoria és hogy e riport továbirására buzdítsa Jackiet, forrón megcsókolta. Mi sem természetesebb mint hogy Jackie a csókot viszonozta. — Imádlak, édes! ... — és a toll vígan sercegett tovább. Készült a szigetet feldicsőitő riport. Mig körülöttük ezernyi moszkitó nyüzsgött s az ablakot be kellett csukniok a beáradó mocsárbüz elől. hasonló esetben történni szokott a gyár telefonált a rendőrségért azért a redőrségért, amelynek fentartásában csak felényit fizet, mint amit a munkásságtól bevasalnak adóba, és “hazátlan bitangokról” lévén szó az őrszoba parancsnoka két fogdmeggel rohant oda a gyárhoz, ahol a káromkodási törvény ellenére, úgy káromkodott mint egy utolsó kanász, (civilbe ez volt, de ott sem használhatták, azért lett rendőr belőle,) neki rohant a munkásnőknek és mint a vadállat Szekeres Gyulánét, aki 6 hónapos magzatot hord, össze-vissza rugdalta, majd gummi bottal (ala Gömbös szalámi,) ütlegelte ezt a földön ebédelő munkásnőt, aki mitsem tudott arról, mi történik az irodánál, a . munkásnő eszméletét vesztette és elterült a földön, de a három pribék, amelyet talán állati és nem emberi méh szült, folytatta a munkásnők ütlegelését tovább. Pár perc múlva riadó autón, még 20 rendőr érkezett a telepre, akik elé állt a 618-as őrszobaparancsnok és elkiáltotta magát: Oszlatni. Fegyvert használni, most már kardot rántottak és az előlük menekülő munkásnőket, ahol érték úgy vágják mint a répát. A 618-as özv. Kálmán Bertalannénak esett aki elé odaugrott 21 éves László nevű fia, hogy ne üsse anyámat, mire ez a vadállat végig vágott rajta a karddal, ugyancsak anyja védelmére siető 28 éves Erzsébet nevű leányát is úgy .mellbevágta a kad markolatával ez a pribék, mire a leány összeesett és idegsokkot kapott. A nők elleni dicsőséges rendőrroham folytán 30 nőmunkás sebesült meg. A nagy lármára a gyárban dolgozó munkásnők és- munkások kirohantak, mire a vitézek abbahagyták a hősködést, mert látták, hogy 200-al szembeni harc már nekik is juttathat valamit. A kivonult mentők a sebesülteket kórházba vitték. A harc alatt a 4 huligán meglógott és a kidobott 4 munkásnőt újra munkába állították. A 618-as’t valószinüleg, hisz ez nem újság, kitüntetik és külföldi magyarok támogassátok óhazátoknak a munkásokkal igy bánó kormányát. 1908 ÉVBEN már elrendelték, hogy az Óbuda Újpesttel ez a városrész közvetlen összeköttetést kajon egy hídnak a megépítését a Dunán keresztül. Hogy milyen gyors tempóba intézi a bürokrácia ezeket a dolgokat jellemző, hogy a mai napig még el sem kezdették. ÚRI MURI. Debrecenben június 15-én, igazi uri-muri volt a nagyerdőben. Ott mulatott Darányi földművelésügyi miniszter Mecsér András és még jónéhány NÉP. képviselő. A társaság mindent összetört a nagyerdői Vigadóban, céllövészetet tartottak a hajnali szürkületben a madarakra és összelövöldözték az ivlámpákat is. Végre reggel elvonultak és másnap megtérítve a vendéglős kárát elutaztak Debrecenből. Elvégre a képviselői fizetésből amiért semmi produktív munkát nem végeznek tellik ilyesmire, mit számit, hogy a plebs éhezik ezeknek az uraknak? JÓ KERESET. Kupás Sándor városi számtiszt, aki a kezelésére bízott vigalmi adókból 84 ezer pengőt elsikkasztott 4 évi börtönt kapott. Keres tehát évenként igy is 21 ezer pengőt. Hány tízezer proli még 1—2-őt sem ha ugyan dolgozik. CSANÁD megye. A megye területén 12.000 földmunkás maradt munkanélkül, ezek foglalkoztatására a vármegye 120.000 pengős közmunkát akar megindítani. Egy-egy munkásra jut tehát tiz pengő, nehogy tévedésbe essünk nem hetenként, hanem jövő aratásig szóló időig. Tiz pengő egy évre, hát ez is valami az igaz. DE AZÉRT keresni a kartelleknek lehet: (csendes társ a kormány minden üzletben.) A kamillateán, melynek kilójáért 3—4 fillért fizetnek, a beváltok 100 kilogramnál a kartell 153 pengőt rabol, mint polgári hasznot. MUNKÁSSORS. Gasparics Vendel a lógodi utcában a telefonkábelek lefektetésénél dolgozott, mint napszámos. Közvetlenül a munkaidő befejezése előtt odaszólt társának: Jó, hogy már vége van ennek a napnak, mert fáradt vagyok. A következő pillanatban rosz- szul lett és meghalt. 70 éves volt. A Munkás Betegsegélyző Szövetség Az önkéntes szervezők nem elegendő munkát végeznek Ezt kell, hogy meg állapítsa minden Szövetségi tag az “ösz- szetartás” legutóbbi számából. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy azok, akik a tagszerzés munkájában részt vesznek, hogy nem tesznek meg mindent az eredmény fokozására, de azt a tényt szögezzük itt le, hogy a Szövetség több mint 3000 tagja NEM TESZ SEMMIT arra a felhívásra, hogy “Minden tag csak egy uj tagot szerezzen.” Valamelyik osztály titkár igen találóan jegyzi meg, hogy ne csak akkor tudja meg a tag, hogy a Szövetségnek tagja, amikor szükségben van, amikor a segélyért jelentkezik, de tegyen is az egyletéért annyit, hogy barátait, ismerőseit is ajánlja tagnak. Több önkéntes szervezőre van szüksége a Szövetségnek, mert különösen az amerikai élet meghazutolja azt a magyar közmondást, hogy “a jó bornak nem kell cégér” itt azt látjuk, hogy az egyleti életben is azok tudnak tagszaporulatot felmutatni, akik hamis adatokkal tévesztik meg a munkásokat. A Szövetség anyagi helyzetében kiemelkedik a legnagyobb magyar testülettől is és taglétszámban azok nyernek, mert a magyar munkások házait, gyülekező helyeit állandóan látogatják. Ha az önkéntes szervezők nem értik meg a taglétszám szaporításának a szükségességét a saját maguk szempontjából is, az Intéző-Bizottságnak igénybe kell venni a konvenció azon határozatát, hogy kerületi vagy országos szervezőt állít be, aki a tagság helyett végzi a tagszerzési munkát, jóval nagyobb költségekkel. Akik a kiadások redukálásáért hangosak, a tagszerzésben mutassák meg, hogy a gyakorlatban is tudnak tenni a takarékossági elvükért. L. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik osoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a ‘zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
