Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-28 / 860. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 19,35 szeptember 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _____ 1.00 Egyes szám árá ......... 5c Single Copy ___ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S622 Buckeye Rd., Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Reform a mai rendszer meilett (A. K.) Az európai államok egyik másikában a munkanélküli biztosítás jóval a depresszió előtt sőt Angolországban már a háború előtt életben volt. Az Egyesült Államok Wisconsin államában 1932 óta életben van az állami munkanélküli biztosítás. A szövetségi kormány előtt szintén fekszik egy törvény- javaslat amelyet még az úgynevezett forradalmi kommunista párt is támogat. Minden osztálytudatos munkás, még a kommunista párt tagjai és vezérei is tudják, hogy az ily reformokkal csak foltozzák a mai társadalmi rendszert, megtoldják az életét annak a rendszernek amelyben a bérrabszolga helyzete napról-napra tűrhetetlenebbé válik. Ezen a helyzeten nem társadalmi vagy munkanélküli biztosítás változtat, hanem a bérrendszer eltörlése, a termelés és szétosztás eszközeinek az emberiség javára való használata. Az Egyesült Államok technikai fejlettsége feleslegessé sőt károssá teszi, a reformokért való időpazarlást. Az elmúlt húsz esztendőben ebben az országban a technika többet fejlődött mint az előbbi száz esztendőben. Az elmúlt 16 esztendőben a “forradalmi” kommunisták forradalomról beszéltek, sőt már a szervezkedés sem volt szükséges, ma meg a Iegocsmányabb reformok életre keltéséhez állítják híveiket. A kommunista és minden más politikai párt tagságát hangzatos frázisokkal hol jobra, hol balra lehet vezetni. Sokan csodálkoznak azon, hogy a “vakmerő forradalmárok” ma szövetkeznek a munkásosztály ádáz ellenségeivel, hogy megvédjék a burzsoa demokráciát, a francia és csehszlovákiai imperializmust s ujjabban különbséget tesznek a nazismus és fascizmus között. A jobb sorsra érdemes tagságuk mint a szappanbuborék oszlik széjjel, megcsömörödve az “osztályharctól” csalódottan, szégyenkezve — már akik — beösmerik a kommunista párt csúfos bukását. Ha majd Mooney beszélhet A Bérmunkás hasábjain többször minden kímélet nélkül lepleztük le a kommunista párt vezéreinek alattomos munkáját az osztályharc ellen. Rámutattunk azokra a téves és rosszakaratú taktikákra melyeket az osztályharc nevében folytatnak. 1932 elején a kommunista párt gyűjtő szervezete az ILD “Free Tom Mooney” kongresszust készített elő, amelyet azon év április 30 és május 1 napokon tartottak meg. Annak idején megírtuk, hogy a Tom Mooney kongresszust __ amelyen több mint ezer delegátus jelent meg jóhiszemű elszántsággal, hogy megvitassák azon eszközöket amellyel az osztályharc 17 éven át fogva tartott megtörhetetlen harcosát szabaddá tegyék. Az IWW küldöttei három napon át elkeseredett harcot vívtak, hogy megértessék az Általános Sztrájk és a California állam termékeinek bojkotálását mint egyetlen eszközt Tom Mooney kiszabadítására. Nem a tagság ellen kellett harcolni, hanem a vezérek Minor, Hataway, Patterson ravaszkodásai ellen, amikor már látták, hogy a többség az IWW ajánlatát teszi magáévá, hamis cselhez folyamodtak, órák hosszat szónokoltak, hogy kihúzzák az időt, s bejelentették simuló, megnyerő, siró hangon, hogy ők megvannak győződve, s biztos tudatban annak, hogy Tom Mooney rövid néhány hónapon belül köztünk lesz, ha az általuk ajánlót eszközöket, taktikát fogadja el a kongresszus. És a hengerelés győzött, elfogadták melynek eredménye három év után Tom Mooney ma is a börtönben van. Egy évre a kongresszus után Tom Mooney leleplezte a kommunista pártot, az ILD-t, hogy még csak nem is tudatták őt a kongresszus lefolyásáról. Minden osztálytudatos bérrabszolga tudja, hogy a kommunista párt vezérei a gyűjtések külömböző fajtáját használták fel, hogy néhány ropogós ezrest halásszanak ki az amerikai bérrabszolgák zsebéből, amely összegből Tom Mooney egy vörös centet sem kapott. A Bérmunkás leleplezte a kommunista vezérek alattomosságát az osztályharccal s az osztályharc bebörtönözötteivel szemben. Joggal elvártuk, hogy a párt tagsága kérdőre, felelősségre vonja a vezéreket s a sokat hangoztatott reakciós AFofL vezérek söprését a saját pártjuk vezéreinek söprésén próbálják ki. Csalódtunk a tagság gyáva maradt, meghunyászkodott s vakon követte a vezérek parancsát. Az IWW a maga valóságában; Nem amilyennek hiresztelik Angolból fordította: Vlasits Márton. (Folytatás.) Ha a szállítás megszűnt, az eredmény azonnal érezhető, mig a többi iparokban a hatás csak később mutatkozik. Ezen okoknál fogva a szállítási ipar a legjobban alkalmazható stratégiai szempontból. Megérthető tehát a kapitalista osztály éber féltékenysége a szállító iparral szemben, hisz tudvalevő, hogy azért gyakorolja oly erősen az ellenőrzést a “Big Four” vasúti szervezet fölött. Nagyon fontos megjegyezni azon tényt, hogy miért volt ezen négy nagy vasúti szervezet nem csak egymástól, hanem a saját fiókjaitól is oly ridegen elkülönítve. Csak amikor a tagság nagy tömege erősen követelte, .engedett utat a vasutbárók ellenőrzése alatt álló “Grand Lodge” a követeléseknek. Ezek a “Grand Lodge”-ok több ízben egyenesen megtagadták a tagság széles tömegeivel szemben a sztrájk engedélyt. A vasúti szervezetek tagsága megszokta aszerint cselekedni, mint ahogy a vezérek parancsolják, és nem a saját elhatározásuk szerint. Ez bizonyítja a külömbséget a direkt akció és az indirekt akció között. Direkt akció a közvetlen cselekvési szabadságot jelenti a szervezetekben. A kapitalista a vasúti szervezeteken kívül is úgy tartja meg az ellenőrzést, hogy a munkásoknak azonnemü szervezkedését tűri vagy istápolja, ha azok külön-külön szervezkednek aszerint, hogy milyen szerszámmal dolgoznak, vagy gépet kezelnek. Sok esetben ezek a munkások csak úgy tudták jogos követeléseiket keresztül vinni, hogy el akartak szakadni a kapitalista ellenőrzés alatt levő munkásvezérektől. A szakszervezetek azon elavult és idejétmúlt viszonyokon alapulnak, amikor a munkás többféle szerszámokat használt és az árut az első művelettől az utolsóig sorjában maga készítette el. Manapság azonban az árutermelés rendszere megváltozott. A modern termelés kikapcsolta a szakmunkást, akinek a műveletét száz meg száz különféle erőmű által hajtott gépmunka pótolja. Amint régen a mesterembert nevezték, úgy nevezik ma azokat is, akik részmunkát végeznek, az áru előállításában. A szabót nem azért nevezték annak, mert tűt, ollót és szövetet használt, hanem azért mert ruhát készített. Hasonlóképen a cipész nem azért volt az, mert árat, viaszkos cérnát és kaptafát használt, hanem azért, mert cipőt készített. Mindig a készítmény jellegezte a készítőt. A mesterség szerinti elkülönítés megmaradt addig, amíg arra szükség és tér volt, de ma az ipari fejlődés folytán sem tér sem szükség nincs arra. Éppen úgy nincs szükség, mint a zsidó papra a disznótorban EGY MÁSIK MUMUS. Azt is kiabálják, hogy az IWW vallásellenes szervezet. Tényleg az IWW semmiféle módon és formában sem foglalkozik vallással. Tagjainak csupán ipari tevékenységével és nem a vallásaival törődik. Az IWW szemében nincs különbség munkás és munkás között legyen az akár római avagy görög katholikus, zsidó, vagy akármilyen irányú protestáns. A mohamedán és buddha vallások is egyenrangúak a többi vallás vagy nem vallásokkal, vagyis a vallási kérdés nem kérdés az IWW-ban. Egyiket sem részesíti előnyben a másikkal szemben. Az IWW minden vallási köteléktől mentes. De ugyanekkor nem engedi magát vallásellenes célokra fölhasználni. Az iparban dolgozó munkásokkal törődik, tekintet nélkül azok vallási ügyeikre, és igyekszik őket a munkástosztály Egy Nagy Szervezetébe tömöríteni. Akiket az IWW az iparokban talál a munkaadók helyezték oda. Az IWW-nak az a hivatása, hogy a különféle vallásu és sokféle nyelvet beszélő munkásokat összehozza és szervezze Egy Nagy Ipari Szervezetbe, Amiként a munkáltatók, keresztény, zsidó, buddhista és muzulmán munkásokat foglalkoztatnak, azonképen az IWW mint harcoló munkásszervezet, nem kutatja tzok vallási meggyőződését, hanem a munkán szervezi őket. Az IWW a munkásosztályt mint gazdasági tényezőt tekinti. Úgy a zsidó mint a keresztény, ugyanazon módon adják el munkaerejüket, tehát egyformán lesznek kizsákmányolva. Az IWW csupán a munkaviszonyokkal törődik, hozzájuk mint kizsákmányolt munkásokhoz folyamodik nem törődve sem a templommal sem zsinagógával. Nem lehet az IWW-t tagjainak vallása miatt felelősségre vonni, mivel az iparnak sincs vallása, és az ipari munkások vallásával nem törődik. Igyekszik minden vallásu munkást a jövendő társadalmi rendhez idomítani. Ennyit az álfogalomról, amelyet az IWW ellenségei, ellene terjesztettek. AZ IWW MINT A KAPITALISTÁK PROBLÉMÁJA. Amikor az IWW létesült, az amerikai kapitalizmus részére egy uj probléma merült föl. Itt egy szervezettel találkozott, melynek sziklaszilárd alapja a gazdasági igazság, ami lüktető erővel folyamodott a munkásság osztályérzetéhez. Ez a kapitalista rendszerre a legnagyobb veszélyt jelenti. (Folytatjuk.)
