Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-28 / 860. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 szeptember 28. “Ruhátlanok, nem tudnak iskolába menni.” Ezzel dicsekszik az egyik polgári lap. “Gyerekek jönnek az iskolába, arcukról le ri a kellő élelmihiány, testüket betakarják rongyokkal. Soknak hiányzik az elsóruhája. Sokak nem jelennek meg, mert azt a csekély rongyot §gm tudják beszerezni.” így ir tovább a gyerekin- ségről. Az otthonokról, az ordító szegénységről, amely erkölcsöt és fizikai leromlást hoz ezekben a koldus otthonokban, ahonnan az emberi hitványságnak áldozatai elnyomoritott gyerekkorukkal járnak közénk hirdetve a helyzet igazságtalanságát ; puszta létezésükkel vádat szórva a tenni nem akaró munkások szemébe, — erről nem írnak, de minden gondolkodni tudó munkás az ártatlanul szenvedő fejletlen gyerekben bünvádat lát a társadalom ellen és okot a megfeszített munkára ennek orvoslásáért. Az elnök ajánlatát ez egyszer elfogadhatnánk, megállhatnánk egy percre “lélekzetet venni” és — gondolkozni. És ha már egyszer gondolkoztunk, — szervezkedni. Az uriosztály gondolkozik, bizonyítja ezt az osztályuknak felső kasztokbani szervezése. Mért ne tudná ezt a munkás is megtenni. Hisz az ő agy vele je is ugyanolyan sejtekből van szőve. Csak egy kis megemberelés, egy kis akarat kell azt működésbe hozni s az eredmény? — egy uj világ lehet: a világ munkásainak iparilag szervezett és vezetett társadalma. Ma még lehet tenni. Holnap? Ki tudja? Nem-e fog bennünket pusztulásba dönteni az esztelen és lelketlen kapzsi tőke. A világháború, a gazdasági válság, a most készülő vérfürdő mind azt mutatja, hogy társadalmi életünk intézése hülye kezekben van. Uj intézőkre van szükség a termelésben, a javak szétosztásában. Ennek a szükségletnek kielégítésére az IWW szerkezete várja az építeni akarókat. Minél hamarább, minél többen jelentkeznek, annál hamarább és annál biztosabban kezdőthet a renoválás. Egy kiállítás van folyamatban Clevelandban. Ez magában véve nem újság. Elvégre, ilyen kereskedelmi szellemmel áthatott országban a kiállítások napirenden vannak, mivel közszükségleti cikkeink gyártása nem a közönség szükségleteinek kielégítéséért gyártódnak, de első és utolsó sorban profitért. Ha bele néznénk bármely gyáros üzleti könyvébe, vagy megvizsgálnánk üzemvezetésének erkölcsi oldalát, azt találnánk, hogy a nyersanyag beszerzésétől kezdve, gépek, termelők elkönyvelése, piac teremtése és minden olyan lépés, mely megkivántatik a termék előállításához, elejétől végig húzódik át rajta egy éles fekete vonal, érzéktelen, durva, ijesztő, mindaz, ami a dollárt jellemzi. Ahol ennek a mindenható dollárnak a tőkés zsebébe vándorlása kétséges vagy lehetetlen, noha a közszükséglet égető, meg áll a termelés, ami még ennél is vakmerőbb, a fogyasztásra váró kész cikkeket is elpusztítják. Ez annyira köztudomású, hogy nem kell számóriásokkal bizonyítanunk. Az említett kiállítás — eltekintve üzleti célzatától — a szokottnál nagyobb erkölcsi tanulságot rejt magában. Itt szerszámokról van szó. Olyan szerszámokról, melyekkel a munkaszerszámok ezerfaját készítik. A világháború által ki- kényszeritett uj termelési módok mint csecsemők tűnnek föl az utóbbi évek válsága aiatt kikén^szeritett meggyorsított módozatoknál. Ha ezt meglátjuk, s ha számításba vesszük az eddig piacra vetett technikai vívmányokat és a lehetőséget, melyet ezek a csodálatos gépóriások és hihetetlen ügyesség és pontossággal működő szerszámok magukban rejtenek, úgy látjuk, hogy ezek a rendkívüli találmányok egy modern ipari társadalom előhírnökei. Előállítóik s a tőkések, kik szorgalmazzák előállításukat akarva, nem akarva agitációs munkát végeznek. Bővebben és közelebbről a jövő számunkban Írunk róla. Addig is jó emlékeznünk: az elméleteken nyargalok beszélhetnek gazdasági determinizmusról, a supply and demand törvényszerűségéről, ideológiáról a fajfen- tartás ösztöneiről és sok másról melyek alkalmasak a bölcsészeire hajlók agyköszörülésére, esetleg igazolására semmittevésüknek, a tény, tény marad. Az őskori kőbalta feltalálója napjaink legmodernebb feltalálójáig voltak az ember egymáshoz való viszonyának, életkörülményeinek mozgatói. Minden újabb szerszám határjelzőt jelent eme viszonyok formálásában. A kezdetleges szerszámok törzsek alapítására vezetett; a modern találmányok magukkal hozzák az Ipari Társadalmat, vagy az emberiséget -— ahogyan ma ismerjük — pusztítja el. Az ipari unionis- tákra vár a feladat a kháosz elkerülésére. S——n. Csak munkásokról van szó (Folyt, az 1-ső oldalról.) követelése kiegészült még az union elismertetésével. Az United Rubber Workers Union az AFofL-hoz tartozik ez a körülmény megmagyarázza azután az immár három hónapi eseményeket. Az unió, amely két esztendeig pontosan bekollektálta a munkásoktól az illetékeket, amikor a munkások sztrájkba mentek kevesett törődött velük és most már hat hete, hogy az organizernek a színét sem látták. A legutóbb Akronban tartott gumi munkások tanácskozására a sztrájkolok egy bizottságot küldtek, amelynek Green elnök azt a kijelentését tette, hogy dacára annak, hogy a munkások a szervező előzetes beleegyezésével mentek sztrájkba, az szabály ellenes és az uniótól ne várjanak támogatást. Nem is kaptak semmit. A helyszínen járt tudósítónk jelentése szerint, dacára, hogy a három , hónap alatt kevés scab akadt, a munkások helyzete kilátástalan elsősorban azért mert a gyárat alig egy páran picketelik, holott ez volna az egyedüli fegyver a munkások kezében követelésük megnyeréséhez. Ha már az unió nem törődik velük a sztrájkbizottság hívja össze a munkásokat és szavaztassa le őket, hogy akarnak-e a picket lineba lenni? Ha a még kint levő munkások nem akarnak saját érdekükben a picket vonalban harcolni, úgy a sztrájk további fentartásának nincs semmi célja. Az unió — mivel csak munkásokról van szó — nem törődik velük, semmi támogatást nem nyújt, lássák be az Etna gumi gyár bérrabszolgái is, hogy nekik maguknak kell a saját érdekükben cselekedni és ha ezt megértik, még megnyílnak a gyár kapui előttük is. Szerelem és riport Irta: Maurice Renard. Két órával utóbb, miután New Yorkot elhagyták, Jackie és Victoria Ohio partján szálltak ki egy kis állomáson. Jackie egy másodrendű újság riportere volt, Victoria a Broadway-n dolgozott egy divatszalon műhelyében. Szombat volt. Kora délután Jackie mint a szélvész rontott be Victoriához és diadalmasan újságolta, hogy a szerkesztője, Mr. Corbett, kiküldi valamerre az Ohio környékére, ahol valamiféle szigetet vásárolt és erről kíván tudósítást. Két vasúti szabadjeggyel ajándékozta meg és nagylelkűen kijelentette, hogy két személy költségét fedezi. Victoria hát siessen, nehogy lekéssenek a vonatról és elmulasszák ezt az áldott, égből pottyant weekendet. Bizonyos, hogy ezen az ohio- menti kis állomáson soha még boldogságtól sugárzóbb emberpárt nem láttak. Jackie és Victoria nevetségesen szegények voltak, nem telt weekendezésre. De ez nem akadályozta meg őket abban, hogy bolondul ne szeressék egymást. És ha a ri- viérai expresszen utaztak volna, luxusbőröndök tömegével, bérelt külön szakaszba, akkor se lehettek volna boldogabbak. Összebújva kémlelték az Ohio partjáról a távoli elszórt szigeteket. Jackie a tereprajzról felismerte Mr. Corbett szigetét. Megtudakolta, hogy lehet odajutni. A propeller napjában csak egyszer járt arra, de szerencséjükre még ez este egy motorcsónak tulajdonosa, Jackie udvarias kérésére, készséggel elvitte a fiatalokat. Annak rendje és módja szerint partra is rakta őket és bezsebelve a kellő hálálkodást, továbbsüvitett a motorosával. A sziget terjedelmesnek látszott. Néhány lakosa ott ácsorgóit a parton és útbaigazították az érkezőket a legközelebbi fogadó felé. Árnyas fák, virágok között vezetett az u.t. Ez a sziget, pompás buja növényzetével, igazi szerelmeseknek való paradicsomnak látszott. De Victoria csakhamar kénytelen volt elereszteni Jackie karját és hol az arcát, hol a nyakát, hol a lábszárát csapdos- ta erélyesen. Jackie követte a példáját. — Moszkitók . . . ilyenkor este a mocsarak párájának szagára felrajzanak, , mert ugy- látszik, az a vidék mocsaras... Igen. Még pedig bűzös mocsaras. Victoria most már csak egyik kezével hessegette a maszkitókat, a másikkal pisze orrának cimpáit fogta be. Meggyorsították lépéseiket és csakhamar elértek a jelzett fogadóhoz. Itt legalább nyugton lesznek a kelemetlenkedő mosz- kitóktól.’ — Mr. Corbett ennek a rozoga fogadónak a helyére fényes Palace-hotelt fog építeni, — hencegett Jackie, mikor a szánalmas épületet meglátták. A két kis egymásba nyíló szobában, melyeket szállásukul kijelöltek, ezrével nyüzsögtek a moszkitók. Miután rántottéból és konzervekből álló vacsorájukat elfogyasztották, a fogadós ugyanis nem volt berendezkedve bejelentés nélkül érkező vendégekre, sétálni indultak a holdvilágnál. A hold ezüstös fénye elöntötte a szigetet, de ők már néhány lépés után kénytelenek voltak visszafordulni a szúnyogok támadása s a fojtó mocsárbüz elől. Nem tehettek egyebet, mint hogy bezárkóztak a nyomorúságos kis szobákba s a mosz- kitóhálók alá bújva várták, hogy elálmosodjanak. Alapjában véve mulattatta őket a helyzet. Ez alatt a szúnyogháló alatt úgy érezték magukat, mint egy rejtett szerelmi fészekben s igy stílusosan a szerelmükről beszéltek. Hogy tulajdonképpen miért is szeretik egymást. — Én az őszinteséget szeretem legjobban benned, Jackie, — mondta Victoria — nem tudnék egy hamis embert szeretni. — Én meg a következetességedet imádom, szivem!.,. nem is tudod, hogy ez milyen ritka tulajdonság a nőknél. A szavakat csókok követték, majd mert egyikük se volt álmos, Victoria afct tanácsolta Jackienek, hogy kezdjen hozzá a riportjához. Jackie szót foga-
