Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-09-07 / 858. szám

1935 szeptember 7.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK---------------------------A. K. rovata-------------------------A német názi hóhérok 1934- ik év kezdetétől 1935 junius haváig 352 embert öltek meg politikai felfogásuk miatt. A legtöbb esetben “szökés kísérlete” alkalmával történt a gyilkosság. A lemészároltak között van 46 kommunista 16 szocialista, 38 zsidó, 52 katho- likus. Kétszáznak nem sikerült megállapítani politikai azonosságát.

Az ango hadügyminiszter jelentése szerint egy oly repülőgép van készülőben, amely tiz mértföld távolságban repül pilóta nélkül és sugarakkal kormányozzák. Háborús célokra minden nagyobb állam kísérletezik ilyen irányban. A jövő háborújában a “modem” repülőgépek fogják szórni a nagy városok és az “ellenséges” hadak közzé a bombákat és mérges gázokat.

Az Egyesült Államok területén 1935 első hathónapjában huszonkét munkást öltek meg gazdasági harcokból kifolyólag. Éhez hozzá jön még hat néger munkás meglincselése. Négy Mississippi, kettő pedig Louisiana államban. Sehol az egész világon nem megy a munkás gyilkolás oly megtorlatlanul mint ebben a burzsoa demokrata országban. No de nem baj az “elvtársak” a moszkvai vörös kommunista Internationálé határozatának alapján fenki- vánják tartani és harcolni fognak eme burzsoa demokrácia maradványainak megmentéséért. Ez aztán majd enyhítő körülmény lesz a jövő sztrájkjaiban lemészárolt bérrabszolgák számára.

Alig ha volt az Egyesült Államoknak még egy másik kormánya amely oly tökéletesen magával tudta volna ragadni a népek millióit mint az “uj osztás” kormánya. 1933 elejétől szinte kifogyhatatlanul puffog- tatják a hangzatosnál, hangzatosabb frázisokat, “Share the Wealth,” “Tax the Rich,” “Old Age Pension,” “Social Security” stb. Mintha csak a kommunisták vagy szocialisták vásári bódéja előtt állnánk, akik egymást túllicitálva ígérnek eget-földet cserébe a washingtoni bársonyszékért. A felületes gondolkodók szinte meglepetve konstatálják, hogy mily radikális, sőt forradalmi az “uj osztás” kormánya. Ez a kormány oly törvényeket kíván életbe léptetni, ami egy cseppet sem uj, s nem is az úgynevezett “Brain Trust” fedezte fel. Az “uj osztás” kormányának minden egyes törvényjavaslata amelyeket eddig keresztül vitt és amelyek elfogadásra várnak, Angolországban már hosszú évek óta gyakorlatban van. Az összes iparok, a szállítás, közlekedés, a bányászat, mind az “uj osztás” kormánya által nevezett “Code” alatt működnek. A termelés minden ága szabályozva van, az áruk értékét, a munkaidőt, a fizetést stb. a kormány által kinevezett bizottságok végzik, éppen úgy, amint azt az “uj osztás” kormánya kezdte életbe léptetni. Angolországban már évek óta a kormány intézi a lakásviszonyokat, hatalmas állami lakóházakat építettek és építenek. Az aggkori, munkanélküli, egészségügyi biztosítások már hosz- szu évek óta életben vannak. Az “uj osztás” amely Amerikában “uj” Angolországban elöregedett, hasznavehetetlen törvények. Angolország törvényeinek szárnya kiterjed az angol bérrabszolgák felett is. Elismerésre méltó tény az, hogy az elmúlt 65—70 esztendőben lezajlott számtalan hatalmas nagy sztrájkoknál egyetlen egy emberéletet nem vett áldozatul a rendőrség vagy a katonaság. Angolországban a háború alatt is éppen olyan szólás, sajtó és gyülekezési szabadság volt mint a háború előtt. Az Egyesült Államokban ebben a demokratikusnak csúfolt országban, a háború alatt megszűnt a szólás, sajtó és gyülekezési szabadság, a tántoríthatatlan forradalmárok százait, ezreit tartották az állami és szövetségi börtönökben. Ebben a “demokratikus” országban, ahol az “uj osztás” kormánya alig két esztendeje uralkodik, ezen idő alatt lefolyt sztrájkoknál a millicia a rendőrség és az alvilág züllött alakjai, huszonhét harcoló bérrabszolgának életét vették és eme huszonhét elszánt harcosnak kiontott élete, megtorlatlanul maradt a munkásosztály részéről. Sehol a világon annyi vért, annyi áldozatott nem követel a tőke és a munka harca mint az Egyesült Államokban.

Az “uj osztás” kormánya Angolország törvényeit igyekezett kiporozni, hogy megmentse a kapitalizmus omladozó várát. Jól tudják azt, hogy Angolország már a világháború idején teljesen készen állott a szocializmus bevezetésére. Ravasz “munkás” politikusai McDonald, Snowden stb. elárulták a munkásosztály, mint minden állam “munkás” politikus vezérei, amikor hatalomra törekedtek, vagy jutottak alkalmas pillanatokban az uralkodóosztály zsoldosaivá szegődtek. Az “uj osztás” kormánya ugyanazon az alapokon kívánja az uralkodóosztály létét továbbra is fentartani. De nemcsak Angolországnak vannak már régóta oly törvényei, mint amelyeket a “New Deal” kormánya saját magának vindikál, hanem Mexiconak is. Mexico 1917-ben törvénybe iktatta mindazon javaslatokat, melyeket a “New Deal” kormánya Ígért, sőt a munkástörvényei sokalta modernebbek, demokratikusab- bak. Mexicoban a nappali munkások 48 órát dolgoznak, tulidő- ért fizetésük dupláját kapják. Éjjeli munkások 7 órát 5 éjjelt dolgoznak, minden tulidő dupla, vasár és ünnepnapokon végzett munkáért szintén dupla fizetés jár. A munkások minden iparban, minden esztendőben egy heti vakációt kapnak, teljes fizetéssel. Nők részére szigorú büntetés mellett tilos az éjjeli alkalmazás. A gyermekvédő törvények jobbak az Egyesült Államokénál. A gyárak és üzemek lezárását csak azon esetben tehetik, ha azt a kormány engedélyezi. A munkásoknak szabad szervezkedésük van. A “Company Union” törvénytelen. Amerika “New Deal” kormánya nem állott uj dolgokkal elő. Más államok által régen életben levő és kipróbált törvényekkel igyekszik a pangást megszüntetni. A Scandináv államok, Svéd, Norvég, Dánia, vagy Belgium mindenütt életben vannak az “uj osztás” kormánya által felfedezett törvényjavaslatok. És ennek ellenére azt látjuk, hogy nemcsak ebben az országban ahol még nincsenek ezek a “fenséges munkástörvények,” hanem kivétel nélkül az egész világon pangás van. A munka- nélküliség minden országban óriási. N

A technika haladása hatálytalanná tette ezeket a törvényeket, s a munkásosztálynak nincs azokra szüksége, mert amig törvények alapján uralkodnak felettünk, addig elnyomók és elnyomottak vannak. Az egyetlen ut a termelő hadsereg részére az egész világon a gazdasági harc. Az Egy Nagy Szervezet amelyben tömörülve, törvényesíteni kívánjuk a munkásosztály szabadságát az Ipari Demokráciát.

Még mindig akadnak lelketlen emberek akik azt merik állítani, hogy az elmúlt években, vagyis amióta NRA kormány van, nem emelkedett az alkalmazottak fizetése, az alanti számok fényesen rácáfolnak arra. Két hatalmas acéltársaság feje, Charles M. Schwab és G. G. Crawford, 1932-ben 175

ezer dollár évi fizetést húztak, 1934-ben fejenként 250 ezer dollárt. Ugyanezen társaságok munkásainak átlagos hetenkénti fizetése 1933-ban 17, 1934- b.en 19 dollár volt. Háromszáz nehezen dolgozó acélipari munkásnak egész évi keresete any- nyi, mint a semmit tevő igazgatóé, aki az izzó kohók rettentő forróságát még csak els,em tudja képzelni. A Rajnolds dohánytársaság vezetője 1932- ben évi 18 ezer dollárt kapott, 1933-ban az NRA elnöke lett Washingtonban. A dohánygyári Codot teljesen szája-ize szerint csinálta meg. Fizetésé 1934- ben 60 ezer dollárra emelkedett. Munkásainak fizetése 1933-ban 13, 1934-ben 14 dollár volt átlagosan hetenként. A Coca-Cola társaság igazgatója 1933-ban 75 ezer, 1934-ben 150 ezer dollárt húzott évenként. Munkásaik átlagos heti fizetése 1933-ban 28, 1934-ben már csak 26 dollár volt. A herék fizetése emelkedett, a termelők fizetése csökkent. A gumigyári munkások 1933-ban átlagos heti 20 dollárt kerestek, 1934-ben heti 26 dollárt. Ez a legmagasabb emelkedés az Egyesült Államok összes iparában. A Goodrich igazgatója 75 ezer a Goodyear 100 ezer, a U. S. Rubber igazgatója 125 ezer dollár évi fizetést húznak. Számos olajtársulat munkásainak fizetése hetenkint átlagosan 26 dollárt tett ki 1934-ben, kivéve a Standard Oil társaságot ahol a munkások átlagos fizetése 1933-ban 17, 1934-ben 19 dollár volt hetenként. A társaság igazgatójának fizetése 117 ezer dollár. Az International Business Machine Co. feje 1933-ban 60 ezer dollárt, 1934-ben 365 ezer dollárt, vagyis naponta ezer dollár fizetést húzott. Munkásaik átlagos fizetése nem naponta, hanem hetenként 26 dollár. 270 munkás fizetése egyenlő az igazgató keresetével. Ez a kimutatás hivatalos sta^- tisztika, amely fényesen bizonyítja a bérek fokozatos “emel kedését.”

NAGY NÉPGYüLÉST Chicagóban, szeptember 13-án, pénteken este 8 órakor a Bowen Hallban 800 So. Halsted St.

A gyűlés célja az öntudatos munkások tiltakozása az indokolatlan deportálások ellen.

Beszélni fognak: Prof. G.

Bertelli, Irving Abrams, James Curry, Carl Haessler, Albert Goldman, Ralph Chaplin.

Gyülésvezető: Professzor Robert Morris Lovett. Szabad bemenet.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.