Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-07 / 858. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 szeptember 7. AzUjElőre s az osztály harc Amióta a “vörös iternatio- nálé” gyűlése megkezdődött az IWW tagjai éber figylemmel kisérték annak határozatait, annál is inkább, mivel ez a testület az elmúlt nyolcesztendő alatt mélyen hallgatott. Kiváncsiak voltunk, hogy hat- esztendős rettenetés vállság után melyek lesznek azok az eszközök, amellyel a világ iparaiban feleslegessé vált bérrabszolgák visszajuthatnak a termelés szinterére, a huszonhét napon át tartott világ kongresszus bezáródott anélkül, hogy a forradalmi munkásosztálynak megmutatná azt a helyes irányt, amelyen haladnia kell a felszabadulás felé. A Bérmunkás néhány számában bonckés alá vettük a vörös in- ternacionálé álforradálmi, reakciós, soviniszta határozatait. Az “Uj Előre” augusztus 24-iki számában hosszú lére eresztett semmit mondó kritikát ir “A Vörös Internacionálé a polgári demokráciáért” cimü p cikkünk felett. Azt kívánja bizony itani az “Uj Előre” szerkesztője többek között, hogy “a munkások által keserves harcokon keresztül kiharcolt demokratikus jogok — parla- mentárizmus szavazati jog, szervezkedési, gyülekezési, sajtószabadság stb. stb.” megvé- delmezése érdekében szükséges, hogy az amerikai kommunista párt egyesüljön kivétel nélkül mindazon elemekkel akik a burzsoa demokrácia ináradvá- nyainak védelmére alakultak. Az Egyesült Államok munkás mozgalmának hosszú göröngyös utain nem találkoztunk még par lamentár izmus, szavazati jog, szervezkedési, gyülekezési és sajtó szabadsággal. Ezek a demokratikus jogok csak elméletben, papíron vannak és sohasem voltak meg a munkás- osztály számára. Az “Uj Előre” szerkesztőségénél jó lesz ha vissza lapoznak a munkás mozgalom történetében nem messzire csak tizenöt, húsz esztendei időkre amikor a “gyülekezési jogért, a sajtó- szabadságért, szólásszabadságért” az egyetlen forradalmi szervezet az IWW tagjait 5—10 —15 és 20 esztendei börtönre ítélték. “Parlamentárizmus, szavazati jog” sohasem volt általánosítva a bérrabszolgák számára. Az Egyesült Államok 42 millió bérrabszolgái közül — statisztikai kimutatás szerint — alig hét milliónak van szavazati jo- ka a kapitalista és kis burzsuj 25 milliónyi szavazatával szemben. Kimondotta a “vörös internacionálé,” hogy egyesülni kel^ a “burzsoa demokrácia maradványait fentartó elemekkel” s ez náluk osztályharc. Kimondották ezt a határozatott akkor amikor a nyugati országok küldöttei egybehangzóan a kommunista párt “hatalmas haladásáról*’ számoltak be. — Az Egyesült Államok küldöttei Foster, Browder, Darcy, Green, egybehangzóan jelentették ama I I hatalmas lázadásokat, sztrájkokat és a párt taglétszámának • rohamos melkedését, s mégis magukévá tették a komitern minden határozatát. Oztályharc-e az, amikor egy 160 millió lelket számláló ország amely a világ területének egy hatodát képezi, amelynek a militarizmusa a világon a leghatalmasabb számban és gyilkoló eszközökben s amely a “vörös hadsereg” nevét viseli, a “proletár haza” komiszárjai, szövetségre lépnek a francia-csehszlovákia imperialista államok hadseregével. Mire szövetkeztek? Legyilkolni az imperialista államok elnyomott bérrabszolgáit, akiket az imperialista terror vezényel a vörös hadsereg fegyverei elé és viszont. Osztályharc-e az, amikor az illegális néme kommunista párt szövetségre lép a katholikus papsággal, az egyházzal, a nácizmus ellen? Eme két organizációnak homlok egyenest két ellenkező célja van, s a német kommunista párt küldöttének eme jelentését a “vörös internacionálé” hetedik kongresz- szusa tudomásul vette, sőt az amerikai párt küldöttének Gil Green indítványára a vallásos és hazafias intézmények elleni harcot beszüntetni kívánja. Osztályharc-e az, amikor a “vörös internacionálé” kimondja, hogy a munkásosztálynak felszabaditási küzdelmeiben szüksége van az inteligenciára. Nem vagyok Marxista, Bakunin elveit vallom magamévá amely sokalta tisztább, érthetőbb és célravezetőbb a munkásosztály felszabaditási küzdelmeiben, de önök Marx, Engels, Lenin és Stalinisták, de csak elméletben, a gyakorlatban pedig soviniszták. Marx nem az intelligencia, hanem a világ proletárjainak szervezését tűzte ki céljául. Volt idő, amikor olvastam az “Uj Előre” címlapján “Világ Proletárjai Egyesüljetek.” Már azt igazán nem hiszi el még az “Uj Előre” szerkesztősége sem, hogy Marx belefoglalja az intelligenciát a munkásosztály felszabaditási küzdelmébe. A “proletár” inteli- genciák azok, akik ma az 1918-as orosz forradalom vívmányait terelik vissza a burzsoa demokrácia útjára. Hol vannak az orosz forradalom hősei Zinoviev, Kolontay, Trotz- ky stb. stb. Az “Uj Előre” nagyon jól tudja, hogy ezek a megalkuvást nem ösmerő forradalmárok tízezrei az internáló barakok foglya lett. A “proletár haza” komiszárjainak kegyelméből számtalan példa áll előttünk arra, hogy az intelligencia csaknem minden esetben kiszámíthatatlan károkat okozott az osztályharcban s ezt éppen az “Uj Előrénél” volna illő tudni, ahol az elmúlt negyedévszázadon, de legkiváltkép- pen amióta a napilap, az úgynevezett intelligencia élősködő csapata tolakodott fel a magyar proletárok hátára. Hol vannak ma ezek az intelligenciák, amikor mentek, vagy me- nesztve lettek súlyos rázkódta- tásokat okoztak nemcsak az “Uj Előrénél” hanem az osztályharcban is. De nemcsak a magyar szocialista vagy kommunista pártokban van ez igy, hanem napirenden vannak, amikor elárulják vagy félrevezetik a munkásosztályt a szocialista pártnál a Bergerek, Hilquitek, Spargok, a kommunista pártnál Fraina, Loves- tone, Hataway, Minor, megannyi fiskális és paciens nélküli doktor. Európában Vander- veldék, Piekék, McDonaldok, Snowdenek a “munkás” inrelli- genciák vezették és vezetik félre a szabadságra törekvő és minden borzalams áldozatott megadó munkásosztályt. Ezek és hasonszőrű salakjai az osztály harcnak kívánják a “burzsoa . demokráciát védelmező kispolgári elleniekkel egye- siteni a munkásosztályt.” Ezeknek a kispolgári ideológiával táplált elemeknek szükségük van a burzsoa demokráciára. Fehér holló számba megy azon intelektuelek száma, akik maradandó es hasznos munkát végeztek az osztályharc számára. A múltak eseményei keserves tapasztalatok árán tanítottak meg bennünket arra, hogy kikkel mennyi bizalommal viseltessünk. A nagy megpróbáltatások idején, amikor az IWW tagsága súlyos sebektől borítva vérzett, amely sebeket a szocialista párt, a kommunista párt, intelligncia vezérkarának mérges nyilai ejtettek. A kommunisták vezérkara Fraina, Fosterrel az élükön Michigan állam őserdeiben bujkáltak. Rohamosan közeledik az idő amikor újból a porondra kell lépni és újból az a “kis” IWW szervezet, amelyet már míllió- szor le szocial fascistáztak a minden megalkuvásra kész “forradalmárok” nagy ilet- halál harcát fogja vívni Amerika bérrabszolgáinak. Osztályharc-e az, amikor az internacionálé gyűlése kimondja, hogy “a nyugati államok kommunista pártjainak tagjai kivétel nélkül be kell, hogy vonuljanak a szakszervezetekbe.” Itt ebben az államban az AFofL szervezetébe, amelyről még az “Uj Előre” s megállapította, hogy menthetetlenül elveszett a munkásosztály számára az osztályharc érdekében. És most, mert a komitern úgy határozott, tehát be az AFofL- be az állam által szubvencionált fasCista intézménybe. Osztályharc-e az, amikor a kommunisták akik a szocialista társadalom építését tűzték ki céljukul, nem szívlelnek meg semmiféle kritikát, nem tűrnek meg forradalmárokat akik az osztályharc, a forradalom lángoló füzében edződtek meg, hogy véleményt mondhassanak Stalin diktatúrája felett. Vagy el kell, hogy fogadják azt, vagy pusztulnak, e kettő között kell választaniok. A gerenctelenek megalkudnak, a forradalmárok tízezrei a “burzsoa demokrácia” hiányában a “proletár haza” internáló barakjaiban szenvednek. Osztályharc-e az, amikor a vörös internacionálé kimondja, hogy “vannak jó és rossz? szükséges és szükségtelen háborúk.” Ez már a sovinizmusnál is szemtelenebb állítás. Úgy akarják beállítani mintha az egyik oldalon a kizsákmányoló osztály a másikon a munkás- osztály állna fegyverkezésben egymással szembe ki-ki a maga jogaiért. Osztályharc-e az, amikor a “proletár haza” 80 millió dollár kölcsönt fogad el áruban a fascista Hitler kormánytól. Osztályharc-e az, amikor a “proletár haza” három évre szerződést köt a nazi Hitler kormánnyal, hogy a német repülőgépek számára elsőrendű gasolint szállít minden akadály ellenére. Osztályharc-e az, hogy a “proletár haza” az olasz fascista kormánynak ma amikor az a Ethiopia népének mészárlására készül, mágnesacél ércet szállít hatalamas hajórakományokkal hetenként. Eme érc feltétlen szüksége a “modern” ágyuk, lövegek használatánál. Az “Uj Előre” szerkesztősége megfogja Írni, hogy ez mind színtiszta osztályharc. És aki ez ellen felemeli tiltakozó szavát az áruló szociál fascista stb. stb. Végül pedig azon ajánlatukat hogy a “militana-ot” használjam fel, köszönöm. Majd ha a “Daily Worker”-ben a “Moszkvai Daily News-ban nem találok elégendő anyagot a forradalmi munkásmozgalom elámitására, akkor majd igénybe veszem. Alex Kohler. PASSAIC, N. J. Az IWW vegyes szervezete gyűléseit tartja 118 Monroe St. a Paleside Ave. Cornernél a Makocsi Hallban, szombaton délután 2 órai kezdettel. ÁBRAHÁM LINCOLN mondta: “A munka megelőzte és független a tőkétől. A tőke csak a munkának a gyümölcse. Soha nem jöhetett volna létre, ha a munka előbb nem létezett volna. A munka felette áll a tőkének és nagyobb előnyöket érdemel.” DANIEL WEBSTER mondta: “A legszabadabb kormány sem maradhat meg sokáig, ha a törvények olyanok mely megengedi a vagyon gyors felhalmozódását egy néhány kezekben és a tömegeket szegényekké és függőké teszi.” Tehát mi is idézünk, mert ez általános szokásá vált, eltekintve a bibliásoktól és a szociális- fáktól, melyeknek a bibliai szektája az SLP állandóan idéz, ma már a kapitalisták is idéznek, persze nem azokat amik ellenük bizonyít amint még Kari Marxtól sem idéznek az SLP-ek ha nem stimol az elméletükkel, amint Hearsték is csak azokat idézik, melynek az idézése a magántulajdonon és egyesek meggazdagodási lehetőségét védi és a tömegeket azoknak rabszolgájává, azoktól függővé teszi. Olvasd a Bérmunkást!
