Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-31 / 857. szám
1935 augusztus 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal New Yorki Hírek A RABLÓK HELYETT, A MUNKANÉLKÜLIEKET FOGJÁK EL A RENDŐRÖK. Nagy riadalmat okozott a new yorki parkokban, naponta megismétlődő rabló támadások. A napokban a Central Parkban egy papot támadtak meg a banditák akitől két dollárt raboltak el, és állítólag bosszúból mert csak két dollár volt nála, annyira összeverték, hogy kórházba kellett szállítani. A többi kissebb parkokban nőket támadtak meg és a lapok szerint, ugyanazon társaság végzi rabló támadásait. Azonnal akcióba léptették a legjobb detektiveket, de bizony a rablóknak nyoma veszett. Már kezdtek nagyon zúgolódni a jó polgárok, miért is van a rendőrség és a detektív naplo- póknak több ezres tábora, ha a védtelen polgárok élete fölött nem tudnak őrködni. A sok panasz után New York bölcs rendőrfőnöke szigorúan megparancsolta, hogy ha már a banditákat nem tudják elfogni, a hangulat lecsillapítására fogjanak el mindenkit aki este 10 óra után a parkokban tartózkodik. Ezután persze megkezdődött a nagy hadjárat és a hős rendőrök, csapatostól fog- dosták össze a letört munka- nélkülieket, akiknek otthonuk a parki pad. Ezeknek alig van erejük, a nélkülözésben legyöngült testüket vonszolni, nemhogy rabló- támadás végrehajtására gondolnának. Amit a rendőrök jól tudnak, dehát mutatni csak kell valamit. Egy éjszaka a Central Parkban több mint 300 embert fogdostak össze, akiket 26 rendőrkocsin szállítottak a rendőrállomásokra, majd a bíróság elé. Az egyik biró, aki látta, hogy az egyik csavargással vádolt munkás alig áll a lábán, orvost hivatott, aki megállapította, hogy az illető közel áll az éhenhaláshoz. A többiek is olyan szánalmas állapotban voltak, hogy a biró a legtöbb részére orvosi vizsgálatott rendelt el, és mint “fehér holló,” a rendőrséget rótta meg a sok elfogatásért, és amint mondotta, ezeknek az embereknek, nem börtön, de kórház kell. Másnapra aztán az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy a legtöbb elfogott munkás, különféle betegségekben szenved, és a háromszáz közül, 179-nek orvosi kezelésre van szüksége, így aztán a rendőrség hamar abbahagyta, a tömeges elfoga- tásokat, mert ilyen arányban gyorsan megteltek volna az összes kórházak. Ezután tehát egy újabb rendelet jött a rendőrfőnöktől és most már nem kell tovább mindenkit előállítani, hanem a rendőrség felemelt létszámmal kell, hogy éjnek idején a parkokban felügyeljen a rendre. A felemelt létszám pedig pl. a Central Park részére, ahol a jobb fajta polgárok is megszoktak jelenni és ahol ezelőtt 14 rendőr volt az éjjeli őrjárat létszáma, mostan 200-ra emelték fel. Most tehát a Central Parkban csaknem minden bokorra jut egy rendőr. De nehogy azt gondoljuk, hogy most már a biztonság rendje uralkodik, éppen ellenkezőleg, minél több a rendőr, annál veszélyesebb a helyzet, és most már csakugyan nincs biztonságban a polgárok élete. Nem is lehet soha, a rabló- támadást a rendőrségi mumussal megakadályozni. A rablás csirája benne van a mai társadalmi rendszerben. Van törvényes rablás és törvénytelen rablás, és tulajdonképpen rablásra van építve az egész kapitalista társadalmi rendszer. Egy igazságos társadalmi rendszerben, nem lesz ok a rablásra, mert mindenki munkájának teljes gyümölcsét kapja meg. Akkor elfognak tűnni a central parki rablók és rendőrök is. nehezebben robotolnak. A napszámos ellenségének tartja a szakmunkást, mivel a szakmunkás is úgy volt nevelve, hogy a napszámost semmibe vegye. Ennek a széthúzásnak most aztán megvan a hatása, a new yorki WPA sztrájknál, mely olyan szépen indult meg, de teljes kudarcba fulladt. Az a néhány munkás akik még kitartanak a sztrájkba egyálta- lá nem bírnak befolyással az építkezésre és a munka minden zavar nélkül halad tovább. A munkások általános sztrájkal akarták megleckéztetni Johnson diktátort, legalább is ezt ígérték, amiből nem lett semmi, hanem ahelyett a Union Squarre hívtak tiltakozó gyűlést. Ezen a gyűlésen ott volt a nagy tiltakozó tömeg, de annál kevesebb WPA mukás. így aztán a tiltakozó gyűlés nagyon jól sikerült, csak a sztrájk nem sikerült. Ismét van egy tanulság előttünk. A munkásságnak nem lehet tovább szakmai határok közzé elzárkózva harcba menni mert az biztos bukást jelent. Az egységesen megszervezett ipari erő, biztos győzelmet jelent, nemcsak a bérharcban, de a bérmunka rendszerének megszüntetésénél is. SZÜRETI MURI NEW YORKBAN. Tudatjuk a New York és környéke munkástársakkal, hogy az évad legelső SZÜRETI MULATSÁGÁT az IWW és a Modern Színkör, szeptember 14-én, szombaton este fogja megtartani a Bérmunkás Otthonban, 1351 3-rd Ave. A helyiséget külön e célra megbízott bizottság fogja feldíszíteni, mely olyan lesz mint egy igazi szőlőskert. Lesznek érdekes szórakozások, polgári házasság és más atrakciók. A zenekar este 8 órától kezdve kora hajnalig fogja húzni a talpalá valót. A belépti jegy ára 35 cent. Tömeges megjelenést kér a bizottság. NEW YORKIAK FIGYELMÉBE! Az IWW és a Modern Színkör szeptember 1-én, vasárnap egész nap fogja megtartani ez évi ötödik GULYÁS KIRÁNDULÁSÁT a közismert Edenwald erdőben. Ez alkalommal fogunk egy teljes esztendőre elbúcsúzni közkedvelt helyünktől ahol a nyár folyamán jó néhány kellemes napot töltöttünk el. Tehát a kirándulás minden tekintetben különbözni fog az eddigi kirándulásoktól, és szórakozás tekintetében felejthetetlen lesz előttünk. Legyünk ott tömegesen és agitáljunk ismerőseink körében. Belépti dij nincs. ÚTIRÁNY: Az Elevátoron a 133. utcáig a Lexington Sub- wayn a 180. utcáig ahol a Westchester Railroad Local vonat ján a Dyer Ave. állomásig. Esős idő esetén a Bérmunkás Otthonban 1351 3-rd Ave. d. u. 3 órai kezdettel TÁNCMULATSÁG tártaik. NYUGTÁZÁS. Aug. 11-től aug. 24-ig. Előfizetéseket küldtek: Pusztay-Kollár, Cleveland.... 1 Mary Rosenbaum, New York 1 St. Kisák, New York......... 1 G. Tóth, Inkster................... 1 A. Gergely, Toledo............... 2 St. Bukovszky, Cicero........... 1 J. Horváth, Chicago........... 2 J. Herold, Bridgeport........... 2 E. Szigeti, New York......... 1 A. Kucher, Pittsburgh......... 3 P. Varga, Saratoga............. 1 Kochy-Policsányi, Triadelphia 3 J. Hudik, Cleveland............... 1 P. Molnár, Cleveland........... 1 G. Stana, útról.................... 14 G. Nagy, New York............... 1 P. Rekettye, Akron............. 1 A. Török, Chicago............... 1 G. Scherhaufer, Chicago..... 1 S. Yeddy, So. Norwalk....... 1 M. Stefanko, New York...... 1 G. Gabriels, Pittsburgh....... 1 G. Bakos, Los Angeles....... 1 I. Soós, Newark................... 1 J. Czél, Bridgeport............... 1 D. Szilveszter, Detroit.......... 1 M. Fekete, Coraopolis.......... 3 A. Schöpf, Camden.______ 1 L. Bauer, Newark_____ 1 A SZAKMAI SZERVEZKEDÉS MEGBUKTATTA A WPA SZTRÁJKOT. Azt gondoltuk, hogy az állami munkákon megindult sztrájk, a szakszervezeti vezetők elgáncsolásának ellenére, tovább fog terjedni és végeredményben általános sztrájkká alakul ki, tiltakozásképpen a kormány által bevezetett éh- bérek ellen. Csakhogy általános sztrájkot nem lehet egyköny- nyen olyan munkásokkal végrehajtani, akik előbb semmiféle munkáskiképzésen nem mentek át, és akik a munkás szolidaritás legelemibb kérdésével nincsenek tisztában. A szakmunkások elszántan mentek a harcba, hogy bérskálájukat megvédelmezzék, és nagyon sokan közülök Gén. Johnson fenyegetésének ellenére sem mentek vissza dolgozi. Csakhogy ezen munkások társadalmi tudása, csak a saját béreikig terjed ki, a többi munkásokat raj tűkön kívüli elemeknek tartják, akiknek ügyeihez neik semmi közük sincsen. Ugyanúgy a szakszervezeten kívül álló munkások, vagy más szakszervezethez tartozók, mert van vagy tízféle, szakmai szervezet ugyanazon munkán, mindegyikük csak a saját ügyével törődik. Amikor egy munkán a kőművesek sztrájkolnak, és az épület előtt le-fel járkálva hordozzák a nagy táblát, a többi munkások egész nyugodtan mennek oda dolgozni, mert a kőműves sztrájk rájuk nem vonatkozik. És ugyanúgy ha más szakmai munkások sztrájkolnak, azzal a kőművesek s a többi munkások mitsem törődnek. Az állami munkákon az úgynevezett laboresek, vagyis egyszerű napszámos munkát végző munkások, úgyszólván nagy kárörvendve fogadták a sztrájkot. Miért kapjanak a szakmunkások annyival nagyobb fizetést mint ők, amikor ők éppenolyan nehezen, sőt még ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
