Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-31 / 857. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 31. En vagyok a háború “SOAK THE THRIFTY” Vagyok a mi vagyok és csak azért lettem, mert az emberek nem akarnak sem gondolkozni, sem ésszerű következtetést vonni le. Én vagyok a leghatalmasabb döntőbíró a világon. Én vagyok a legfelsőfoku bíróság, pedig még sohasem rendeztem el semmit. Elpusztítottam civilizációkat, megbuktattam a leghatalmasabb kormányokat. Megaláztam és tönkretettem uralkodókat és népeiket. Megtudom buktatni és semmisíteni az emberi ész által kigondolt legnagyszerűbb intézményeket. Én vagyok a gyűlölet szülőanyja. Az én hangom megszólalására megremegnek népek és nemzetek, azért engedelmeskednek a hivó szónak. Eljönnek hozzám hegyekből, völgyekből és síkságokról. Kényszerítem őket minden békés munka abbahagyására. Bizalmatlanságot, gülöletet oltok be az emberek szivébe. Szétválasztom a családokat, elrablóm a férjet a feleségtől, a fiút az atyától és édes anyától. Elrablóm a haj ad óntól a jegyesét. És mindnyájukat küldöm a halálos csatába a szárazföldre és tengerre. Pokoli jókedvvel vigyázok rá- jok, esőben, szenyben és sárban. A halál eszközeit adom a kezökbe és tanácsolom nekik, hogy ne kegyelmezzenek. Pirosra festem a patakokat és folyókat a vérükkel, őrületemben a mészárlás mezején szétszórom agy velejüket kezeiket, lábaikat és huscafataikat és örvendezek a sebesültek jajjai- nak és a haldoklók hörgésének. Intek a társamnak, a dögvésznek és az éhínségnek és ők nyomban utánam jönnek. És a kit a harcmezején meghagytam, azt a társam irgalmatlanul elpusztítja. Én vagyok az erkölcsök legnagyobb megrontó- ja, a kivel az ember találkozott. Én felbontom a társadalmat. A férfiaktól és nőktől elrablóm a szeretetett, egymás iránt való gyűlöleteit szitok a szivekbe, hogy egymást megne értsék, hogy mindenki bizalmatlan, legyen az ő embertársába. Bolonddá teszem az egyházakat és képmutatókká a papjaikat, akik megszentelik a gyilkolást és akiknek a kezét pirosra festem ismeretlen sírokban fekvő emberek vérével. Emberi roncsokat, nyomort, szegénységet és halált szórok a föld színére. Egyes emberekbe kapzsiságot támasztok, hogy összeharácsolják a megmaradt javakat, hogy ezáltal a kapzsiság által ítéljem halálra még pedig éhhalálra a megmaradt embermilliókat. Én teszem ezt, a hatalmas háború. Mikor e sorokat Írom, az az augusztus 18-án, az Abeszin és olasz békéért imádkoznak az összes templomokban Amerikában. Vájjon meghallgatásra talál-e ? Ellenben, a mi fogadott hazánk törvényhozói egy olyan törvényt készülnek szentesíteni, amely minden hadseregellenes propagandát, akár szóval, akár Írásban, lapban, vagy röpirat által tiltakozik, súlyos börtönnel büntetthető. (Az én gyenge felfogásommal ugylátom Amerika megegyezett a háborúval.) Gondolkoz elnyomott bérmunkás, hogy hol a helyed. M. Vékás. Sokat kell nekünk szegény nehezen dolgozó munkásoknak tanulni, leginkább azoknak, akik a világ folyása mellett még egy ilyen komplikált nyelvezetet is kell tanulni mint az angol. Ugyanis legújabb magyaráTÉNYÉK ÍS MEGJEGYZÉSEK ’A. K. rovata' Az 1934-ik esztendőben az egész világ “civilizált” országaiban a modern öldöklő gépek, fegyverek és gázok gyártására 4 billió 900 millió dollárt költöttek. A világ minden egyes férfi, nő és gyermekre két és fél dollár esik. Eme rettenetes összeg minden centjét hasznos munkás kezek állították elő, ők azok akik gyártják a fegyvereket, lövegeket, mérges gázokat. ők azok akik az “ellenséggel” harcba szállnak, parancsszóra lőnek, gázolnak, ők azok akik megcsonkulva, mindenkitől elhagyatva életükön át szenvednek, ők azok akik életükkel fizetnek, ők azok akik a háború után mindent feledve, újból termelnek, újból halmozzák fel a javakat a kizsákmányoló osztály részére. Egy pillanatnyilag sem állnak meg gondolkodni ama igazságtalanság felett, amelyben az uralkodó osztály tartja a világ termelő hadseregét. De jön az idő, rohamosan és amire az irtózatos vérengzés, embertelenség nem tanította meg a világ kitagadott osztályát, arra megtanítja a technika rohamos fejlődése. A géprendszer nap- rcí-napra, óráról-órára való fokozatos fejlődése, sok tiz millió bérrabszolgát tesz felesle- gassé, a termelés és szétosztás terén, habár csigalassúsággal is de minden megállás nélkül hömpölyög a kizsákmányoló osztály megszüntetése felé. Hogy ezt minél hamarabb s minél hathatósabban érje el szükséges, hogy az egész világon kiépítse a termelés és szétosztás gépezetének átvételére a munkásosztály a bérrabszol- eák egyetlen megváltóját az Egy Nagy Szervezetet. 5 centig tucatját — összevásárolta és 25 ezer tonna elsőrendű citromot leöntöttek valamilyen maróméreggel és a La Brea és Dimas tavakba szórták. Eme lehetetlen szabotázs eredményeként a citromo: ma 25 centől 40 centig árusítják tucatját. Ez a szabotázs a kormány, a törvény jóváhagyásával történik. A profit szent nevében jogos, törvényes az élelem, ruházat, az ember élet szükségleteinek megsemmisítése. És ez mindaddig igv fog történi amig a termelő bérrabszolgák át nem veszik a termelés és szétosztás eszközeit, nem egyesek, hanem az össze mbe- riség javára. MUNKÁS EGYETEM A MUNKÁSSÁG MŰVELÉSÉRE. 1935 esztendő első hat hónapjában, ebben az őrülten rohanó országban az automobil 15 ezer 200 áldozatot követelt és ugyanezen idő alatt több mint 300 ezer sebesültet ha- gyot maga után. Bátran lehet mondani, hogy a lőpor feltalálása óta az emberiség legádázabb gyilkoló ja az automobil. California államban ebben az esztendőben minden eddigi évet felülmúló citrom termés volt. Ennélfogva julius hó derekán a citromot megfelelő olcsó árban lehetet kapni. A citrom termő vidékeken 5 centtől 15-ig árulták tucatját. Amikorra elérkezet a szedés ideje a California Fruit Grawers Exchange hihetetlen olcsó áron, — 2 és féltől A mai modern gépekkel való termelés több és több munkást szőrit ki az iparokból. Nap-nap után súlyosbodik a munkásság helyzete. Uj küzdelmek elé állítja a sors s a tanulásra nagyobb szüksége van ma, mint .ezelőtt, hogy több tudással küzdhessen a sociális helyzete javítására. Az ipari egyesülés még mindég megállta a helyét a szakmák közti versenyző unionokkal szemben. Az ipari egyesülés amely minden szakmát egybe ölel, tántorithatatlanul harcol a bérmunka megszüntetés ín, a termelt javaknak a termelők részére való juttatásáért. A társadalmi helyzet két éles vonalra oszlik, u. m. a tőke és a munka. Célunk a munkást olyan tudásra emelni, hogy nemcsak a saját szemeivel lássa, hogy nem úgy kell annak lenni, ahogy a tőke diktálja, hanem társait is képes legyen tanítani, a tőke és munka közti harcokban a munkásság nem mint bárgyú szemlélője, hanem aktiv harcos légyen. A munkás egyetem az egységes munkás frontért küzd és tanit forradalmi munkásol; vezetése alatt. A téli kurzus december 2-án, kezdődik s tart jövő év márciusig, a tandíj amibe lakás és teljes ellátás van, havonta 28 dollár. További felvilágosításért írjon: Work Peoples College Box 39 Morgan Park Sta. Duluth, Minn. OLVASD AZ IndustrialWorkert zat szerint ezt a szót, “Thrifty” is újra meg kell tanulnunk, eddig mindég azt hittem, még talán más szegény “Hunky” munkás i§, hogy ez a szó spó- rolót jelent, olyan egyénre alkalmazható, aki kétszer megforgatja a pénzt mielőtt elkölti, aki mindenben az olcsót célszerűt keresi. Például ezek közzé eddig én csak a munkás családokat, a munkás anyákat képzeltem, akik 98 centért olyan ruhát akartak venni, mely jól nézzen ki a mellett jól mosható legyen és n.e is fakuljon ki az első mosásra. Ez mind téves volt, most már kopasz fejemmel újra kell tanulni ennek a szónak az értelmét is, ha még csak közönséges emberek, közönséges, szóbeszédben vagy Írásban másolnák meg a “Thrifty” szó fenti értelmét, akkor nem lennék hajlandó újra tanulni a szót, de hát kérem alázattal, vezércikkekben újság szerkesztők mondják, hogy azok a spórolok, “Thriftiek,” akik több milliós örökséget vannak hivatva felvenni és azok, akiknek több milliós hasznuk van évente, azok a “Thrifty”-k akik egy ruhára 5—6 ezer dollárt költenek, egy-egy vacsorára 250 dollárt. Mert hát ki ne olvasta volna ezen szerkesztő (prostituált) uraknak a vezércikkeiből, hogy a kormány ezeket a spórolckat fogja most “agyon” adóztatni. “Soak the hrifty” ordítják a vezércikkezők, minden lapban, minden rádión, minden templomban, még az a jó, hogy az iskolákba nincsenek a gyerekek, mert ottan is könnyekre fakasztanák őket ezek a arany- szájú szónokok, azzal a siralmas jelszóval, hogy a spóroló- kat, a jó nemes gazdaságos “Thrifty”-ket akarja a kormány agyon adóztatni. Már csak azért is jó, hogy nincs iskola, mert még az én gyermekemet is megtanítanák imádkozni ezen szegény gazdag gyermekekért, akiknek a milliós örökségét és karácsonyi, meg névnapi milliós ajándékokat most ez a gonosz kormány meg akarja adóztatni. Kedves lapolvasó munkástársnő, ezekután nem lehet viccelődni, nem ön, meg az én munkás feleségem a “Thrifty” aki 3 óra hosszát járkál üzlet- ből-üzletre, hogy egy pár centtel olcsóbban megvehessen egy- egy ruhadarabot, hanem a Mrs. Ford, Morgan, Mellon, Harri- man, Rockefellerék lesznek ezen jelszóval ellátva. Sőt még arra is elkészülhetünk, hogy a mi munkás asszonyainkat pazarlóknak fogják nevezni. Ez természetes, ha a vezércikkező szerkesztők szerint a milliomosok a spórolok, akkor csak a munkásasszonyok lehetnek azoknak ellenkező virtussal felruházva, tehát a spóroló szónak ellenkező értelme pazarló. Annyi vigasztalás lesz az egész tanulási kényszerben, hogy .ezek után egész bátran mondhatom a feleségemre, hogy “te pazarló” mert hát a szerkesztő urak már csak nem tévedhetnek. (?) Vi.
