Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-24 / 856. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 24. r—*————"■TTr———.«■ —, BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................... $2.00 One Year ............ $2.00 Félévre ..................... 1.00 Six Months _______ 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ___ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Pi., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry fron 1 w York, N. Y. to Cleveland. Ohio pending. Published Weekly by th< INDUSTRIAL WORKERS OF IE WORLD Az egyetlen eszi íz (A. K.) Ebben a tejjel mézzel folyó K nban már csak két osztály maradt, az egyik a szövetségi kormány jóvoltából él, a másik pedig “előkelő” üzletemberek. Eme utóbbi osztálynak száma rohamosan apad s növeli az előbbi osztály létszámát. A múltnak felemelt fejű munkása megszűnt az állami segély a “Code” ellen harcolni, családját a szövetségi kormány alamizsnáján neveli fel. Csak egy lépés választ el bennünket, hogy ennek a “szabad” országnak “szabad” munkásait visszatereljék “a régi jó időkbe,” a rabszolgaságba vagy a jobbágyságba. A rabszolgaság idején a munkás hat napot dolgozott mesterének, amelyért lakást és ellátást kapott. Még öreg napjaira is gondoskodni volt köteles rabszolgatartó gazdája. A feudalizmus korszakában a rabszolga három napot dolgozott a földesurnak és hármat magának. Ha megszökött az egyik földesúriéi, elfogta őt a másik, nem kellett a munkanélküliség rettenetes kálváriájától reszketni. Ma az egész világ civilizált országainak munkásai “szabadak” akik mint bérrabszolgák adják el munkaerejüket a kizsákmányoló osztálynak, amely osztály akkor veszi azt igénybe amikor abból hasznot húz. A gépek segítségével tömegtermelésre alkalmazzák, hihetetlen rövid idő alatt hatalmas áruhalmazt állítanak elő, ennek ellenében csak egy parányi részt kapnak vissza, mely egyik napról a másikra tartja bennük a szükséges munkaerőt. Az “uj osztás” kormányának korszakában sokkalta több munkaerő van mint amennyit a profitrendszer alkalmazni képes. A rabszolgaság és a hübérszolgaság “öreg osztás” idején a rabszolgatartók csapatokat szerveztek, melyekkel betörtek a “barbár” területekre és elraboltak férfiakat, nőket és a “civilizált” telepeiken munkára kényszeritették azokat. De azóta fordult a világ kereke, nincsen szüksége a kizsákmányoló osztálynak, hogy csapatokat szervezzen munkások rablására. Nincsen ma szükség a Carnegie, a U. S. vagy a Bethlehem Steel Corporációnak, hogy a szövetségi állam 48 államának börtöneiből szabadítsanak ki rablógyilkosokat, hogy izzó acélkemencéjüket üzemben tartsák. Ma a bérrabszolgák egymást marják mint a veszet kutyák egy-egy munkaalkalomért. Eme marakodás napról-napra veszedelmesebbé válik és a kizsákmányoló osztály parancsszavára az “allam” kirendeli a katonaságot, a munkásosztály gyermekeit, akik aztán mérges gázakkal, szuronyokkal, gépfegyverekkel teremtenek rendet a munkáért a megélhetésért harcoló apák között. Kansas állam Cherokee megyéjében az ólom és zinbányá- szok túlnyomó többségben voltak a mai modern bányászgépek kezeléséhez s ennélfogva állandóan harcban állottak egymással szemben a munkaalkalomért. Szervezett bányászok — AFofL — voltak és gondoltak egy merészet és a város, valamint a megye hivatalnokainak túlnyomó részét radikális, sőt “forradalmi” elemekkel töltötték meg, abban a reményben, hogy bérharcuk esetén segítségükre lesznek. És tényleg a megválasztott “munkás” politikusok a bányászok jogai mellé állottak. Előlépett Kansas állam kormányzója kirendelte a katonaságot és statáriumot rendelt el Cherokee megyében. A polgári hatóságok helyeit katonai parancsnokok töltötték be. A bányászok mellett állástfoglalt politikusokat rögtönitélő bíróság elé állították, megfosztották őket hivatalaiktól és börtönbe zárták, a megalkuvókat hivatalvesztésre Ítélték. A bányászok megtörtén, megalázkodva jelentkeztek munkára, a bátrabbakat, a munkások szószólóit fekete listára téve, zsarnok kézzel uralkodnak az ólom és zin bányák bérrabszolgáinak kizsákmányoló urai. Amint a kegyetlen rabszolgaságnak véget vetett a jobbágyság, a jobbágyságnak a borzalmas kapitalizmus, s ennek a szörnyetegnek az egyetlen hathatós széruma a világ bérrabszolgáinak Egy Nagy Szervezete. Az IWW a maga valóságában; Nem amilyennek hiresztelik Angolból fordi otta: Ylasits Márton. (Folytatás.) A munkásnép sajnos elhitte nekik ezeket a hazug híreszteléseket, sőt még ma is sokan elhiszik, dacára a föntebb említett tényeknek. Mindeddig nem tudták bizonyítani, hogy a szervezet erőszakosságot vagy pusztítást hirdetett volna. Miért hiszi el még mindig a nép ezeket a rémhíreket amelyek már annyiszor hazugságoknak lettek bélyegezve? Egyszerűen csak azért, mert nem vizsgálták meg a tényeket. A nép általánosságban közönyös és nemtörődő, hogy meggyőződjön ezeknek a vádaknak a valótlanságáról, amelyeket ,ezen munkásszervezet ellen koholtak. GAZDASÁGI TÉNYEZŐK A TÁRSADALOMBAN. A munkásság nagy többsége még mindig individualisztikus, egyéni értelemben gondolkozik az IWW-t illetőleg. Azt hiszi, hogy az egy különálló és egész más mint az ő problémája vagy ügye. A sok forrásból folyó kapitalista propaganda befolyása, amely a hagyományos hiedelmet ébrentartja oda irányul, hogy a népben a saját közös ügye iránti érdeklődést eltompitsa. Arra tanítják a munkásságot, hogy egyénileg gondolkozzon, ha már mindenáron gondolkozni akar, és ne törődjön az összességgel, és hogy mindenki a saját munkáját, állását a saját ügyének vagy képességének tekintse. Befolyásolják arra is, hogy az élet, az élet utáni állítólagos üdvösség is egyéni ügy vagy érdem. Ezen egyéni, individualisztikus fogalom ellen az IWW a collectivisztikus vagy közös fogalmat helyezi, más szóval az egyéni cselekedet és fogalom helyébe az osztály fogalmát és cselekedetét. Elveti az elavult kapitalisztikus fogalmat mint veszélyest a munkásnép számára. Elveti a segítségért való könyörgést, helyteleníti azt a nézetet, hogy a munkásnépen mások, vagy másvalami segíthet mint saját maga, úgy a jelenben mint a végső fölszabadulásban. A munkásságot mindig mint munkásság látja és sohasem másnak. Az IWW szemében a munkás mint termelő sokkal fontosabb társadalmi tényező mint annak polgári mivolta, vagy más politikai működési köre. Ahogy az emberiség a létét föntartja, azonképen formálódik annak társadalmi élete. Az emberiség történelmében a társadalmi formák azonképen változnak, mint a termelés módjai. Az ember figyelve a természet törvényeit, minek segítségével feltalálta a munkaszerszámot, azt különösen a közelmúltban a tudományos kutatás utján tökéletesítette, minek folytán gazdasági viszonya és környezete változáson ment át, tehát társadalmi viszonya is megváltozott. A régi társadalmi rend és az uj gazdasági átalakulás harcban állanak egymással, annyira, hogy az emberiség létezését fenyegetik. Úgy régen, mint most az emberi társadalmat a termelő osztály tartja főn. Ha ennek szenvedés az osztályrésze úgy a társadalom korhadt. A mai társadalom épülete nem nyugodhat a proletáriátus vállán, ha az a nyomor és elnyomatás folytán nyugtalankodik. Ha nem lesz alapos és gyökeres átalakulás a katasztrófa elkerülhetetlen. MIT TANÍT A TÖRTÉNELEM. A múltban ha a hatalmasok gátolták a haladást, rendszerint változás állott be, amelyet a történelem forradalomnak nevez. Ha figyelmesen tanulmányozzuk ezeket a korszakokat, megtaláljuk állításunk helyességét, hogy a forradalmak az akkori társadalmi viszonyoknak újakkal való helyettesítései voltak. Franklin Benjamin igen helyesen mondotta: az emberiség történelmét leghelyesebben a munkaszerszámok fejlődése jegyében lehet kifejezni. Minden eddigi k társadalmi átalakulásnak erőszak és vérontás volt a kísérője. Minden forradalom erőszakos utón lett kiharcolva. Akik restek a gondolkodásra nagyon természetesnek találják és feltétel nélkül elfogadják, hogy lévén az IWW forradalmi célú szervezet, szintén erőszakot fog alkalmazni. Akkor amikor a direktakció fogalmát az IWW magáévá tette, a kapitalista osztály bérencei kapva-kaptak az alkalmon, előszedve a múlt polgári forradalmak borzalmait, hogy ezekel mint elrettentő példákat állítsák a közvélemény elé. Äz IWW a direktakciót abban az értelemben alkalmazza és tanítja, hogy a munkások közvetlenül a munkahelyen cselekedjenek a mozgalom érdekében. A direktakció nem jelent mást mint gazdasági akciót, kezdeményezést, úgy alkalmazva, mint ahogy azt a helyi és munkaviszonyok megkívánják _ vagy megengedik, olyan módon, hogy a kezdeményezés és kivitel sikeres legyen. Ha szükséges, a munkások otthagyják a munka helyet. Ha a viszonyok úgy kivánják a munkahelyen maradnak, de munkateljesítményüket csökkentik valamelyes módon. Más esetben a termelt áru fogyasztóit felvilágositják a termelt árut illetőleg, az az, hogy a munkáltató az áru termeltetésénél tisztességtelen módszereket alkalmaz. Több ilyen és hasonló módot alkalmaz a tőke és a munka közötti harcban. (Folytatjuk.)
