Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-06 / 850. szám
1935 julius 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. AZ ORSZÁG gerince a közép- osztály, hirdették és hirdetik a reakciónak politikusai. Ennek a középosztálynak a hires urambátyám és kérlekalás- san típusának érdekében van szint.e 100 százalékig lehetetlenné téve az, hogy a középiskolákig nem is beszélve a felsőbbiskolákról elbírjanak jutni a proltárok gyermekei. Minden állami és városi hivatalbeli állás ezek számára van rezerválva és a hinduk kasztja kismiska ezeknek a kasztjához képest. Ezek kezében van az állami és városi közigazgatás és szinte monopolizálják az ország gazdasági életét, mint annak vérszivó heréi. Azonban mindez nem elég nekik. Miskolcon oly szemérmetlenül rabolták a közvagyont, hogy végül bíróság elé kellett patronjaiknak állítani őket. Székesfehérváron Zavaros polgármesteré a 15 havi börtön az ilyen eredményes közszolgálatért, Újpesten jelenleg folyik a vizsgálat és eddig 70.000 pengős rablást állapítottak meg az adózók pénztárából mit elemeitek. Ha sorra vennők a többit, úgy Iegiónyi volna számuk. Azonban az még nem került nyilvánosságra. A bíróságok, melynek tagjai szintén hozzájuk tartozók, érthető, hogy amikor a munkásmozgalmakba résztvevők felett ítélkeznek, ott röpködnek az éves fegyházbüntetések, mig kasztjukhoz tartozó banditák a nehéz tízezres rablásaikért hónapocskákkal usszák meg a börtönt. Az előbbiek mivel zavarják a konszolidációt, mig az utóbbiak alappillérei annak, e reformkurzus idején természetesnek is tűnik ez. SZEGED. A szegedi tanyavilágban a csecsemők halálozási arányszáma 30 százalék. A gü- mőkcrós halandóság is lényegesen nagyobb a tanyákon, mint Szeged város területén, a nemibetegségek száma és a bujakór is rohamossan terjed a szegedi tanyákon a nép tájékozatlansága és védtelensége miatt, mint a jelentés mondja, melynek a végén szószerint ez áll: Hogy 50 év óta semmisem történt a tanyák közegészség- ügyének fejlesztése érdekében. Szeged város 7644 pengőt állít be a költségvetésbe, hogy ezeken a bajokon valamit segítsen. Tetszik érteni ezt akkor, amikor pl. Újpesten 70.000 pengőt sikkaszthatott egy köztisztviselő. Mit jelent ez? DE AZÉRT van itt pénz dögivei. A Gömbös reform költségvetésében pl. a kormányzóság tételei igy festenek: A kormányzó tiszteletdija egy évre 120.000 pengő, (havi 10.000 pengő.) A kormányzó kabinet- irodája, az épületek karbatartá- sa évi 900.000 pengő. A kormányzó rendelkezési alapja (oda fordítja ahova akarja) 52.000 pengő. A kormányzóság fenntartása tehát egymillióhet- venkettőezer pengőjébe van ennek a megcsonkított kis országnak. A képviselőház évi 2.280.000 pengőt. A felsőház (arisztokraták külön parlamentje) 187.690 pengő. A képviselőházi őrségre (Tisza alapítása) 101.960 pengő. A képviselőház elnökének rendelkezési alapja (élsz. köt. nélk.) 16.000 pengő. összesen tehát 2.584.650 pengő. A kormányzóságé 1.072.000 pengő. E két felesleges intézmény tehát belekerül évi 3.656.650 pengőbe. E felesleges pénzpocsékolásról mely itt nem áll meg e két tételnél majd következőleg folytatjuk. Akkor amikor nem ritkaság, hogy magyar ember éhenhal Magyarországon és a csecsemőhalandóság tizedeli a magyart mert nincs pénz megmentésére, ilyen flancokra milliókat pocsékolnak el és ezt nevezik Gömbösék reformprogramnak. MAGYARORSZÁGBAN még 1000 községben nincs kövezett ut a legközelebbi vasútállomáshoz. Ha .eső vagy hó van, akkor beragadnak az ökrök és lovak a kerékagyig érő sárba. Ja nincs pénz utakra. NEM ÚJSÁG. Kiskunmajsán Álla István napszámos 8 hónapos gyermeke meghalt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyermek éhen halt. Az eljárást a hatóság megindította a gyermek anyja .ellen. Hát ami azt illeti ez is egy elintézés, de nem az éhhalál küszöbén állók megmentésére. MENEKÜLÉS. Valamikor a magyarok amikor ez még lehetséges volt igyekeztek AmeriA Kentucky Harlan County bányászok — akik a bányász sztrájkból kifolyólag életfogytiglani börtönbüntetésre vannak ítélve — kiszabadítása érdekében széleskörű akció van kialakulóban. Már eddig is számos szervezet és lokál támogatja az akciót, többek között a Brotherhood of Railway and Steamship Clerks 1399 számú lokálja határozati javaslatott fogadott el, mely kimondja, hogy: “Elhatároztatott, hogy mi, a Brotherhood of Railway and Steamship Clerks 1399 lokáljának tagjai a 1935 junius 11- én, megtartott rendes üzleti gyűlésünkön követeljük W. B. Jones, Wm. Hightower, Chester Poor, Jim Reynolds, Elzie Phillips, William Hudson és AI Benson, azonnali és minden feltétel nélküli szabadon bo- csájtását és: kába kijutni e tejjel mézzel folyó Kánaánból, most is mindent .elkövetnek a menekülésre hatványozottabb mértékben mint azelőtt. Van akinek sikerül, (jaj de kevés szám ez,) van akinek nem. Hansa Józsefnek például nem sikerült még az idegen légióba sem munkához jutni miért is Tornyospálca községbe főbelőtte magát és meghalt. Tehát inkább a légió vagy a halál mint a Kanaán. OPEN FORUM. Newark, N. J.-ben minden pénteken este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében 8 Centre Street top floor a saját helyiségében, szemben a Tub állomással. Belépő dij nincs. Kérdések. Hozzászólások. Mindenkit szívesen látunk. A GRU newarki osztály rendes gyűlését tartja minden kedden este 8 órakor, 8 Center St. alatt. “Elhatároztatott továbbá!, hogy ezen határozati javaslat .egy példánya elküldendő Rubby Laffoon, Kentucky állam kormányzójának és: ^‘Elhatároztatott, hogy munkás szervezetek és a munkásság ügyével rokonszenvezők figyelme mindenfelé felhívandó ezen határozati javaslat támogatására.” Aláírva: H. F. Krehn, titkár. A fenti szervezet akciója követésre méltó az egész ország területén levő szervezetek es liberális egyesületek részéről. Azok akik nem ismerik a Kentucky bebörtönzött bányászok ügyét, forduljanak a Kentucky Miners Defense Committee, 94 Fifth Ave. New York, N. Y. cimre, ahol úgy a fenti határozati javaslat másolatát, mint a Kentucky ügyet ismertető iratok is beszerezhetők. A munkás szervezetek akcióba lépnek a Kentucky bányászok kiszabadításáért bizony már nem szívesen vették föl és a béréből is letörtek, amennyit csak tudtak. Most már régen nem dolgozott. Az eggyik asszony békítőén odaszólt: — Szép-e a kenyere, Benkő bá’? Az öreg ijedten pislogni kezdett. — Szép bizony. Tud ám az unokám dagasztani, tán jobban, mint te. Hamar kifordult a nagy udvarra és a pipájával kezdett piszmogni. * A lángfüzér élete egyre sorvadt. Az inas kikotorta a hamut, kisöpört és hívta a legényt. Az beállott a gödörbe, néhány bögre vizet loccsantott a vödörből a kemencébe. Ügyesen vissza-visszakapkodta a fejét a kitóduló gőz elől, aztán betette a kemenceajtót. Visszafordulva beszélgetni kezdett. A pirosszegélyes kendők között itt is, ott is kitüremlett az eggyik-másik tülkeit tészta és a gazdájuk melléje térdepel-1 ve, akolgató melegséggel törte vissza a massza élénk életének túlságos lendülését. Vigyázni kellett. A legény jóképű volt és a leányok, asszonyok szívesen eltréfáltak vele. A legény éles nyelve azonban hamar káromkodásra fordult, ha a ruhába ragadt tülkeit tészta lepénnyé lottyadt a lapátján. Amikor megkezdődött a vetés és gyors egymásutánban borították a tésztákat a vetőlapátra, egy alkalmas pillanatban, amikor senki sem volt az udvaron, az öreg Benkő, a tőle telhető sietséggel, kisomfor- dált a kapun. * — Hol volt, apó? — Levegőzni. — Apó! Sütnünk kellene, holnapra elfogy a kenyér és nincsen lisztünk. — Ejnye, ejnye. No, semmi baj, semmi baj — morfondírozott az öreg és úgy tett, mintha az egész kenyérügy nem l érdekelné. De közben kuncogva tapogatta meg a kis cédulát a lajbi zsebében. A felét, amit a kenyérre ragaszt a legény, már az utcán letépte és galacsinná gyúrva, elhajította. — A nagyapó csak tréfál, de mi lesz velünk? Nincs kenyér! A szóra fölfigyeltek a han- curozó, iskolába készülő fiuk is, de az öreg már a kamránál tartott. Délután aztán megindult három szál rózsával a kezében a — kenyérért . . . A kenyeret persze nem találták, holott mindenki emlékezett, hogy Benkő reggel itt volt. Az öreg méltatlankodására és a cédula forgatására a leány a piacra szánt, saját sü- tésü cipóikból adott neki kettőt és még meg is kérte, hogy ne szóljon az anyjának, mert kikapna, ha megtudná, hogy annyira nem vigyázott a kiadásnál. Az öreg némi dohogás után, hogy hát az unokája kenyere mégis csak más, megnyugodott, majd bolondozott egy keveset, hogy kinél fogja viszontlátni a rózsáit, aztán hazaballagott. Amikor a kis Juliska meglátta két kenyérrel a szelíden mosolygó, huncutkásan pislogó nagyapót, össze-vissza csókolta és meg sem kérdezte, hogy honnan került. Csak akkor borult be az öreg arca, amikor bement a szobába és megállóit a fali kép előtt. Lánya fekete keretből komolyan nézett, mintha csak szemrehányást akarna tenni, de a kis názáreti, az olcsó olajnyomatról, szívesen mosolygott rá, mint aki egyszer ugyancsak kenyereket teremtett a szegényeknek, akik háromezren voltak és nem volt mit enniük. A tiszta, öreg fej mégis előregörnyedt. A péknél ezentúl biztosan megkérdi a leány a cédulaosztásnál: — Benkő bá’, melyik a ^kenyere? Nehogy megint .elvesz- szen, mint a múltkor . . . És újabb reggelek jönnek és újra kell a kenyér . . .
