Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-06 / 850. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 'julius 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114,_____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az IWW jövője (P.) A napról-napra fokozódó ipari harcok, amelyek a kiélésedé' osztályharcot tükrözik vissza, kihatással kell, hogy legyenek a munkásosztály gondolat menetére. A fejlett ipari rendszer és kapitalisták trusztökbe való tömörülése — teljesen eltörölte a határvonalakat az ipari széttagoltságokra vonatkozólag. De nem csak a válaszvonalakat szüntette meg, hanem a termelés végrehajtásában az ipari fejlődés megszüntette a szakmai különitményeket is. Csak a maradi szakszervezetek választják szét a munkásokat ottan, ahol szervezeti kontrolt tartanak fen. A munkásosztály életszínvonalának állandó hanyatlása amely harcra kényszeríti úgy a megszervezett mint a szervezetlen tömegeket és akiknek harcuk kárba veszett törekvés lesz mind adddig, amig marsoláshoz kötött szakszervezetekkel próbálnak hadakozni. A kikényszeritett harcok és a silány eredmények fel kell, hogy rázzák a harcra kész munkásosztályt, úgy annyira, hogy gondolkozzanak azon, mi az oka annak, hogy eredménytelen a harcuk kimenetele. Itten , kell aztán rájönni nekik arra, hogy a régi szakszervezeti for-1 ma és annak harcmodora — nem teszi őket képessé arra, hogy eredményes harcot tudjanak vivni. A sok eredmény nélküli küzdelem és az IWWT harminc éves tanítása meg kell, hogy hozza a kívánt eredményt. Magának a szervezetekhez nem tartozó munkásoknak is nagyon jól hangzó gondolat a One Big Union eszméje és annak megvalósítása, — akik mindig arról beszélnek, hogy addig nem hajlandók szerzekedni, mig a munkásoknak annyi különböző szervezete van és tevékenységük abban merül ki, hogy egymást kritizálják. Ha a munkásosztály megtudja érteni az Egy Nagy Szervezet eszméjét és annak szükségességét, akkor minden más megmozdulástól távol tartja magát mert tudni fogja, hogy az IWW által hirdetett Egy Nagy Szervezet az, amely az összes munkásokat képes egy táborba összpontosítani, nemzetiségi, vallási __ vagy minden szakmai külömbséget mellőzve iparonkint vonja egy táborba az öszes bérért dolgozókat. Egy ilyen szervezetnek van és lehet csak jövője a jövő küzdelemre. A sorsával szembe lázongó munkásosztálynak, meg kell, hogy találja az IWW-n keresztül vezető utat az Egv Nagy Szervezet kiépítésére — amely nem tagolja szét a munkásokat, _ hanem a munkás szolidaritás jegyében vívja a sorsukkal elégedetlen munkások küzdelmét és mindig a harcban álló elégedetlenekre bizza a saját sorsuk intézését. Akik nem a megalkuvás, — hanem a biztos győzelem sikerébe indulnak neki a küzdelemnek. Azok a szervezetek amelyek nem haladnak az ipari fejlődéssel a sikertelen harcok kell, hogy elpusztítsák. Ezt tudják a szakszervezeti vezérek és mielőtt harcba vezényelnék a munkásokat — inkább egyezkedni próbálnák, ne hogy vereséget szenvedjenek. Mert a sok egymásutáni vereség szétzülesztené az egész szakszervezetet és a tagág arra a véleményre jutna, hogy képtelenek a harc megvívására, igy azonnal fakepnel hagyna a vezéreknek jó életmódott biztositó szakszervezeteket. Bárkit is tennének oda a szakszervezetek élére, — annak minden tevékenysége a munkások elárulásába nyilvánulna meg. Az ipari viszonyoknak megfelelő szervezeti forma es annak harcmodora teszi lehetővé a munkásszervezet győzelmet. A modern gépfegyverekkel szemben a legnagyobb hadvezér is tehetetlen volna, aki nyilakkal vagy fakardokkal akarna katonáit győzelemre vinni. Kommunista vezérek a szakszervezete élén éppen úgy tűnnének fel, mint a reakciós vezerek, akik mindig a szervezetet akarják megóvni az összeomlástól. A fejlett kapitalista rendszerbe csak egy olyan munkasszervezetne van és lehet jövője a közel jövendő ipari harcokba, ame- Ivek az ipari viszonyokhoz megfelelően építik fel szervezeteiket, — ahol azután nem a munkások által kitartottak lesznek az ipari harcok irányitói, hanem maga az osztalytudatos iparilag megszervezett bérmunkások, akiknek minden gondolatuk oda irányul hogy megvívják azt a harcot, amely harc megszűnt - vei a bérrendszer is véget ér. Az IWW a fejlett termelési rendszerhez megfelelően lett megalapozva és mint ilyen megfelelő a mai ipari harcok megvívására. _ , Bármit is próbálunk találgatni vagy ellent mondani az ipari szervezeté a , jövő, mert a nagy ipari harcok megvívására be kell, hogy lássa a munkásosztály, hogy csak egyedül egy forradalmi ipari szervezet képes ezt végrehajtani. Ilyen szervezet csak egy van, ez pedig az IWW és a jövő harcai befogják kényszeríteni a munkásokat íz IWW táborába, hogy az osztályharcot győzelemre vihesse. HOL VAN ITT A LOGIKA? A legfelsőbb vezérkar, mely vezérségét ráakarja erőszakolni minden munkás mozgalomra, úgy akarják beállítani, hogy csak is ők látják tisztán a helyzetet, csak ők, képesek a munkásságot helyes irányba vezetni. Hogy ezt meg ítélhessük, mi egy kis idézetet közlünk a magyar nyelven VEZÉRCIKKEZŐ, VEZÉREK írásaiból. Junius 22-iki, Juj Előrében, “Két uj törvény” cim alatt a következőket olvassuk: “A KONGRESSZUS újabb két törvényt fogadott el. Mindkét, “szociális” törvényt Wagner new yorki szenátor nyújtotta be a Roosevelt kormány támogatásával. Azonban eggyes kapitalista lapok őszinteségi rohamukban kénytelenek kijelenteni, hok»y a “Wagner-féle társadalmi biztosítási törvény egyáltalában nem biztosítja a munkások szervezkedési jogát. Ugyanakkor rövid időn belül a Legfelsőbb Bíróság elé kerülnek, amely alkotmány ellenesnek fogja őket minősíteni.” Ez eddig jól hangzik, mi is azt tartjuk igazságnak, de a vezér, nem tett pontot, nem fejezte be cikkét, hanem igy folytatja tovább. “A Wagner féle “társadalmi biztosítási” törvényjavaslattal szemben ott van a munkások javaslata, HR. 2827. (nem is tudjuk melyik munkás szerkesztette és nyújtotta be ezt a javaslatot^ és mint nem hivatásos vezérek, azt sem tudjuk, hogy kik azok a munkás szenátorok akik ilyen, vagy ezt a munkás javaslatott benyújtották.) Ez a javaslat az első próba szavazásnál a kongresszusban 52 szavazatott kapott. A bevándorolt munkások tömeges követelése a dolgozók minden rétegével együtt, kényszeríthet minden szenátort és képviselőt, hogy a munkások javaslata mellett szavazzon. Az ilyen tömeg nyomás (bevándorolt munkások) által elfogadott törvény-javaslat aztán mehet a Legfelsőbb Bíróság elé és nyugodtan megjósolhatjuk, hogy nem fogja alkotmány ellenesnek kimondani.” Egyszóval a bevándorolt munkásoktól, nem csak a szenátorok, hanem a Legfelsőbb Bíróság is úgy meg fog ijedni, hogy nem fogja merni alkotmányellenesnek nyilvánítani, a radikálisabb, a munkások részére jobb, tehát a kapitalisták részére rosszabb törvény javaslatot. Ha néha-néha, a vezérkart is elfogná az őszinteségi roham, akkor bekellene nekik is vallani, hogy mentői radikálisabb, jobb valamilyen törvény a dolgozó és nem dolgozó tömegek részére, annál biztosabban megsemmisíti azt a Legfelsőbb Bíróság. Be kellene ilyen őszinteségi roham alkalmával ismerni, hogy a bevándorolt munkásság majdnem zéróval határos a politikában és azt is, hogy a Kommunista pártnak csak ezen zéróval határos bevándorolt munkásság között van követői. Már az amerikai benszülött tudja, hogy nem lehet munkást védő törvényeket, javaslatokat hozatni, még akkor sem, ha minden szenátor kommunista lenne, mert ha meg is hoznák, megsemmisíti a Legfelsőbb Bíróság, amint az NRA-t majd a Wagner törvényt is megfogja semmisíteni, mihelyt azt a gazdájuk, a Wall Street, úgy parancsolja. És ezt a Legfelsőbb Bíróságot nem fogják sem a munkások, sem a kommunisták választani. Nagyon várjuk, hogy már a vezérkart is elfogja egyszer ez az “őszinteségi roham” és beismerik, hogy ha még sikerül is ezt a sokat emlegetett. HR. 2827. keresztül hajszolni, akkor sem csináltak semmit, mert a Legfelsőbb Bíróság megsemmisíti azt egy toll vonással. Mint vezéreknek ezt tudniok kellene, hiszen már minden gyermek tudja. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik :i bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a műnk iltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat^ megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert- A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
