Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-16 / 867. szám
1935 november 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal Kiknek érdeke, hogy az IWW ne vonuljon be a munkások közzé Egyik Ipari Unionista ott tartózkodik Canton, O.-ban. Mint forradalmi munkás, beszélgetésbe eredt munkásokkal, ezek között volt egy pár Előrista, akiktől kérdezte, hogy mit gondolnak az IWW-ról. Ezek a tanító mestereiket is túlhaladva, a legnagyobb gyűlölettel beszéltek az IWW-ról. Sőt, hogy ezt félre ne ismerje az Ipari Uni- ont hirdető munkás, azt a kijelentést tették, hogy gondoskodnak arról, hogy az IWW ne tegye be a lábát, Canton-ba. Ezen kijelentésből, ugylátszik ott már meg van az egységfront a “középosztály és komik között.” Mert bizony csak a középosztályhoz tartozó bíróság, rendőrség és politikai fékerek, a nagytőke hűséges csatlósai szokták ezt mondani. Cle- velandban az Associated Industries, más helyeken a Chambers of Commerce. A gyárosok szövetsége és a fascista alakulatok. Cantonban ezek felhasználják a komikat, nem kell, hogy a vi- gilanties, a Legions, stool peago- nek, kémek legyenek felbérelve a gyárosok szövetsége által. A komik ingyenesen, csupán a velük való egységfront reményében teszik meg ezt. Mindent megfognak tenni, hogy a Forradalmi Ipari Unionizmust hirdető IWW be ne tegye a lábát Cantonba. Ahol van valami kis erejük, ez nem üres fenyegetés. Nemcsak, hogy fenyegetés, hanem hivatalos lapjukba bejelentik, hogy mihelyt elég erősek lesznek, az IWW-istákat akasztják fel legelőször. Ez még akkor volt, mikor nem voltak egységfronton a közép osztállyal, ma még nagyobb jelentősége van ezen fenyegetésnek. Ahol elég erőseknek érzik magukat meg is teszik. Mit akar az IWW Cantonba, meg más gyári telepeken, ipari városokban ? Miért kell a magukat munkásoknak, sőt forradalmi munkásoknak ennyire elvakultnak lenni, hogy a gyárosok szövetségével egységfrontra kellnek, hogy az IWW-t szeretnék kizárni a munkásoktól. Mi megakarjuk a munkásságot szervezni a gyárakban, az iparokban, hogy még a mai rendszerben jobb, bőségesebb megélhetést tudjanak kivívni, és mikor a társadalmi forradalom itt lesz, akkor elég erősek legyünk, az iparokat átvenni és vezetni. Ettől félnek a gyárosok, a középosztály és az azokkal egységfrontra törekvő komik. De a a forradalmi Ipari Unionista, mosolyogva válaszolt a komik fenyegetésére. Mert már itt is van az IWW. Igaza is van. Ahol ipari munkásság van ott az IWW is jelen van. Ahol kizsákmányolás, rablás folyik, ott életszükséglet az IWW jelenléte. Ott van, ott lesz és ott marad, dacára a vigilanties, fas- cisták és a komik fenyegetésének. Vi. A bányászok rövidebb munkaideje A nagy győzelemnek hirdetett rövidebb idő, a 7 órás munkanap egy üres valami, sőt, a bányászságnak még nagyobb kizsákmányolást, nagyobb meg- terheltetést, ez által több betegséget, meggörnyedt hátgerein- cet hozott. Ez a reakciós unióknak a sikerei, győzelmei. Igaz, hogy csak 7 órát szabad dolgozni a bányászoknak, de azon hét óra alatt ugyancsak annyit kell kiadni mint a múltban. Ha nem tisztítja ki az aknát, nem la- dolja fel a lelőtt szenet, akkor már viheti is ki a szerszámját. Sok esetben ez a legnagyobb megerőltetést jelenti. Azért van az, hogy a bányászok alig bírnak hazamenni, Ezért van az, hogy negyven éves emberek úgy megvannak környedve mikor hazafelé mennek, mintha már hetven évesek volnának. Ezért van az, hogy hetenkint esek 2—3 napot engednek nekik dolgozni, mert azalatt az idő alatt teljesen kihasználják őket, meg kell nekik termelni az egész hétre valót. Erre a győzelemre az UMWA dicsőségére legyen mondva, meg lett az egyezség, melyben a bányászoknak nincs köszönet. Ezt nem lehet, orvosolni a mai unionjukon keresztül, nem lehet a John Lewis-okon keresztül a munkásság részére jobbat kivívni. Nem a munkás, nem a bányász köti a szerződést, akik tudnák, hogy mi kell, mi volna jó nekik, hanem a tizenkétezer dolláros fizetésű tisztviselő- ség. Ezzel szemben az IWW ajál- ja, hogy a munkásság elsősorba öntudatra nevelkedjen. Arra kell bányász testvérét, munkástársát tanítani nevelni, hogy ne bízzon a tisztviselőségben, ne, higyjen vezérekben, akkor sem ha az Lewis, Himler, vagy más a vezér. Akik nem dolgoznak a bányában, azoknak semmi joga egyezséget kötni a bányász testvérek bőrére. Az IWW tervezete szerint, ha rövidebb munkaidőt vívunk ki, nem azt jelenti, hogy akkor 7, vagy 6 óra alatt azt a munkát kell kiadni, amit azelőtt 8 óra alatt kiadtak. Ez azért lehetséges, mert ők maguk a munkán levő delegátusaikon keresztül kötik a megegyezést, de soha nem kötik magukat időhöz, hogy a bányák urai előre eltudjanak készülni egy sztrájkra. Mi nemcsak r óbb darab kenyérért, rövidebb munkaidőért harcolunk, hanem a bányákat a bányász munkásságnak a kezeibe akarjuk tenni, hogy ők maguk intézkedjenek a munkaidő, valamint a termelt szénmennyiség meghatározásáról. Ezt nevezzük, mi ipari demokráciának. Csak is ez fogja megvédeni a munkásságot, a bányászokat a más iparok munkásait, a további kizsákmányolástól. Hogy ezt elérhessük, mi együvé, “Egy Nagy Szervezetbe” szervezzük a bányászt, a vasúti munkást, a gyári munkást, teherszállítót, tengerészt és valamennyi munkást, hogy ha szükséges egyszerre, egymás segítségére siethessenek. Azért van az IWW-nak létjogosultsága, azért kell, hogy minden gondolkozó bányász tanulmányozza az IWW-t, segítse azt másokkal megismertetni. Terjessze az Egy Nagy Szervezet eszméjét, hogy mikor ezt megértik, a vasúti, hajózási és más iparokban dolgozó munkások, egyidőben tegyék le a csákányt, hogy megvédhessük önön magunkat, családunkat, hogy egy jobb, tökéletesebb rendszert építhessünk, ahol nem lesz kizsákmányolás. Hazugság a túltermelésről Mi többször megírtuk, hogy tisztán hazugság az az állítás, hogy Amerikában túltermelés van. Most kormány statisztikák halmazai által lett bizonyítva, hogy soha nem volt túltermelés, csak kevesebb fogyasztásról, hiányos táplálkozás, ruházkodásról lehetett szó. A szükséges fogyasztást négy csoportra osztják, mely az egész nemzet szükségletét fontokban állapítja meg és pedig: 1. Liberális étkezésre szükséges 227.450.000.000 font; 2. Mérsékelt étkezésre szükséges 206.875.000.000 font. 3. Alacsony étkezére szükséges 154.125.000.000 font. 4. ínséges étkezésre szükséges 119.875.000.000 font élelem szükséges. Most ezzel szemben felkutatták, hogy a régi jó világban, mikor még a munkások is — bárha kicsi részben is — sokszor elérték a mérsékelt étkezési magaslatot, az áltlag élelmiszer fogyasztás, alul volt 33 millió fonttal a mérsékelt étkezésen. Ezt jól emlékezetbe kell vésni, ez a prosperitás idejében volt, amikor úgyszólván nyakik ettek némelyek, de ugyanakkor is voltak, akik az ínség ráción voltak. Ez sokkal nagyobb mértékben csökkent 1931—32 években, de még nagyobb a hanyatlás 1935. évben, amikor a lapok szerint már megjavult a helyzet, itt van a prosperitás. Amikor már a lapok és a hazug kormányhivatalok szerint, 5 millió munkás visszament a munkába. Ezeket az adatokat, a kormány által kibocsájtott, 296-os számú körlevélből megismerhetjük. Azóta mesterségesen fokozták lefele a termelést és a fogyasztást, melyhez azt is számításba kell vennünk, hogy az átlag élelmiszer fogyasztásban, a jó módúk, a dőzsölök fogyasztása is számitható, mely az átlagot jobb színbe tünteti fel, de a proltáriátusra még kevesebb élelmet, ínséges étkezést jelent. Színre kerül a MARI New Yorkban. Az IWW és a Modern Színkör november 23-án, szombaton este 8 órakor színre hozza a MARI cimü kétfelvonásos életképet a legjobb műkedvelőkkel Tóth Sándor rendezé- séban. A Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave 77. utcánál. Belépő jegy 35 cent. Előadás után jó zene mellett tánc. OlvasdaBérmunkást! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik osoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
