Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-02 / 865. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 2. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. PEST VÁRMEGYE közigazgatási bizottsága tartott ülést, (ez az u. n. vármegyeháza) augusztus 8-án, Bakos Géza nevű bizottsági tag rámutatott a fagy és aszálykár borzalmas pusztítására. A helyzet már ma — úgymond — az, hogy a népélelmezés is kockáztatva van, mert hiányzik a három legfontosabb népélelmezési cikk: A bab, a krumpli és a kukorica. December 1-ére nem lesz egy szál takarmány sem Magyarországon, és az állat állomány is veszendőbe megy. Karay “Krak- ker” főispán (ugyebár milyen gyönyörűen hangzó magyar neve van?) közölte hogy már jelentést tett a belügyminisztrnek, (ettől még felfordulhatnak a magyarok,) hogy ő a maga részéről is szükségesnek tartaná az élelmiszerkivitelnek bizonyos korlátozását. Az éhség következtében — úgymond — megkezdődött az állathullás, a gazdák krumplival etetik a marhákat, de nem tudják sóval ízesíteni, (állami monopólium.) A kormány, a főispán szerint, tisztán látja a helyzetet. (Ezt .elhisszük éppen ezért robognak az élelmiszerekkel megrakott vonatok kormány- segítséggel külföldre. A PÉCSI törvényszék egy évi börtönre Ítélt el egy postást. 900 darab levelet bontott fel és amelyikben pénzt talált azt kiszedte. Rossz anyagi helyzetével és adósságával védekezett. NAGYKANIZSA. Ugyancsak tífuszjárvány ütötte fel a fejét eddig 17 a megbetegettek száma. A FASCISTA barátság ára. Ausztriába az idei első 5 hónapi kivitelt összehasonlítva a tavalyi és hasonló időszakában kivitt árumennyiséggel, összegben 7.8 millió schillingel kevesebb árut más nem “baráti” államtól vásáról a baráti szomszéd. BONYHÁD. A hatóságok megállapították, hogy ezen a területen a lakosság ellentállást határozott el, a hatósági intézkedésekkel szemben. Úgy látszik lassan a parasztság is felébred a frázismákony bódulatából. Jó jel annyi bizonyos. KECSKEMÉT. Bélhurut és vérhas járvány tört ki. A polgármesteri jelentés szerint a “járvány fokozódását a lekós- ság elszegényedésében látja.” Hát ez is valami, hogy legalább megállapítják. HONMENTÉS. Egy most ké-- szült magyar filmből, amelynek egyik jelenete egy tipikus magyar országúiról készült, ahol a motorkerékpár által a nagy felkevert por volt látható, ezt az egész részt kivágta a cenzúra. Indokolás: “A jelenet rossz reklám a magyar országiaknak- és igy a port a filmből el kellett távolítani.” Tetszik érteni? Por van az országutakon nyáron elég, mig ősszel, télen kerékagyig érő sár. Ez a való. De filmen pornak lenni nem szabad. Nem helyesebb “reklám” volna ha végre-vala- hára rendeznék Magyarország útjait, hogy azokon közlekedni is lehessen? Ilyenhez azonban az igaz, hogy a hatökrök nem értenek. Ezért inkább a cenzúra bizottságban vannak. Szomorú állapot ez is. AZ ÉPITŐMUNKÁS sztrájk epilógusa. Jámbor Sándor, Olajos Ignác, Bárki László építő munkásokat a törvényszék 25—25 napi fogházra Ítélte, mert a sztrájk alatt a mexikói ut 25. számú épülőfélben lévő háznál a sztrájktörőket a sztrájkhoz való csatlakozásra hívták fel. A CIPŐÁRAKAT felemelték a gyárak. Indokolás, a hadfelszerelő ipar lázas előkészületei drágítják a nyersanyagot. Tetszik ezt érteni? BUDAPEST. A polgármester rendeletet adott ki, hogy a fővárosnál 50 évnél idősebb munkásokat nem szabad alkalmazni. A polgármester ha eléri 50-ik évét úgy “fáradságos munkája jutalmául” nyugdijat kap. A munkás az koldusbotot. Micsoda gyönyörű is ennek a társadalomnak a berendezése a herék számára. NYÍREGYHÁZA. — A vásári szabómunkások sztrájkba léptek. A heti 70 órás munkaidő és az ezt díjazó 8—10 pengős hetikeresetek miatt. Az átlagos órabérük 20 fillér volt. A munkabéreknek 40 százalékos felemelését kérik. A munkáltatók 10 százalékot ajánlottak fel. A sztrájk tart. NAGYKANIZSA. A cipészmunkások sztrájkba léptek. A munkaidő rendezését és 25 százalék béremelést kérnek. GEORGUS Roux francia iró, aki a napokban Budapesten járt és a “Dunapalota” (egyik legnagyobb luxus hotelunk) szállóban lakott nyilatkozott az egyik lap munkatársának. E nyilatkozatában a többek között mondotta a következőket: “Minden nagy ország szomorú, Budapest lobog az élettől.” Állítsuk szembe ezzel a rózsaszínű szemüvegen, na és a luxushotelben látott lobogó élettel, a budapesti hatósági munkaközvetítő hivatal adatait, mely szerint, “5009 munkanélküli számára egy hét alatt 198 munkahely betöltése jutott. Tehát egy munkahelyre 253 munkakereső esik. Igaz, hogy ugyanakkor 29 tanoncot kerestek, de csak 24 jelentkezett, hogy “szakmunkás váljék belőle.” Ami a szakmai munkásság utánpótlásának sorvadását jelenti. Ez azomban még nem jelenti azt, hogy Budapest lobog az élettől. De nem ám monsieur. PEST vármegye. Egy szabály- rendelet látott napvilágot, melyben a következőket lehet olvasni, mint szabályszerű sze- gődséglevélben: “A cseléd munkáit minden zúgolódás nélkül tartozik elvégezni.” “A cseléd ünnep és vasárnapon nem távozhat el szolgálati helyéről engedelem nélkül.” “A cseléd ludat, pulykát, rucát nem tarthat.” “A cselédnek tilos káromkodnia és egymás között civakodnia.” “Tartozik éjjel és nappal ökrészni.” Hát megsúgjuk, hogy amit itt lehet olvasni és ami a föntebb hivatkozott szabályrendeletben foglaltatik, nem Dózsa felkelés leveretése utáni Werbőczy-féle törvényben olvasható, hanem Pest vármegye 1935-ik évben kiadott szabályrendeletében lehet olvasni és az uradalmaknál alkalmazott mezőgazdasági “cselédekre,” (éves kommenciós munkásokra) vonatkozik. EGER. Egy kiránduló csoport az egyik forrás vizét olajosnak tartotta a hegyekben. A polgármester kutatásokat fogadott amikor néhány métert leástak ködszerü füst és olaj szag töltötte meg az üreget, hogy abba kellett hagyni a munkát. Petróleum forrásra találtak. CLEVELAND East Side- on a magyar propaganda csoport 8622 Buckeye Rd. minden pénteken este pont 8 órai kezdettel eló'adást vagy vita estélyt tart. A Bérmunkás minden olvasóját szívesen látjuk. ÁRULÁS Irta: Fernand Babin. Két nappal a nagy bajnoki verseny előtt Serin Armand, a bajnokságot védő futballcsapat kapitánya izgatottan, ezekkel a szavakkal végezte “bizalmas” beszélgetését Crozier Catherine- el, a szép és fiatal teniszbajnoknővel : — Catherine, csak maga mentheti meg a bajnokságunkat. Mint városunk szülöttje, nem tagadhatja meg ezt a szívességet! A lány hátravetete szép szőke fejét és megvetéssel jegyezte meg: — Az Orléansi Szűztől is csak azt kívánhatta a hazája, hogy meghaljon a védelmében, maga pedig arra akar rábeszélni, hogy árulást kövessek el. Miért nem gondoskodtak idejekorán elég erős csapatról, ha olyan legyőzhetetlennek tartják Lamouche-t, mint kapust? — Catherine, jól tudja, hogy Lamouche Gabriel ma európai viszonylatban is egyik legerősebb kapuvédő. Ha nem Lamouche lesz az ő kapuvédőjuk, senki sem vitathatja el tőlünk a bajnokságot. Most már csak maga segíthet. — Megőrült, kedves barátom . . . Értse meg végre, hogy ilyen játékra nem vagyok kapható. Talán a sok sportoló nő közt találunk mást, aki kevésb- bé kényes. De mondja meg végre őszitnén, miért szánta éppen nekem ezt a . . . hogy is mondjam . . . megtisztelő diplomáciai feladatot? — Azért, mert amióta Lamouche meglátta, őrülten beleszeretett magába. A tegnapi mérkőzésnél is ujjongott, amikor maga az amerikai lányt legyőzte. — Ez egy okkal több arra, hogy ne áruljam el. — Ne használjon ilyen túlzott kifejezéseket. Árulás az volna, ha a játékban nem állnánk szembe velük egyenlő fegyverrel. De igy? . . . Csak egy személy kicseréléséről van szó. És olyan egyszerű a tervem. Senki se gyanúsíthatja, hogy velünk összejátszik. A mérkőzés reggelén meghívja Lamouche-t a maga autóján kis kirándulásra. Letér a hegyek közt olyan útra, ahol nem járnak autók s ott hirtelen az autója valami defektet kap. Lamouche nem ért a gépekhez s maga könnyen tud olyan hibát előidézni, amelyet ő úgyse tud ellenőrizni. Addig kell ezzel a defektussal időt nyernie, amig már csak megkésve érkez- hetik vissza a délután háromkor kezdődő döntő mérkőzésre. A csapatja más kapuvédőt kénytelen állítani és ezzel az igazságtalan fölény ki volna egyenlítve. Ez igazán nem nevezhető . . . Hirtelen elhallgatott, mert Lamouche lépett hozzájuk és szokott közvetlen kedvességével üdvözölte a lányt, aki kissé elpirult és neveve mondta: — Gabriel, nem hívna meg egy teára, a városba? Megéheztem a tréningtől. Lamouche rokonszenves, férfias arca ragyogott a boldogságtól. A lány titokzatos mosollyal búcsúzott Serin Armand- tól. A döntő mérkőzés előtti estén a tenniszklubban nagy élénkség volt. A zene szólt, a termek és a park vakító világításában sétálták, táncoltak, flörtöltek . .' . Catherine tangót táncolt Lamouche Gábriellel és egymás szemébe nézve megfeledkeztek a körülöttük kavargó világról. Amint a zene elnémult, Serin Armand lépett a lányhoz. — Egy percet volna kedves nekem szentelni, a tenniszban- kettet szeretném megbeszélni, mert engem kértek meg a rendezésére. — Azonnal visszajövök, Gabriel, — mondta a lány és Sérülnél egy belső terembe ment. — Mondja, mit akar még tőlem? — kérdezte kisé kegyetlenül. — Éppen azért zavartam meg a gyöngéd turbékolást — felelte Serin leplezetlen féltékenységgel —, hogy a tegnapi beszélgetésünket befejezzem... Azt kívánom közölni, hogy az akkor említett tervem tárgytalan ... Ne gondolkozzék többé rajta. — Ennek örülök, — mondta a lány megkönnyebbülten. — Hát azt azért nem hinném, hogy nagy örömet szerzek magának, mert csak a személyben történt változás. A maga
