Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-02 / 865. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 2. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. PEST VÁRMEGYE közigazga­tási bizottsága tartott ülést, (ez az u. n. vármegyeháza) augusztus 8-án, Bakos Géza ne­vű bizottsági tag rámutatott a fagy és aszálykár borzalmas pusztítására. A helyzet már ma — úgymond — az, hogy a nép­élelmezés is kockáztatva van, mert hiányzik a három legfon­tosabb népélelmezési cikk: A bab, a krumpli és a kukorica. December 1-ére nem lesz egy szál takarmány sem Magyaror­szágon, és az állat állomány is veszendőbe megy. Karay “Krak- ker” főispán (ugyebár milyen gyönyörűen hangzó magyar neve van?) közölte hogy már jelen­tést tett a belügyminisztrnek, (ettől még felfordulhatnak a magyarok,) hogy ő a maga részéről is szükségesnek tarta­ná az élelmiszerkivitelnek bi­zonyos korlátozását. Az éhség következtében — úgymond — megkezdődött az állathullás, a gazdák krumplival etetik a marhákat, de nem tudják só­val ízesíteni, (állami monopó­lium.) A kormány, a főispán szerint, tisztán látja a helyze­tet. (Ezt .elhisszük éppen ezért robognak az élelmiszerekkel megrakott vonatok kormány- segítséggel külföldre. A PÉCSI törvényszék egy évi börtönre Ítélt el egy postást. 900 darab levelet bontott fel és amelyikben pénzt talált azt kiszedte. Rossz anyagi helyze­tével és adósságával védeke­zett. NAGYKANIZSA. Ugyancsak tífuszjárvány ütötte fel a fe­jét eddig 17 a megbetegettek száma. A FASCISTA barátság ára. Ausztriába az idei első 5 hó­napi kivitelt összehasonlítva a tavalyi és hasonló időszakában kivitt árumennyiséggel, összeg­ben 7.8 millió schillingel keve­sebb árut más nem “baráti” államtól vásáról a baráti szom­széd. BONYHÁD. A hatóságok meg­állapították, hogy ezen a te­rületen a lakosság ellentállást határozott el, a hatósági intéz­kedésekkel szemben. Úgy lát­szik lassan a parasztság is fel­ébred a frázismákony bódulatá­ból. Jó jel annyi bizonyos. KECSKEMÉT. Bélhurut és vér­has járvány tört ki. A pol­gármesteri jelentés szerint a “járvány fokozódását a lekós- ság elszegényedésében látja.” Hát ez is valami, hogy legalább megállapítják. HONMENTÉS. Egy most ké-- szült magyar filmből, amely­nek egyik jelenete egy tipikus magyar országúiról készült, ahol a motorkerékpár által a nagy felkevert por volt látható, ezt az egész részt kivágta a cenzúra. Indokolás: “A jelenet rossz reklám a magyar ország­iaknak- és igy a port a filmből el kellett távolítani.” Tetszik érteni? Por van az országuta­kon nyáron elég, mig ősszel, té­len kerékagyig érő sár. Ez a való. De filmen pornak lenni nem szabad. Nem helyesebb “reklám” volna ha végre-vala- hára rendeznék Magyarország útjait, hogy azokon közlekedni is lehessen? Ilyenhez azonban az igaz, hogy a hatökrök nem értenek. Ezért inkább a cenzú­ra bizottságban vannak. Szo­morú állapot ez is. AZ ÉPITŐMUNKÁS sztrájk epilógusa. Jámbor Sándor, Olajos Ignác, Bárki László épí­tő munkásokat a törvényszék 25—25 napi fogházra Ítélte, mert a sztrájk alatt a mexikói ut 25. számú épülőfélben lévő háznál a sztrájktörőket a sztrájkhoz való csatlakozásra hívták fel. A CIPŐÁRAKAT felemelték a gyárak. Indokolás, a had­felszerelő ipar lázas előkészü­letei drágítják a nyersanyagot. Tetszik ezt érteni? BUDAPEST. A polgármester rendeletet adott ki, hogy a fővárosnál 50 évnél idősebb munkásokat nem szabad alkal­mazni. A polgármester ha el­éri 50-ik évét úgy “fáradságos munkája jutalmául” nyugdijat kap. A munkás az koldusbotot. Micsoda gyönyörű is ennek a társadalomnak a berendezése a herék számára. NYÍREGYHÁZA. — A vásári szabómunkások sztrájkba léptek. A heti 70 órás munka­idő és az ezt díjazó 8—10 pen­gős hetikeresetek miatt. Az átlagos órabérük 20 fillér volt. A munkabéreknek 40 százalé­kos felemelését kérik. A mun­káltatók 10 százalékot ajánlot­tak fel. A sztrájk tart. NAGYKANIZSA. A cipészmun­kások sztrájkba léptek. A munkaidő rendezését és 25 szá­zalék béremelést kérnek. GEORGUS Roux francia iró, aki a napokban Budapesten járt és a “Dunapalota” (egyik legnagyobb luxus hotelunk) szállóban lakott nyilatkozott az egyik lap munkatársának. E nyilatkozatában a többek kö­zött mondotta a következőket: “Minden nagy ország szomorú, Budapest lobog az élettől.” Ál­lítsuk szembe ezzel a rózsa­színű szemüvegen, na és a luxushotelben látott lobogó élet­tel, a budapesti hatósági mun­kaközvetítő hivatal adatait, mely szerint, “5009 munkanél­küli számára egy hét alatt 198 munkahely betöltése jutott. Te­hát egy munkahelyre 253 mun­kakereső esik. Igaz, hogy ugyan­akkor 29 tanoncot kerestek, de csak 24 jelentkezett, hogy “szakmunkás váljék belőle.” Ami a szakmai munkásság utánpótlásának sorvadását je­lenti. Ez azomban még nem je­lenti azt, hogy Budapest lobog az élettől. De nem ám monsieur. PEST vármegye. Egy szabály- rendelet látott napvilágot, melyben a következőket lehet olvasni, mint szabályszerű sze- gődséglevélben: “A cseléd mun­káit minden zúgolódás nélkül tartozik elvégezni.” “A cseléd ünnep és vasárnapon nem tá­vozhat el szolgálati helyéről engedelem nélkül.” “A cseléd ludat, pulykát, rucát nem tart­hat.” “A cselédnek tilos károm­kodnia és egymás között civa­kodnia.” “Tartozik éjjel és nap­pal ökrészni.” Hát megsúgjuk, hogy amit itt lehet olvasni és ami a föntebb hivatkozott sza­bályrendeletben foglaltatik, nem Dózsa felkelés leveretése utáni Werbőczy-féle törvény­ben olvasható, hanem Pest vár­megye 1935-ik évben kiadott szabályrendeletében lehet ol­vasni és az uradalmaknál alkal­mazott mezőgazdasági “cselé­dekre,” (éves kommenciós mun­kásokra) vonatkozik. EGER. Egy kiránduló csoport az egyik forrás vizét olajos­nak tartotta a hegyekben. A polgármester kutatásokat fo­gadott amikor néhány métert leástak ködszerü füst és olaj szag töltötte meg az üreget, hogy abba kellett hagyni a munkát. Petróleum forrásra ta­láltak. CLEVELAND East Side- on a magyar propaganda csoport 8622 Buckeye Rd. minden pénteken este pont 8 órai kezdettel eló'adást vagy vita estélyt tart. A Bérmunkás minden olvasó­ját szívesen látjuk. ÁRULÁS Irta: Fernand Babin. Két nappal a nagy bajnoki verseny előtt Serin Armand, a bajnokságot védő futballcsapat kapitánya izgatottan, ezekkel a szavakkal végezte “bizalmas” beszélgetését Crozier Catherine- el, a szép és fiatal teniszbaj­noknővel : — Catherine, csak maga ment­heti meg a bajnokságunkat. Mint városunk szülöttje, nem tagadhatja meg ezt a szívessé­get! A lány hátravetete szép szőke fejét és megvetéssel jegyezte meg: — Az Orléansi Szűztől is csak azt kívánhatta a hazája, hogy meghaljon a védelmé­ben, maga pedig arra akar rá­beszélni, hogy árulást kövessek el. Miért nem gondoskodtak ide­jekorán elég erős csapatról, ha olyan legyőzhetetlennek tart­ják Lamouche-t, mint kapust? — Catherine, jól tudja, hogy Lamouche Gabriel ma európai viszonylatban is egyik legerő­sebb kapuvédő. Ha nem Lamou­che lesz az ő kapuvédőjuk, sen­ki sem vitathatja el tőlünk a bajnokságot. Most már csak maga segíthet. — Megőrült, kedves barátom . . . Értse meg végre, hogy ilyen játékra nem vagyok kap­ható. Talán a sok sportoló nő közt találunk mást, aki kevésb- bé kényes. De mondja meg vég­re őszitnén, miért szánta ép­pen nekem ezt a . . . hogy is mondjam . . . megtisztelő dip­lomáciai feladatot? — Azért, mert amióta La­mouche meglátta, őrülten bele­szeretett magába. A tegnapi mérkőzésnél is ujjongott, ami­kor maga az amerikai lányt legyőzte. — Ez egy okkal több arra, hogy ne áruljam el. — Ne használjon ilyen túl­zott kifejezéseket. Árulás az volna, ha a játékban nem áll­nánk szembe velük egyenlő fegyverrel. De igy? . . . Csak egy személy kicseréléséről van szó. És olyan egyszerű a ter­vem. Senki se gyanúsíthatja, hogy velünk összejátszik. A mérkőzés reggelén meghívja Lamouche-t a maga autóján kis kirándulásra. Letér a he­gyek közt olyan útra, ahol nem járnak autók s ott hirtelen az autója valami defektet kap. Lamouche nem ért a gépekhez s maga könnyen tud olyan hi­bát előidézni, amelyet ő úgyse tud ellenőrizni. Addig kell ez­zel a defektussal időt nyernie, amig már csak megkésve érkez- hetik vissza a délután három­kor kezdődő döntő mérkőzésre. A csapatja más kapuvédőt kénytelen állítani és ezzel az igazságtalan fölény ki volna egyenlítve. Ez igazán nem ne­vezhető . . . Hirtelen elhallgatott, mert Lamouche lépett hozzájuk és szokott közvetlen kedvességé­vel üdvözölte a lányt, aki kissé elpirult és neveve mondta: — Gabriel, nem hívna meg egy teára, a városba? Megéhez­tem a tréningtől. Lamouche rokonszenves, fér­fias arca ragyogott a boldog­ságtól. A lány titokzatos mo­sollyal búcsúzott Serin Armand- tól. A döntő mérkőzés előtti es­tén a tenniszklubban nagy élénkség volt. A zene szólt, a termek és a park vakító vilá­gításában sétálták, táncoltak, flörtöltek . .' . Catherine tangót táncolt La­mouche Gábriellel és egymás szemébe nézve megfeledkeztek a körülöttük kavargó világról. Amint a zene elnémult, Serin Armand lépett a lányhoz. — Egy percet volna kedves nekem szentelni, a tenniszban- kettet szeretném megbeszélni, mert engem kértek meg a ren­dezésére. — Azonnal visszajövök, Gab­riel, — mondta a lány és Sérül­nél egy belső terembe ment. — Mondja, mit akar még tő­lem? — kérdezte kisé kegyet­lenül. — Éppen azért zavartam meg a gyöngéd turbékolást — felelte Serin leplezetlen félté­kenységgel —, hogy a tegnapi beszélgetésünket befejezzem... Azt kívánom közölni, hogy az akkor említett tervem tárgyta­lan ... Ne gondolkozzék töb­bé rajta. — Ennek örülök, — mondta a lány megkönnyebbülten. — Hát azt azért nem hin­ném, hogy nagy örömet szerzek magának, mert csak a személy­ben történt változás. A maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom