Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-19 / 863. szám
1935 október 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal MUNKÁSSORS Ahogy egy intellektuel látja a scebet CHICAGO, ILL. — A munkás életét minden oldalról és minden percben veszély fenyegeti. A munkáltatók profit éhsége egyáltalán nem törődik a munkás biztonságával, mert nincs meg a munkásoknál az, ami erre kényszerithetné a profit éhes munkáltatókat. Ennek a következménye volt az a nagyarányú robbanás, mely az elmúlt hét hétfőjén történt a Glidden Paint Co. 1845 N. Lar- rami Ave.-n levő gyárában, mely nemcsak a bent dolgozó munkásokat juttatta életveszélybe, hanem a környéken lakó népet is. A robbanás oly irtózatos erővel történt, hogy nemcsak az öt emeletes gyárépületet döntötte teljes romhalmazzá, hanem a környéken több blocknyira levő lakások és üzletek ablakait is beverte. A bent dolgozó 70 munkásból egysem szabadult ki sérületlenül. Hatot még a robbanás napján halva húztak ki a romok alól. Több mint ötven van kórházba súlyos sérülésekkel és még több munkásról nincs hir, akik minden bizonnyal a romok alatt vannak eltemetve. A robbanás után azonnal megkezdődött a vizsgálat a hivatalos közegek résiéről annak kiderítésére, hogy mi okozta a robbanást, de ezideig még “nem sikerült azt kideríteni.” A halottkém hat szakértő esküdttel szállt ki a színhelyre a halált okozó robbanás okának kiderítésére, azonban eredménytelenül. A gyár egyike volt a legnagyobb telepeknek, mely be volt rendezve a “so beans” néven ismert bogyókból a festékhez használandó olaj kiválasztására. A kiválasztáshoz nagymeny- nyiségü “hexane” folyadékot használnak, mely hasonló a benzinhez, de sokkal robbanékonyabb. Miután a hexane segítségével az olajat kivették a bogyókból, a hexanet desztilálás utján választják el az olajtól, mely elpárolog és megmarad a tiszta olaj. Nem az első eset, hogy a tömeges munkásélet pusztulásnál, a hivatalos közegek any- nyira tudatlanok, hogy “képtelenek megállapítani a halál okozóját.” Pedig egy kis jóakarattal és körültekintéssel könnyen megállapítható. Ez esetben egyik munkás szerint, — aki szintén súlyos sebesült — a gyár nem volt felszerelve kellő szellőztető készülékkel és már napok óta állandóan nagy gázok voltak a helyiségben a hexanetől. Az utóbbi napokban több kisebb robbanás volt, amit figyelmen kívül hagytak a gyár vezetők. Az illető munkás látva a veszélyt otthagyta a munkát, de mást nem kapott, kényszerülve volt vissza menni. Röviddel ezután bekövetkezett a robbanás. Ezen nyilatkozatot a Coroner Jury nem vette figyelembe, pedig ez fontos volna a robbanás okának kiderítésénél. Kereshetnek kibúvót a tulajdonosok tisztára mosására, a tény mégis az marad, hogy az elveszett munkáséletekért a tulajdonosok porfitéhsége a felelős. Az épület nem volt úgy építve, hogy a robbanásnak ellent- álljon és a halottak és sebesültek nagyobb része a romok áldozata lett. A gyár nem volt berendezve szellőztető és biztonsági készülékkel, mert az pénzbe kerül, de a munkás élet semmibe. A törvények nem védik a munkás életét és ha véletlenül keresztül is csúszik ily törvényjavaslat, azt minden esetben kijátszók a munkáltatók, mert nincs aki kényszerítené azok betartására. Az Egyesült Államok ipartelepein évente — vagy talán mondhatnánk naponta — ezrével pusztulnak el a munkások a munkáltatók bűnös zsugorisága és saját nemtörődömségük folytán. Az állam minden intézménye a munkáltatók oldalán van és a munkás védtelen. De amikor azt ajánljuk, hogy szervezkedjen, akkor süket fülekre találunk. Ez az egyetlen módja, hogy egyes, vagy tömeges pusztítását a munkáséletnek megakadályozzuk. Szervezve képesek vagyunk kényszeríteni a kapzsi munkáltatókat megfelelő biztonsági készülék alkalmazására és még ennél sokkal többre is. Iparilag szervezkedve átvehetjük az iparok irányítását és a mai, minden percben halált okozó veszélyes ipartelepekből, megfelelő munkahelyeket csinálhatunk. A “BÉKE BIZTOSÍTÁSÁRA” A nagy hatalmak Angol, Francia és Olaszország 1935 szeptember 1-én, a Földközi Tengeren cirkáló flottái a következőképpen állottak. Hadihajók: olasz 4, angol 3, francia 6. Cirkálók: olasz 23, angol 7, francia 18. Kishajóraj és zátonytörők: olasz 45, francia 40, angol 27. Vizalatjárók: olasz 51, francia 30, angol 7. összesen: 123 olasz, 44 angol és 94 francia hajó áll készenlétben a Földközi Tenger vizein. Angolország máris intézkedett, hogy a más vizeken levő hajókat a Földközi Tengerre vonja, hogy a túlnyomó olasz hajókkal szemben kellően védekezhessen. Minden állam úgy a tengereken, mint a szárazföldön kifejlesztette a gyilkoló eszközök minden fajtáját. Tehetik a világ bérrabszolgáinak szervezkedése nem abban az irányban folyik, hogy eme gyilkoló eszközök gyártását kellőleg korlátozná vagy teljesen megszüntetné. Egyetlen szervezkedési forma van, amely nem fegyverekre., ágyukra, lövegekre, vagy szuronyokra támaszkodik s ez az ipari Egy Nagy Szervezet. Az iparilag szervezett s for- radalrríilag nevelt munkásosztálynak nincsen szüksége öldöklő szerszámokra a termelés és szétosztás eszközeinek átvételénél. Céltudatos szervezetre és osztálytudatra van szükség. Ezt szorgalmazza az ipari Egy Nagy Szervezet tagsága. A folyton növekvő gazdasági harcok, melyeknek lecsapo- lására a szakszervezeti munkásvezérek tehetetleneknek bizonyulnak, ma már nem sikerül nekik oly könnyen egyik szakma munkásait a másik szakma munkásainak érdekei ellen irányítani. Ebben az osztálytudatos haladásban nagy része van a forradalmi munkásosztálynak. Nemrégiben akadt egy pap, egy intelektuel, aki pillanatnyi elkeseredésében az uralkodó osztály elleni harcra szánta el magát s az uralkodó osztály egyik legnagyobb védbástyá- ját a scabet a következőképpen írja le. “Amikor az isten befejezte a csörgőkígyó, a varangyos béka, a sátán teremtését, fen- maradt még valami zagyvalék anyaga és ebből csinálta a scabet. A scab egy két lábú állat, amelynek lelke a tekergős nyavalyához hasonló, az agya vízzel van borítva, szemét hályog lepte el, hátgerince lekvárhoz hasonló puha anyagból készült, ahol más, becsületes munkás a szivét hordja nála a gyávaság, a meghunyászkodás fenerákja ver. Amikor egy scab becsületes munkások felé közeledik hátat fordítanak annak, az angyalok sírnak, még a sátán is becsukja poklának ajtaját, hogy kizárja a scabet, az emberiség salakját. Ézsau. eladta saját fiát egy tányér lencséért. Iskáriát Judás elárulta Krisztust harminc ezüst pénzért. Benedict Arnold, hogy az angol hadsereg vezérkarába juthasson hazáját árulta el. Ha az elnyomatás és kizsákmányolás legnagyobb fokán egy sztrájktörő áruba bo- csájtja becsületét, vétkezik felesége és gyermekei ellen, megtagadja az osztályharcot, árulójává válik saját munkástársainak rongyos néhány dollárért. Ézsau saját maga ellen, Iskáriát Judás a Krisztust, Benedict Arnold pedig hazáját árulta el. De egy sztrájktörő az megtagadja, elárulja saját családját, istenét, hazáját, kivetkőzik emberi mivoltából, árulójává válik saját osztályának s az osztályharcnak. Egy becsületes ember sohasem lesz scab.” A "NAGYBÁCSI" Még jó magyar nyelvünkön is, “nagybácsinak” hívjuk azokat az uzsorásokat, akik jó magas kamat mellett kölcsönt adnak, ha van mit elzálogosítani. Mi radikális munkások tudtuk, hogy “Uncle Sam” sem lesz jobbszivü azokkal szembe, akiknek a házukra, farmjukra jelzálog kölcsönt adott. Most a tömeges “forecloses” árverések bizonyítják. Október hónapban csekély 2.105 otthont fognak elárverezni, mivel amint a jelentés mondja nem akarnak rá törleszteni, de mi tudjuk, hogy NEM BÍRNA törleszteni. 2.105 ilyen otthont fognak elvenni a kölcsön fejében, persze azt nem merik beismerni, hogy ezeknek legnagyobb része nem dolgozik, vagy csak pár hónapot dolgoztak évente, amiből bizony nem bírtak törleszteni. A visszatért prosperitást az is bizonyítja, hogy csekély 51.037.494 dollárral vannak hátralékba az ilyen kormány kölcsönökre, (HOLC) melyeknek nagy részét hamarosan szintén elárverezik. Hogy mi lesz a jövőre? Mikor még több munkanélküli lesz, mikor belátják sokan, hogy a munkás nem szerezhet otthont, még ha a szájától vonja is el az arra járó törlesztést, előbb-utóbb csak elveszik tőle, akkor billiókba Írhatják majd az ilyen hátralékosok után járó összeget. De igy van az jól, mentői többen, mentői jobban megismerik a nagybácsit annál hamarabb jön az ipari demokrácia rendszere. Vi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést altkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
