Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-10-19 / 863. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 19. A FEUDALIZMUS FELÉ Junior Column GRADUATES! (HIGH SCHOOL AND THE SCHOOL OF MARD -KNOKCS!) Miután Coughlin megszerezte a pár millió dollárt és állítólag 8 millió tagot a házi unionjá- nak, most gondoskodik, hogy azoknak gyermekeiből meg­szervezze a harcoló csapatokat. Ezért eskedte fel a saját kontrolja alatt levő St. Teréz katholikus iskola 290 tanulóját, ezt akarja elérni minden isko­lában, akár papi vezetés alatt akár a jingo hazafias magán­kezelés és ahol lehet még az állami kezelésbe levő iskolákba is a kommunizmus elleni gyű­löletre és harcra felesketni a fiatalokat. Hogy ez gyorsabban menjen, 300.000 dolláros magániskolát fog nyitni Royal Oakba, ahol a saját vezetése alatt váloga­tott fiatalokkal fogja rendsze­resen meggyülöltetni a kommu­nizmus eszméjét és minden munkás törekvést. Mikor ezek­be elég bőségesen kifejlesztette a gyülöletett, akkor jön a leg­végső lépés, ezeknek a fiata­loknak a felfegyverezése és a munkás otthonok, gyűlések, uniók szétveretése. Fascizmus olasz mintára. Ezen sorok Írója látta, hogyan verték szét a bunkósbottal, re­volverrel felfegyverkezett su- hancok hada, akik 14—20 év közötiekből a fascisták vezeté­se és parancsa alatt cirkáltak Velence utcáin, Anconában, Ná­polyba, a munkás gyülésket, otthonokat, union gyűléseket, hogyan ölték le fényes nappal a union tisztviselőséget, mert azokat is megtanították gyű­lölni a munkás törekvéseket. Hogy mennyire nem a kom­munizmus ellen, inkább minden munkástörekvés ellen harcol Coughlin, bizonyítja, hogy az iskolát, a Mexicoba megölt je­zsuita szerzetes emlékére, ha­lálának a megbosszulására szen­telte. Ugyanis nem kommunista, csak sárga szocialista kormány, mely Mexicoba most hatalmon van a tömegek megválasztása folytán, az ellenforradalmat szító pro pátert kivégeztette, aki álnév alatt bujkálva szítot­ta az ellenforradalmat, a népet lázitotta a többség által besza­vazott kormány ellen. Ezért nevezte el a mexicoi kormányt is kommunistának Coughlin, ezért akarja a sárga szocialistákat radikális unionis- tákat, mind a kommunizmus gyűjtő neve alá fogni, hogy mind egyszerre elseperhesse, legyilkoltathassa, ezekkel a fia­talokkal, akikkel szisztemati­kusan fogja a gyűlöletet tani­tatni. Ebben rejlik a legnagyobb veszély, az ilyen megmozdulás­ba, a fiatalok akiket könnyen befolyásolhat egy ilyen dema­góg, mindenre készek, nem fontolják meg, nem gondolkoz­nak ,hanem hisznek, gyűlölnek és ha kell ölnek ezen hit és gyűlölet befolyása alatt. Ezeket szervezi a felebaráti szeretett köpenye alatt prédiká­ló jezsuita Cughlin. Ezek fog­ják összetörni legelőször is az önálló uniókat, amelyek ma védi a munkásságnak és a hatalmas AFofL-t is, ha nem kötnek vele egységet, nem en­gedik azt is az ő fascista tö­rekvései szekérvonójává tenni, melyet nagyon könnyen meg­nyer hiszen már is nagyon kö­zel állnak egymáshoz. Azon tanulók akiket bevon­nak ezen speciális tanfolyam­ba, ahol a munkástörekvések elleni gyűlöletet fogják csep- penkint beléjük nevelni, a tan­folyam kezdetén esküdt tesz­nek, hogy harcolni fognak a kommunizmus minden formája ellen, mondanunk sem kell, hogy az ipari kommunizmus, vagy amit helyesebben mi ipa­ri demokráciának nevezünk be­le van vonva, sőt minden munkástörekvés itt kommunz- musnak lesz bélyegezve és ezek a minden gondolkozás nélküli suhancok elvégzik azt a piszkos munkát, melyet a meglett és tapasztalt javabeli emberekkel, még Coughlin sem lenne ké­pes elvégeztetni. Egy pár év múlva fogjuk látni a black jackkel, revolver­rel, más öldöklő fegyverekkel felszerelt keresztény ébredőket, fascistákat, munkásgyüléseket szétverni , unionistákat legyil­kolni, melyért senkit nem fog­nak felelőssé tenni, mert a hatóság, Hearst és más kapi­talista újságok, mind szentesí­teni fogják az ilyen akciót, amint a Mussolini ilyen akció­ját is nem csak elnézték a ha­tóságok, hanem minden segít­séget megadtak neki ahoz. Akkor már egyesülnének a külömböző munkásszervezetek, akkor már nem kell védekezni majd a kommunisták fegyve­res támadása, gyűlések szétve­retése ellen, akkor már a Troc- kisták is bátran tarthatnának gyűlést, nem a Stalinisták, ha­nem majd a keresztény ébre­dők verik szét azt. Akkor már késő lenne az egyesülés. Egyesülni addig kell nekünk munkásoknak amig időnk van, amig egyesült erő­vel kiépíthetjük a védőszerve­zetünket, amig egyesültségünk által elég erősek leszünk még az ilyen támadásokat csirájába elfojtani. ______________ Ez az egyesülés csak az ipari unionban lehetséges, abba minden öntudatos munkás hisz, azt minden gondolkozó munkás szükségesnek látja, sőt, már milliók vannak a meglevő szak- szervezetekben is, akik hajlan­dók ilyen egyesülésre a forra­dalmi ipari unionhoz csatlakoz­ni. Ezt kell minden párthivőnek, minden öntudatos munkásnak szorgalmazni, ezért kell har­colnunk amig nem késő, amig minden erőnket, az építésre nem a védekezésre kell fordí­tanunk, Many young folks have been graduated from High School — this year and other years. What has become of them? What will become of them? What will be their destiny? Will they get jobs or will they remain unemployed through the years to come? These are the questions confronting many graduates. There are two roads which the High School graduate can travel: the road to Industrial Poverty — the road leading to Industrial Unionism. Let us travel the road lead­ing to Industrial Poverty and see what obstacles we must overcome. Our first move is to secure a newspaper and select from the want ad column the add­resses of firms where our specials vocation is employed. We hop on a car and ride to our first job’s location. On reaching the factory we .loin a line containing other unem­ployeds. After waiting quite a long time we find ourselves growing tired . . . the line slowly moves us up to the employment office where after having answered a lot of ques­tions we are asked to fill out an application blank and told to come back some other time. Many weeks pass and yet we have not found a job so we decide to go back to the origin­al point of application. Again we must go through the same process of waiting and answer­ing questions. This time our answer is different from the one we had received the first time. All the help that neces­sary has been employed. Dis­appointed, we turn away and decide to follow a different path one that will lead us to­ward the right gleam. Tomor­row we will try the new road which we were afraid to travel because many politicians and scissorbills had said we would have to work hard to reach the goal which is at the end of this new road and only a bunch of dirty reds would welcome us at the goal. We have at last gathered up enough courage to try the new road. This road has many signs along the wayside. As we go along we read them and are encouraged — so that we fol- lov the instructions upon these signs. The first is to start us going on this trail so as to make it more interesting. “Are you a Wobbly? If Not — Why Not.” After joining a wobbly who is on the road we stop at the first IWW Hall and sign up. We find to our amazement a lot of new things that had never contorted us on the old path. The juniors at the meet­ings teach us new angels about life. Sincere in their talks and ways we are induced to par­ticipate in the work of these ambitious young wobblies. The summer approaches and the juniors tell us to attend a cer­tain college which is called the Work Peoples College. Many other juniors attend this Col­lege where a choice of coures is given. At the end of the term we find ourselves agree­ing with the other juniors. We have at last reached the adult stage where we are re­quired to join the senior group of wobblies who call themselves IWW’s. They are a fine group of workers who help each other instead of fighting with each other because one has more than the other. We have learn­ed all of the functions of the IWW and find that we will be workers all of our lives and the producers of necessities. A bright light is at the end of the road: we can not see what it is but at last we make out the figure of labor with out-stretched arms receiving us at the end of the road where want is a word of the past. No. 9009 Cleveland, Ohio. COMMENT. Hello, 9009 — we’re very glad to hear from you. Obvi­ously, you, too, number in the multitude of job seekers. The hands of the Jr. Wobblies — employed and unemployed — stretch out to you in greeting — WELCOME to the column. Wake up, you other Juniors! I know Detroit won the World Series but there is a bigger fight going on in Ethiopia. Those of you who claim they have nothing to write about might pick on that. Pick it all to pieces — tell us how you did it. A. Zs. KABARÉ ÉS TÁNCESTÉLY NEW YORKBAN! Az IWW és a Modern Szín­kör október 19-én, szombaton este 8 órakor fogja rendezni a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave helyiségében, ezt a minden tekintetben érdekesnek ígérkező MULATSÁGOT melyre a New York és környé­ki munkástársak megjelenését kérjük. Lesznek szenzációs programszámok úgy a műked­velőinktől, mint kiválóan hires színművészek által. Belépő jegy 35 cent. Tánc hajnalig! Munkástársi üdvözlettel a rendező Bizottság. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom