Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-19 / 863. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ___ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az ipar képesítése Sok szó esik arról, hogy az iparok gépesítése az oka-e annak, hogy ennek az országnak dolgozói közül milliók vannak már esztendők óta tétlenségre, munkanélküliségre kárhoztatva. Az “Iron Age” egy amerikai gépipari szaklap szerkesztője a most múlt napokban egy beszéde alkalmával e kérdésben a következő kijelentéseket tette: “Az ipar gépesítése szaporította, nem pedig csökkentette a gyárak alkalmazottjainak számát. Amerikában a munkások millióit nem a gép űzte ki a gyárakból, hanem a rendelések hiánya.” “A gazdasági bajokat részben a Wall Street okozta. A részvény tőzsdét a világ legnagyobb játékbarlangjává sülyesztettük, amelyen a gépek gyümölcsét a spekuláció, a játékszenvedély emésztette fel, ahelyett, hogy rendes útjára, az ipari és kereskedelmi életbe ömlött volna.” A szerkesztő szerint “Amerikát a gépek emelik vissza a prosperitásba, halmozni fogják a vagyont, de úgy, hogy abból mindenkinek juttatnak és ezzel az átlagos ember vásárló erejét fokozzák, ami nélkülözhetetlen kellék ahoz, hogy a gépek kerekei tovább foroghassanak.” “Ma minden 100 amerikai közül 97-nek 3000 dollárnál kisebb az évi jövedelme. Ennek dacára minden harmadik család autótulajdonos. Nagyapáink idejében minden 500 család közül csak egynek volt módjában lovat és kocsit tartani.” Sok tekintetben helyes ez a meglátás. Amikor mi azt tesz- szük szóvá, hogy az iparba gépeket helyeznek el ami bizonyos számú munkás elbocsátását vonja maga után, azt kívánjuk kihangsúlyozni, hogy a munkások szerevezetlenségükben tehetetlenek, hogy a gép által teremtett helyzetet a maguk előnyére használják ki. Egyetértünk a szerkesztővel és magunk is hangsúlyozzuk, hogy Amerika és az egész világ tőkésosztálya játékbarlanggá sülyesztett minden anyagi forrást, ahelyett, hogy az az ipari és kereskedelmi életbe ömlött volna vissza. Amiben nem értünk egyett a szerkesztővel az az, hogy Amerikában, vagy a világ bármely más részében, ahol magán tulajdon van és a termelési eszközök a magán tulajdont képezik, hogy ott a gépek vissza hozhatják a prosperitást. Mert a magán- tulajdon rendszere kizárja a vagyonnak a minél több kézben való elhelyezését. A profit emelésének az őrülete kizárja azt, hogy a termelők nagy seregét olyan helyzetbe juttassa, hogy vásárló erejét felfokozza a termelt javak megvásárlására. Mert tudjuk, hogy a gépek kerekeinek az állandó forgásához ez és elsősorban ez kell, hirdetjük és tanítjuk, hogy a nép helyzete csak a bérrendszer eltörlésével változhat meg, ennek megvalósítására pedig egyedül a munkásosztály hivatott ipari sszervezetei utján, ahogy azt az IWW tanítja. “Egyenlő igazság” Tizenegy millió dollár költséggel uj palotát kapott Washingtonban a Legfelsőbb Bíróság. Az épület homlokzatán az áll, hogy “egyenő igazság” vagyis, hogy az abban itékezők egyformán mondanak igazságot az ügyek és események felett. Jogász körökben vita folyik a fölött, hogy helytelen az épületen ez a felírás, mert szerintük CSAK igazság van, amelyet a bíróság gyakorolhat. Nekünk munkásoknak is van véleményünk ebben a vitában, amely annál súlyosabban kell, hogy szerepeljen, mert hiszen a mi véleményünk nem mint a legtöbb jogászé csak elméleti, de a munkásoké gyakorlati megismerés, közvetlen a bírósági tárgyalásokról. És mivel a gyakorlatból ismerjük a kérdést bejelenthetjük, hogy egyik vitatkozó félnek sincs igaza, mert sem egyenlő igazság, sem igazság nincs, még a Legfelsőbb Bíróságon sem, hanem nagyon is megkülönböztetett igazság van, amelyet úgy és ahoz mérnek, hogy ki vagy kikkel szemben kell azt érvényesíteni. Ezt a megállapításunkat igazolja a Sacco-Vanzetti ügy, Tom Mooney esete és valamennyi IWW-ista bírósági tárgyalása, akiknek egyedüli bünük, hogy nagyobb darab kenyeret akartak abból, amit ők és osztálytársaik termeltek, de amit azok tulajdonítanak el, akik a termeléshez semmivel sem járulnak hozzá és az “igazság” keze majd minden esetben a munkásokra sújtott, mert a másik oldalon a tőkésosztály volt. Az IWW a maga valóságában; Nem amilyennek hiresztelik Angolból fordította: Vlasits Márton. (Folytatás.) Ipari működésűktől eltekintve, maguk szabják meg cselekedetüket. De az iparban csak egy szervezet tagjai, tekintet nélkül munkakörükre. Akár mérnökök, akár tüzelők, olajozok, gépészek, kovácsok, villanyszerelők, rakodók, mázsálók, vájárok, szóval akármelyik munkát végzik is a széniparban egy szervezethez tartoznak. AZ IPARI TERMELÉS ÁGAINAK EGYMÁSTÓLI FÜGGÉSE. A szénipar termelési sz< övezete azonban függ a többi iparok termelésétől, ha sikeresen akar működni. Társadalmi szempontot véve, a széntermelők csak úgy termelhetnek, ha a szenet szállítani lehet, enélkül hiábavaló a termelés, lévén a szén szükséges társadalmi kellék. A természetes folyamat tehát igy működik: A szállitóipar éppen olyan társadalmi szükségesség mint a szénipar. A szénmunkásoknak szükségük van gépekre, csákányokra, többféle kocsikra, motorokra és vonó állatokra. Szükségük van továbbá lakóházakra, ágyakra, élelmiszerekre és azok készítéséhez szükséges eszközökre. A ruhakészítő munkások állítják elő a szükséges ruhákat a részükre. A lábbeli munkások a szükséges lábbelit, ezek nélkül nem dolgozhatnak. Az előbb említett munkások segítik a szénmunkásokat és azok segítik őket. Egymást segítik kölcsönösen, egyik a másik működése nélkül nem létezhet. Minden emberi szükségleti cikk a széntől a cukorkáig a munkásosztály termelését képviseli. Azért lehetetlen az, hogy független uniók a munkásosztály érdekeit képviselik. Előbb- utóbb össze kell nekik roppanni vagy teljesen a kapitalisták jármába hajolni. Nincsennek hivatva az uj társadalmat előkészíteni, építeni. Az IWW-ban csoportosult ipari szervezetek a termelés szerint csoportosítva gyűjtik és tartják az erőt a kapitalizmus elleni ellenállásra és az uj társadalom fölépítésére. Az IWW egy nagy egységes szervezet. A MUNKÁSSÁG NEMTÖRŐDÖMSÉGE. A munkások tudják, hogy sok dolgok nincsennek rendjén, és soknak máskép kellene lenni mint ahogy vannak, de nem tudják miért van az igy. Mert nem tudják, igy magától érthető, hogy nem tudják azok megváltoztatási módját sem. Az IWW ezt a tudást akarja a munkásosztállyal közölni. A tudás az IWW egyik leghatásosabb eszköze. Tudatában van annak, hogy csak a nemtörődőt lehet büntetlenül elnyomni. A tudatlanság a munkásosztály haladásának legnagyobb ellensége. A tudatlanoktól mindig félni kell, mert nem tudják, hogy mitevők legyenek. Ha a munkások fölismerik osztályhelyzetüket a társadalomban, fölismerik a szervezkedés szükségességét is és az erőt ami abban rejlik. A szervezet munkások soraiban találjuk a munkásosztály legelőrehaladottabb elemét. A MUNKÁSVEZÉREK. Sajnálatos körülmény az, hogy a munkásosztályban találkozunk olyan elemekkel is akiknek személyes érdekei erősebbek mint osztálytudatuk, vagyis jobbnak találják a munkásosztályt önös érdekeikben fölhasználni, semmint annak szolgáljanak. Nem minden esetben hűtlenek ezek a munkásosztályhoz, de ingadozók és szeretik magukat a többi fölé helyezni. Sok esetben igen alacsony gazdasági erkölcs észlelhető szervezett munkások között, amiért majdnem mindig a munkás vezérek a felelősek, mert ezek tudatosan fejlesztik az “aki bírja, marja” szellemet azon munkások soraiban, akiknek a vezetésével vagy irányításával meg vannak bízva. Mindaddig mig ez a szellem mérgezi a munkások agyát, a munkásmozgalom sínyli meg azt, és ez az oka, hogy a munkásság nem tudja sokszor az alkalmakat kihasználni a saját érdekében. Úgyszintén ezek az elemek mindenkor résen vannak és minden alkalmat megragadnak, ha az általuk kontrolált munkások osztálytudatosan művelődni, tanulni akarnak. A Greenizmus a szakszervezeti tőkés ellenőrzést jelenti a szervezetek fölött, minden osztálytudatos fölvilágosodás ellensége, mert a fölvilágosodást nem használhatja ki a kapitalizmus érdekében. Negyven éves története állandó sorozata azon harcoknak, amelyeket a munkásság ellen vezetett, amikor azok a maguk és a tőkésosztály közötti határvonalat tudatosan akarták meghatározni. (Folytatjuk.)
