Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-12 / 825. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 január 12. Francia-Orosz háborús szerződés AZ EGYEZMÉNY A NÉMET, ILLETVE JAPÁN TÁMADÁS ESETÉRE BIZTOSÍTJA A KÉT ORSZÁG EGYÜTT MŰKÖDÉSÉT. Már emlitést tettünk la­punk hasábjain arról, hogy a soviniszta francia ország ke­reskedelmi szerződést kötött a “munkás” hazával, amely arra kötelezi a szerződő feleket, hogy az ország bizonyos szük­ségleteit egymástól szerzik be előnyösebb feltételek mellett. Londoni jelentés most arról számol be, hogy az egyik pá­risi liberális lap nem csak fran­cia-orosz háborús szerződésről tud, de ennek a szerződésnek részleteit is közli, amelyeket Litvinov és Laval külügymi­niszterek már a két ország ne­vében alá is Írtak. E szerződés kötelezi Orosz­országot német-francia háború esetén francia szövetségesének négymilliárd értékű gabona szállítására. Japán-orosz hábo­rú esetén a franciáknak kell szövetségesük rendelkezésére bocsá'jtani négymilliárd értékű hadianyagot. A szerződés értelmében a két ország közösen fejleszti ki háborús felkészülését, amelyek “védelmi” célokat szolgálnak. A rossz nyelvek megnyugta­tására sietünk kijelenteni, hogy Oroszországnak szüksége van ilyen és hasonló együtt műkö­désre a megvetett kapitalista országokkal. Nem is szóljuk meg érte. Az eseményen kívül azért közöljük, azt, hogy bizo­nyítékát lássák már azok is, akik Oroszországot úgy szere­tik említeni, mint ahol szocia­lizmus van és akik gyakran el­lenforradalmároknak neveztek ki különösen minket, akik azt állítottuk, hogy egyetlen egy ország sem lehet munkás állam, amig abban bérrendszer van, amig a népessége osztályokra van tagozódva. Ha az orosz dolgozók szervez­kedhetnek arra, hogy a japán dolgozókkal egy osztályt képez­zenek, ma a francia bérmun­kások megértik azt, hogy ne­kik egy az érdekük a német proletárokkal, nyílik meg a le­hetősége annak, hogy igazi munkás hazák alakulhassanak. Ezt a megértést tanítja, szé­lesíti az IWW. Ki törhet az acél sztrájk Az elmúlt esztendőben az acél ipar bérrabszolgái mozgalódtak, hogy uniójuk ha kell harc ut­ján is javítsa meg munka bé­rüket, amelyeket az acél tröszt a depresszióra való hivatkozás­sal négy esztendőn keresztül folytonosan alacsonyabbra vá­gott le. Hónapokig ilyesztette az unió vezetősége a sztrájkkal az acél tröszt urait, közben a zöld asztalnál megegyezett úgy SZEMLE TENGEREN Irta: May Bayley. A “Teutonic” legfelső “nap­fedélzetén” az angol fiú a kor­látra támaszkodva nézte a leg- csodásabb kék szint, nem a ten­gert, hanem a szép Arbuthnot Gladys szemét. Gladys minden évben legalább négyszer tette meg az utat New York és Li­verpool közt a “Kék Csillag”- vonal hajóin, ahol nemcsak mint a hajóstársaság milliomos elnö­kének lánya, hanem kivételes szépsége révén is mindig a tár­sasélet központja. Minden uta­záson megkérték a kezét, de még nem találkozott eddig olyan férfival, akit komolyan tudott volna venni. És most ez a bű­vös modorú angol fiú már első találkozásuk óta nagyon tet­szett neki és a száraz humorá­val nagyon megfelelt az ízlé­sének. — Még nem is mondta meg, hogy mi a neve? — jegyezte meg Gladys, amint ott könyö­Hogy az ember egy darabig csak megfigyeléseket tesz, an­nak az eredménye nem lehet más, hogy felsorakoztatja mind azon dolgokat, amit megbízha­tatlan egyének a munkásosztály neve alatt véghez visznek. Alig másfél éve annak, hogy a kom­munista név alatt működő örömlegények a betegsegélyzők- ből kiesés előtt álló tagok meg­mentésével nagy port vertek fel. Ezzel akarták Amerika magyar munkásait haragra csalni. Mi tudtuk akkor is, hogy ez csak megint éppen olyan cselszövés a magyar munkások becsapására mint a többi “elv­társi” taktika. Most azt kér­dezzük tőlük hol és mikor men­tették meg az egyletek tagsá­gát. Talán azok kérdőre von­hatják őket, akik felültek ne­kik. Nemzeti szinü forradalom Chicagóban! Ezt a legnagyobb forradalmárok rendezték itten. Magyarnap volt “kommunista” rendezésben — vájjon akad-e olyan tiszteséges elvtárs aki számon kérte már a főkolom­posokat a magyar nap rende­zésért ? Hatalmas tömeg volt a kom­munista magyar napon 1000 ember tolongot. A nagy tolon­gásba csak 63 dollár lett a tiszta haszon. költ legújabb lovagja mellett a fedélzet korlátján. — A nevem ... — felelte a fiú és mintha egy percig gon­dolkodott volna, azután hozzá­tette — Gaskell James-nek hívnak. A lány arcán meglátszot, hogy a hétköznapi név csaló­dást okozott. — Még találkozunk később, — mondta és eltűnt a lakosz­tályához vezető lépcsőn. Gaskell James is lefelé indult, de nem állt meg a C. fedélze­téig, ahol már az elsőosztály legolcsóbb kabinjai sorakoznak a hosszú folyosókon végig. Az egyik folyosó végén egy hasz­nálaton kívül helyezett mozs- dókabinba lépett be, miután előbb meggyőződött arról, hogy senki sem látta. Ott egy men­tőövet levett a fogasról és a mögötte levő mélyedésből kis kézitáskát húzott ki, kinyitot­ta s amint a gyűrött holmija felett szemlét tartott, felsóhaj­tott. Kivette az estélyi ruháját és egy keményített ingjét. Min­dent kisimított, úgyhogy a rán­cok kevésbbé voltak feltűnők, Ez is a kiesés előtt álló be- tegsegélyző tagok megmenté­sére volt beharangozva. Kilenc egylet volt képviselve és mind­egyik hét, azaz hét kerek dol­lárt kapott a tagok megmen­tésére. Mivel a tagok megmen­tése a nagy cécó mellett nem igen sikerült, hát másképpen kell valahogyan a munkásokat újabb kelepcébe csalni. Mostan jön a társadalmi biztosítás ez már igen, nesze semmi fogd meg jól. A legforradalmibb taktika, amit az elvtársak ki­eszeltek. De nem a társadalmi forra­dalom megvívására, hanem a forradalom lecsapolására. Ha még az előtt soha; de most minden jóhiszemű mun­kásnak szégyenkezni kell aki követi a kommunisták ezen megalkuvó és áruló cselekvését. És ha a most összeült kongresszus ebben az irányban bár milyen lépést fog tenni az “elvtársak” már előre tudom, saját magok részére könyvelik el. Jól is teszik, hiszen ők ve­zetnek mindenhol, ahol a for­radalom lecsapolásáról van szó. És ha Anglia és Németország nem léptette volán már régen a munkanélküli segélyt életbe úgy az angol mint a német munkásságnak nem kellene átöltözött és szürke utazóru­háját berakta a helyébe, azután a táskát újra a mentőöv mögé rejtve kiment a folyosóra. Az első tükörnél megnyugvással látta, hogy kifogástalanul ele­gáns alakján a frakk nem is látszik olyan nagyon^ gyűrött­nek és elindult felfelé. Végigment a vacsora előtti öltözködés idején üres sétafe­délzeten. Egy szék mellett kis asztalkán félig üres cocktailt fedezett fel. Körülnézett s az­után mohón kiitta. Mingyárt jobban érezte magát. Arra gon­dolt, hogy néhány perc múlva mindenki asztalnál fog ülni, vacsoráinak, ő pedig New York óta semmit sem evett, pedig már harminc óra óta van a ha­jó utón. Leült egy fekvőszékre és elgondolkodva nézte a ten­gert. Talán kissé elszunnyad­hatott, mert felijedt, amikor hirtelen közvetlen-közeiből meg­szólították : — Miért nem volt a vacso­ránál ? A kinézése után nem gondoltam, hogy ilyen rosszul bírja a tengert? a sztrájk mint a béremelés elejtésében. Hogy mi történt azóta az ország ebben a legnagyobb ipa­rában, most halvány fényt vett erre az a hir, hogy újra sztrájk készül az acél iparban, mivel az acél tröszt nem akarja megújítani a szerződését az unionnal. Ugylátszik az union vezérek nagy pénzébe kerültek az acél trösztnek az elmúlt esztednő- ben, a munkások pedig, akik tisztán látták elárulásukat más uniókba tömörülnek, nem haj­landók csak fizető alanyai len­ni a vezéreknek. Az az egy ok, hogy az acél tröszt akar az union vezérektől megszabadulni elegendő arra, hogy 40—50 ezer munkást a munkáról kizárjanak és ha az acél tröszt beváltja elhatáro­zását, úgy a sztrájk is meg lesz. már a kapitalizmus járma alatt szenvednie. Minden jel arra mutat, hogy az “elvtársaknak” legfontosabb mindennél a mun­kások félre vezetése; de ezt csak addig tehetik amig a mun­kásosztály fel nem ébred és osztálytudatossá nem válik és saját erejéből — forradalmi ipari szervezetén keresztül ak­cióba nem lép — de nem ala­mizsnáért (társadalmi biztosí­tásért) hanem a termelő eszkö­zök társadalmositásáért. Minden munkásnak szemlét kell tartani, a megtörtént ese­mények felett és megtalálni azt az utat, amely nem a munkások félrevezetésére, hanem a mun­kásosztály felszabaditásához ve­zet. Ha gondolkodni tudó mun­kás vagy megtalálod helyed a munkásosztályt igazán képvise­lő forradalmi ipari unionisták között és undorral fordulsz el azoktól, akik a munkások hi­székenységéből megélhetést ko­vácsolnak. Gladys állt előtte. James el­nevette magát: — Miért nem bírnám. Mind a hét tengert bejártam nem is egyszer. Amint felállt, kissé megtán- torodott s a lány meglepetve nézett rá. “Részeg,” gondolta magában. De a következő perc­ben megfogta a karját. “Egy kis tánc jót fog neki tenni, ta­lán kijózanítja,” gondolta és elvitte magával a táncterem fe­lé. James nem térhetett ki, pe­dig félt a gondolattól, hogy üres gyomorral a meleg terem­ben táncoljon. Még baj lehet. Hogy sejthette volna Arbuth­not Gladys, hogy a gavallérja harminc óra előtt evett utoljá­ra. Amint a terem előterében felállított büfféasztal mellett elhaladtak, a lány egy pohár vizet adatott magának, James pedig diszkréten lenyelt három libamáj pástétomos szendvicset. Úgy érezte magát, mintha újjá­született volna. A lány el volt ragadtatva a táncától s azután a meleg augusztusi éjszakában a fedélzeten sétáltak még egy óra hosszat. Gladys egyre job­ban beleszeretett a fiúba, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom