Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-12 / 825. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 január 12.

Francia-Orosz háborús szerződés

AZ EGYEZMÉNY A NÉMET, ILLETVE JAPÁN TÁMADÁS ESETÉRE BIZTOSÍTJA A KÉT ORSZÁG EGYÜTT MŰKÖDÉSÉT.

Már emlitést tettünk lapunk hasábjain arról, hogy a soviniszta francia ország kereskedelmi szerződést kötött a “munkás” hazával, amely arra kötelezi a szerződő feleket, hogy az ország bizonyos szükségleteit egymástól szerzik be előnyösebb feltételek mellett.

Londoni jelentés most arról számol be, hogy az egyik párisi liberális lap nem csak francia-orosz háborús szerződésről tud, de ennek a szerződésnek részleteit is közli, amelyeket Litvinov és Laval külügyminiszterek már a két ország nevében alá is Írtak.

E szerződés kötelezi Oroszországot német-francia háború esetén francia szövetségesének négymilliárd értékű gabona szállítására. Japán-orosz háború esetén a franciáknak kell szövetségesük rendelkezésére bocsá'jtani négymilliárd értékű hadianyagot.

A szerződés értelmében a két ország közösen fejleszti ki háborús felkészülését, amelyek “védelmi” célokat szolgálnak.

A rossz nyelvek megnyugtatására sietünk kijelenteni, hogy Oroszországnak szüksége van ilyen és hasonló együtt működésre a megvetett kapitalista országokkal. Nem is szóljuk meg érte. Az eseményen kívül azért közöljük, azt, hogy bizonyítékát lássák már azok is, akik Oroszországot úgy szeretik említeni, mint ahol szocializmus van és akik gyakran ellenforradalmároknak neveztek ki különösen minket, akik azt állítottuk, hogy egyetlen egy ország sem lehet munkás állam, amig abban bérrendszer van, amig a népessége osztályokra van tagozódva.

Ha az orosz dolgozók szervezkedhetnek arra, hogy a japán

dolgozókkal egy osztályt képezzenek, ma a francia bérmunkások megértik azt, hogy nekik egy az érdekük a német proletárokkal, nyílik meg a lehetősége annak, hogy igazi munkás hazák alakulhassanak. Ezt a megértést tanítja, szélesíti az IWW.

Ki törhet az acél sztrájk

Az elmúlt esztendőben az acél ipar bérrabszolgái mozgalódtak, hogy uniójuk ha kell harc utján is javítsa meg munka bérüket, amelyeket az acél tröszt a depresszióra való hivatkozással négy esztendőn keresztül folytonosan alacsonyabbra vágott le.

Hónapokig ilyesztette az unió vezetősége a sztrájkkal az acél tröszt urait, közben a zöld asztalnál megegyezett úgy

SZEMLE

TENGEREN

Irta: May Bayley.

A “Teutonic” legfelső “napfedélzetén” az angol fiú a korlátra támaszkodva nézte a leg- csodásabb kék szint, nem a tengert, hanem a szép Arbuthnot Gladys szemét. Gladys minden évben legalább négyszer tette meg az utat New York és Liverpool közt a “Kék Csillag”- vonal hajóin, ahol nemcsak mint a hajóstársaság milliomos elnökének lánya, hanem kivételes szépsége révén is mindig a társasélet központja. Minden utazáson megkérték a kezét, de még nem találkozott eddig olyan férfival, akit komolyan tudott volna venni. És most ez a bűvös modorú angol fiú már első találkozásuk óta nagyon tetszett neki és a száraz humorával nagyon megfelelt az ízlésének.

— Még nem is mondta meg, hogy mi a neve? — jegyezte meg Gladys, amint ott könyöHogy az ember egy darabig csak megfigyeléseket tesz, annak az eredménye nem lehet más, hogy felsorakoztatja mind azon dolgokat, amit megbízhatatlan egyének a munkásosztály neve alatt véghez visznek. Alig másfél éve annak, hogy a kommunista név alatt működő örömlegények a betegsegélyzők- ből kiesés előtt álló tagok megmentésével nagy port vertek fel. Ezzel akarták Amerika magyar munkásait haragra csalni. Mi tudtuk akkor is, hogy ez csak megint éppen olyan cselszövés a magyar munkások becsapására mint a többi “elvtársi” taktika. Most azt kérdezzük tőlük hol és mikor mentették meg az egyletek tagságát. Talán azok kérdőre vonhatják őket, akik felültek nekik.

Nemzeti szinü forradalom Chicagóban! Ezt a legnagyobb forradalmárok rendezték itten. Magyarnap volt “kommunista” rendezésben — vájjon akad-e olyan tiszteséges elvtárs aki számon kérte már a főkolomposokat a magyar nap rendezésért ?

Hatalmas tömeg volt a kommunista magyar napon 1000 ember tolongot. A nagy tolongásba csak 63 dollár lett a tiszta haszon.

költ legújabb lovagja mellett a fedélzet korlátján.

— A nevem ... — felelte a fiú és mintha egy percig gondolkodott volna, azután hozzátette — Gaskell James-nek hívnak.

A lány arcán meglátszot, hogy a hétköznapi név csalódást okozott.

— Még találkozunk később, — mondta és eltűnt a lakosztályához vezető lépcsőn.

Gaskell James is lefelé indult, de nem állt meg a C. fedélzetéig, ahol már az elsőosztály legolcsóbb kabinjai sorakoznak a hosszú folyosókon végig. Az egyik folyosó végén egy használaton kívül helyezett mozs- dókabinba lépett be, miután előbb meggyőződött arról, hogy senki sem látta. Ott egy mentőövet levett a fogasról és a mögötte levő mélyedésből kis kézitáskát húzott ki, kinyitotta s amint a gyűrött holmija felett szemlét tartott, felsóhajtott. Kivette az estélyi ruháját és egy keményített ingjét. Mindent kisimított, úgyhogy a ráncok kevésbbé voltak feltűnők,

Ez is a kiesés előtt álló be- tegsegélyző tagok megmentésére volt beharangozva. Kilenc egylet volt képviselve és mindegyik hét, azaz hét kerek dollárt kapott a tagok megmentésére. Mivel a tagok megmentése a nagy cécó mellett nem igen sikerült, hát másképpen kell valahogyan a munkásokat újabb kelepcébe csalni. Mostan jön a társadalmi biztosítás ez már igen, nesze semmi fogd meg jól. A legforradalmibb taktika, amit az elvtársak kieszeltek.

De nem a társadalmi forradalom megvívására, hanem a forradalom lecsapolására.

Ha még az előtt soha; de most minden jóhiszemű munkásnak szégyenkezni kell aki követi a kommunisták ezen megalkuvó és áruló cselekvését. És ha a most összeült kongresszus ebben az irányban bár milyen lépést fog tenni az “elvtársak” már előre tudom, saját magok részére könyvelik el.

Jól is teszik, hiszen ők vezetnek mindenhol, ahol a forradalom lecsapolásáról van szó. És ha Anglia és Németország nem léptette volán már régen a munkanélküli segélyt életbe úgy az angol mint a német munkásságnak nem kellene

átöltözött és szürke utazóruháját berakta a helyébe, azután a táskát újra a mentőöv mögé rejtve kiment a folyosóra. Az első tükörnél megnyugvással látta, hogy kifogástalanul elegáns alakján a frakk nem is látszik olyan nagyon^ gyűröttnek és elindult felfelé.

Végigment a vacsora előtti öltözködés idején üres sétafedélzeten. Egy szék mellett kis asztalkán félig üres cocktailt fedezett fel. Körülnézett s azután mohón kiitta. Mingyárt jobban érezte magát. Arra gondolt, hogy néhány perc múlva mindenki asztalnál fog ülni, vacsoráinak, ő pedig New York óta semmit sem evett, pedig már harminc óra óta van a hajó utón. Leült egy fekvőszékre és elgondolkodva nézte a tengert. Talán kissé elszunnyadhatott, mert felijedt, amikor hirtelen közvetlen-közeiből megszólították :

— Miért nem volt a vacsoránál ? A kinézése után nem gondoltam, hogy ilyen rosszul bírja a tengert?

a sztrájk mint a béremelés elejtésében.

Hogy mi történt azóta az ország ebben a legnagyobb iparában, most halvány fényt vett erre az a hir, hogy újra sztrájk készül az acél iparban, mivel az acél tröszt nem akarja megújítani a szerződését az unionnal.

Ugylátszik az union vezérek nagy pénzébe kerültek az acél trösztnek az elmúlt esztednő- ben, a munkások pedig, akik tisztán látták elárulásukat más uniókba tömörülnek, nem hajlandók csak fizető alanyai lenni a vezéreknek.

Az az egy ok, hogy az acél tröszt akar az union vezérektől megszabadulni elegendő arra, hogy 40—50 ezer munkást a munkáról kizárjanak és ha az acél tröszt beváltja elhatározását, úgy a sztrájk is meg lesz.

már a kapitalizmus járma alatt szenvednie. Minden jel arra mutat, hogy az “elvtársaknak” legfontosabb mindennél a munkások félre vezetése; de ezt csak addig tehetik amig a munkásosztály fel nem ébred és osztálytudatossá nem válik és saját erejéből — forradalmi ipari szervezetén keresztül akcióba nem lép — de nem alamizsnáért (társadalmi biztosításért) hanem a termelő eszközök társadalmositásáért.

Minden munkásnak szemlét kell tartani, a megtörtént események felett és megtalálni azt az utat, amely nem a munkások félrevezetésére, hanem a munkásosztály felszabaditásához vezet. Ha gondolkodni tudó munkás vagy megtalálod helyed a munkásosztályt igazán képviselő forradalmi ipari unionisták között és undorral fordulsz el azoktól, akik a munkások hiszékenységéből megélhetést kovácsolnak.

Gladys állt előtte. James elnevette magát:

— Miért nem bírnám. Mind a hét tengert bejártam nem is egyszer.

Amint felállt, kissé megtán- torodott s a lány meglepetve nézett rá. “Részeg,” gondolta magában. De a következő percben megfogta a karját. “Egy kis tánc jót fog neki tenni, talán kijózanítja,” gondolta és elvitte magával a táncterem felé. James nem térhetett ki, pedig félt a gondolattól, hogy üres gyomorral a meleg teremben táncoljon. Még baj lehet. Hogy sejthette volna Arbuthnot Gladys, hogy a gavallérja harminc óra előtt evett utoljára. Amint a terem előterében felállított büfféasztal mellett elhaladtak, a lány egy pohár vizet adatott magának, James pedig diszkréten lenyelt három libamáj pástétomos szendvicset. Úgy érezte magát, mintha újjászületett volna. A lány el volt ragadtatva a táncától s azután a meleg augusztusi éjszakában a fedélzeten sétáltak még egy óra hosszat. Gladys egyre jobban beleszeretett a fiúba, aki