Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-02 / 832. szám
1935 március 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal ÉZSAIIK JAKOB HANGJA “Sokan talán meglepődve olvasták az Uj Előrének egyik cikkéből a napokban a National Screw Mfg. Co. munkásainak sztrájkjával kapcsolatban, hogy mi kommunisták, az IWW unióba való csatlakozásra szólítjuk a munkásokat. Pedig ha ismerjük a kommunisták programját, úgy ebben semmi meglepő nincs.” így szól az Uj Előre február'®—--------------------------------------18-iki számában megjelent vezércikkének első szakasza. Ez az a bizonyos turbékolás, melyet a kommunista párt hasbeszélői, csak hosszú és nehézkes próbák után tudtak nagy- nehezen elsajátítani. És csak képzeljék el az “elvtársak,” hogy mennyit veritékezett az a homlok, mennyit rándult az a szőrös kéz, mely ezt a nekik kínos — és ha százszor tagadják is, — nagyon meglepő mondatott papírra vetette, hogy nyomda festéket lásson . . . Mert ha jól emlékszünk, az Uj Előre Clevelandba való költözködésének idejére — és mi jól szoktunk emlékezni — a lap áthelyezésének FŐOKA ÉS INDOKA légióként az volt, hogy a kilátásba helyezett nagy ipari harcok idején, a “NEHÉZIPAROK” központjában, Cleveland városában van a lapnak a helye. “A nehéz iparok” központjában, hosszú évekig tartó vaklármával eljutottak odáig, hogy néhány “szórakoztató” számot bemutattak a Public Squaren és a nagyon is könnyű fajsúlyú, mégkönnyebb szerkezetű, a futóhomokra épített magántulajdon védelmezőivé felcsapva, a kisháztulajdonosok érdekszövetségét megalakították, a világforradalom szent nevében! Egy napilappal, egy sereg vezérnökkel, a kommunizmus jóhangzásu cégére alatt, itt a “NEHÉZIPAROK KÖZPONTJÁBAN” ilyen “eredményekkel” bezzeg nem lehet sokat dicsekedni! Na ugy-e, hogy nem? Se helyünk, se terünk, de kedvünk és időnk sincsen ahoz, hogy azokat a sok vipera sziszegéseket idézzük e hasábokon, melyeket azóta is felénk csipkedtek, amióta a “nehéziparok” központjába költöztek. De méltatlankodás nélkül azért megkérdezzük, hogy miért nem vették előbb észre az IWW Clevelandon lefolytatott harcait? Hiszen ez ideig, egyetlen év leforgása alatt, hét sztrájkot nyertek Cleveland munkásai az IWW vezetésével. Miért nem vették észre a múlt ősz folyamán, 1.200 munkás szolidáris sztrájkját, az American Stove Co. összes telepein ? A Draper munkások csaknam négyhónapos küzdelmét? Hogy csak a nagyobbakat említsük? “Pedig ha ismerjük a kommunisták programját, úgy ebben semmi meglepő nincs” írja Ézsau az ő Jákob hangján! Hát bizony nincsen “kedves elvtársak.” Mert mindaddig, amig nem biztatok abban, hogy az IWW, “itt a nehéziparok központjában” előre tör és teret hódit, nem akartátok észre venni! De amikor láttátok, hogy az osztályharc pislogó tüzét, csak az IWW élesztgeti, amikor sztrájkot-sztrájk után veszítettek a munkások és ugyanakkor az IWW, minden küzdelmét megnyerte, úgy gondoltátok, hogy — bizony talán jóvolna az IWW harcainak tüzénél egy kicsit megmelegedni?! — És ekkor felcsaptatok “barátainknak,” felajánlottátok a segítséget . . . Ó mekkora szív ? Micsoda nagylelkűség és milyen önmegtagadás is kellett ahoz, hogy a kommunisták, az Uj Előrén keresztül, az IWW-hoz való csatlakozásra szóllitsák fel a National Screw Mfg. Co. munkásait . . . ! Hát ez valóságos unikum! Csupán csak azt kell itt szerényen megjegyeznünk, hogy ezt a borzasztó nagy áldozatot, az “elvtársak” akkor hozták meg, mikor az IWW már megszervezte és SZTRÁJKBA VITTE A MUNKÁSOKAT! S miután ebben a “nehézipari gócponban” a National Screw Mfg. Co. tényleg egyike a legnagyobb gyáraknak és mert 1.300 munkás bérharcát elhallgatni nem lehet olyan könnyen, még egy úgynevezett kommunista lapnak sem, különösen ha itt jelenik is meg, hát régi szokásukhoz híven, mint “jó” üzletemberek, részt kívánnak egy olyan küzdelem eredményéből, melynek megszervezésében nekik annyi részük van, hogy a sztrájkolok és az IWW szervezője, adott egyik tudósítójuknak egy intervjut. Ugyan azt a szervezőt, akit alig egy évvel ezelőtt, a deroiti Briggs gyári sztrájk idején, le ellenforradalmározták, akit a kommunista lapok országszerte becsméreltek csak azért, mert IWW, szellemében beszélt a sztráj kólóknak, mert a szervezetünk előnyét nézte, mert nem engedte, hogy a kommunisták a pártmozgalom oltárán a sztrájkot feláldozzák, hanem azon fáradozott, hogy a sztrájkolok bérkövetelése érvényesüljön. Lám: hogy változnak a viszonyok! Most Frank R. Cedervall-nak az intervjuja is megér annyit, hogy az Uj Előre gomblyukba tűzze. Még azt sem rótták fel neki most bünül, hogy egyszerűen azt válaszolta, a felajánlott “nagy segítségre” a kommunistáknak, hogy: köszönjük,, de azt hiszem, elég erős az IWW ahoz, hogy saját harcait vezesse és irányítsa. Figyelemre méltó egyébként az is, higy “itt a nehéziparok” városában, a “Bérmunkás” és a magyar IWW-isták forradalmi tevékenykedést, figyelmen kívül hagyja az Uj Előre. Ha csak teheti, egy-egy fullánkot megereszt a lapunk ellen, de ignorálja a város magyarsága által általánosan elismert tényt, hogy a magyarajku IWW-isták, lapunkkal az élén, oroszlán részt kaptak, az IWW szervezési mozgalmában. Még a tudósítójuk is ügyesen elhallgatta, hogy az interv jut, tulajdonképpen, a BÉRMUNKÁS irodájában kapta Ceedervalltól. Úgy tüntetik fel ezek az Ézsauk, mintha a clevelandi megmozdulás, egy speciálisan különös és a magyarok közreműködésétől mentes kibontakozás volna . . . S habár nem tartunk ott, hogy helyi történelmet írjunk, de egyet figyelmükbe ajánlunk az “elvtársaknak” és pedig azt, hogy a clevelandi szervezési munkálatokat, a magyar IWW-isták kezdeményezték; a magyar IWW- isták financirozták és amellett, hogy a kibontakozás bázisát képezték, mindvégig irányitó és végrehajtó szerepet töltenek be minden megmozdulásban a Bérmunkással az élén. Tudtunkkal, az Uj Előrét nem kínaiak, nem feketék, de nem is Yankyk olvassák. Kizárólagos olvasó tábora, — ha nem is mind munkásokból, — de magyarokból kerül ki. Hát ha a munkástisztességnek, önzetlenségnek és becsületességnek egy szikrája is élne a szerkesztő “elvtársakban” szabad volna-e ezt elhallgatniuk? Szabad volna-e úgy beállítani a clevelandi sztrájkmozgalmakat amint teszik és agyonhallgatni azt, amit még az Uj Előre lapkihordó inasa is régen tud, hogy: ez egyébként is számottevő magyar kolóniában, a magyarajku IWW-isták évtizedes kitartó és álodzatatos munkálkodásának és egy néhány önzetlen, rátermett szervezőnek és áldozatkészségének tudható be, hogy: itt a “nehéziparok központjában” fellángolt az oszttályharc tüze, melynél az “elvtársak” melegedni akarnak és ha lehetségessé vállna, megsütni a maguk kis pecsenye falatját!? “Alapvető elvi kérdésekben, áthidalhatatlan mélység tátong az IWW-isták és a kommunisták programja között. Ezzel a kérdéssel már többször foglalkoztunk a múltban és kimutattuk, hogy miért vezet az IWW program az ellenforradalom táborában.” így hangzik az említett vezércikk második paragrafusa, melynek első mondatával teljesen egyet értünk. S ha mégis akadna, az Uj Előre olvasói közül olyan jóakaratu munkásember, aki kételkednék még benne, úgy csak hasonlítsa östf- sze az IWW immár gyakorlatba vitt programját és clevelandi működését, azokkal a cirkuszokkal, melyeket csak itt Clevelandon elvtársai lerendeztek: Akkor kétséget kizárólag meglátnia kell az “ÁTHIDALHATATLAN mélységet, mely az ők és az IWW programja között tátong.” Hanem a második mondat fölött, elbeszélgethetünk egy kicsit. Tárgyalhatjuk azt az Ínyenc falatot, melyen a hivatalos pártvezérek, már több mint tiz év óta rágódnak, mig követőik, a vezéreket majmolva kérődznek! Mert mi hajlandók vagyunk egy expedíciónak pénzbeli támogatásához is hozzájárulni és a világ legmesz- szibb sarkába elsegiteni őket, ha megígérik, hogy egyetlen egy olyan dönthetetlen, kézzelfogható bizonyitékot képesek felfedezni, mely nem azt igazolná, hogy a pártmozgalmak — kivétel nélkül — kátyúba vezették a munkástörekvéseket! Akiknek a számláján a tartozási rovatban elkönyvelve találjuk — Magyarországot, Bulgáriát, Finnországot, Németországot sőt még a hősiesen elbukott Ausztriát is. Akik Amerikában, minden ténykedésükben balkezesen, ügyetlenül működtek — nemcsak dollárokkal mérhető dolgokat értünk, — azok forradalmi leckét, az IWW-nak NEMADHATNAK! Akkor sem adhattak volna, ha a “SARLÓ és KALAPÁCSOT” már régen le nem veszik lapjuk fejéről! Hol van cselekvésüknek olyan csalhatatlan próbaköve, mely jogossá, vagy indokolttá tehette részükre annak megírását, hogy “az IWW program az ellenforradalom táborába vezet?” Hiszen mi nem adtuk el a passaici szövő munkásokat az AFofL-nek, mint ők tették! Mi soha, harmincéves fennállásunk alatt, egyetlen egyszer sem bontottunk egységet, nem szítottunk ellentétet sztrájkoló munkások között, mint ők teszik! Mert sarkalatos álláspontunk egyike, éppen az, hogy sztrájk alatt, bárki, bármilyen szervezet vezeti is azt, a munkások között ellentétet szitni nem szabad! A nagy vaklármában, sajnos — még^ a munkásmozgalomnak ezt a két- szer-kettőjét sem tudták megtanulni sem követőiket, erre megtanítani. Ezért hát . . . csak lassan a testtel Ézsauk! Jákob hangja minket nem téveszt meg. Három sztrájkunk van Clevelandon s a hangulat nagyon tüzes errefelé! ... Figyelmeztetünk benne t e k e t, hogy ne játszatok a tűzzel. Megégtek ... — vagy ahogy jobban tetszik — megéghettek ! KIK A BŰNÖSÖK Papp István rendezésében március 9-én, este és március 10-én, délután lesznek bemutatva New Yorkban a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
