Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-02 / 832. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 2. A kormány segítségével szervezik a kompany uniont az autó iparban DETROIT, MICH. — Ki lesz győztes a versenyben az automobil ipar munkásainak szervezésében — a külső szervezetek, vagy pedig az Automobil Labor Board ? Ez a kérdés foglalkoztatja az autó iparban érdekelteket. Az Automobil Labor Board melynek hivatása volna az iparban felmerülő ellentétek kiegyenlítése, a semlegességből felcsapott a munkáltatók agentjának és mint fő tényező vezeti a harcot a munkások szervezetei ellen. Hová fog ez vezetni? Sok autó munkás szeretne a jövőbe látni. A Labor Boardot Johnson generális szervezte röviddel azután, hogy az elnöknek sikerült az autó munkások fenyegető sztrájkját a polcra helyezni 1934 márciusában. Az első időben a munkások a kinevezést nagyszerű győzelemnek tekintették. A munkáltatók megbízottja a bizottságban Nicholas Kelley aki egy nagynevű philanthropusnak a fia, általában mint “progresszív” munkáltató volt ismeretes. Dr. Leo Wolman — a kormány reprezentánsa — hosszú, rekorddal rendelkezik mint az Amalgamated Clothing Workers of America economistája és Richard L. Byrd autómunkást Pontiac, Mich, az American Federation of Labor választotta, mint a munkásság reprezen- tását. A Board működése után a munkáság hamar kiábrándult. Kelley tényleg “progresziv” munkáltatónak bizonyult — éppen úgy mint Rand es Sloan, akik előre látó szószólói az “uj kapitalizmusnak.” Kelley ma is vallja, hogy a munkásság nak joga van szervezkedni, de __ a kompany unionba. Wolman már a korai napokban a munkáltatók védőéül csapott fel és tevékenységét oda irányítottá, hogy megvédje a munkásságot a külső szervezetek szervezési kísérleteitől. Hogy Byrd-al mi történt azt könnyen megállapíthatjuk első hivatalos akciója volt, hogy beleegyezését adta azon határozathoz, hogy a kiseb- ségi határozatott ne^ vegyek figyelembe. Byrd-ot azóta megtagadta a szervezett munkásság mint képviselőjét. Dacára annak, hogy a Board már működése idejében lehető legkeskenyebbre szabta működési körét (feladta rendelkeze- si jogát az autó alkatrészeket gyártó telepek, a szerszám műhelyek és mintakeszitok felett, valamint az idő es be- rek szabályozását is) eleg dől- ga akadt a szervezet ellenes törekvés elsimításával. ^ A márciusi sztrájkra vató készülődés ideién a munkáltatók megtomték a telepeket felesleges munkásokkal és amikor a sztrájk veszélye elmúlt a fejük e , a szervezett munkasokat bocsájtották el. A szervezett munkások ezrei találták magukat az utcán, mig a sztrájktörésre felvett hivatásos sztrájktörők dolgoztak. Amikor ezen eseteket a Board elé vitték, a döntés minden esetben az egyhangú: a munkáltató nem hibás a szóban forgó esetben. Bár a külső szervezetek keveset gyarapodtak a márciusi mozgolódások óta, az “alkalmazottak szövetsége” — mint ahogy nevezni szeretik a kompany uniont — dacára a sok kedveskedésnek a munkáltatók részéről, szintén nagyon elenyésző számú munkás figyelmét nyerte meg. Az Automobil Labor Board vitézül lépett az árulásokba. Elrendelte a kolektiv tárgyalásokra a szavazás megejtését. Eddig a kormány csak az esetben rendelte el a szavazást, ha a munkások kérelmezték, a munkásság nem kérte ezt a szavazást. A szavazó gépezet nem a töbség döntésére volt felállítva. A tervezet szerint a munkások megbízottakra szavaztak tekintetnélkül, hogy mily szervezethez tartoztak, a szavazást pedig a kompany union megbizottainak megválasztására vezették le: bár ez esetben sem á szervezet, hanem csak megbízottakra szavaztak. A szervezett munkásság azonnal a választás ellen foglalt állást. Kijelentették, hogy nem ismerik el a Board fenha- tcságát azon az alapon, hogy a választások szerint a szervezett munkásoknak a munkáltatók eszközeivel kellene egymás mellett ülni; de különben is a szervezet szempontjából még nincsenek készen a szavazásra. A Board az egész komédiát a legnagyobb elfogultsággal készítette elő a szervezett munkásság ellen. Az első szavazást oly telepen rendelték el, ahol szervezett munkásság a legkevesebb erővel rendelkezett Detroit trületén; a Cadillac telepen. Amint a szavazás eredményeként az újságok nagybetűs címekkel adták hírül, hogy “az autó munkások kiközösítették a külső szervezetet,” arra számítottak, hogy ezt látva a jobban szervezett telepek munkásai szintén kevesebben vesznek bátorságot valamely szervezet mellett nyilvánítani szavazatukat. Wolman letagadhatatlanul elismerte egy ily kolektiv tárgyalást folytató bizottság előtt, hogy a Boardnak szándéka ily bizottságok felállítása az egész ország területén, mely másként nem is működhet, mint a szervezett munkásság ellen. Más szóval — a kormány fogja megszervezni a kompany unionokat ott, ahol a munkáltatóknak nem sikerült. FRICSKÁK FRICSKÁZZA:..............„r...............r. A Munkás Betegsegélyző Szövetség, jövendő konvenciójára, a 106-ik hazelwoodi osztály indítványai, csinosan vannak kicirkalmazva. Mint a Bérmunkás legutóbbi számában láttam, a Szövetség egyik alapitó tagja, felveti a nyílt kérdést, hogy munkások le- szünk-e? vagy: . . . hát az majd elválik. A cikk, az intéző bizottság ajánlatával és alaszabályt módosító javaslatával nincsen kibékülve. Pedig van az alapszabályban más olyan pont is amely módosításra szorul. Én például azt ajánlanám, hogy a titkár-pénztáros állásra pályázók helyzetét könnyítse meg a konvenció. Azt a részt, mely kimondja, hogy: pályázhat mindenki, aki a Szövetségnek legalább három éves tagja, beszéli az angol nyelvet, amerikai polgár, ért a Szövetség központi ügykezeléséhez és könyvvezetéshez, írógépen ir stb. Úgy egészítsék ki, hogy háza- pincéje pedig páncélszekrénnyel legyen Ardmore-on ellátva. Majd elfelejtettem a 106-ik osztály ajánlatát, a kamatok leszállítását illetőleg... Vájjon hány tagja van annak az osztálynak, akik a Szövetség pénztárában annyira vannak érdekelve, hogy a kisebb kamatot javasolják? Nincsen annak az osztálynak véletlenül néhány befolyásos tagja, akik mortgageot vettek fel a Szövetségtől ?! Nekem nincsen monopóliumom lapok és folyóiratok fölött és ennek tudom be, hogy az Uj Előre valamelyik firkásza, az én megkérdezésem és jóváhagyásom nélkül, átvette a “Liberty” hetilapból Katalin Radziwill hercegnő cikksorozatának azon részét és szabad ferdítéssel le is közölte, — mely a náci pártban, a véres nagytakarítás okait taglalja. Mint említettem, nekik joguk van ilyesmihez. De már engedel- met kérek! . . . Meg kell kérdezzem az illető misz- tert, hogy miért tartotta ő a cikk ezen részét a legfontosabbnak? Hiszen a “kékvérű” asszonyság^ arról is beszélget a sorozatban, hogy Hitler demagógiája, annyira imponált a német kommunistáknak is, hogy barnaingeseinek egy tekintélyes részét, a német kommunisták táborából hódította maga mellé! Nos és miért nem irta meg az a miszter azt is, hogy Radziwill hercegnő, Hitler jelen pozícióját, nyeregben maradását és bátorságát a náci párt nemkívánatos elemeinek legyilkolásához; a német-orosz titkos katonai szerződésből merítette? Missleaders of Labor (A munkásság félrevezetői) cimen, valamikor hajdanában, Wm. Z. Foster egy könyvet irt, melynek 89-ik oldalán ilyen “csekélységet” olvashatunk: “A szakszervezetek életbiztisitá- sa, éppen úgy mint másfajta ténykedésük, káros kihatással vannak a munkásmozgalomra. Figyelmüket elterelik a harctól és kapitalista vállalkozások tévutaira vezetik őket. A szervezetet munkásellenes ideológiákkal agyonmérgezik és a kapitalista intézmények alárendeltjeivé sülyesztik le. Vezetőit korumpalják és oly bőségesen javadalmazzák, hogy mindinkább el kell távolodjanak a munkásérdekek megértésétől, a rank and file akaratának végrehajtásától. — Másszóval, a munkásmozgalomra veszélyesek. “Akik eddig nem tudták volna, ezek után legalább sejthetik, hogy a dicstelenül kimúlt önképző pártvezérei, miért szervezték át oly gyorsan tagjaikat az IWO-ba. Láthatják, hogy — mint a Sziámi ikrek, — miért olyan elválaszthatatlanok a pártlapok az IWO-tól és mit várhatnak azon vezérektől, akik fizetett pozíciókban vannak? A kapitalizmus vámszedői, a mammut iparvállalatok, trösztök mellett, a biztositó társaságok szinte képzeletet felülmúló vagyonnal bírnak. Adót szednek az ország népének tekintélyes hányadától és a rendszer keretein belül, úgyszólván minden halandó fölött rendelkeznek, — bölcsőtől a siríg. — A horibilis vagyont, melyet évről-évre szaporítanak, részvényekben, iparvállalatokban és vasúti érdekeltségekben helyezik el. Ők a pénzfejedelmeknek a fejedelmei. Roppant erejüknél fogvást, befolyásuk szinte alig kiszámítható és láthatatlan kezük teljes súllyal nehezedik a politikai intézményeken is. Ez a magyarázata annak, hogy Coolidge volt elnök és utódja Hoover is, politikai szolgálatok fejében, igazgatói állásokat kaptak, a nagy biztositó vállalatoknál. Hoover new yorki utazása, ezzel volt most is kapcsolatos és mellesleg megjegyezve volt ellenjelöltjével, A. Smith el egy asztalhoz ültek tárgyalni. A csóka, nem vájja ki a varjú szemét . . .
