Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-02 / 832. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 2 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ......_............. $2.00 Félévre .. ................. 1.00 Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................. 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to __________ Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the Í N D U S TR I A L WORKERS OF THE WORLD Uj iparág A munkáltatók szövetsége, amint arról ir megemlékeztünk nyílt felszólítást intézett az ország gyáro ihoz és munkaadóihoz, hogy a munkások egyre gyakoribb kij ítélését a bérek emelésére stb. tagadják meg, álljanak ellent i ehez mindenben számíthatnak a szövetség támogatására. Ez a felszólítás nem váratot soká magára. Ezt igazolják a munkások clevelandi harcainak, munkabeszüntetéseinek az eseményei. A clevelandi polgári lapok rovatot tartanak fenn a sztrájkok és azok eseményeinek az ismertetésére és abból minden olvasó látja, hogy a munkások illetve a sztrájkolok akármelyik szervezethez tartoznak is az ugynevezet vandalizmus, az erőszakosságok minden sztrájkban megnyilvánulnak, ott vannak. Emlékezetes olvasóink előtt, hogy szilveszter este a takarító munkásasszonyok picket vonalához igyekvő két Cedervall munkástársat az utcán orozva megtámadták, amelyből kifolyólag Tor Cedervall majdnem egy hétig a kórházi ágy foglya volt. Számos erőszakosság történt a Cleveland Wire Spring hathónapos sztrájkja alatt és nem mentes ettől a National Screw munkások sztrájkja sem. De ott látjuk azokat a más szervezetek harcainál is, amely tény egymaga gyerek mesének minősíti az egyik polgári napilapunk azon következtetését, hogy az erőszakosságok az IWW harci fegyvere volna. A most folyó National Screw munkások sztrájkjánál azután a munkások megfigyelői pontos jelentést terjesztettek a sztrájk bizottsághoz, hogy bizonyos automobilok, amelyek ugyanazokkal az egyénekkel vannak megtöltve abból a célból járkálnak félóránként a gyárba és onnan ki, hogy a sztrájkolok azt higyjék, hogy tömegesen hordják be a szkebeket, hogy a sztrájkolókat idegesítsék, hogy a munkások jogos felháborodását vérbe folytsák, amint azt Kish Benjamin sztrájkoló esetében is tették. Behatóbb megfigyelés azt a megállapítást tette, amely be- igazolást is nyert, hogy ez a társaság, amely készséggel áll a gyáros rendelkezésére nem más mint az a messzemenő támogatás, amelyet a munkáltatók szövetsége beígért a gyárosoknak, ha ellent állanak a munkások követelésének. Megerősíti ezt az a bírói döntés is, amely megtagadta a tiltó parancsnak minden vizsgálat és tárgyalás nélküli kiadását. A munkaadók szövetsége felélesztette és munkába léptette a régi idők acél és bánya telepeinek hírhedt gunmenjeit és mint uj iparágat tart készenlétben, akik a sztrájkolókat terrorizálják, akik felkeresik a lakásukban és a munkások feleségeit kapacitálják, hogy küldjék az urukat munkába, akik vállalkoznak a munkába való szállításra is. Jelentések szerint ezek a mindenre kapható salakjai^ a társadalomnak több mint tiz dollárt kapnak alkalmazóiktól minden egyes kocsi szállítmányért, amelyet a munkatelepekre be- visznek. Nem szükséges, hogy még élesebb fotográfiát adjunk ezekről az alakokról, valamint a munkáltatók szövetségéről, hogy minden munkás megértse és tisztán lássa, hogy kik végzik és kik állanak a sztrájkok vandalizmusa, erőszakosságai mögött. A National Screw és az IWW többi harcban álló munkásai és munkásnői szervezett összetartásukkal vívják a harcot és viszik győzelemre követelésüket de emberi mivoltukat szégye- nitenék meg ha behunyt szemmel lennének a provokálásokkal szemben akkor, amikor követelésük csak az egy nagyobb darab kenyér az élet, a család fentartásához. Ezért a sztrájkoló munkások és munkásnők minden becsületes ember rokonszen- vét kell hogy maguk mellett érezzék és az ipari umomstak részéről ez nem is hiányzik, de város szerte megnyilvánul az masok részéről is. A nyugdíjasok Azok előtt a munkások előtt, akik nem szoktak a dolgok mélyére nézni, érthetetlen az IWW-isták álláspontja az allami nyugdíj ügyében. Ezek csak azt látják, hogy mi, akik a munkások iobb létéért harcolunk és ezt nem csak a mindent eltűrő papiroson tesszük, hanem oda állunk az ország leghatalmasabb munkaadók szövetége elé, mi akiket ebben a küzdelmünkben a börtönbe hurcolnak, akik a testi sértéseknek vagyunk kitéve, mi nem csak, hogy nem ujjongunk az állami nyugdijak ügyében, de ellenzésünkben egyenesen csalással és félrevezetéssel vádoljuk azokat, akik ilyen ígéretekkel és azok megvalósításának a lehetőségével bolonditják a munkásokat. És itt meg kell újból magyaráznunk ezeknek a nehezen gondolkodóknak, hogy mi nem csak, hogy nem hiszünk abban, hogy az a kizsákmányoláson alapuló rendszer, amely koldus botra juttatta az ország népességét, hogy ezeknek volna érdekük, hogy a munkások talpra álljanak, hogy a nyomor küzdelmeitől megszabaduljanak, de ehez anyagi alapjuk sincs anélkül, hogy erre magukat a munkásokat meg ne adóztassák. Most azután, amikor a népek vakitására, politikus szokás szerint tárgyalásba bocsátkoznak, látjuk, hogy a tervezet nyug- dijadás az elfogadás esetén is csak évek múltán kerülhetne & megvalósulás stádiumába, mert a kormány csak akkor adna erre az alapra összeget, ha az illető államnak is ugyan annyi pénze van a segélyek kiutalására. Ha egy államban a segélyre szorulók támogatására egy millió dollárra lenne szükség, akkor az egymilliónak a felét, vagyis ötszáz ezer dollárt először az államnak kell előteremteni és a másik felét a kormány csak akkor folyósítsa. Ma, amikor az államok uiabb és újabb adók bevezetését csinálják, hogy a most esedékes kiadásokat fedezni tudják, nem láthatjuk az idejét, amikor a nyugdíjra szükséges összegek együtt lehetnének. Ellenben munkásmozgalmi ismeretünk megtanítottak minket arra, hogy a politikai ökrös szekér tempóval haladó társadalmi bajok orvoslása máról-holnapra lehetséges és keresztül vihető, ha azt a munkásság szervezetten követeli. Ez alatt a szervezetten való követelés alatt nem azt értjük, hogy a város nagy termében EGY gyűlésre jönnek össze a segélyre szorulók és ott az előadók hangzatos szónoklatai után, éljenzés közepette kijelentik, hogy havi ennyi és ennyi segélyt akarnak, hanem olyan szervezkedést, amely magába foglalja a termelő munkások munkaerejét, azt az erőt, amely lehetővé teszi az egész emberiség jólétét, azt a munkaerőt, amely az egyedüli alkalmas fegyver a munkások részére, hogy a tőkés osztály vagyonával, erőszak szervezetével győzelmesen felveheti a harcot, a küzdelmet. A munkásoknak ilyen szervezete elsősorban munkához tudja juttatni a munkanélkülieket, mert milliók járnak rongyosan, akik éppen úgy viselnének jó ruhát, meleg ruhát, mint azok a kevesek, akik azt meg tudják vásárolni. Millió család olyan odúkban lakik, amely egymaga szégyene a ma kifejlett építkezési képességnek. Évekik tartó munkaalkalmat biztosítana ez a tömegeknek, mig a nem profitra, de a szükségletre való termeltetés állandó működésbe tartaná a termelés kerekeit. Segélyre, a köz által való eltartásra csak azok szorulnának, akik öregek vagy betegek, akikről a társadalomnak gondosgod- ni kell és ez játszi könnyűséggel történne is. Az IWW nem állhat azok mellé, akik csak bolonditják a munkásokat a segélyek lehetőségéről, még akkor sem, ha ez az ügyeket nehezen megértők előtt a szervezetet rossz színben tünteti fel. Ezt a politikusok és a csalók tehetik csak meg, mert ezek napról-napra változtatják meggyőződésüket és megélhetésüket jelentő szereplésüket. Az IWW a munkások elnyomatásából, kihasználásából fakadt és sehol másut nincs működési tere, mint a bérért dolgozó munkások között. Ezekhez nem lehet hamis, csak őszinte és ezt teszi most is, amikor arra szólítja a szükségben szenvedőket, hogy ne az állami segélyek után sóhajtozzanak, mert az belátható időn belül nem valósulhat meg, hanem szervezkedjenek iparilag az IWW tanítása alapján és mindazokhoz önmagát juttatja hozzá, amiket ma nélkülöznie kell. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
