Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-23 / 831. szám
1935 február 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Néhány szó a magas politikáról és annak tekervényes útjairól Irta: Vlasits Márton. Ha ezelőtt pár évvel a mostoha testvéreinknek, a kommunistáknak a lapjait, beleértve az “Uj Előrét” olvastuk, emlékszünk, hogy a Szoviet Unió elismerése az Egyesült Államok részéről volt a min- denekelőtti jelszó. Az elismerés követelésével volt tele a lap az első oldaltól az utolsóig. Végre elérkezett az elismerés napja. Rövid két hónapi udvarlás után úgy az ifjú, mint a leányzó elrebegte a boldogító “igent” és a boldogságnak semmi sem állott az útjában. Nem csak itt Amerikában volt ez igy. Mindenütt igy folyt ez az elismerési hűhó mindenféle hangnemben. Ez a hadjárat körülbelül egy évvel ezelőtt befejeződött. Nincs már szükség elismerési “Headline”-ok Írására, valamint a munkás koponyáknak az elismerési tüntetéseknél való beverésére sem. Megvan a küzdelem eredménye, sőt sokkal több van meg. A Szoviet Unió bent van nyakig a Nemzetek Ligájában, amelyet Lenin teljes joggal és találóan nemzetközi rablóbandának nevezett. Ebben a díszes balekfogó, hamiskártyás szövetkezetben Litvinoff “elvtárs” még nem játszik ugyan vezérszere- pet. Nem azért mintha őt a tisztasági érzete tartaná visz- sza, hanem azért mert ott vannak nálánál sokkal kipróbál- tabb gyerekek. A cél, a jó és barátságos viszonyt fenntartani a rabló imperialista hamis kártyásokkal. Bankettezni a Wall Street rablólovagjaival, parolázni Hitlerék pribékjével dicsértetni magát Mussolinival, véd és dacszövetséget kötni a kommunista akasztó Kemal pasával. De figyelmeztetlek munkástárs ne vesd ezt mostoha testvéred szemére, mert nem tudnak mással érveflni, legalább social-fascistának fog bélyegezni. Meg kell menteni Rákosi Mátyást; olvassuk az “Uj Előré- ben.” Küldjétek tiltakozó táviratokat Horthyhoz! Ne engedjétek Rákosit a Horthy börtönében elpusztulni! Mentsétek meg Rákosit a Horthy akasztófájától! Tíz millió munkás tiltakozik Rákosi kivégeztetése ellen! És igy tovább. De hol van a Szoviet kormány tiltakozása? Vagy, hogy állunk a szoviet unióbeli nem tudom én hány millió kommunista tiltakozásával? Hát ezek rendben találják Rákosi meggyilkolását? Hiszen Stalin diktátornak csak egy szavába kerülne és Rákosi huszonnégy órán belül kint volna a Horthy börtönből. Hja! Paraszt! Az más. A Szoviet Unió kormánya jó viszonyban van a lovas tengerésszel. Horthyékat most ők nebánts virágként kezelik. De kérem alássan ez politika. Valamikor Stalin bátyámék nem voltak ilyen előkelő urak. Rákosit kiküldték a biztos halálba. Az már régen volt. Azóta ők már csak manikűrözött kezű iperia- lista gazfickókkal paroláznak. A Rákosi féle proli dögöljön meg ott ahol van. A börtönben vagy az akasztófán. Ilyen csekélységekkel mi már nem törődünk. Mi már csak magas politikában utazunk. Munkástárs! Ha ezt a kérdést vitatod a politika útvesztőjében eltévelye- dett mostoha testvéreddel, biztos vagyok benne, hogy megkapod az ellenforradalmár jelzőt. Azt is mondják a komi barátaink, hogy a Szoviet Unióban proletár diktatúra van. Ha ez úgy volna nem lenne baj. Mert az a helyes, hogy aki termel az legyen az irányitó a termelt javak mikénti elosztásában és csak annak legyen joga beleszólni a közügyekbe. A proletárdiktatúra átmenetileg szükséges, de a proletáriátus fölötti diktatúra már nincs rendjén. Már pedig a Szoviet Unióban hála a magas politikában vigéc- kedő bürokratáknak, hivatalnok seregnek bürokrata diktatúra van a proletáriátus fölött. Bizonyíték; magában a pártban nincs vélemény és szólás- szabadság. Kirovnak a Stalin kreatúrának a meggyilkolása sem volt más, mint a párton- belüli vélemény és szólásszabadság elnyomásának a kirobbanása. Ha volna vélemény és szólás- szabadság nem lenne szükség revolverrel érvelni. De ha már valaki azzal érvel is kivételképen, nyilvánosan meg kellene tőle kérdezni, hogy nem-e intézhette volna ő-el ezt az ügyet vagy mondhatta volna meg a baját annak rendje és módja szerint. Ezt ők nem kérdezték meg az illetőtől. Az incidens okot adott a pártban elnyomott különvélemény elintézésére. El is intézték. Még Hitler sem intézte el külömben. Hitler is kiadott egy jelentést meg Stalin is. Mindketten megmondották, hogy az illetők ellenforradalmárok voltak. De arról már hallgat az írás, hogy mit mondottak úgy Hitler mint Stalin áldozatai a kivégzés előtt, ho ugyan volt nekik arra alkalmuk vagy idejük. Eldöntetlen marad a kérdés még, hogy ki volt a tanítómester Hitler-e vagy Stalin. Proli! ne feszegesd az ügyet, ha nem akarod, hogy munkásárulással légy vádolva! De miért kalandozzunk mesz- sze, ha a jó olyan közel van, mondja a költő; Itt az orrunk előtt láthatjuk, hogy a politikai tojásttáncok milyen eredményeket szülnek. Az AFofL vezérei szintén imádják a politikát és a politikusokat, legalább azokat akik részükre valamit kijárnak, vagy nekik jól fizetett állásokat szereznek. A tagság politikai véleményével keveset törődnek ha az őket békében hagyja és szemet huny az árulásaikkal szemben. Ez is politika. Kommunista barátaink főtevékenysége a gazdasági téren a meglevő gazdasági szervezetek szétrombolása, tekintet nélkül arra, hogy azok az osztályharc alapján állnak vagy sem. Nem fontos előttük az ha egy gazdasági szervezet előnyöket csikart ki a munkáltatóktól, vagy az osztályharc elvi alapján működik. Lényeges az előttük, hogy legyen az beteg- segélyző, vagy ipari szervezet, ha nem esküszik a kommunista pártra szét kell rombolni. Ennek a cikknek nem fér a keretébe, hogy csak egy századrészét fölemlítsem azoknak a gazdasági szervezeteknek amelyeket már tönkretettek vagy megkisérlették tönkre tenni. Csak a szűcs munkások meg az élelmezési munkások szervezeteit említem. Nem azért rombolták ezeket le, mert nem tettek meg minden lehetőt az iparban dolgozó munkások megszervezésére, vagy azok helyzetének a javítására. Csupán csak azért mert ezek nem voltak hajlandók adófizetői lenni a kommunista pártnak. Ha azután megcsinálták a kommunista párt adófizető unióját és közben a pártban irányváltozás és politikai frakció alakulás állott be, újra kezdődött a rombolás a szervezeten belül a bószok és az AFofL politikusai a markukba röhögtek. Mert úgy van ez atyámfiai, hogy az egyedül üdvözítő Stalin — kommunista pártban — gyorsan forognak a magas politika kerekei. Ami a múlt héten elefánt volt az ma már szúnyog. Ami New Yorkban többség az Moszkvában kisebbség. Ami a harmadik Internationálénak üdvösség, az a német munkásoknak kárhozat. Ha Clevelandban negyven picketelő IWW-istát letartóztattnak, azt az “Uj Előre” egy eldugott helyen pár sorban elintézi. De Gárdos elvtárs polgárpapir ügyéből hat inches betűvel csinál Headline-t. De ez politika munkástárs, ehez te nem értesz. Ne próbáld vitatni, ha nem akarod magad ellenforradalmárnak neveztetni. Mert csak ők a forradalmárok, még pedig olyanok, hogy a forradalmár szót az ő részükre legalább tizenhárom r.-el kellene írni. Hisz ők a tizenháromprufo- sok. A MUNKÁSOK INTÉZMÉNYE MARAD-E a Munkás Betegsegélyző Szövetség? A Munkás Betegsegélyző Szövetségnek ez év májusában konvenciója lesz. Az Intéző Bizottság a Szövetség havi lapjának január 31-ik számában alapszabály módosításokat tesz közzé, amelyek között olyan pontokat találunk, amelyre a Bérmunkáson keresztül is fel kell hívnunk a Szövetség tagságának a figyelmét, mert ezek az ajánlatok az Intéző Bizottság részéről azt jelentik, hogy a Szövetség a jelenlegi Intéző Bizottság vezetésével megakarja tagadni három évtizedes múltját. A Munkás Betegsegélyző Szövetséget az amerikai magyar szervezett munkások alakították. Egyrészt, hogy egy a munkások kezelésében levő kölcsönösen segítő intézménye legyen a munkásoknak, másrészt, hogy a Szövetség megerősödésével se gitője, támogatója legyen a munkás mozgalom kifejlődésének. Sok ezer szervezett munkás a megélhetését előteremtő napi munkája után éjjeleket töltött el, hogy a munkásoknak ezt az amerikai magyar intézményét naggyá és erőssé tegye. A szervezett magyar munkások voltak azok, akik útját állták az elmúlt hat esztendőben annak, hogy külső érdekeltségek a Szövetséget megsemmisítsék. Ez a tagság nem engedheti meg, hogy olyan intézői legyenek, akik a Munkás Betegsegélyző Szövetség Intéző Bizottságából és egyébb tisztségekből megkülönböztetően azokat AKARJÁK KIZÁRNI, AKIK SZERVEZETHEZ TARTOZNAK ÉS ANNAK AZ ÉRDEKEIT IS MEGVÉDIK. Ezeknek az intézőknek olyan tagokra van csak szükségük, akiknek a Szövetségi vagy Szervezeti tagsági könyv csak'vakitás a zsebükben, de a cél rejtett és hamis vagy hazug legyen. Megindítottuk a vizsgálatott, hogy lássuk és velünk együtt minden Szövetségi tag, hogy mik azok az okok, amiket a szervezett munkásoknak a Szövetség ügykezelésében nem szabad a jövőben meglátni. A Szövetség szervezett munkás tagjai és azok, akik MUNKÁS intézménynek akarják a Szövetséget továbbra is megtartani vegyék fel azt a keztyüt, amelyet ezek az “intézők” felénk dobtak. Szervezett munkások vagy azok ellenségeié lesz-e a Munkás Betegsegélyző Szövetség? Lefkovits. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
