Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-02-23 / 831. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 február 23. A FRONT MÖGÜL Amint lapunk más részében olvasható, Clevelandban sztrájk van. Több fronton folyik a harc. Ezrekre megy a családok száma, akik ezekben a harcok­ban közvetlen érdekelve van­nak. Testvér, apa, anya vagy nővér marsol reggel, délután, a késő éjjeli órákban, hogy posztot álljon a város külöm- böző helyein, hogy számon- tartsák, megjelöljék maguk­nak azokat a salakokat, kik bedőlnek a gyáros és bérencei sorbontó csalogatásainak . A pénz mindenható hatalmában vetett hitű kapitalista más­ként fogja fel ezeket a sztráj­kokat, mint a közönség nagy része, ők nem csupán a néhány centnyi bér javításra gondolnak. Hatalmi kérdést látnak benne. Tűrhetetlen a szurtos munkás egyöntetű megmozdulása. Hogy­ne. Mikor csupán szórakozás­ból, vagy a hosszú ülés után elernyült izmait mozgásba ho­zandó nagynéha végig sétál a zavartalan üzem dolgos méhei között, ügyelve, hogy nehogy zsirfolt vagy piszok ragadjon elegánsan kivasalt ruhájára, kaján megelégedéssel dörzsöl- geti 'kezét az őrült igyekezet láttára, mely a mérnöki irodá­jában kidolgozott “szisztem” hibátlan gördiiléseként a mun­kásokból gondolkodásnélküli au­tomatákat csinált; mely becses jelenléte által megsokszorozó­dott pontossággal, mint a gép­nek jól beállított része, végzi a termék előállításában szük­séges műveleteit, végeredmé­nyében peidg növeli az ő kívánt profitját. Egy ilyen vizit után siet a szabad levegőre, hogy a tüdejébe szívott füstölő olaj és emberszagtól megfertőzött le­vegőt a természet szabad ege alatt tiszta éltető élenyel váltsa fel. Az ő gyárbani jelenléte nyik- kanás nélküli engedelmességet parancsol. Ezt látja a gépek­ben, az emberekben. A gép az emberi agy termékenységének szülötte. Elképzelhetetlen ügyes­séggel mozog, fejezi be kimért hivatását. Az ő jelenléte nem hozza zavarba. Az emberi törek­vések évezredes civilizációja van benne megörökítve. Szem, fül, ügyes kezek, emberi izmok gyakorlat által szerzett pontos munkavégzői. Csupán egy hi­ányzik : az önálló gondolkodás, mely módosíthatja mozdula­tait. Ez a hajlékony, ezerféle mozdulatokra felhasználható gép — az ember — ideges, könnyen zavarba hozható. Ha gyáros uram lélekbúvár volna, ha tudna olvasni a szemekben, hosszú évek felgyülemlett ke­serveit, mely várja az alkal­mas pillanatot orkáni kitöré­sekre, olvashatna benne. Az ő “speedup” rendszere s különö­sen az utóbbi évek átélt nyo­morúsága mély nyomokat szán­tott ember gépjeinek tudatába. Felbérelt hírvivőinek jelenté­seit saját érdekében tanácsos volna, hogy próbálná megérte­ni. , , , A sztrájkban levők elszánt tettei nem a pillanat szülemé­nyei. Az ő gyári vizitje, béren­ceinek dölyfös parancsai, nó­gatása, emberi mivoltuknak géppé sülyedése, ilyetén ki­használása érlelte meg bennük. S mint egy nagy viharnak elő­re vetett hullámai söprik az út­jukban álló akadályokat. Ezek­nek a megmozdulásoknak csel­lel, vagy erőszakkal való meg­törése csak olaj a tűzre. Ne feledjék, a türelemnek is van határa. A ma becsapott vagy kijátszott sztrájkoló nem fe­lejt. A salak, mely eszközül dobja magát a gyáros aljas kampányjához, megkapja érde­melt jutalmát osztálysorsosaik megbélyegzésében. S ezt a bé­lyegzést a folyók és tavak vize soha nem mossa le róluk. Be­csületes munkások örökre pat­kányokat látnak bennük s mint ilyet fogják kezelni. Ezt lehet érezni az itt-ott megnyilvánuló társalgásban. “Az utca sarkán találkoztunk” — mondja az egyik sztrájko­ló — “a nagyhasu Szabóval. Nem is szabó, csak igy hívjuk, hogy neve legyen” — mondja élcesen. “Jöjjön picketelni a srófgyárhoz.” “Nem megyek én. Mi közöm hozzá.” “Héi Szabó! tudja-e mit be­szél? Tudja-e, hogy sok gyere­kes családapák, családtartó öz­vegyek, gyárba kergetett fiatal lányok verekednek ott egy na­gyobb darab kenyérért? Tudja-e, hogy még a kirendelt rendőrség is, ahol lehet, szemet huny a Szabófajták rendreutasításá­nál ?S hogy buta nyelvöltögeté- se “ellapithatja” a nagy ha­sát?” Szabó: “Nem akarok bele­keveredni ilyen kommunista ricsajba.” N: “Ki mondta ezt magának, hogy ezek kommunisták?” Szabó: “Hát én csak ug.> gondolom.” N: “Vegye tudomásul: ez a sztrájk az IWW-ban szervezett munkások sztrájkja. Sokféle politikai és vallási nézetüek vallási és politikai- felfogásuk félretevésével sorakoztak fel az említett szervezet vezetése alatt jobb munkaviszonyok kivívásá­ért. Sem a kommunistáknak, sem semmi másféle szervezet­nek nincs beleszólása az ügyek vezetésébe. Sem röplapokat, sem semmi más fajta iroda­lom terjesztését nem engedjük meg sorainkban. Nehogy alkal­muk nyíljon a külső beavatko­zóknak megbontani egységfron­tunkat.” Szabó: még mindig nem lá­tom be, mért akarják az én segítségemet, holott én nem dolgozok ott, sem az IWW-hoz nem tartozók? N: Ha az elmondottak után nem látja a sztrájkban állók igazságát, ha nem érzi sorsuk közös voltát, nem akarjuk. Utáljuk a patkányok büzlő ir­háját. Embereket akarunk, kik távolabb látnak az orruk­nál! Szabó: (Mély gondolatokba merülve szembenéz N.-nel.) “Ha megengedik, magukkal tartok.” Egy festő beszéli: A fore- manom volt nálam. Meg levelet is kaptam a gyártól. Azt mond­ják és igaz is, hogy nekünk semmi közünk a követeléshez. Kaptunk fizetésjavitást, meg aztán mi nem csinálunk csava­rokat. De én félek bemenni. Nagyon csúnya szemmel néz­nek a scab-re. Még asszonyok, meg fiatal lányok is dögönyö- zik őket. (Távolba merengő szemmel néz rám. Sok csiklandós jele­netek lerakódását rátom ben­ne.) Nézze barátom — mon­dom szerény — “körülbelül 25 évvel előbb ismertem meg egy szabómunkást. A ruhakészítő munkások sztrájkjánál sztrájk­törő volt. Ezt megelőzőleg ak­tiv volt a magyar szocialisták között. A sztrájk ideje alatt kikapott. Ezt még kiheverte volna. De meg is bélyegezték. Azóta tisztességes munkások Ha valaki azt gondolja, hogy az “egységfront” ereje a for­radalmi utón a győzelem irá­nyában robog előre úgy csak tegyen egy rövid pillantást a magyar egységfrontra mely oly hatalmas erővel robbanik most minden magyarlakta telepen. Kezdjünk csak kutatni a for­radalmi célok iránt, mely tulaj­donképpen a magyar kommu­nisták forradalmi hangjához híven a forradalmi lármából a legmagasabb hangot kellene rikácsolja régi tradíciójához hűen. Ugylátszik a kommunista barátaink a forradalmi kiabá­lásukban teljesen berekedtek, már forradalmi hangjuk sin­csen. Legalább is ezt bizonyítja az uj egységfront, ahol a pa­pok, kihizott üzletemberek, nagyházra vágyakozó kisház­tulajdonosok, helyi bootlegge- rek és a kommunisták által spiclikké kinevezett egyleti tit­károk foglalnak helyet. Ebben az egységfrontban alig hallha­tó a kommunista hang és amit hallani lehet az nagyon hason­ló az egységfrontos papok “for­radalmi riadójához” akik a templomba csődités és az állan­dó és ájtatos imádkozásban látják a helyzet kulcsát. A ma­gyar kommunista barátaink, elveszítve forradalmi hangju­kat mint a süketnémák, csak mutogatnak és aláírásokat gyűjtenek. Néhány millió alá­írás és úgy megrémül a Wall Street kormánya, hogy azon­nal sürgönyileg küldi ki a se­gélyeket az aláírók címére. De akármilyen gyorsan ipar­kodik a washingtoni politikai cselédség a munkanélküli se­gélyeket kiutalni, nemsikerui nekik gyorsaságban tultenni a magyar kommunistákon, akik a munkanélküli segélyeket kér­vényező címekre, rohamoszta­gokkal küldették ki a gyűjtő iveket, mivelhogy az Uj Előre újra veszélyben van. A ma­gyar kommunisták forradalmi álláspontja és a pártbüró leg­újabb és demokratikusan meg­vitatott tézise szerint, “aki nem kap hát legalább adjon.” Akik tehát már egyszer aláír­ták a nevüket ingyen, azoknak most mégegyszer alá kell Írni a nevüket, de most már pénz­ért. Mert ha a pénz beszél a magyar kommunisták hallgat­megvetését hordja magán. Iz­gató jelenetek erkölcsi romja. Ma már öreg ember. A múlt idők botlása, munkástesvérei ellen elkövetett bünérzeté a sír­ig kiséri. Szánalmas renegátja a munkások mozgalmának.” Az emberek elejtett szavai­ból, viselkedésükben megnyil­vánult harcikészségükből ítél­ve; figyelve a külömböző gyá­rak urainak, a gyárosok béren­ceket szállító vállalatának kap­kodását; a polgári lapok alat­tomos támadásait, megállapít­hatjuk: Az IWW tagjai által vezetett sztrájkok egészséges, hatékony megmozdulások. El­maradhatatlan sikerük nagy reményekre jogosit a jövőben. Figyelő'. nak a papicsuhás egységfront­ban és csak az utcasarki dámák kacsintását intézik a dollárok irányában. Ez a tulajdonkép­peni cél az egységfrontban. A polgári reakciósok min­denfajta múzeumi fajtájával a magyar kommunisták vad­házassága a gyűjtés után vé­get ér és aztán következik a halotti tor és a győzelmi lár­mával megindítandó újabb gyűjtés. E társaságba kevere­dett magyar proli, kábultan perdül újra táncra és újra és újra prédájául esik a politikus selyemfiuk ellenforradalmi tak­tikájának. — f — NYUGTÁZÁS. Febr. 10-től — febr. 16-ig. Előfizetéseket küldtek: Mrs. J. Locker Cleveland.... 2 K. Horváth, Lorain............. 1 F. Schnekser, Riverside...... 1 J. Horváth, Chicago.......... 1 J. Herold, Bridgeport_____ 1 M. Bulik, Harvey................. 1 St. Ehász, Brunswick........... 1 S. Varga, Buffalo.............. 2 A. Török, Chicago.............. 1 FEL ÜL FIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Febr. 10-től — febr. 16-ig. IWW cs. Cleveland W. S. 50.00 IWW cs. Burnside......... 75.00 K. Z. New York ....... 2.00 SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. IWW cs. Cleveland W. S. 50.00 L. Rost, Phila______ 2.00 IWW cs. Philadelphia.... 6.35 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 A. Hulber, Ricmond....... 5.00 J. Herold, Bridgeport....... 3.00 M. Bulik, Harvey_____ 1.00 TÁNC ESTÉLY most pénteken, február 22-én, este 8 órai kezdet­tel a Slovenian National Hallban, 6417 St. Clair Ave. az American Stove Co. DANGLER STOVE csoportja rendezésében. Jó zene. Kitűnő ételek és hű­sítők. Belépődíj taxel 30 cent. Ihaj... csuhaj... egységfront

Next

/
Oldalképek
Tartalom