Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-23 / 831. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 február 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ............_... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ........ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ............. 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ________________ TELEPHONE: GArfield 7114. _____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to __________________ Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Agitátorok (S—n.) A műveltséget ellopott kapitalisták minden olyan munkásban, ki önerejéből megtanult folyékonyan beszélni, kifejezni a munkáselnyomás lealacsonyító voltát, agitátort látnak. A világért sem akarunk szabadkozni az elnevezésért. Büszkék vagyunk rá. Tudván tudva azt, hogy ipari fejlettségünk, sőt maga a tény, hogy a tőke urai már minden elképzelhető eszközt felhasználnak az Uj Kor áradat meggátlására azoknak a megvetést, száműzetést és megsanyargatást átélt agitátoroknak tudható be, kik elődeink voltak. Érveink nem nyúlik a képzelet világába. Kézzelfogható anyagot tárunk a látni akaró munkás elé. Hivatkozunk a “speedup” rendszerre, a népszaporulat ezer- fajú szükségleteinek kielégítése körül beállt komplikációkra, a profitért való termelés esztelen, természetellenes módjára, végül velünk született emberi jogainkra, s csak az önzésben megőrült vádolhat bennünket akadékoskodással. Minden a mi oldalunkon van. Csak kötelességeink, emberi rendeltetésünk megértése kell, hogy kifejlődjön sokunkban. Ezt sürgetni, ezt elősegíteni minden ipari unionista apostoli munkát végez. Eszközei a tények feltárása, az őszinte akarás. Ellenfeleink nyelv- öltögetéseit elviseli, mert ismeri munkájának történelmi jelentőségét. Mert tudja, hogy saját megváltása a tömegek ösz- szetartozandóságától függ. Az aggkori penzió (Vi.) Sok munkakereséstől holtra fáradt öregedő munkás nagy bizalommal néz a kormány aggkori segély törvény keresztülvitele elé, attól várnak menekvést a munkakersés keserves kálváriájától. Úgy látszik egész biztos már, hogy a 60 éven felülieknek fognak havonta 15, esetleg 50 dollárt fizetni nyugdíj fejében. , Fog-e az segíteni a társadalmi helyzeten? Ha az arak nem emelkednének is, ami egész biztosan még fog emelkedni, akkor is éppen, hogy a Welfare helyett, nyugdíjnak fogják nevezni ezt a keserves alamizsnát, amit odadobnak majd a becsületes munkában megöregedett munkásoknak. De már ez is legalább öt évet késett. Az uralkodó osztály úgy látszik már csak akkor ad valamit önmagától mikor már hasznavehetetlen, ez az uraságoktol levetett ruhától kezdve az aggkori penzióig igv áll. öt-hat evvel ezelőtt mikor még esetleg ezreket, mondhatnánk százezreket lehetett volna az iparokból, farmokról penzióba küldeni, ezeknek 90 százalékát most már csak a Welfare-ról fogjak nyugdíjba tenni. Hiszen ma már csodaszámba megyen az_ 50 éves embereket találni az iparokban. Az idegölő és őrültségig gyorsított mozgópadoknál a productionon már a 45 éven felülit nem igen bírják alkalmazni, nem is igen veszik fel őket sehol. Mi azt állítjuk, hogy ha meg is adják a havi 50 dollárt, egy pár év múltán az ilyen mesterséges áremelkedések mellett az is eltörpül ha még ma elfogadhatónak látszik is. A nagy iparokban ahol a bérmunkásoknak 80 százalékát foglalkoztatják ma évhatáridő 45 év, azon felül legfeljebb csak bizonyos szakmákban vesznek fel munkásokat. Pedig 4a-toI bűig, egész tizenöt hosszú esztendő van. , , . Mit fognak ezek a se nem öreg, se nem fiatal munkasoK csinálni addig? Munkanélküli éhezve, nyomorogva, elerik-e a 60 evet. Nem-e a halál fogja őket nyugdíjra jogosítani? Vagy ha nem a természetes halál, nem-e öngyilkosságba keresnek menekvést, ezek az iparokból kitaszított javabeli emberek? Ha még akarnának segíteni legalább 50 évnél kellene kezdeni, de amint fentebb mondtam, csak akkor ad a kapitalista osztály valamit, ha már nem használható, sok esetben a munkások részére az élelmiszert is, amint az egyik Welfaren dolgozó munkástárs mondta, a segélyre szorulóknak szánt kormány húst csak akkor adják ki, miután egy par hétig a meleg kályha mellett tartják és akkor többet nem kapnak, mivel nem szerették amit adtak nekik, igy bejelentik, hogy nem jelentkeznek a kiosztásra váró élelmiszerkért. Ez a nyugdíj is olyan nesze semmi fogdmeg jól tervezett, ami nem fog semmin segíteni, csak esetleg a segély helyett nyugdíjnak fogják nevezni azt a keserves alamizsnát amit fognak nyújtani azoknak akik ma jd a 15 évi munkanélküliség nyomorúságát még kibírják, mert tudják, hogy bizony kevesen lesznek. Az egyedüli aggkori biztosítás volna az, ha minden szükségleti igényeiket kielégítené a társadalom mindazon idős embereknek, nőknek, akik már nem alkalmazhatók az iparokban, tekintett nélkül arra, hogy hány évesek. De még akor is a fiatal munkaképes milliók nem lennének biztosítva, igy csak a testvériességen alapuló Ipari Demokrácia hozhat enyhülést úgy a munkabíró mint elöregedett munkásmillióknak, ezért meg harcolni kell, azt nem adják törvényhozás utján önkénytesen az urak. Erre a harcra kell az IWW-t, a munkásság Egy Nagy Szervezetét kiépíteni, amely biztosítja a társadalom minden tagját, csecsemőtől kezdve az aggastyánig Ma az esetleges aggkori nyugdíj is az uj generáció rovására megyen, amint arra megyen a segélyezés is, ezt minden kamatjával beszeretnék hajtani majd az uj generáción és meg is fogják próbálni, de mi tudjuk, hogy éppen ez az óriási teher lesz az mely megtöri a teve hátát, mely kikényszeríti a társadalmi forradalmat. Ez késhet, az aggkori penzió, meg a munkanélküli biztosítás elodázhatja, késleltetheti melyet elég butául még a magukat forradalmároknak hivő kommunisták is kérelmeznek, de annál biztosabban jön a végleges leszámolás, ahol a mai rendszert minden alamizsnájával együtt eltörli. És nagyon helyén való volna, hogy azok a munkások akik a 45 évet meghaladták és nem tudnak az iparokban még csak ideiglenesen sem elhelyezkedni sietettnék ezen végleges leszámolást, mert a kolduskenyér mellett, csak ez az egy lehetőség van megélhetésüket biztosítani, profit rendszer megsemmisítésével, az Ipari Demokrácia megvalósításával, melyet nagyon is közeljövőben elérhetünk ha ezt felismerve a sok idővel rendelkező 45—60 év közöttiek a gyárakban robotoló fiatalokkal együttesen szervezkedve ezen irányban törekszenek. Az lesz az igazi megoldás, addig csak a bizonytalanság, nyomorúság, kolduskenyér lesz a részünk. Fel a szervezkedésre, a harcra az IWW-n, keresztül. “MA-HOLNAP” AZ ANGOL SZÍNPADON Zára Irén fordításában, Pika Pál munkástárs, már jól ismert munkásdarabja, rövidesen színre kerül Chicagóban. Az Industrial Worker, hivatalos angol nyelvű IWW lap javára, nagyobbszabásu mulatságra készülnek, Chicago ösz- szes csoportjai. A mulatságot a Bérmunkás Otthonban 1935 március 2-án, szombaton este tartják. Ezen mulatság programját fogja a “Ma-Holnap” kitölteni, melynek próbái már folynak, Wienei Andor munkástárs rendezésében. Szerény óhajunknak adunk kifejezést, midőn a Bérmunkás minden chicagói olvasójának megjelenését kérjük ezen az estélyen. Illőnek tartjuk, hogy a ma- gyarajku ipari uinonisták eny- nyi sok oldalú tevékenységében — magyar iró, magyar fordító és magyar rendező — az olvasóink is legalább any- nyival járuljanak a sikerre viteléhez, hogy ismerőseikkel, e nemes és szórakozást nyújtó estén, megjelenjenek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat^ megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
