Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-23 / 831. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 február 23. SZILÁNKOK----- --KILINCSELÉS. Mr. Green és társai, minekutána az NRA és a nagy korporációk segítségével leszerelte az autó munkásokat, boldog otthonához közel, Washingtonba helyezte át az autó munkások megszervezésének ügyét. Álszenteskedően panaszolja el a detroiti 10 százalékos AFofL szavazatot. Okolja ezért az autó vállalatokat, Richberget, az adminisztrációt, mindenkit, csak az AFofL-t nem. Kimondott óhaja — amit nem is kétlünk az NRA tin- tanyalóit, ügyvédjeit rábírni segítséget nyújtani az autó munkásokat besorozni szervezetébe fizető alanynak, vezethető bárányoknak. Mi a szavazás eredményét ugylátjuk, mint a munkások passzív re- szisztenciáját. Az ipari unionisták ott voltak és vannak köztük. Rámutattak a kompániák és az AFofL hasonszőrű céljaira, munkásellenes akcióira. Az újságok, Green és mindenki által elhallgatott, de a munkások tudatába bevésődött céltalanság megvetése, — erről tanúskodik az autó munkások szavazástól való tartózkodása. És készül valami. A gyárosok országos .szövetségének elnöke utón van. Felkeresi a gyárvárosok sztrájktörő szervezeteit. Tárgyal velük. Jelentéseket vesz. Tanácsokat osztogat. Készíti őket a hamu alatt terjedő tűz kioltására. A dolgozók némaságában veszély van. Egy kis szellő elég lángra lobbantani a hamvadó tüzet. A csöndes némaság minden pillanatban orkánná válhat a nem hivatalos sztrájk kimondásában. Ki tudja ezt legjobban, mint a nagytőke szemfüles pribékjei, ők látják az égig emelkedő élelmiszer árakat; ők állítják be a “speed up” gépeket, ők kapják megfizetett munkásárulóik napi jelentését a vérig kizsaroltak feljajdulásai- ról. ők tudják legjobban a gondolkodó munkások kiábrándulását az NRA, AFofL, MESA, kommunista és minden lépre- csaló cécóbcl. Ez leplezett harcra készteti őket. Greent a politikai központ kikiáltójává teszik. Lewis a bányászok árulója segédje. A nyilvánosság számára kakasviadalt rendeznek színészi alakítással. Mozgósítják a volt katonák légióját. Coughlint. A progresszív politikusokat. Hauptmann tárgyalással, aranyérték világot megrengető faktummá felfújásával, vénasszonyok köszvényét részletező drámai leírással, röviden a szellemi táplálékok tisztalátást megmételyező ezerféle anyagával egyrészt, másrészt a fékerek tömegével folytatják leplezett harcukat. Annyira nyilvánvaló ez a hadjáratuk a kelettől a nyugati határig, a szószéktől, lapok, folyóiratok, iskolák és a rádión keresztül, hogy egy ipari unionistának ökölbe szorul a keze anélkül, hogy véresszáj u agitátorok, vagy radikális lapokat látna. A munkásértelemnek alulbecslése lázitó. S a legközelebbi alkalmat várja, hogy kifejezést adjon eme felháborodásának szervezett akcióban. Clevelandban, hála a Bérmunkás körül levő kis csoport kitartó úttörő munkájának, ez a harc mind leplezetlenebbé válik. Az NRA atyamesterének, a Gyárosok Országos Szövetsége elnökének vizitje, a gyárosok kópéival való tárgyalása mind azt bizonyítja, hogy leplezett, maszlagteli hadjáratuk itt csődöt mondott. Szint kell vallaniok. A munkás nem elégszik meg ígérettel, vállverege- téssel, nem is bízza saját ügyét fogadatlan prókátorokra. Az ökör szarvát kezébe veszi. Megvívja saját harcát. A sztrájkőrszemek kimért lépései, a munka salakjának kezelése, a gyárosok sunyi közeledésének mérlegelése, saját erejükben vetett hite megmozgatja a herék osztályának minden apará- tusát a bírói széktől a legszeny- nyesebb besúgóig. A sztrájkőrszem halad, melle duzzad az önérzettől, hirdeti, vívja az elnyomott munkás harcát ha kell a poklok összes poklával szemben ma egy darab kenyérért, hogy szórványos napi harcai holnap össze olvadjon más vidékek azonos jellegű harcaival a végső ütközetben. BÉRLEVÁGÁS. Ohio államban az utóbbi időben bevezetett adásvételi adó, mely a legkevesebbet vásárlókat a legmagasabb megadózással érinti, egyenlő egy általános bérlevágással. Csoda-e tehát, hogy lapunk tele van sztrájkhirekkel. EGY PÁR ADAT. Az Amerikában előállitott autók 88 százalékát 3 társulat készíti. Előállítása gyönyörű hasznot hoz, mert: az autótest építése az utóbbi 5 évben 3 dollárról 35 centre szállott; a bélelés 17 dollárról 4-re; autóajtó 4 dollárról 15 centre. Ezzel arányban az autó építés minden más művelete hasonló megtakarítást mutat. Természetes mindezt a munkáskezeket mellőző modern szerszámok és gépek tették lehetővé, amit viszont csak a nagytőkések tudják beállítani. Ezt a jelentést a kormány egyik bizottsága adja, nem valami izgága IWW- ista. Még hozzá teszi, hogy a kisebb vállalatok ugyanezalatt az idő alatt több mint száz millió dollárt veszítettek. Ennek a bámulatos haladásnak következményekép a clevelandi közjóléti intézmények alázatosan jelentik, hogy: “10.483 otthonban gyerek, 1.900 előrehaladott tüdőbajos, 6.200 őrült, kiknek számára nincs hely az őrültek házában, csatangol Cleveland városában. Ezenkívül 15.000 súlyos beteg, kiknek abszolúte semmi bevételük nincs, 20.000 rokkant katona és családja.” Ezek a haladás kerekeiről lehullott roncsok. Virágnyelven ezt igy mondhatnánk: a modern vasszörny nagy kerekei emberzsirral vannak olajozva. A kihulló szemét megtölti a kórházakat, az őrültek házát. A künnrekedtek nyomorúság tanyáit dögletessé teszik a nyitottsebü bénák és őrültek jajjai ... de a haszon nő. Rendületlenül nő. És ez a fő! Ha nem vagy ezzel megelégedve kedves olvasó, keresd fel a legközelebbi ipari szervezetet. Csak ott találod meg ellenszerét. S—n. KIK A BŰNÖSÖK Buffaloban, MÁRCIUS 3- ÁN, a LIBERTY HALLBAN, 1995 Niagara St.-en kerül bemutatásra. Jegyek előre váltva 25c., a pénztárnál 35c. KENDERMAGOS Irta: Lázár István. Kiállott a napkeltében a kapu elé. Ráncos arcán öröm, violakék szemében az anyai büszkeség ragyogott. Pszt . . . alszik még . . . — újságolta a szomszédasszonyoknak. — Hazajött az éjjel a fiam! . . . Ahogy ott állt kék háziszőttes ruhájában, maga volt az egyszerű tisztaság, a lelkendező boldogság, az anyai szeretet. A szomszédok megilletőd- ve nézték a boldog anyát, hiszen tudták, milyen nagy gondokkal küszködött ez a szegény özvegy asszony, mig a fia kitanulhatta fent, a pesti festőiskolában, a művészetet . . . — No, csakhogy megjött! — sutyoráztak a muskátlis ablak alatt. — Meddig marad itthon? — Ó, a lelkem fiamnak nincs sok ráérő ideje, mer’ a nagyurakat föstögeti, mégis hazahozta a szive . . . A reggeli nap átragyogta boldog arcát. Olyan volt, mint valami régi kép. Barna ráncai közt átaranylott a lelke, szinte fölvilágitott a szive. Hogy meg. érhette ezt a napot! Sok esztendeje repekedik, hogy egyszer itthon lássa s ime, megjött, hazajött hírnévvel <js dicsőséggel, hogy megnézze édesanyját, aki csak egyszerű, szegény, fejkendős parasztasszony, de boldog anya, semmi más ... Vitték a hirt a szomszéd- asszonyok, őmaga pedig hátrabandukolt az udvaron, csak lábujj hegyen, hogy föl ne ébredjen a fia. Hadd pihenje ki bent, a vetettágyas házban, a nagy ut fáradalmait. — Ó, Istenem ... — állott meg tétován. Mivel vendégelje meg a fiát? Semmije sincs. Üres a kamrája. Elfogyott lassadán mindene. Csak állt gondrahorgadt fővel s tépelődött a napragyogásban. A szivét is odaadná neki . . . Gondolt egyett hamarjában s bevitt egy ölecske rozsét a szobába. Tüzet rakott a góc alatt, aztán vizet merített a kicsike kerekes-kuton, s föltette a fekete köröndi fazékban melegedni a vidáman viliódzó, piros láng fölé. Valamit a köténye alá rejtett félőn és titokzatosan, hogy be- leborzongott, s megint csak hátrament az udvaron. — Kot-kot-kot ... — hívta elő a kendermagost. Jött is eléfelé a kis gatyás- tyuk, a hires tojó. Ez a tyuk a szemefénye. Egyetlen kincse. Mindennap megadja a maga egy tojását rendesen és becsületesen. Ebből éldegélt . . . — Gyere, gyere, édes tyúkom . . . kucori mámié . . . A tyuk meglapult kedves ka- ricsolással s öreganyó fölvette az ölébe. — Kot-kot-kot-kotdács! — kérte a kendermagos az elemózsiát. A kúthoz vitte s remegő kezével zabszemet pergetett eléje. Kapkodta a kendermagos mohón. Nem is sejti, hogy mi vár rá. Nézte öreganyó szomorkás mosollyal, aztán tovább tegtte sirdogálva, majd lehajolt, vizet merített a vályúból s megitatta a tenyeréből, mint rendesen. — Igyál, igyál, édes tyúkom ... — duruzsolta szánakozva. Evett is, ivott is a kendermagos, majd úgy félszemvést az asszonyára pislogott hálásan, megköszönte a jó elemózsiát. Barna gyöngyszeme fénylett. Berzengette pettyes tollazatát s halkan kotyogott: — Kot, kot, kot, kot . . . — Mi kéne még? — kérdezte gyöngéden. Semmi. Indult is már tipegő járással, hogy szétnézzen még valami bogár-csemege után, de öreganyó fölvette hirtelen, a térde közé szorította s hátra- huzta a nyakát. — Mi ez? — pillákolt rá a tyuk ártatlanul. — Bocsáss meg ... — suttogta öreganyó. Elöntötte a szemét a könny, de benyúlt a köténye alá és elővette, amit odarejtett. Megvillant kezében a fanyelű kés ... — Mi ez? — csodálkozott a tyuk. Aztán éles karityolásba tört s lábával-szárnyával verdesni kezdett: Hát ezt érdemiem ? Ezért tettem le neked mindennap az egy tojást? Homályos állati lelke érezte ösztönösen a halált és jajveszékelt szegényke, hogy ilyen szép, ragyogó nyárban el kell múlnia . . . — Istenem segíts meg . . . — motyogta öreganyó. — Csak még ez egyszer . . . Behunyta könnyes szemét s a fejét félreforditotta. — Istenem . . . Kicsurrant a tyuk piros, meleg vére, rácsurrant a rücskös, vén kezére s rózsák nyíltak a porból, a hideg kút kávája körül .. . Vergődött még kendermagos a porban. Az élő vád! Hát ilyen is történhetik egy hűséges
