Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-16 / 830. szám
1935 február 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK. Gazdasági életünk eme csoportjába évtizedekkel előbb főleg a vasutak és vízi szállítás tartozott. Egész gazdasági rendszerünk, vagyis az évtizedekkel előbb nagy iramokkal meginduló nagytermelés és szétosztás ezekre alapozta, ezekhez alkalmazta nyersanyag, készáruk, termelési színhelyük elhelyezkedését. így és ettől irányítva találjuk nagy gyárvárosok felépülését folyóvizek vagy nagy tavak mentén, vagy a tenger partjain. Ezekhez a gócpontokhoz folynak össze a nagy vasúthálózatok a szárazföldi közlekedés minden irányából. A motorizált közlekedési müvek forradalmi fejlődése az utóbbi pár évtizedben, úgyszintén a légi jármüvek, alapjában támadták meg ezt a gazdasági berendezkedést. Tudvalevőleg, a nagy billiós biztositó társaságok ebbe az elavult és folyton jelentéktelenebbé váló közlekedési müvekbe fektették alap és forgó tőkéjüket. Mikor a depresszió 1929-ben lecsapott, mikor elértünk a csak profitért folyó termelés dekadenciájához, nem csoda, hogy Hoovernek első gondja volt direkt és indirekt utón ezeknek a mindent behálózó vállalatoknak mentése. Azóta is, az újabb adminisztrációnak sok fejfájást okoz ugyanez. Lévén a közlekedési eszközök dilemmája magának a profitrendszernek a dilemmája. Volt gazdasági tényezőknek szánalmas letiprása a modern ipar természetes fejlődése áltenkisértés autón tovább menni. Evans leszállt. Éjszakánál sűrűbb sötétség vette körül. — Vájjon hol vagyunk? — kérdezte. — Körülbelül a Hampton- téren, — felelte a soffőr. Evans tudta, hogy innen a lakása nincs messze és óvatosan nekivágott a sötétségnek. Körülbelül húsz percig ment óvatosan tapogatódzva, s hirtelen észrevette, hogy ugyanoda érkezett vissza, ahol a taxiból leszállt, mert a jobb keze felől az a kis szökőkút csobogott, amelytől elindult. Eddig egy lélekkel sem találkozott. Ebben a százszázalékos ködben, ezen a csendes külvárosi vidéken senki sem mozdul ki hazulról, akinek nincs halálosan sürgős dolga. Evans már-már lemondott a reményről, hogy ma még haza jusson. De most hirtelen egyenletes, szabályos léptek zaja hallatszott. És már ki is bontakozott a ködből alig két lépésnyi távolságban egy ember körvonala. — Kérem, uram, vájjon merre van a Holly Walk-utca és a Green-tér keresztezése? Teljesen eltévedtem, — mondta Evans. — Én is arra megyek, — felelte az idegen — egészen közel vagyunk. tál; a kezdet maradi rendszerét, a velejáró lélektani meg- nyilvánulókat vissza csinálni, — ennek nevezhetnők Hoover, később Roosevelt mentőakcióit. Eastmant nevezték ki erre az épületes munkára. Két évi tanulmányozása ered- ményekép egy két kötetre menő jelentést tesz. Megállapítása, mely jellemzi munkáját, a lehetetlenre vállalkozását, csődjének bemondását, igy hangzik: “felölelni az uj ipari találmányokat, ésszerűsíteni a közlekedési ipart a benne dolgozók érdekeinek figyelembevételével vagy kiszortirozni a vasutakat és megrendíteni egész hitel- rendszerünket.” Ebben a határozatlan mondatban sűrűsödik össze az egész két kötete. És ebben a mondatban sűrűsödik össze a kapitalizmus “nem tudom mit tevők legyünk” fejvesztettsége. Egyszerűsíteni a közlekedési ipart, feltételezni az összes iparágak ésszerűsítését, viszont az iparok ésszerűsítése feltételezi a profitrendszer eltörlését. Ezt pedig igazán nem várhatjuk az u.riosz!tál(ytól, kiknek egész egzisztenciájuk van összekötve ezzel az utolsó óráit élő, a haldokló végső vonag- lásait kapkodásban, jajveszékelésben töltő rendszerrel. Markos emberekre van szükség; emberekre, kiknek nincs veszíteni valójuk, kik a termelés és szétosztás átszervezésével egy uj világot nyerhetnek. Itt jön a dolgok folyamatába az ipari unionista. Beszélve az uj ipari találmányokról, melyek nem csak a A fojtó ködtől köhögési rohamot kapott, de azután igy szólt: — Jöjjön szorosan a nyomomban. Az idegen habozás nélkül, bámulatos biztonsággal haladt az éjszakánál sűrűbb sötétségben, egy pillanatig sem tétovázott az utcák fordulóinál, Evans pedig vigyázott, hogy el ne veszítse a rémes ködben. Tíz perc után az idegen megállt és igy szólt: — Jobbkéz felől van a sarok, amelyet ön keres és odalépett a járda széléhez. Evans követte .. . a háza kapuja előtt állt. Hálálkodott és udvariasságból meghívta az ' idegent, hogy jöjjön be egy pohár whiskyre, de ő köszönettel elháritotta a meghívást és igy szólt: — Tudja kérem, számomra ritka élmény, hogy valakit hazakalauzolok. Egy percig hallgatott. Evans kapitány bucsuzásul a kezét nyújtotta, de az idegen nem vett erről tudomást. Fél lépés- nyir álltak egymástól. Csak most látta Evans a kalauza szemét. Az idegen pedig igy fejezte be a mondatot . . . — ... én ugyanis teljesen vak vagyok. közlekedésben de a termelés minden terén látható, akarva nem akarva, minden vállalkozás kényszerítve van használni. Mig kész termékekhez újabb dolgokat látunk a piacon ha nem is olyan mértékben, mint a minőben újabb gépek és gépszerszámokkal képesek lennénk előállítani, de nem volna kifizetődő a mai viszonyokban. A szerszám készítés terén az utóbbi években csodás haladást tett a mérnöki tudomány. Ezek a szerszámok használhatóság és alkalmazhatóság tekintetében száz és kétszáz százalékkal felülmúlják a még csak 5—6 év előtt használt szerszámokat is. Természetes, ezeket az előnyöket csak nagy tőkével biró vállalatok bírják megszerezni, ami viszont a kis- sebb tőkével rendelkezőket szorítja ki a piacról. Mivel a legújabb szerszámok alkalmazása a termék előállításának költségét használhatóságuk és alkalmazhatóságuk arányában csökkenti. így az uj szerszámok által feleslegessé tett emberi munkaerők száma hasonló arányban növekszik a szerszámok tökéletesedésével. Ezek ellen védekezni az ökrösszekér korának visszakivánásával dőreség, bár ugyanezt látjuk a magát intézőknek feltolt “fel- sőosztály”-nál; külömböző segélyek szintén csak a haldoklási folyamatot hosszabbítják meg, de meggátolni nem tehetik, bár az ipari szervezeten kívüli ösz- szes mozgalmak, még a legvéresebbek forradalmiságában betett tévhit is a dolgok alapjá- bani változását prédikálják. Úgy az egyik mint a másik, sőt színükre való tekintet nélkül azt mondhatnánk: ikertestvéri buzgósággal fáradoznak az idők vissza tolásában. A vagyon összpontosulását segítő találmányok tökéletesedésének zavartalanul folynia kell a mai rendszerben, mert ez az emberi agy termékenysége, ösztönszerü, utat tör, keres magának, eltekintve attól, hogy milyen célt szolgál. Ma a profit rendszer hizlalására, holnap, ha ez a tulzsirosodás komplikációkat, végzetes kimúlást idéz elő, ha a dolgozók egyszer megemberelik magukat, a találmányok tökélesedése folyni fog: humanizmusért, emberi szükségletek, vágyak kielégítéséért. CSALÓDOTTAK? — NEM. írásainkban, beszédeinkben megítélve a helyzetet, vannak, kik azt mondják: szkeptikusok, cinikusok vagyunk. Pedig dehogy! Nekünk is vannak örömeink. Hogy nem tudunk a rövidlátókkal képzelegni, bután röhögni, az nem a mi hibánk. Hogy a vérszopó piócák által feltálalt maszlagot nem élvezzük, az sem a mi hibánk. Hogy a sok fajta és szinü politikus csodadoktorokat lekicsinylő kéz- legyintéssel intjük le, még ezt sem lehet cinikusságnak minősíteni. Elvégre, mi sem születtünk ipari unionistáknak. Volt idő mikor hittünk minden elképzelhető maszlagban, földöntúli menyországban, alamizsna osztogatásban, elfogadásban, könyörgésben. Azonban, a vagyon gőgje, a butaság s a velejáró megalázás szemlélése nyomot hagyott rajtunk. Meglátjuk, megértjük helyzetünket. Az ébredők rabláncainak csörrenése édes szimfónia számunkra. Jel, mely érezteti velünk, hogy közeleg az idő, mikor ezek a láncok nem csak csörögnek, de szétpattannak, hogy a munkákéz szabad legyen egy szabad társadalmi élésben. S örülünk, hogy sokan velünk együtt igy látnak és éreznek. Ebbeni örömünk ideálistává avat bennünket. S igy érdektelen idealistának még a cinizmusa is megbocsátható. KIHÍVÁS. Nem akarunk a beképzeltség hibájába esni. Még kevésbbé a lesajnált vagy elhallgatott szomorú szerepébe jutni. Tudjuk, hogy e lapban, vagy ezen kis szerény rovatban többször jelennek meg dolgok, vélemények, melyek talán silányan vannak megírva vagy kifejezve, nem egyeznek minden olvasó felfogásával. Ennek meg- hajlunk, mint elkerülhetetlennek. Elvégre, minden sor, mely nyomdafestéket lát, szükség- szerüleg egyéni nézet. Csak polgári lapnál, vagy drákói szigorral vezetett pártlapoknál szokásos “vizet prédikálni és bort inni.” Felkérjük tehát olvasóinkat, ne rostéij ék benyomásaikat velünk közölni. Nem akarunk mi “pápábbak lenni a pápánál.” Azt sem akarjuk, hogy minden sorunkat “készpénzül” vegyék, meg azt sem akarjuk elhitetni magunkkal, hogy “nincs az istennek az az embere,” aki ezeket a dolgokat jobban megírná. A világért sem. Legyünk őszinték egymáshoz. Vitassuk meg nézeteinket. Mert igy kilátás van arra, hogy még tanulhatunk is egymástól. Ami — valljuk be őszintén — nem árthat. ígérjük, hogy minden sort, amit beküldenek hozzánk, közlünk még akkor is ha a nyomdafesték pirulna tőle. Komolyabban beszélve: szükségünk van olvasóink véleményére, hogy karcolásainkat hozzá idomíthassuk, és higyjék el, nem szerénytelenség, ha közreműködésüket kérjük akár közlésre lesz az szánva, akár nem. Várjuk. S—n. NEW YORK! FIGYELEM! Az IWW és a Modern Színkör most szombaton február 16-án, este 8 órakor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. nagyszabású és szenzációs KABARÉ ÉS TÁNCESTÉLYT rendez. Fellépnek színészek és kiváló műkedvelők. Meglepetések. Kacagtató jelenetek. Táncközben rögtönzött szabad színpad. Ne mulassza el a megje! :- nést. Belépő jegy ára 3Ce.
