Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-19 / 826. szám

1935 január 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal Miért ellenforradalmi reform a munkanélküli s aggkori biztosítás Az utóbbi hónapokban sok szó esik a munkanélküli és agg­kori biztosításról. A szövetsé­gi törvényhozók, az állami és városi kis és nagyobb kalibe­rű politikusok — különösen a választások előtt hangoztatják — mert tudják, hogy ez jó csalétek; a szavazók nagy szá­zaléka, mint az éhez halak a vízbe dobott eledel után, úgy kapnak nem számítva arra, hogy ez esetleg mérget tartal­maz. De nemcsak a polgári politi­kusok lovagolnak ezen a vesz- sző paripán, hanem az úgyne­vezett munkás pártok lovagjai is előszeretettel beszélnek róla és úgy tüntetik fel, mint a je­len idők “legforradalmibb” szükségletét. Különösen a “leg­vörösebbek” a kommunisták, fejtenek ki széles körű propa­gandát úgy a gazdasági, mint politikai alakulatok, vallásos és a különféle polgári egyesületek körében. A biztosítás mellett egyik leggyakrabban hangoztatott ér­vük, hogy a “civilizált” orszá­gok már bevezették ezen reformot és az Egyesült Álla­moknak is szüksége van rá. Nézzük meg mi hozta létre a munkanélküli biztosítást az úgynevezett “civilizált” orszá­gokban és látni fogjuk, hogy miért ellenforradalmi az. Az ipari fejlettség, a termelő eszközök állandó tökéletesedése a munkásságot mind nagyobb számban szorítják ki az ipa­rokból, a munka alkalom el­vesztése természetesen nélkülö­zést nyomort jelent a munkás­ságnak és bár ideiglenesen sok féle módozatokat eszeltek ki a nyomornak enyhítésére, de mi­vel ma már azok is meggyőződ­tek róla, hogy a munkanélkü­liség nem ideiglenes, hanem állandó, akik ez ideig kétel­kedtek abban, oly megoldást kell tehát keresni a munkanél­küli milliók ellátására, mely hosszabb időre biztosítja a kapitalista rendszer zavartalan létezését. Elvitathatatlan megállapitás az, hogy az öt év óta tartó munkanélküliséget a kapitalis­ta rendszer fenekestül való fel­bontása — a munkásság jelen felkészültsége mellett kívánatos lett volna — de a forradalmi munkásmozgalom semmi esetre sem állna oly erőtlenül és te­hetetlenül, ha a segély osztá­sokkal le nem csapolják az elégedetlenséget, ha vissza nem tartják a munkásságot, hogy cselekedjen saját érdekében. És most az 5 évi alamizsnával való tömés után jön a munka- nélküli biztosítás mellyel be­láthatatlan időkre kívánják ki­tolni a rendszer változást. Nagy tájékozatlanságra vall az ha valaki azt hiszi, hogy ezen biztosítási akció azért van folyamatba, mert a kommunis­ták állnak az akció élén. A rendszer oly stádiumba jutott, amikor a kapitalista rendszer előre látó képviselői belátják, hogy drasztikus újítást kell be­hozni, ha a munkásságot visz- sza akarják továbbra is tarta­ni attól, hogy saját érdekében cselekedjen. Ha nem igy volna, mi okból állna Richard B. Ben­nett többszörös milliomos — aki mellesleg Canada miniszter- elnöke — a biztosítás szószó­lói élére. Egészen mostanáig Bennett, mint a reakciós poli­tikusok legreakciósabbja volt ismeretes és nem tételezhető fel, hogy amikor szükségét lát­ja a biztosítás törvénybe ikta­tásának ezt azért tenné, mert a munkásság helyzetén kíván segíteni, hanem igen is, mert a bérrendszer biztonsága ezt megköveteli. Bennett nem ha­bozik kijelentem, hogy prog­ramjának semmi más célja, mint a munkásság elégedetlen­ségének lecsapolása; a kapita­lista rendszer biztosítása. En­nek érdekében Bennett a kö­vetkező törvényjavaslatokat lát­ja szükségesnek: Egész Canada területén egyenlő bérek és a maximum munkahét megállapítása. A gyermek munka eltörlése. Munkanélküli biztosiás tör- vényesitése és a dole eltörlé­se. Ésszerű aggkori biztosítás. Baleset és betegség esetére biztosítás. További megadóztatása a nemtermelőknek, akik befekte­tett tőkéjüknek jövedelméből élnek. A fő szükségletek termelőinek jutalmát emelni. A farm adóságok lefokozása. A farmeroknak folyósítandó kölcsön emelése. Többek között ezek volnának azok a pontok, melyek figyel­met érdemelnek. Ezek olvasása­kor, mintha a kommunisták programja állna előttünk. Ha Bennett szerint ezek szüksé­gesek a kapitalizmus további uralkodásának biztosítására, mennyiben segíthetik elő a forradalmi munkásság céljait: a jelen rendszer megdöntését; az ipari demokrácia eljövete­lét? Az összes létező szervezetek és pártok között az IWW az egyetlen szervezet, amely nem csak, hogy nem küzd ezen re­formokért a kapitalista rend­szer keretein belül, hanem min­den erejét latba veti, hogy a munkákásságot megyőzze arró,l hogy ezen reformok nem forra­dalmiak, hanem éppen ellenke­zőleg; ellenforradalmiak. Az IWW tanítása szerint, minden Múlt lapszámunkban részletesen ismertettük azt a rabszolga munka rendszert, amelyek a kormány építkezésnél folyik. Huszonnégy órás mun­kán vannak a munkások vérig kizsákmányolva. Képünk egy ilyen kor­mány építkezést mutat be, amely Tennessee államban Norris Dam elne­vezéssel épül, hogy “olcsó villanyerőt szolgáltasson” a farmeroknak és a lakásokba. oly reform, amely felülről jön a kapitalista rendszer meghosz- szabitását célozza és a mun­kásság körében mind nagyobb arányokban terjedő forradalmi szellem lecsapolását. Ily elbírá­lás alá esik még a Bennett és a kommunisták által is hirde­tett uniform bér és munkahét törvényesitése is, bár a rövi- debb munkahét és magasabb munkabér az IWW azonnali követeléseiben is benn foglal­tatik. Az IWW azonban nem azt akarja, hogy a törvényho­zás utján részesedjen ebben a munkásság, hanem szervezett erejével törvényesítse azt. Min­den oly reform, melyet adnak a munkásságnak, bizalmat éb­reszt bennük a jelen rendszer iránt és nemtörődömséget a forradalmi munkásmozgalom és annak céljai iránt, tehát for­radalom ellenes. Viszont bár­mily jelentéktelen sikert érje­nek el a munkások a munka szinterén szervezett erejükkel; forradalmi, mert harccal vívták ki és annak megtartása és újabb előnyök elérése további erőgyűjtésre ösztökéli őket. A munkanélküli és aggkori biz­tosítást akkor is megkapjuk, ha nem küzdünk érte, sőt még akkor is ha küzdünk ellene. A kapitalizmus mindent meg tesz a jelen rendszer biztosítása ér­dekében, amikor a viszonyok azt megkövetelik. A termelő eszközök fejlettsége folytán a munkásság milliói a tétlenségre vannak kárhoztatva és ha a kapitalizmus nem tenne lépése­ket ezek eltartására, ne higy- jük, hogy szépen lefeküdnének és várnák a megváltó halált. Nem. A munkanélküliség első éveiben a munkásság gondol­kozni kezdett a módozatok fe­lett, hogy segítsen magán, de aztán jöttek a politikusok, kü­lönböző néven a “munkanélküli tanácsok” és az esetleges ak­ciót lecsapolták több charity követelésekért stb. alamizsna- szerű adományokért. És a ka­pitalizmus megadta. Most meg­adja a biztosítást és a mun­kásság szépen várni fogja, hogy a checkek jöjjenek. Sokkal ké­nyelmesebb erre várni mint cse­lekedni. Ez azonban egy lépés­sel sem segiti elő a munkásság forradalmi céljait; a bérrend­szer eltörlését, ellenben meg­hosszabbítja a szenvedést, mely­ben a kapitalista rendszerben bőven van részünk. Osztálytu­datos munkások nem támogat­hatnak ellenforradalmi refor­mokért folyó törekvéseket, ha­nem a bérrendszer eltörléséért; az Ipari Demokrácia megmen­téséért harcolnak, mely célért a harcot egyedül a forradalmi IWW vezeti. AZ IWW CLEVELAND WEST SÍDÉI CSOPORTJA rendezésében JANUÁR 27-én, vasárnap a TURN HALLBAN 3919 Lorain Ave. szinelőadással egybekötött TÁNCMULATSÁG lesz. Színre kerül Pika Pál 4 felvonásos tár­sadalmi színmüve: KIK A BŰ­NÖSÖK. Kezdete pontban 7:30- kor. Jegyek előre váltva 40c., a pénztárnál 50c. Jegyek kaphatók a csoport gyüléstermében 4153 Lorain Ave. minden szerdán este, a Bérmunkás irodájában, valamint a szervezet tagjainál. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom