Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-08 / 846. szám
1935 junius 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal NEW YORKI HÍREK A husfogyasztók sztrájkba léptek a magas húsárak ellen, és már ezideig több mint kétezer mészáros üzlet van zárva, a Bronx és yorkvillei városrészekben. A háziasszonyok picketelik az üzleteket, nem igen akad vevő aki megkockáztatni merné, a vásárlást a nyitva tartott néhány üzletben. Igazán nagyon szép látvány, a háziasszonyok harcias viselkedése, csak az kár, hogy nem a helyes utón kezdték meg a harcot. Mert ha tegyük fel a kosher mészárosok leengednek valamit a húsárakból, a sertéshús ára csak megmarad a régi. Tehát host majd egy uj sztrájkot kell kezdeni, a hentesek ellen. És aztán sorba kell venni a tejeseket, a vaj és kenyér- árusítókat, szóval minden élelmiszer ellen egy újabb sztrájkot kellene indítani. Mennyivel egyszerűbb volna, a gyárban és az összes ipartelepeken megkezdeni a harcot, és amikor az összes élelmiszerek árai 37 százalék emelkedést mutatnak, a munkabérnél követelni a különbözetek Ha azt a lelkesedést, amit az ilyen hangulat sztrájkoknál látunk, az ipartelepek munka harcának segítésére fordítanák és a közvéleményt ennyire felcsigázva állítanák a bérharc mögé, egyszerre megoldható volna a nagy drágaság. Persze a néptömegek az utcai lárma nagy zsivajában, nem látják a helyes utat, de viszont a harcra készen állnak, a tarthatatlan helyzet cselekvésre készteti őket. Majd csak eljön az idő, amidőn a tömegek felismerik az ipari erő hatalmát és az uralkodók elleni harc, ipari akció formájában fog megnyilvánulni. Julius elsejétől kezdődőleg minden new yorki segélylistán levő egyén, munkára lesz beosztva és a segélyek helyett “munkabért” fog fizetni a város, jelentette ki LaGuardia polgármester. Ha tudjuk azt, hogy New Yorkban több mint 200.000 ember van a segélyen, akkor körülbelül elképzelhetjük, hogy micsoda munkáknak kell itt megindulna, hogy ezt az ember tábort munkába helyezzék. Ha még azt is tudjuk, hogy a mostani segélyek egy személy részére nem igen tesznek ki többett naponta 30 centnél, akkor elképzelhetjük a “munkabéreket” melyeket a város fizetni számit. Arról még nincs tudomásunk, hogy milyen munkákat számit megindítani a város. Lehetséges, hogy olyan munkákat mint a múltban is, papirszedegetés a parkokban, ahova annyi papirszedőt állítottak be, hogy egymás nyomában sétálgattak körül, mint a börtön udvarán sétára kibocsátott rabok. Ha tehát rabmunkát akar bevezetni New York városa, rabfizetések mellett, akkor elég lesz julius hónapra előirányzott 18 millió dollár, mint amennyi havi segélyt kifizettek eddig is. De ha csakugyan valamilyen munkáról van szó, akkor egy kicsit elszámitották magukat a városatyáink. Az a kétszázezer ember az éhsegélyen munkanélkül még csak eltengődik valahogy, de bizony dolgozni nem igen fog az éhsegély bérekért. Ha ezzel nem számoltak előre a New York városi politikus urak, majd számolni fognak ezután. Még megérjük azt is, hogy a jövőben a városi politikusok számolni is fognak tudni. New York városának is van egy egyletközi bizottsága vagy inkább nem is egy hanem kettő, sőt nem is kettő hanem három egyletközi bizottság működik a mi falunkban. A legelső egyletközi bizottság azon célból jött létre, hogy a sok magyar egylet között, elintézze azt, hogy pl. ne hat magyar mulatság legyen egy napon hanem lehetőleg egy és arra az összes egyletek tagsága menjen el. Ez a bizottság elég szépen kezdte működését és működött is mindaddig, amig nem kellett számolnia mint a városatyáinknak. Nem számoltak például avval, hogy lesz két zsidó egylet is melyek lecsatlakoznak a bizottsághoz, és van némelykor egy nap amikor a vallásod egyletek tagsága ugyanazon napon bőjtöl, sőt a zsidó egyleteknél van olyan nap amikor a tagság ugyanazon napon mulat. így történt ez meg, hogy az egyletközi bizottság két zsidó egyesülete ugyanazon napon rendezett purim bált, hiába kérték, hogy az eggyik halassza el, nem lehetett, mert a purim vallási évfordulója ugyanazon napra esett. Az első egyletközi bizottság alapja itt mindjárt megingott, nem is beszélve arról, amikor a piknik szezon ideje bekövetkezett amidőn 40 new yorki egylet rendez pikniket, de viszont a piknik sze- zón 16 vasárnapra terjed ki. így tehát sehogysem tudta az egyletközi bizottság kiszámítani, hogy hogyan lehetne a 40 pikniket külön-külön a 16 vasárnap lerendezni. Amikor ilyen nagy problémákkal nem birt megbirkózni a bizottság, akkor elhatározta, hogy eggyik egylet átvesz a másiktól mulatsági jegyeket. Ez is rendbe lett volna mindaddig, mig az eggyik egylet szépen becsomagolva vissza nem küldte a másik egyletnek a jegyeket. Itt aztán csődött mondott a bizottság és úgy halljuk, hogy most dolgoznak ki újabb programot. A második egyletközi bizottság még szépen működik, valami nagy magyar Rákóczi napot akarnak lerendezni és eddig még teljes az összhang. Persze a nagy összhang leginkább annak tulajdonítható, hogy még nem volt elszámolás. Majd amikor számolásra kerül a dolog akkor fog kiderülni, hogy ez a bizottság is elszámitotta magát. A harmadik bizottság a világot megváltó Társadalmi Biztositó Egyletközi Bizottság, mely az Uj Előre féle légypa- pirba van csomagolva, oliyan formán, hogy a külsején csak a Lundeen-féle megszámozott javaslat látható. Ez a bizottság a javaslat mögé sorakoztatja a hazafias polgári egyesületeket és boldogan dörzsölik a markukat az elvtársak, gondolván, ha még erre sem megy rá a bodik egylete akkor már kár minden más akció. Mert utóvégre, ha már a lakásának házszámát megtudja tanulni egy bodi akkor csak meg tudja tanulni a javaslat számát is. Meg aztán mi a különbség! a szám az szám. És mit kell megtanulni az egyleti tagságnak, 2827 mert az any- nyit jelent, hogy tiz dollár egy héten és még azonfelül 3 vagy 5 dollár minden családtagra. A 2827 tehát egy munkanélküli családosra, a családi létszám szerint szaporodik. Eggyes helyeken már elérte a heti 40 dollárt is. Tehát ez jó! Azt pedig, hogy 2827 a kongresszusban már leszavaztatott és egyenlő az 0000 számtani eredménnyel, erről nem szabad tudni az egyleti tagságnak. Még arról sem, hogy Angliában már 1927 óta megvan a világmegváltó társadalmi biztosítás, de azért az angol munkás éppen csakhogy éhen nem fordul, a nagy biztosítástól. A tömegnek maszlag kell, az Uj Előre vigécei kiveszik a kanalat a polgári egyleteket maszlagoló stréberek kezéből és uj foglalkozást nyújtanak nekik, ők már csak az orrukat befogják az egyleti tagságnak, a maszlagot evőkanállal az Uj Előréék adják be. Csakhogy ismét elszámitják magukat. Elfelejtik azt, hogy van még egy öntudatos munkástábor a nagy magyar Amerikában és azért nem mindenki veszi be azt. Ellenben mindig többen lesznek olyanok, akik tisztán látják, hogy az amerikai kommunisták minden akciója, közönséges reform- mozgalom és csak abban különbözők a régi szociál demokrata elődeiktől, hogy a reform- követeléseknél felülmúlják még őket is. Különben pedig már olyan “tömegek” v»sznek részt ezen bizottság gyűlésein, hogy nem csak a programjukat, de az egész bizottságot be lehetne csomagolni egyetlen Uj Elő- rébe. Vagy mit lehet tudni talán már be- is csomagolták magukat és útban vannak más városok felé! A Kék Sas-t megölte a csirke Az NRA jellemző sast, melyet eggyik karmai között az ipart képviselő fogas kereket és villanyt szóró sugárzást jellemző erő képletességében rajzolták meg, most egész biztosan egy szelíd gyenge csirke karmai között vergődő madárnak lehetne rajzolni. Ugyanis minden természetismerő tudja, hogy volt egy madár faj, mely tehetetlen nehézkes és a fajfenntartására képtelen természeténél fogva kipusztult, ma csak Múzeumokba található. Ezen “Dódónak” nevezett madár faj leghelyesebben jelképezné a konzerva- tizmust, a maradiságot, a fejlődést nem követő, sőt azt tagadó reakciót. És ez az Egyesült Államok “Supreme Court- ja.” Amint a Dódó madár úgy a Supreme Court is, mely az NRA-t kivégezte nem azért mert tehetetlen, vagy semmit nem jelentő volt, hanem azért mert még azt is forradalminak, a magántulajdon jogot sértőnek tartották, legmaradóbb és biztos pusztulás elé néző szervezett, melyet nem azért, hogy az NRA-t kivégezte, de mivel a maradiság a reakció megtestesülése, a haladás akadályozója, el kell sepereni az útból. De ismertessük kicsiben, hogyan végezte ki a csirke a kék sast? Ugyanis New Yorkban négy testvér csirke kereskedést tartott fen, melyet hivatva lett volna az NRA erre vonatkozó szabályain vezetni, kormányozni. Más kereskedők és az NRA ellenségeinek a biztatására a csirke ügyet felvitték a Supreme Courtra. (Odahaza nem viszik messzebb mint a falusi bíróság) és az a magas fórum, mely senkinek sem felelős, melyet az életük egész idejére bejelölnek, a csirke kereskedők mellett, az NRA-t képviselő kék sas ellen döntött. A döntésnek a lényege az, hogy nem szabad a kormánynak a kereskedelem, ipar és szállítást azok tulajdonosai beleegyezése nélkül szabályozni. Persze mikor az iparok, bankok és vasutak tulajdonosai csőd előtt álltak, mikor a kormánytól több mint három billió dollárt kölcsönöztek, mikor a munkások a nyomor csapásai alatt lázadásba törnek ki, sztrájkba mennek, akkor igen is nem csak, hogy megengedik hanem követelik is a kormány beleavatkozását, segítségét. Ezen Supreme Courti határozatnak a hátterében olyán dolgok, illetve szervezett propaganda van, melyet nagyon kevesen ismernek. De, hogy a Supreme Court teljes maradi- ságát megértsük és azt, hogy minden körülmények között a legreakciósabb csoportott fogja szolgálni, tudnunk kell, hogy a bankárok szövetsége a télen teljesen az NRA ellen fordult. Valamint a nagyiparok tulajdonosai, mint Morgan, DuPont, Ford, Young, Mellon stb. Miután Johnsont, a Wall Street megbízható képviselőjét, eszközét onnan eltávolították, a közvetlen veszélyt, a nagy ösz- szeomlást félig meddig megakadályozták. Nincs szükség az NRA-re, mondta ki az Ítéletet, a bankárok szövetsége három hónappal a Supreme Courti ítélet előtt. Másszóval a Supreme Court, csak az Ament mondta a bankárok ítéletére. Vi.
