Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-08 / 846. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 junius 8. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK---------------------------A. K. rovata-------------------------“My Country Tis ..amelyben ma még mindig több mint tizenegy millió nincstelen bérrabszolga tátott szájjal várja a sült galamb repülését. Két esztendeje már annak, hogy a “New Dealt” világgá kürtölték, akkor nagyon rossz lábon állt a kizsákmányoló osztály hatalmas vára. Düledező- ben volt, s eme omladozó vár alátámasztására eszelték ki az NRA tákolmányt, amely bizony a felületesen gondolkodó és a politikusok millióit magával ragadta, annál is inkább hitték és még ma is rettenetes tömeg vakon hiszi, hogy az NRA Roosevelt elnökkel az élén, meg szüntet a nyomort, mert a kormány a Wall Street urainak rendeletére az NRA hetedik praragrafusába foglalta a munkások “szervezkedési jogát.” És az AFofL mindenre kapható iskáriát ju- dásai megalkudtak a Wall Street uraival s a demokratikus kormánynak csúfolt ravasz politikusokkal szövetkeztek az “ország” a “civilizáció” a mai társadalom megmentésére és ez látszólagosan sikerült is nekik. Az AFofL áruló basái mellé szerződtették a detroiti Gapon csuhást, aki zagyva előadásaival milliókat vezet félre. Mert ezek a milliók felületesen gondolkodnak, felülnek a hangzatos frázisoknak s nem is sejtik, hogy a Gapon lelkész a világ leghatalmasabb bankjának a Chase National Banknak a szolgálatában áll s eme hatalmas banknak korlátlan ura a Rockefeller család. Álmodni sem merik, hogy C. Gapon “forradalmár” Hearst a hatalmas újság kiadó vállalat tulajdonosának fütyszavára táncol, hol támadják, hol dicsőítik az NRA neve alatt hozott törvényeket úgy ahogy azt érdekeik megkívánja. Ma már még a felületesen gondolkodóknak is be kell lát- niok, hogy az NRA nem a munkásosztály helyzetének javítására, nem a társadalom megváltoztatására volt, hanem kizárólagosan a hatalmas ipari vállalatok a pénzmágnások érdekeinek képviselője az NRA s az AFofL képviselői azok, akik megmentették az ország hatalmas ipari vállalatait. Az acél, a szövő, az automobil, a gumi iparok munkásainak sztrájkjait, lázadásait letörték az AFofL vezérei az Egyesült Államok elnökével szövetkeztek s a legravaszabb módon, hamis Ígéretekkel, félrevezetésekkel szerelték. le, vagy akadályozták meg a munkások sikerrel kecsegtető megmozdulásait. Erre alakult az NRA. Ez az az “Uj Osztás,” amelyben részesülünk. Az NRA két esztendős fennállása után még mindig nincs megoldás, még mindig több mint tizenegy millió bérrabszolga lesi, várja azt a boldog órát amikor munkába hívják még mindig. Az NRA két éves fennállása után a szövetségi és állami segélybizottságok ma, másfél millió családdal többnek adnak segélynek nevezett alamizsnát és a segélyre szorultak száma napról-napra félelmetesen nő, ezért kellett a négy ezer millió dolláros közmunkákra szánt költségvetést úgy elosztani, hogy abból a legnagyobb szükségben levők részére havi tizenkilenc dollár essen. “Uj Osztás” van, elosztják a négy ezer millió dollárt. De a kizsákmányolt bérrabszolgáknak csak egy parányi csöpp jut osztalékul, ha elég szerencsés lesz és bejut valahová, valamely “közmunkára,” ahol majd havi százhúsz órai munkáért tizenkilenc dollártól 94 dollárig fognak osztozkodni. Tizenegy millió munkanélküli. Huszonöt millió kö- nyör adományon, kitéve a ravasz politikusok szeszélyének, grafteléseinek. De azért mégis torkunk szakadtából énekeljük továbbra is “Home sweet home.” “Békesség, szeretett és egyenlőség az emberek között” hirdetik a kapitalizmus szócsövei. A kormány leghatalmasabb hangadója úgy véli folyósítani, hogy világgá kürtöli az állami közmunkákon alkalmazott bérrabszolgák fizetését. A legnehezebb napszámos munkát végző egyén havi tizenkilenc dollárt kap munkájának gyümölcséből osztalékul. Francis B. Davis a United States Rubber Co. elnöke évi százhuszonöt ezer dollár fizetést kap. Egy évvel ezelőtt Chicagóban egy öt gyermekes család apát két évre Ítéltek el mert éhező családjának eggyik “Chain Store” ajtaja elől kenyeret lopott, Hazel Ferbes dúsgazdag milliomos sarjad ék napi bevétele háromezer dollár. Kentucky államban az átalgos segély, családok részére két dollár és 45 cent. G. H. Lorimer a Saturday Evening Post szerkesztője évi százezer dollár fizetést húz. Professzor Giucchirro Palomba a milánói egyetem kitüntetett hallgatója Union City, N. J. polgári iskolájának volt tanítója nem tudott annyira megalázkodni, hogy segélyt kérjen, éhen halt. W. E. Lewis az Illinois Glass Co. elnöke évi százezer dollárt húz fizetésül. 1932- ben a Metropolitan Life Insurance Co. hét, (7) és félmillió dollárt fizetett ki a csődbe jutott és öngyilkossá vált egyének hozzátartozóinak. De azért mégis csak jó ez a társadalmi rendszer, “mindannyian eggyen- lőek vagyunk.” Az Egyesült Államok haditengerészetének százötven hajója és ötszáz repülőgép ja had- gyakorlatott tart a Pacific Oceános, amely gyakorlat ötszázezer négyszögmértföld területre terjed ki és az államnak csekély egy millió és kétszázötvenezer dollárjába kerül, nem számítva az emberéletet, a hajókban és repülőgépekben esett károkat Ez a mai rendszer hü tükre: A pangás óta az Egyesült államok területén több mint egy félmillió oly lakás van, amelyben két vagy több család lakik. Calleen Moore színésznő játékbabái részére négyszázharmincötezer dollárért egy palotát építtetett s a technika legmodernebb vívmányaival van felszerelve. Az Egyesült Államok területén több mint tízmillió családnak lakásából hiányzik a fürdőkád. John D. Rockefeller a napokban ké' és Néhány századra nyúlik visz- sza a képviseltetés eredete. A társadalmi rendszer összetételét nem ösmerők nagy fontosságot tulajdonítottak a politikai képviseltetésnek. A parla- mentárizmus eredete óta az ellenzéki kisebbség mindig látszólag úgy tűnt fel, mintha a társadalom elnyomottainak érdekeit képviselné, igy azután sok esetben jó néhány mandátum elnyeréséhez jutottak az elégedetlen tömegek szavazata révén. Volt az emberiség történetébe nagyon sok olyan eset amikor a sokat ígérő ellenzék többségbe jutott a parlamenti képviseltetésbe, ekkor azután minden esetben bebizonyosodott, hogy a sok Ígéret csak szavazás fogdosásra volt alkalmas, de mivel a választóknak nagy része annyira bízik az Ígérgetők szavahihetőségében és nem is gondol arra, hogy minden politikai párt csal is Ígéretekre van alapozva. A politikának sok mindenféle háttere van. Elsősorban mindig annak az országnak gazdasági rendszerét tükrözi vissza amelyben működik és mint ilyen teljesen a gazdasági rendszernek mint egy kötelességtudó altintézménye, amely hivatva van az uralmon lévő osztály érdekeit képviselni. összetétele olyan, hogy látszólag fel van ruházva törvényhozási hatalommal. De ez a törvényhozási köre annyira terjedhet csak, hogy minden ténykedésében az uralmon lévő osztályt védheti lefektetett törvényei szerint. Sok vita folyt már, pláne a munkásmozgalom különböző platformjain a páriám entáriz- mus mellett és ellene. A parlamenti politikában hívők még a sok megtörtént események után is azt próbálják bizonyítani, hogy a parlament — lehet az a hely ahol a társadalmi berendezést meg lehet változtatni — törvényes utón. Ezt a taktikát követték az összes szociáldemokrata pártok és itten Amerikába pedig a szocialista párt. Voltak országok ahol számot tevő többséget alkottak — még ország elnököl is választottak, de végeredményben a társadalmi átalakulás terén teljesen a többi polgári pártok mintájára a meglévő gazdasági rendszernek leltek védelmezői. Az IWW megilafélmillió dollárt adományozott, hogy New Yorkban egy a görög mintára épülendő Múzeumot építsenek, ahol az “amerikai forradalom leányainak” hátra maradt csukmákjait őrzik az utókornak dicső emlékül. New York városában egy millió nyolcszázezer lélek lakik oly lakásokban amelyek már harmincötesztendővel ezelőtt lakhatatlanak voltak nyilvánítva. Chicagóban május derekán a háztulajdonosok hetvenöt családnak lakásában zárták el a vizet, mert a segélybizottságtól nem kapták meg az elsején esedékes lakbért. kulásától fogva mindég azon a véleményen volt és azt próbálta a párt politikát követő •elemekkel megértetni, hogy elveszett energia az amit a munkások egy politikai párt felépítésére fecsérelnek. Sokszor hangzott el ez az érv az IWW részéről, hogy ha az SP annyira megerősödne, hogy az Egyesült Államok elnöki székébe szocialista elnököt ültetne, a munkásosztály egy lépéssel sem lenne közelebb a bérrendszer eltörléséhez. A napi események mostan bizonyítják be az IWW-nak előre látó tanítását, hogy a Supreme Court egy kézlegyintéssel elintézi akár az elnök, akár a törvényhozó honatyák minden olyan látszólagos törekvését, amely esetleg csorbát ütne az uralkodó kapitalista osztály teljhatalmú uralmán. És még ezek után is fognak akadni olyan politikai kulik a munkásmozgalom politikai bal és jobbszárnya alatt, akik még mindig nem fognak hinni a megtörtént eseményeknek és tovább fognak célnélkül időt fecsérelni a parlamenti hatalom meghódítására. Esetleg nevet fognak majd változtatni, mert a szociáldemokrata név már elavult a kommunista név alatt pedig már annyi gazságot követtek a pártvezérek, hogy valami vonzóbb névről kell gondoskodni, de bármilyen nevet adnak egy politikai pártnak az sohasem képviselheti a feltörekvő munkásosztály érdekeit sem a parlamentbe sem a parlamenten kívül. A csődbe jutott politikai pártokon kívül kell, hogy saját osztály érdekeit előre vigye a biztos cél felé, mivel a gazdasági hatalommal rendelkező kapitalista osztály hatalmát csak úgy béníthatjuk meg, ha nem politikai pártokat hanem olyan gazdasági szervezeteket építünk amelyek minden politikai párt mellőzésével törvényerőre tudják juttatni a munkásosztály követelését. A munkásosztály életszínvonala nem a honatyák jóvoltától van függővé téve hanem kizárólag csak attól, hogy mennyire ös- meri fel a munkásosztály szervezettségének erejét, amely nem csak arra alkalmas, hogy életszínvonalát emelje, hanem egy társadalmi átalakulás további irányítására is képes, amelyre azonban az összes politikai pártok képtelenek. A pártpolitika csődje
