Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-18 / 843. szám
1935 május 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal A bérmunkásokhoz! KONVENCIÓ UTÁN Irta: Wiener Andor. A világ kitagadott, nincstelen bérrabszolgáinak osztálytudatra ébredését a társadalom fejlődése irányítja. A mai csodálatosan fejlett ipari államok elnyomott férfi és női bérrabszolgáinak ideje volna már, ha egy napon egymást megértve, saját érdekükben összeülnének, szervezkednének. Úgy néz ki, hogy a világ kerekeinek mozgását üzemben tartók minden csodás alkotásra képesek, csak a saját érdekeikben való gondolkodásra és cselekvésre nem. A munka, amely rabszolgájává tette a földet s annak természeti kincseit. Uralkodik a földön, a levegőben, a vizen s a társadalomban, mégis a legalsóbb, a legelnyomottabb szerep jut számára osztályrészül. Elnyomatásban mindig azok nyargalnak a hátán, mindig azok osztják a szöges korbács legirtózatosabb csapásait, a kiknek sikerült a munka teréről a termelés színteréről a kizsákmányolás polcára kapaszkodni. John D. Rockefeller fiatal korában füszeressegéd volt s ma a világ leghatalmasabb trösztjének a feje, egyszersmind a világ legkegyetlenebb, legirgalmatlanabb kizsákmá- nyolója. A szénbányák — Ludlow, Calumet, Columbia — vérrel áztatott rögei borzalmas szenvedéseket rejtenek magukban az elnyomatás és kizsákmányolás részéről Rockefeller telepein. Henry Ford, az automobil mágnás, lakatossegédből cseperedett föl. A kizsákmányoló osztály kegyetlen urai közé tartozik. Profitjának, hatalmának megvédése érdekében, halomra löveti bérrabszolgáit és ti, rabszolgák, megalázkodtok' előtte, úgy vélekedtek, hogy senkinek sem lehet hatalma csak akkor, ha gazdag, ha kizsákmányoló. Arra tanított bennünket a kizsákmányoló osztály, hogy a dollár az isten, a mindenható és lenyeltük azt szőröstől-bőröstől. Ama tévhitet is elhitették velünk, hogy a “szegényeké a mennyeknek országa,” hogy “halálunk órájától kezdve boldogok leszünk.” De ők itt a földön kívánják azt. Elhitették velünk, hogy egy felsőbb hatalom, egy mindenható rendeletére van szegény és gazdag, kizsákmányoló és kizsákmányolt. Az uralkodó osztály prostituált közegei: a sajtó, a pap, a politikus megmételyezik agyunkat és mi, mint engedelmes bérrabszolgák, tízezrével, százezrével kívánjuk a megváltó halált. Ezzel az ósdi fölfogással szakítania kell a munkásosztálynak, hogy a szabadság útjára léphessen, hiszen ő az, aki a társadalom haladásának az egyetlen lüktető ereje: ő az, aki munkájával nemcsak hogy f öntart ja a világot, hanem fokozatos munkálkodásával csodákat müvei s folytonosan előbbre viszi annak fejlődését, ő az, aki szellemi és fizikai munkájával halmazában állítja elő a termelés és szétosztás legcsodásabb gépeit, mozgásban tartja azokat. Az élelem, lakás, ruházat előállítása szédületes gyorsasággal folyik kezei között. Életének, egészségének kockáztatásával dacol a természet zord viharai fölött, mindennek és mindenkinek ura — csak sajátmagának leigá- zott rabszolgája. A munka, a bérrabszolgák munkája, tartja mozgásban a vasutakat a nap minden percében s ott leselkedik rá jók az irgalmatlan halál, amelynek okozója a profit. Évente négy, ötezer vasúti munkás fizet életével és más tiz-tizenötezret megcsonkított, hasznavehetetlenné tett a profit, a mai társadalmi rendszer. A bányászok százezrei minden félelem nélkül szállnak le a föld gyomrába és hozzák felszínre a tüzelésre, fűtésre szolgáló szenet, hogy a világ termelő gépezetét mozgásban tarthassák, hogy az emberiséget a tél hidege ellen óvják s a társadalom eme nélkülözhetetlen bérrabszolgái évente százával, ezrével pusztulnak el a profit szent nevében széngáz, tűz s robbanások alkalmával. Feleségeiket, gyermekeiket az éhség rettenetes kínjai gyötrik. A gyárak és ipartelepek férfi és női bérrabszolgáinak tiz- és százezrei jutnak korai halálba a “speed-up” rendszer, a bűzös levegő, a tűzfészkek lángjai között. így kívánja ezt a mai civilizált társadalmi rendszer — a profit istene. Életünket, egészségünket áldozzuk föl annak az osztálynak, amely a kutyáját is többre becsüli, mint föntartóját, a munkásosztályt és mi mégis, amint fölöslegessé válunk a termelésben, gyárról-gyárra, bányáról- bányára járunk az ember, a munka nagy alkotója megszégyenítő módon esdekel, hogy eladhassa munkaerejét, hogy a profit érdekében lemészároltas- sa magát. Eme megszégyenítő megalázkodásból van menekvés az emberiség számára. Meg van a mód arra, hogy ura, parancsolja legyen, nem embertársai, hanem a termelés és szétosztás eszközei fölött. Nem nagy áldozat kell hozzá, csak munkástársaival kell, hogy egyesüljön a termelés és szétosztás szinterén. Egyesülni egy közös célért a bérrendszer eltörléséért, a termelőeszközök birtoklásáért. Egyesülni, szervezkedni, hogy megváltoztassuk eme társadalmi rendszert, amelyben nyomor, szenvedés és éhhalál jut számunkra osztályrészül. Megváltoztatni egy oly társadalmi rendszerré, amelyben a munka birtokolja a természet gyönyöreit, kincseit, a termelés és szétosztás eszközeit. Amikor ennek elérésére kiépítette Egy Nagy Szervezetét a munkásosztály az egész világon, szin, faj és nemzetiségre való tekintet nélkül, akkor majd tulajdonába veszi a földet és megszünteti a nyomort, a szenvedést és élvezni fogja munkájának teljes gyümölcsét. Ez az Ipari forradalom, az Ipari Demokrácia lesz, A Munkás Betegsegélyző Szövetség 13-ik konvenciója, március 7-én, kedden éjjel 11 órakor ért végett. A titkár- pénztárnok, végleges menesztésére leadott névsor szerinti szavazásból is megállapítani lehet, hogy a Szövetség életében ilyen fegyelmezett és mindvégig érdekfeszitő konvenciója még nem volt. Hiszen a konvenció zárlatáig, alig húsz delegátus hagyta el a színteret. A nagygyűlés maga, kezdettől a befejezéséig, nemcsak a delegátusokat kötötte helyhez, hanem még a hallgatóságot és vendégeket is. Szinte a levegőben lehetett érezni annak a fontosságát és horderejét, ami az east pittsburghi Magyar Házban, négy napig végbe ment. Lapunk, a Bérmunkás terjedelme, nem engedi azt meg, hogy ily hosszú időre kinyúló és mozzanataiban oly szines, munkásmozgalmi szempontból is érdekes és fontos eseményről, teljes részleteiben beszámolhassunk. Akik ily közelről érdeklődnek a lezajlott események iránt, azoknak csak azt ajánlhatjuk, hogy a napokban már megjelenő “Összetartás” jegyzőkönyvét szerezzék be. Ebből oly hü tükrét láthatják meg a konvenciónak, amit csak egy jegyzőkönyv adhat. A magyarajku IWW-isták annyiból vannak a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyeiben érdekelve, amennyiben, sokan közülünk tagjai vagyunk megalakulása óta: támogatói voltunk, építői és védelmezői a külső ellenségeivel szemben. Emellett, a Szövetség munkásjellegének dokumentálására, alaszabálya értelmében, úgy anyagi, mint erkölcsi támogatásban részesítette a nemzetközi munkásmozgalmat, az által is, hogy a magyarajku IWW- isták lapját, a Bérmunkást, rendszeres támogatásban részesítette havonként. A mi állásfoglalásunknak és szereplésünknek a Szövetség körül a hozzá nem értő és rossz- akartu ellenségek és áll-bará- tok egyaránt az volt a nézetük, hogy az úgynevezett szubvenció (anyagi támogatás) köt bennünket a Betegsegélyző- höz. Sokan a vérmesebbek közül annyira is elbátorkodtak, hogy egyenesen rágalmazták az IWW tagjait: azzal vádaskodtak, hogy a Szövetség adminisztrációját, a havonként kiporciózott dollárokért, vakon követjük és támogatjuk. amelyet embriójában hord ez a társadalmi rendszer. Ehhez szükséges az, hogy a bérrabszolgák milliói osztálytudatra ébredjenek. Ne álljatok levett kalappal, remegő inakkal mestereteik előtt, mint a megkorbácsolt kutyák, hanem mint ember, mint a természet büszke koronája szervezkedve, szolidaritást vállalva a munkásosztály fölszabadításáért, az Ipari Demokráciáért. A konvención első percétől a befejezésig, a magyar IWW- isták szereplése erre is rácáfolt. A Bérmunkás több hónapos állásfoglalása pedig, döntő érvekkel bizonyította be, hogy a Szövetség Intézői csak addig bírhatták lapunk bizalmát, amig saját tagságuk bizalmával vissza nem éltek. Midőn a visszaéléseknek sorozatáról tudomást szereztünk, habozás nélkül állítottuk lapunkat az insurgentek élére. Nem árultunk zsákba macskát ! Az Intéző Bizottságnak kellő alkalma és ideje volt a felkészülésre és önmaga tisztázására. Mi sem voltunk tétlenek. Azon tagjaink, kik a Szövetségben működtek, neki készültek, hogy azoktól az elemektől megtisztítsák a Szövetség hivatalát, akik cselekvéseikkel igazolták, hogy nem valók, nem méltók egy munkásintézmény vezetésére. A konvenció első percétől az utolsóig, illetve a befejezésig, e két szempont nézett egymással farkas szemet. Munkásintézmény marad e a Szövetség, vagy szőröstől-bőröstől, a reakciósok és a bürokraták fogják e elnyelni? A munkás öntudat, vagy a begyepesedett polgári demagógia: a forradalmi szellem, avagy a penészette, pszudeó vallásos és hazafias keverék feltörtető érdekközössége fogja e uralni?! Erre adott félreérthetetlen választ a munkástagság. Ez volt a kiélezett harcok homlokterében. És a veterán betegse- gélyzőisták, az IWW harcos tagjaival karöltve ezért végeztek olyan operációt a Szövetségen, amely az egész amerikai-magyar társadalmi életben példa nélkül való. Kiseperték a reakciót, megtisztították a Szövetséget azoktól az intézőktől, akik fejlődésében hátráltatták és kihasználták! A munka befejezést nyert, elvégeztetett. A munkás szellem győzött! A CHICAGÓI MUNKÁSTÁRSAK FIGYELMÉBE. Az IWW összes csoportjai MÁJUS 21-én, egy RENDKÍVÜLI GYŰLÉST tartanak amikor újjászervezik a GDC csoportját, hogy a bebörtönzött munkástársainkat kellő védelembe tudjuk részesíteni. Ezért e gyűlésen május 21-én, kedden este 7:30-kor minden IWW tag jelenjen meg a Bérmunkás Otthonban 1604 N. California Ave. BUFFALOBAN a Bérmunkás Otthonban minden szerdán este előadás, vasárnap este tea estély vagy más szórakozás. A Bérmunkás Otthon nyitva van minden nap délelőtt 10 órától éjjel 12 óráig. szétosztás mozgás-
