Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-18 / 843. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 18. ** M fai A SZAJHOSOK Lapunk olvasói hetenként értesültek azon elszánt harcról, melyet Clevelandban a National Screw and Tack Manufacturing Co. munkásai vívtak 10 héten keresztül, az IWW vezetése mellett. Látszólag ezen harcban a National Screw Co. és annak munkásai voltak érdekelve, de ha mélyebben bele nézünk a dolgok mikéntjébe azt fogjuk látni, hogy itt nem egyszerű bérharcról volt szó, hanem ennél sokkal nagyobb horderejű kérdés eldöntése állott fenn. Ha a harc csupán a National Screw és annak 1.300 munkása között folyt volna, egy hét leforgása alatt befejezést nyert volna, vagy egyáltalán nem is került volna sztrájkra a sor, mert mint az első tárgyalásnál látható volt a National Screw igazgatósága hajlandónak mutatkozott a munkások követelését teljesíteni. A sztrájk kitörése előtt arról adtunk hirt lapunk hasábjain, hogy a vállalat igazgatósága teljesítette a munkások követelését, amely 10 százalékos bérjavitás, a munkaviszonyok javítása, a túl órai munka rendezése külön díjazással és a szervezet elismerése. Mind erre igéretett* tett az igazgatóság. És amikor az első fizetés nap elérkezett a munkások csalódottan tapasztalták, hogy az igazgatóság megszegte az Ígéretét. Ahelyett, hogy álta-i lánositotta volna a 10 százaié- kos bérjavitást, csak eggyes departmentekben és csak egy- gyes munkások kapták azt meg, így remélte a munkások között uralkodó szolidaritást megtörni az igazgatóság. Ebben azonban csalódtak a munkáltatók, mert éppen azok a munkások, akik a javítást megkapták szálltak síkra társaikért és követelték, hogy a javitásban minden eggyes munkás részesüljön, ellenkező esetben általános munkabeszüntetés követ- kezik. Mint később láttuk, a sztrájk bekövetkezett. Vájjon mi okozta a National Screw igazgatóságánál az irány változtatást? A sztrájk a legalkalmasabb időben tört ki, amikor a vállalat irodáját nagymennyiségű rendelésekkel halmozták el ^ a rendelők. Kétséges, hogy a vállalat igazgatósága hajlandó lett volna a szezon által Ígért busás profitot feláldozni a sztrájk következtében, ha teljes joggal rendelkezik a követelések teljesítésénél. Megállapítást nyert, hogy az első ígéret megszegése és a későbbi minden lépés, amely ezen harccal kapcsolatban történt nem a National Screw igazgatóságán mul- lott; hanem ennél sokkal hatalmasabb erő állt a háttérben, az Associated Industries a gyárosok szövetsége. A harc tehát nem csupán a National Screw és az 1.300 munkás között folyt, hanem a gyárosok szövetsége és az Industrial Workers of the World kozott. Minden nagyítás nélkül állapíthatjuk meg, hogy ezen harc , egyike az amerikai munkás-j mozgalom történetében lefolyt legszebb harcoknak. A harcban résztvett munkások — sokan közülök csak néhány hetes, vagy néhány hónapos tagjai az IWW-nak, de harcra termettsé- gük, bátorságuk minden tekintetben a legnagyobb elismerést vívta ki és az osztályszolidaritásnak oly gyönyörű prédáját tanúsították, mely előtt minden osztálytudatos munkás kalapot emel. És mind ennek dacára a harc nem végződött oly eredménnyel, mint várni lehetett volna. Ha a harcban egymással szemben állott két fél kitartási lehetőségét vizsgáljuk kétségtelenül azt kell megállapítanunk, hogy a munkáltatók kedvezőbb helyzetben vannak. A National Screw nem egyedül állt a harcban, hanem Cleveland, sőt az egész ország munkáltatóinak teljes támogatását élvezte. A National Screw rendeléseit a sztrájk tartamára, annak nevében szállították a rendelőnek, úgy hogy anyagi vesztesség e téren ne érje. A fegyveres brigantik legkipróbál tjait szállították Cleveland- ba a sztrájkolok terorizálására és ezen feladatnak minden tekintetben meg is feleltek. A picketek közül számosat véresre vertek, néhányat közülök nyomorékká, a sztrájkolok házait bombázták, ablakaikat beverték és minden elképzelhető módon terorizálták. Cleveland rendőrsége szintén a legoda- adóbban védelmezte a munkáltatók érdekeit. Mind ez azonban nem okozta kizárólag a sztrájk eredménytelenségét. Hogy ezen harc nem végződött a munkásság teljes győzelmével, annak legnagyobb oka a munkásság — nem a sztrájkolok — soraiban keresendő. A sztrájktörők aljas munkája sokkal többet ártott, mint a kapitalisták terorja. A munkásság ezen söpredéke, akik osztályukhoz tartozók harcát verik le, a legszigorúbb büntetést érdemlik meg. Akkor amikor a munkáltatók minden áldozatott meghoznak társaik segítésére, a munkásság soraiban akadnak hitvány bitangok, akik azok mellé állnak, akik elnyomják a munkásosztályt. Pillanatnyi munkaalkalomért képesek a legelvetemültebb lépésre, melyet munkás elkövethet munkástársával szemben. A fent elsorolt okok mindegyike súlyos, azonban ez nem minden, ami előidézte a sztrájk eredménytelenségét. A szájhős forradalmárok — a kommunisták — munkája a fentiekkel egyenlően nyomja le a mértéket a munkáltatók javára. A sztrájk kezdetétől állandóan egyenetlenséget szítottak a sztrájkolok között és akna munkájuk nagyban hozzá járult ahoz, hogy a harc nem úgy fejeződött be, ahogy kellett volna. Az első perctől az volt a szándékuk, hogy a sztrájk vezetésébe bele kontárkódjának és őrült taktikáikkal szétzüllesszék a sztrájkolok példás összetartását. Ebbe a sztrájk bizottág — nagyon helyesen — nem egyezett bele. Azonban a szájhősök nem nyugodtak meg. Szenylapjuk utján és élő szóval nap-nap után szórták az üszköt a sztrájkolok között. Ajánlatot, ajánlat után tettek, hogy igy kellene, úgy kellene tenni. “United front,” tömeg picketelés, bele vonni az egyházakat, egyleteket, szakszervezeteket és minden néven nevezendő micsodákat és igy biztos győzelem lesz. Hogy ilyen “chop-suey” módra vezetett sztrájkot győzelemre nem lehet vinni, arról megvoltak győződve a munkásmozgalom kipróbált harcosai, azonban a National Screw sztrájkolóinak nagyobb része még nem edzett harcos és ezeket félre lehetett vezetni az ily állításokkal. A National Screw 1.300 munkása elég hatalmas tömeg és ha ezek mindennap megjelentek volna a picket vonalon, mint ahogy az első hetekben tették, a sztrájktörők minden gunmen és rendőri védelem dacára is kétszer is meggondolták volna, hogy vegyenek-e chancet a picket vonalon áttörni. A szájhős forradalmárok azonban sokakban kételyt támasztottak, hogy hátha mégis jó lenne amit ezek a kommunisták ajánlanak? Ennek hatása alatt aztán kezdtek elmaradozni a picket vonalról — mert valjuk be, sokan szívesebben látták volna ha helyettük más megy a picket vonalra, ők pedig elkártyáznak, vagy egyébb szórakozással töltik idejüket. Ily körülmények között végre a sztrájk bizottság alkalmat adott a szájhősöknek, hogy érvényesítsék hát “bölcs” ajánlataikat és utat nyitott, helyet engedett nekik a sztrájk irányításában, melyre törekedtek. Hogy vonultassák fel azt a “rettenetes nagy tömegeket,” melyekről beszéltek, a picket vonalra. És ime, mit láttunk? A “tömegek” nem mutatkoztak, mert a kommunisták mögött ilyesmit nem lehet találni. Bebizonyult az, amit mindig tudtunk, hogy az “Uj Előre” vigécei nem egyebek szájhősöknél, akik rettenetes nagyokat tudnak ajánlani, de amikor végre kellene hajtani valamit, nincs aki végrehajtsa. Mozgalmuk a felfújt, balonhoz hasonlít, amely levegővel van tele és a legkisebb szél is szét pukkasztja. Szappan buborék. Lássák be ők is, hogy a sztrájk irányításhoz több képzettség, nagyobb körültekintés és szilárdabb meggyőződés kell, mint a gyűjtéshez és grafteléshez. Ez utóbbihoz ők kitünően érthetnek, de a munkásság gazdasági harcának irányításához bizony “hat ökrök.” Az IWW-isták tudták ezt akkor is, amikor megmondták nekik, hogy a sztrájk irányításából nekik “coki.” Most már legalább a munkásság nagyobb rétegei is meggyőződtek erről és a jövőben ily értelemben fognak velük elbánni. A National Screw Co. munkásai által vívott harc nem bukott el. Bár a pillanatnyi eredmények korántsem érnek fel azzal az áldozattal, melyet hoztak, de a tapasztalatok a jövő harcaiban sokat fognak nyújtani. Harcoltak, mint oroszlánok, de végtére is a túl erővel szemben megkellett hátrálni. A harc egy gyöngyszem abban a láncolatban, mely egy- befüzi a munkásosztály felszabadulási harcának küzdelmeit. Az egész országra kiterjedő sztrájk előtt áll az autó ipar TOLEDO, O. — Az itteni Chevrolet műhely sztrájkoló munkásai nem fogadták el a General Motors által felajánlott béke feltételeket. A sztrájkolok óriási nagy többséggel az ajánlat ellen adták le szavazatukat. Nem sikerült más meggyőződésre juttatni a munkásokat a Toledoban időző munkaügyi miniszternek sem, aki ezeket a tárgyalásokat vezette. A munkások szavazásának az eredménye kihatással lehet az ország egész autó iparára. Eddig is értesülve a toledoi döntésről a fiinti (Mich.) Buiok gyár munkásai is a sztrájk mellett szavaztak, bár a munka tényleges beszüntetését a további fejleményekhez kötötték. A clevelandi Fisher Body telep is továbbra zárva marad, ugyancsak lezárják a Fisher Body fiinti telepét. A General Motors azzal ijeszti a munkásait és az union vezéreit, hogy toledoi telepét teljesen lezárja és a termelést áthelyezik egyik Indiana állami telepére, amely nem union shop lévén, zavartalanul dolgozhat. Az autó iparban dolgozó munkásoknak már többször volt alkalmuk tapasztalni, hogy miként használják ki az egyik városban dolgozó munkásokat a másik városban dolgozók ellen. Erre nem csak a munkaadóknak, de az union vezéreknek is nagy alkalmuk nyillott és ez fog is tartani mindaddig, mig a munkások az egész iparban EGY szervezethez nem tartoznak, olyan szervezethez, amelynek meg van az ereje ahoz, hogy a dolgozók valamennyiét leállítsa, ha a győzelem azt megkívánja. “Sem szeretni, sem gyűlölni:” ez minden életbölcseség fele; semmit se mondani és semmit el nem hinni: ez meg a másik. Veszedelmesebb fegyver az ember agyveleje, mint az oroszlán karma. “A mit nem szabad tudni az ellenségednek, azt ne mond el a barátodnak.”
