Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-05-18 / 843. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 18. ** M fai A SZAJHOSOK Lapunk olvasói hetenként ér­tesültek azon elszánt harcról, melyet Clevelandban a Natio­nal Screw and Tack Manufac­turing Co. munkásai vívtak 10 héten keresztül, az IWW veze­tése mellett. Látszólag ezen harcban a National Screw Co. és annak munkásai voltak ér­dekelve, de ha mélyebben bele nézünk a dolgok mikéntjébe azt fogjuk látni, hogy itt nem egyszerű bérharcról volt szó, hanem ennél sokkal nagyobb horderejű kérdés eldöntése állott fenn. Ha a harc csupán a Na­tional Screw és annak 1.300 munkása között folyt volna, egy hét leforgása alatt befeje­zést nyert volna, vagy egyál­talán nem is került volna sztrájkra a sor, mert mint az első tárgyalásnál látható volt a National Screw igazgatósága hajlandónak mutatkozott a munkások követelését teljesíte­ni. A sztrájk kitörése előtt ar­ról adtunk hirt lapunk hasáb­jain, hogy a vállalat igazgató­sága teljesítette a munkások követelését, amely 10 százalé­kos bérjavitás, a munkaviszo­nyok javítása, a túl órai mun­ka rendezése külön díjazással és a szervezet elismerése. Mind erre igéretett* tett az igazga­tóság. És amikor az első fize­tés nap elérkezett a munkások csalódottan tapasztalták, hogy az igazgatóság megszegte az Ígéretét. Ahelyett, hogy álta-i lánositotta volna a 10 százaié- kos bérjavitást, csak eggyes departmentekben és csak egy- gyes munkások kapták azt meg, így remélte a munkások kö­zött uralkodó szolidaritást meg­törni az igazgatóság. Ebben azonban csalódtak a munkálta­tók, mert éppen azok a mun­kások, akik a javítást megkap­ták szálltak síkra társaikért és követelték, hogy a javitásban minden eggyes munkás része­süljön, ellenkező esetben álta­lános munkabeszüntetés követ- kezik. Mint később láttuk, a sztrájk bekövetkezett. Vájjon mi okoz­ta a National Screw igazgató­ságánál az irány változtatást? A sztrájk a legalkalmasabb időben tört ki, amikor a válla­lat irodáját nagymennyiségű rendelésekkel halmozták el ^ a rendelők. Kétséges, hogy a vál­lalat igazgatósága hajlandó lett volna a szezon által Ígért bu­sás profitot feláldozni a sztrájk következtében, ha teljes jog­gal rendelkezik a követelések teljesítésénél. Megállapítást nyert, hogy az első ígéret meg­szegése és a későbbi minden lé­pés, amely ezen harccal kap­csolatban történt nem a Natio­nal Screw igazgatóságán mul- lott; hanem ennél sokkal ha­talmasabb erő állt a háttérben, az Associated Industries a gyárosok szövetsége. A harc te­hát nem csupán a National Screw és az 1.300 munkás kö­zött folyt, hanem a gyárosok szövetsége és az Industrial Workers of the World kozott. Minden nagyítás nélkül álla­píthatjuk meg, hogy ezen harc , egyike az amerikai munkás-j mozgalom történetében lefolyt legszebb harcoknak. A harcban résztvett munkások — sokan közülök csak néhány hetes, vagy néhány hónapos tagjai az IWW-nak, de harcra termettsé- gük, bátorságuk minden tekin­tetben a legnagyobb elismerést vívta ki és az osztályszolidari­tásnak oly gyönyörű prédáját tanúsították, mely előtt minden osztálytudatos munkás kalapot emel. És mind ennek dacára a harc nem végződött oly ered­ménnyel, mint várni lehetett volna. Ha a harcban egymással szemben állott két fél kitartá­si lehetőségét vizsgáljuk két­ségtelenül azt kell megállapíta­nunk, hogy a munkáltatók ked­vezőbb helyzetben vannak. A National Screw nem egyedül állt a harcban, hanem Cleve­land, sőt az egész ország mun­káltatóinak teljes támogatását élvezte. A National Screw ren­deléseit a sztrájk tartamára, annak nevében szállították a rendelőnek, úgy hogy anyagi vesztesség e téren ne érje. A fegyveres brigantik legkipró­bál tjait szállították Cleveland- ba a sztrájkolok terorizálására és ezen feladatnak minden te­kintetben meg is feleltek. A picketek közül számosat véres­re vertek, néhányat közülök nyomorékká, a sztrájkolok há­zait bombázták, ablakaikat be­verték és minden elképzelhető módon terorizálták. Cleveland rendőrsége szintén a legoda- adóbban védelmezte a munkál­tatók érdekeit. Mind ez azon­ban nem okozta kizárólag a sztrájk eredménytelenségét. Hogy ezen harc nem végző­dött a munkásság teljes győ­zelmével, annak legnagyobb oka a munkásság — nem a sztrájkolok — soraiban kere­sendő. A sztrájktörők aljas munkája sokkal többet ártott, mint a kapitalisták terorja. A munkásság ezen söpredéke, akik osztályukhoz tartozók harcát verik le, a legszigorúbb büntetést érdemlik meg. Ak­kor amikor a munkáltatók min­den áldozatott meghoznak tár­saik segítésére, a munkásság soraiban akadnak hitvány bi­tangok, akik azok mellé áll­nak, akik elnyomják a mun­kásosztályt. Pillanatnyi mun­kaalkalomért képesek a legel­vetemültebb lépésre, melyet munkás elkövethet munkástár­sával szemben. A fent elsorolt okok mind­egyike súlyos, azonban ez nem minden, ami előidézte a sztrájk eredménytelenségét. A szájhős forradalmárok — a kommunis­ták — munkája a fentiekkel egyenlően nyomja le a mérté­ket a munkáltatók javára. A sztrájk kezdetétől állandóan egyenetlenséget szítottak a sztrájkolok között és akna mun­kájuk nagyban hozzá járult ahoz, hogy a harc nem úgy fe­jeződött be, ahogy kellett vol­na. Az első perctől az volt a szándékuk, hogy a sztrájk ve­zetésébe bele kontárkódjának és őrült taktikáikkal szétzül­lesszék a sztrájkolok példás összetartását. Ebbe a sztrájk bizottág — nagyon helyesen — nem egyezett bele. Azonban a szájhősök nem nyugodtak meg. Szenylapjuk utján és élő szó­val nap-nap után szórták az üszköt a sztrájkolok között. Ajánlatot, ajánlat után tettek, hogy igy kellene, úgy kellene tenni. “United front,” tömeg picketelés, bele vonni az egy­házakat, egyleteket, szakszer­vezeteket és minden néven ne­vezendő micsodákat és igy biz­tos győzelem lesz. Hogy ilyen “chop-suey” mód­ra vezetett sztrájkot győzelem­re nem lehet vinni, arról meg­voltak győződve a munkásmoz­galom kipróbált harcosai, azon­ban a National Screw sztráj­kolóinak nagyobb része még nem edzett harcos és ezeket félre lehetett vezetni az ily állításokkal. A National Screw 1.300 munkása elég hatalmas tömeg és ha ezek mindennap megjelentek volna a picket vo­nalon, mint ahogy az első he­tekben tették, a sztrájktörők minden gunmen és rendőri védelem dacára is kétszer is meggondolták volna, hogy ve­gyenek-e chancet a picket vo­nalon áttörni. A szájhős forra­dalmárok azonban sokakban kételyt támasztottak, hogy hát­ha mégis jó lenne amit ezek a kommunisták ajánlanak? En­nek hatása alatt aztán kezdtek elmaradozni a picket vonalról — mert valjuk be, sokan szí­vesebben látták volna ha he­lyettük más megy a picket vo­nalra, ők pedig elkártyáznak, vagy egyébb szórakozással töl­tik idejüket. Ily körülmények között végre a sztrájk bizott­ság alkalmat adott a szájhősök­nek, hogy érvényesítsék hát “bölcs” ajánlataikat és utat nyitott, helyet engedett nekik a sztrájk irányításában, mely­re törekedtek. Hogy vonultas­sák fel azt a “rettenetes nagy tömegeket,” melyekről beszél­tek, a picket vonalra. És ime, mit láttunk? A “tömegek” nem mutatkoztak, mert a kommu­nisták mögött ilyesmit nem le­het találni. Bebizonyult az, amit mindig tudtunk, hogy az “Uj Előre” vigécei nem egye­bek szájhősöknél, akik rette­netes nagyokat tudnak ajánla­ni, de amikor végre kellene hajtani valamit, nincs aki vég­rehajtsa. Mozgalmuk a felfújt, balonhoz hasonlít, amely leve­gővel van tele és a legkisebb szél is szét pukkasztja. Szap­pan buborék. Lássák be ők is, hogy a sztrájk irányításhoz több képzettség, nagyobb kö­rültekintés és szilárdabb meg­győződés kell, mint a gyűjtés­hez és grafteléshez. Ez utóbbi­hoz ők kitünően érthetnek, de a munkásság gazdasági harcá­nak irányításához bizony “hat ökrök.” Az IWW-isták tudták ezt akkor is, amikor megmond­ták nekik, hogy a sztrájk irá­nyításából nekik “coki.” Most már legalább a munkásság na­gyobb rétegei is meggyőződ­tek erről és a jövőben ily ér­telemben fognak velük elbán­ni. A National Screw Co. mun­kásai által vívott harc nem bukott el. Bár a pillanatnyi eredmények korántsem érnek fel azzal az áldozattal, melyet hoztak, de a tapasztalatok a jö­vő harcaiban sokat fognak nyújtani. Harcoltak, mint orosz­lánok, de végtére is a túl erő­vel szemben megkellett hátrál­ni. A harc egy gyöngyszem abban a láncolatban, mely egy- befüzi a munkásosztály felsza­badulási harcának küzdelmeit. Az egész országra kiterjedő sztrájk előtt áll az autó ipar TOLEDO, O. — Az itteni Chevrolet műhely sztrájkoló munkásai nem fogadták el a General Motors által felaján­lott béke feltételeket. A sztráj­kolok óriási nagy többséggel az ajánlat ellen adták le szavaza­tukat. Nem sikerült más meggyőző­désre juttatni a munkásokat a Toledoban időző munkaügyi mi­niszternek sem, aki ezeket a tárgyalásokat vezette. A munkások szavazásának az eredménye kihatással lehet az ország egész autó iparára. Ed­dig is értesülve a toledoi dön­tésről a fiinti (Mich.) Buiok gyár munkásai is a sztrájk mellett szavaztak, bár a munka tényleges beszüntetését a to­vábbi fejleményekhez kötötték. A clevelandi Fisher Body te­lep is továbbra zárva marad, ugyancsak lezárják a Fisher Body fiinti telepét. A General Motors azzal ijesz­ti a munkásait és az union ve­zéreit, hogy toledoi telepét tel­jesen lezárja és a termelést áthelyezik egyik Indiana álla­mi telepére, amely nem union shop lévén, zavartalanul dol­gozhat. Az autó iparban dolgozó mun­kásoknak már többször volt alkalmuk tapasztalni, hogy mi­ként használják ki az egyik városban dolgozó munkásokat a másik városban dolgozók el­len. Erre nem csak a munka­adóknak, de az union vezérek­nek is nagy alkalmuk nyillott és ez fog is tartani mindaddig, mig a munkások az egész ipar­ban EGY szervezethez nem tar­toznak, olyan szervezethez, amelynek meg van az ereje ahoz, hogy a dolgozók vala­mennyiét leállítsa, ha a győ­zelem azt megkívánja. “Sem szeretni, sem gyűlöl­ni:” ez minden életbölcseség fele; semmit se mondani és semmit el nem hinni: ez meg a másik. Veszedelmesebb fegyver az ember agyveleje, mint az orosz­lán karma. “A mit nem szabad tudni az ellenségednek, azt ne mond el a barátodnak.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom