Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-27 / 840. szám
1935 április 27. bérmunkás 5 oldal emléket állítanak a MUNKA HALOTTAINAK “Mért zokog bácsika, legyen inkább vidám. Látja e temetést, ugye milyen fényes. Ha a fia nem lett volna katona, Ilyen temetésre szert nem tett volna soha.” ABET. ELVI TÜRELMESSÉG LAS VEGAS, NEB. — Majdnem két esztendeig tartott az itteni erőmüveknek az úgynevezett Boulder Dam-nek az építkezése, amely az ország egyik legnagyobb, de hozzátehetjük, hogy a legveszedelmesebb ilyen építkezése volt. Az óriási erőmű a Colorado Kivernél a meredek hegyoldalban van és a Bérmunkás is több esetben megemlékezett azokról a harcokról, amelyeket az ott dolgozott munkások lefolytattak az építkezést végeztető munkáltatókkal. Ezeknek a harcoknak a munkások részéről történt jogosságára világit fényt az a polgári híradás, hogy Las Vegas városának vezetősége az elkészült Boulder Dam egyik alapzatába egy emlékművet helyeznek el annak a nyolcvanhat munkás emlékére akik a minden tekintetben veszélyes építkezésnél az életüket vesztették. Amikor ezek a szerencsétlenségek történtek az építkezés közepette és a munkások a munka beszüntetés fegyveréhez nyúltak hogy a vállalkozókat több védelem és nagyobb biztonság beállítására kényszerítsék — még élénk emlékezetünkben van hogy milyen erőszakosságokat követtek el a munkásokkal szemben és az Amikor a kedves elnökünk vissza jött a halászásból, sajtó konferencia volt a Fehér Házban, sok újságíró várta, hogy milyen megváltó eszmék jutottak a nagy ágyúnak az eszébe. A rendes köszönés után, az elnök kedélyesen kérdi. “Remélem az urak mindnyájan vettek a Baby Bondokból?” “Mivel?” kérdi az egyik éhenkórász újságíró. Kérem, önök is kaptak 15 százalékos béremelést az NRA-n keresztül vagy nem? Igaz, de 30 százalékkal meg többet kell fizetni minden szükségleti cikkért, tehát amit az NRA adott, az AAA duplán vissza veszi, vagy nem? A Detroiti sikkasztó bankárokat akikre a kormány rábizonyította, hogy a tisztviselő- ség, (persze csak a nagyobb kutyák között) egymásnak fedezék és elszámolás nélküli kölcsönöket adott spekulációs célokra, az esküdtszék egy jó ebéd élvezése után felmentette. Mint rendesen. agitátorok izgatásainak tartották a munkások panaszait. Most ugyan ebből a forrásból megtudja az egész világ, hogy milyen jogos volt a nagyobb védelem követelése. Bár az ünnepség csak a 86 halott emlékének szól, teljesen hallgat a több száz baleset és teljesen munkaképtelenné váló nyomorékokról, akik a minél több profit harácsolás elvének lettek áldozatai. Az erőmüvek építkezései általában veszélyes munkák és a biztositó társaságok osztályozásai szerint itt veszti legtöbb munkás az életét, nem azért mintha a tehnika fejlettsége nem nyújtana kellő biztonságot a munkásoknak, hanem azért, mert a vállalkozókat a munkát kiadó kormány nem kényszeríti azok alkalmazására, mig a munkások szervezetlenül veszik fel a munkát, és a tarthatatlan helyzet kényszeríti őket — legtöbbször a balesetek megismétlődései után, hogy a szervezkedés terére lépjenek. Nem csak az ilyen munkálatoknál, de általában a munkásoknak elsősorban a szervezetüket kell kiépiteniök, hogy már a munka vállalásakor úgy a bér, mint a munkavégzésének a körülményeit ők határozhassák meg. Ezt hirdeti, tanítja az IWW és ezt a célt szolgálja az Egy Nagy Szervezet. Fogadok egy lovat egy házi nyúl ellenében, hogy Mellont is felmentik. Mr. William Hearst az újság király, akinek a lapjait sok millió munkás olvassa, tehát igy Willi tudja és nyíltan mondja, hogy “a munkásságnak nincsen elég esze hogy a saját ügyeit intézze” és ezért van szükség arra hogy az eszes kapitalisták intézzék azt helyettük. Sajnos, nagy részben igaz, de Williék gondoskodnak arról, hogy akiknek megjön az esze a munkások között, azokat kiveressék gunmenekkel, rendőr botokkal. És akiket még lehet azt meg mindenféle módon metélye- zik, kábítják. Csak most, hogy az SLP magyar lapja 25 esztendős jubileumára készülődik, tudtuk meg, hogy miért nehéz a szegény beteg embereknek a városi kórházakba bejutni. Ugyanis telve vannak a kórházak azokkal, akiket az A MUNKÁS 25 esztendő alatt a deleonizmus lángoló fáklyájával megperzselt. A békés és gyors fejlődésnek, az eszmék kristályosításának legnagyobb ellensége a fanatizmus, bigottság. Úgy a fascizmus, mint a kommunista párt erre épit, ebben testvérek. Nem tűrnek meg semmi ellen elvet, nem adnak akalmat más véleménynek nyilvánítására. A fanatizmust annyira visszik, hogy apát fia ellen, testvért- testvér ellen, mint árulót, kémet és gyilkost használnak. Úgy Németországból, mint Oroszországból szivárognak ki a hírek, hogy sok gyermek a saját apját jelenti be a hatóságoknak, hogy más véleményen mernek lenni, nem említve, a pártban más véleményen levők üldözését. Ezért lehetséges az, hogy az egész európai munkásmozgalomnak, egy átkos visszaesés, egymás elleni harcokban való elvérzés lett az eredménye. A szociálista minden eszközzel harcolt a kommunista párt ellen és viszont és mindenféle politikai párttag harcolt a szin- dikalisták ellen, aminek az eredménye az lett, hogy a fascizmus megerősödött, az egymás ellen harcoló munkásságot, könnyű szerrel leverte. Ennek van régi és könnyen megérthető magyarázata, melyet azok akik az európai munkásmozgalmakat,! semleges szemüvegen és a külömböző országok történelmének ismerete után Ítélik meg. Azok tudják hogy 1910-től kezdve az lom Európában nem volt más, csak a jó pozíciók, betegsegélyezési, állami állások haszolá- sából állt, mely az egész vezetőségi és befolyásos pozíciók betöltésére magához vonzotta az oportunista, a munkásokat csak eszköznek használó ellenieket. Az IWW mint gazdasági és nem elvi egyetértésen, hanem gazdasági együvétartozás alapján szervezi a munkásokat, igy mindenféle pártnézeti embereknek a lerakodó helye. Mint ilyen szervezet, türelemmel, elnézéssel, sőt néha-néha jótanáccsal van, a külömböző pártvallást való tagjaival szemben. Alapjában véve Amerikában a fanatizmus nem birt még eddig olyan mély gyökeret verni, mint az európai országokban. Itten eddig csak a kommunista párthivők akartak minden másvéleményen levő munkást felakasztani gyűléseiket széjjelverni, a leginkább Németországban általuk bevezetett fegyveres testvérharcot alkalmazni itten is. De nem sikerült, a munkásságnak a józanabb része ettől visszariadt, megborzadt. Felismerte, hogy csak az egész munkásosztály széjjelzülésére, egymás által való kivégzésére vezet. Az amerikai munkásságnak a hagyománya sem hozza ezt magával, itten nagyon sok házban, az apa republikánus, a fia demokrata, vagy megfordítva és ha van is vita, de minden gyűlölet nélküli. Itten nem történne meg az, ami megvan Németországban, hogy először is az apa dob követ a szocialista fiára, sőt ellenkezőleg. Itten ezen sorok írója helységében történt, hogy a republikánus apa akinek a pártja nyertesen került ki a választási “szóharcból” szociálista fiának adott tanácsokat, útbaigazítást, hogy mit hogyan kellett volna, vagy mit nem kellett volna csinálni nekik, hogy több szavazatott nyerhessenek. Ezen demokratikus szólás vélemény és elvhirdetésének a szabadsága, teszi lehetővé az eszmék kristályosodását, tisztázását. Teszi lehetővé a békésebb átalakulást. Ez föltétien szükséges, hogy a vérengző, szenvedélyeket, gyűlöletet felszabadító polgárháborúkat, tömeggyilkosságot, elnyomatást megakadályozhassunk, mégis nyitva lehessen az ut forradalmi változásokra. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez minden bizonnyal igy lesz Amerikában, nem állítjuk, hogy nem e a fenevadat szabadítják ránk, mielőtt a társadalmi forradalmat megvívhatjuk, de nekünk akik a békességet, biztonságot akaró munkásságnak a harcait vívjuk, nem lelet, nem szabad, mesterségessen szittani a gyűlöleteit, türelmetlenséget, másvéleményen levő, de szintén a munkásság sorai közzé tartozók között. Ez adja meg az IWW történelmi hivatásának betöltési lehetőségét. Ezért legszebb és legnagyobb jövője van az IWW- nak. Ez az egyedüli munkás- mozgalom mely egyesítheti a munkásságot, elvi, vallási, nézet külömbségek dacára is. Mi csak nyerhetünk, az által, hogy nyíltan, szabadon mondhatjuk meg az uj társadalmi rendszerre vonatkozó terveinket. Minekünk meg van alapozva, tervezve ez az uj társadalmi rendszer, melyet büszkén adunk bárkinek a megvizsgálására, ha tetszik és ha a gazdasági helyezete a tömegekkel, a munkássággal egyforma akkor csak jóvá hagyhatja, elfogadhatja annak a helyességét. És ha a gazdasági érdeke vagy tudatlansága, elfogultsága nem is ismerteti be ennek a helyességét, akkor sem félünk a kritikától. Nem érdekünk az ellen véleményt elnyomni, mert nem félünk tőle. A napnál is fényesebben tudjuk igazságunkat, helyességünket, történelmi hivatásunkat bizonyitani. Vi. Mr. Mellon Azzal próbálja elütni a közvéleményt, mert nem fizette meg a jövedelmi adót, hogy 2 és fél milliót adományozott a depresszió óta Charityre. Mr. Mellon ne féljen semmitől nem lesz semmi bántódása, mert hiszen a saját szolgái ítélkeznek felette. Na meg hát, hogyan is lehetne olyan személyiséget megbüntetni aki az elmúlt évben csak 6 millió dollárt volt képes a rabszolgákból kipréselni — mint profitot. Ez is jó vicc
