Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-27 / 840. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................. 1-00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél- 3c_____Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. _______________ TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Bd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A mi ünnepünk Május 1. 1886-ban Amerika bérrabszolgáinak küldöttei Chicago városában jöttek össze, hogy megbeszéljék, meghatározzák tarthatatlan helyzetük érdekében fognak cselekedni. Ez az összejövetel egy kiáltványt bocsájtott a világ bérrabszolgáihoz, amelyben felhívták őket arra, hogy a munka rabjai, minden esztendőben egy napot ünnepeljenek, s szüneteljen a munka az egész világon május elsején. így született meg a “Vörös Május,” a világ bérrabszolgáinak egyetlen ünnepe. Az 1WW tagjai, a Bérmunkás olvasói megértették eme felhívás fontosságát és szolidaritást vállaltak a gondolattal és szüntelenül folytatják a harcot a bérrendszer eltörléséért, amelyben a világ bérrabszolgái csak profitra termelnek, mely által éhség, nélkülözés jut osztályrészükül. A Szervezés, Nevelés, Felszabadulás magasztos eszmélyét kell a világ bérrabszolgái között elhinteni, hogy megszüntethessék azt a társadalmi rendszert, amelyben bőség közepette millió és millió férfi, nő és gyermek — a nincstelenek osztálya — az egész világon szükségben szenved. Az Egy Nagy Szervezetnek az IWW-nak fontos hivatása van a munkás és a munkáltató osztály közötti harcban. Ebben az országban, ahol csak tengődünk, ahol bőségben vannak a természet kincsei, a hasznos munkás kezek sok-sok milliói tétlenségre vannak kárhoztatva a kizsákmányoló osztály profit vágya folytán. Ezen a május elsején az IWW tagjai a “Bérmunkás” olvasói újból megfogadják a jobb jövőért folytatott megalkuvás nélküli szüntelen harcot, amely harcon keresztül eljutunk oda, ahol az összemberiség felragyogó csillaga, boldogsága van, az ipari szabadságba. Csak rövid időre tekintsünk vissza az elmúlt öt esztendőre, amelyben a világ bérrabszolgái az egész földön az éhség és nélkülözés következtében — amelyet a profit éhség a kizsákmányoló osztály profit növelésének lesz martaléka, amig a vi- hullanak el akkor, amikor bőségben és jólétben élhetnének a természet adta javak között. Eme javak mindaddig a kizsákmányoló osztály profit növelésének lesz mortaléka, amig a világ munkássága fel nem ösmeri az Egy Nagy Szervezet szükségességét, az IWW kitűzött célját, amelyben a munkásosztály egyesült erővel a termelés és szétosztás eszközeinek lefoglalására szervezkedik. Május elsején szentesítsük meg azt a fogadalmat, amelyet az IWW, a “Bérmunkás” tanít, hogy tömörüljünk az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW-ba s szüntessük meg ezt a társadalmi rendszert, melyben elnyomatás, nyomor jut osztályrészül s helyébe vezessük be az emberiség boldog társadalmát az Ipari Szabadságot. Kerületi értekezleteket Még erősen benne voltunk a téli hónapokban, amikor a Bérmunkás lapbizottsága felszólítást küldött az IWW magyar csoportjaihoz, a Bérmunkás lapkezelőihez, hogy tegyenek lépéseket a szokásos kerületi értekezletek egybehivására. A Bérmunkás minden sorával és minden rendelkezésünkre álló időnkkel a clevelandi egymást követő harcokban voltunk és vagyunk elfoglalva, úgy hogy nem volt alkamunk a kerüeti értekezletek egybehivását megsürgetni. • New Yorki csoportunk most válaszolt felhívásunkra és az értekezlet idejét május 19-ére tűzte ki. Ezúton szólítjuk fel a többi kerületeket is, hogy az értekezleteket még május hónapban hívják egybe. Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás olvasói ha személyesen nincs módjukban résztvenni az ipari szervezet kiépítésének a harcaiban figyelik és támogatják azokat. Kell, hogy országos megbeszélés utján még hathatósabb segítésére, támogatására állithasuk a Bérmunkást ezeknek a harcoknak. A másik fontos megoldásra váró intézkedés a magyar munkások tízezreinek az ipari szervezetekbe való bevonása kell, hogy legyen. A következő napokban várjuk a csoportok intézkedéseit. A RÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. Vérrel fizetünk a rablók vagyonáért “Munkástest rokkan, ha bánya robban, Hajót ha el nyel a háborgó tenger, Ki az áldozat, ha nem munkás ember ? A vasúton, a mezőn a gyárban Mindenütt halál jár a munka nyomában, Egyre több az özvegy és árva. Megfizettünk már kamatostól! Az átkozott vagyonúnak vér az ára.” Irta egy névtelen munkás költő, és most a Ford birodalmából jelenthetjük, hogy újabban robbant, ölt a tőke. Április elsején, két munkás halálosan megmérgeződött a sonka szendvicstől, melyet a gyárakban jó haszon fejében osztat szét Mr. Schaefer, aki egyszersmint birc, polgármester és minden lében kanál szerepet tölt be Dearborn- ban. Két munkás amit a lapok beismernek az egyik már meghalt, a másik élet-halál között van, mérges szendvics következtében, de arról nem Írnak a lapok, hogy többen megbetegedtek és gyors orvosi kezelés mentette meg őket, amit az első halálozás tett sürgőssé és a gyógyítást lehetővé, mivel felismerték a mérget igy tudták ellensúlyozni. Egy másik a Ford szempontjából jelentéktelen hir, melyet a helyi lapok sem tartottak érdemesnek megemlíteni. Újabb robbanás volt a Foundry épületben, ahol egy évvel ezelőtt két halott és több nagyon súlyos sebesült volt. Most csak egy beismert halott, három félig halott, — már azóta talán egészen, — és több köny- nyebb sebesült. Megjegyzésre méltó, hogy ugyanaz az Amonia tartály robbant fel mint a multévben, és mivel csak egy halott lett amit láttak, igy nem találtak helyet a helyi kapitalista lapokban. De ugyanakkor vastag betűvel szedett cikkben közölték, hogy Clevelandban a Vigilantes Committee puskákkal, revolverekkel felfegyverkezve, cirkálnak a clevelandi South Sideon, (magyar negyed,) hogy a National Screw sztrájkban történt zavargásokat segítsék elnyomni. És jó példa gyanánt oda állítja, hogy egy West Virginiából származott asszony is jelentkezett ebben a Fascista bizottságban aki azt állította, hogy ő neki már van egy néhány rovás, a puskáján, mellyel azt bizonyítja, hogy biztos lövő és nem riad meg embert gyilkolni, melyeket csak rovással jegyez, mint az őskori bacsó, aki írni, olvasni csak a rovásból tudott. Biztos, hogy ez a vad hegylakó sem tud Írni olvasni, azért csak rovást használ és éppen ilyenre van szüksége a clevelandi “Associated Industriesnak. Még a Ford birodalmából, az AFofL nevében amelyet most a kommunista elvtársak uj életre akarnak kelteni, szerveznek, röplapokat osztogattak ki a Ford munkások részére, melyben az AFofL-hez való csatlakozásra szállítanak fel, igaz, hogy csak egy néhányan merték és nem a Ford előtt, hanem csak jó messzire osztani ezt az ártatlan röplapokat is. De még azért is bevitték őket a dearborni rendőrségre és az egyik röplaposztogatónak Ígértek munkát és kérdezték, hogy melyiket akarja inkább egy jó munkát-e, vagy az uni- ont, amire azt felelte, hogy mind a kettőt. Biztosan felismerte, hogy nem létezhet jó munka unió nélkül. Vi. Aki azért jött e világra, hogy komolyan és fontos dolgokban tanítsa, az még érezze nagy szerencsének, ha ép bőrrel megmenekül. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani :>ma tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük
